Paro-Shin folyó

A csóktól kicsit meghökkentem majd elmosolyodtam. Nagyon jól esett ez az érzelmi löket. Majd észhez tértem és odamentem Shin felé és leguggoltam mellé és az egyik karommal átöletem. Aztán a tigrisre néztem és a füle mögött elkezdtem vakargatni.
-De jó neki, úgy elkényeztetjük, hogy csak na. De nem is baj ez. Tisztára úgy érzem magam, mint egy...-nem fejeztem be mondatomat és felálltam majd elfordultam és elkezdtem sírni.
Leültem a térdeimre borultam és nagy erősen zokogtam.
~Anya, apa! Miért? Miért kellet megtámadni titeket és én miért élek. Hogy lehet az, hogy engem életben hagytak. Nem értem.~
Ekkor a tigris felkelt és odasétált hozzám és elkezdett hozzám dörgölődni, dorombolni. Látszott rajta, hogy fel akar vidítani. Felemeltem a fejem, kitöröltem a szememből a könnyeket és elmosolyodtam. Majd a kezembe fogtam a tigrist és elkezdtem simogatni.
-Nem igaz, lehet, hogy állatkertem lesz ha így folytatom tovább. Állandóan, mindig egy állat ment meg a depresszióból. Hogy is hívjalak? A Mori nem jó, mert holtnak nem akarlak nevezni. Legyen mondjuk Donum.
-Rendben.-mondta vidáman
-Örülök, hogy tetszik.
Felálltam és Shin felé fordultam mosolyogva.
-Kérlek bocsáss meg ezért az érzelmi hullámért. Rossz emlékek törtek elő bennem.

Hirtelen tág mosolyra nyílt a szám és elkezdtem kuncogni. ~Hogy lehetek én ilyen idióta? Itt van nekem Shin, Memento és Donum. Na, persze a két puma is, annak ellenére, hogy néha bosszantanak engem. Olyan idióta vagyok néha.~ Gondoltam magamban.
-Játszunk egy kicsit.
Donumot letettem a kabátomra és bólintottam Mementonak. Ő rögtön megértette, hogy mit kell tennie.
-Nos, mire is gondoltál?-kérdeztem érdeklődve
Kicsit elgondolkodtam, hogy miről is lehet szó. De semmi sem jutott az eszembe. Majd úgy döntöttem, hogy akármi legyen én játszok vele.
-Nos?

A pumát átöleltem és átfordultam az oldalamra. Közben csikiztem és simogattam. Közben nevettem és vidáman játszadoztam vele.
-Na, na? Csak nem csikis vagy? Egy kis hideg zuhany mi?
Láttam, hogy a puma nagyon csikis és még valamennyire élvezi is. Olyan öt perc múlva már mindketten kifáradtunk. Kaptam pár karmolást az arcomra, de semmi súlyosat.
-Hú! Ez nagyon jól esett. Köszönöm.
Miután kimondtam ezt arra eszméltem fel, hogy Donum felém tart. Meglepetésemre rám ugrott. Nagyon meglepődtem és nagyon is örültem.
-Sziaaaa! Látom játszhatnékod van.
Donumot elkezdtem csikizni és vakargatni. Mosolyogtam és nevettem közben, majd megsimogattam a fejét.
-Jól esett?
-Igen! Nagyon, nagyon, nagyon! Bár kicsit koszos lettem.
-Se, baj.
Felálltam kezemben Donummal és oda mentem a folyóhoz és megfürdettem.
-Na, szép tiszta vagy. Memento!
A sas leszállt a kitartott karomra és várta mit mondok. De én nem szóltam. Donumot letettem a lábam mellé és Memento fejét megsimogattam. és elkezdtem a szép tollait simogatni.
-Tudom, hogy kell neked is egy kis kényeztetés, de ne feled el, hogy ki védett meg az életed árán is és most nem más a helyzet. Most szállj!
Memento ezt hallván felszállt. Ez után Donumot felvettem az ölembe és leültem.

Hirtelen észrevettem, hogy Shin eltűnt és megijedtem. Rögtön fütyültem Mementonak.
-Keresd meg Shint és majd vezess oda! Közben is keresni fogom.
Odarohantam a cuccaimhoz és a nadrágomba gyorsan bepakoltam, majd sietve felvettem a kabátomat és elkezdtem keresgetni. Nagyon ideges voltam, hogy nem tudom mi van vele és történt e vele valaki, vagy elrabolták e.
-Shin, Shin! Merre vagy?-kiáltottam fel kétségbeesetten
Memento visszajött és bólintott, hogy nem találta meg. Ekkor Donum kiugrott az ölemből és elkezdett elrohanni.
-Ne, már. Te is elmész?-kiabáltam felé és utána szaladtam
Olyan 5 perc múlva megállt és előtte Shin volt, aludt.
Donumot felvettem az ölembe, Memento leszállt mellém és Shin elé leültem.
-Shin, miért? Miért mentél el? Ha tudnád milyen nagy fájdalmat okoztál nekem?-kérdeztem magamban

Nagyon látszott rajtam, hogy szomorú vagyok és nem tudtam eldönteni, hogy miért hagyott ott. Talán valamit elrontottam vagy valami rosszat érzet. Nem tudom. Egyre jobban elkezdtem magamat hibáztatni és egyre jobban látszott ez az arcomon.
-Miért, Shin miért? Miért hagytál ott? Talán valami elrontottam, vagy valami baj történt? Ha hallasz, ha tudsz válaszolni kérlek mondj valamit. Kérlek segíts rajtam, még a végén megölöm magam bánatomban.
-Ne tedd! Nem éri meg. Ha meghalsz, velünk mi lesz?
-Igazad lehet. De nekem Shin az akiért mindent megtennék. Nekem végem, ha ő nincs velem. Titeket is imádlak, de ha ő nincs akkor nem tudom meg, hogy ki vagyok. Ugye megértitek?
-Igen, persze.
-Igen.
Donum elindult, Shin arcához ment és elkezdte nyalogatni.
~Donum. Olyan jó, hogy te még gyerek vagy. Olyat is megteszel amit nem. Komolyan, néha mi is lehetnénk gyerekek. De jó is lenne.~
-Shin, ébren vagy?-kérdeztem vidáman

-Rendben.-mondtam megnyugodtan
Behunytam a szemem, a fejemet a vállára tettem és rögtön elaludtam. Donum ráugrott a vállamra és a fejemen elaludt. Hirtelen minden olyan csodásnak tűnt, minden bajom elszállt, majdnem. Anya, apa. Mindig róluk álmodok, de most más volt. Nem azt az éjszakát éltem át újra, hanem az az előtti időszakot. Amikor még vidáman éltünk volt és senki sem zargatott minket. Aztán elhomályosult minden és mélyebb alvásba süllyedtem.
-Anya, apa. Szeretlek.....Hmm.-mondtam magamban miközben aludtam, még mielőtt mélyebben elaludtam