Utcák

Épp hazafelé tartok amikor hurcsa hangokat hallok. Futni kezdek, és elérek az utcához.
Ott épp egy nő felé közeledik egy férfi. *huh már megiedtem. De úgy látszik csak egy aranyos párocska romantikázik.*
Ám ekkor egy harmadik személy is fölbukkan. megrántja a férfit, az majdnem hanyatesik, és mond neki valamit. *megtámadtak az utcán egy embert. Segítenem kell.*
Odaugrok és eltaszítom a támadót.
-Mi van itt? Mért támadtál hátba egy embert?
Azzal a két férfi közé állok, és előhúzom a kardom. *Uram isten mijen nehéz. nem lehet hogy csak dísznek van a hátamon? Hogy ne packázzanak velem? Na mindegy most igazi harcról van szó.*

-Barátok vagytok mi? Akkor miért rántottad hátra lesből? - És közelebb lépek hozzá. A kardot nem bírom már tovább tartani, letámasztom a földre. - Nem hiszek neked. Ezt én is mondhatnám.
Ránézek a másik emberre. arcáról nem lehet semit leolvasni. *Fél? Meglepődött? Nem akkor látszódna rajta. Inkább figyeli a cselekményt. De miért. Tényleg ismerik egymást? Akkor miért nem hejeselt? Nem értem.*
-Hé te tényleg ismered ezt az embert?
Megpróbálom ujra felemelni a kardom, de nem tudom. Ha ölre megyünk puszta kézzel kell harcolnom.

-Hmm. Miért lennék analfa béta? Vagy miért lennék különleges vérvonalú? Miért mennék veled? Túl sok kérdés halmozódott fel bennem. Kérlek válaszolj rájuk.
*Inkább tolvj mint harcos. Ez csak egy védtelen fiú, és a barátnője. Tényleg a lány!*
Megfordultam, és ránéztem a lányra. Az értetlen arcot vágott.
-Én nem tudom hogy most mi van. - szólalt meg félősen. - De enygem várnak otthon, úgyhogy hazamennék ha nem gond.
Tett néhány bizonytalan lépést hátra, és közben figelte mi történik. Mindenki őt nézte. Végül valaki megszólalt.

-Szóval egy gyilkos után eredtél? Nekem ne játszd a hőst. Most is egy járókelőre támadttál, és még mindig nem engeded el. Nyugottan felvághatsz a barátnőd előtt de a fiút hagyd ki belőle.
Az áldozat még mindig nyugottan rezzenéstelen arcal állt torkán a kardal. Akár arra is lehetett következtetni hogy csak egy bábú.
*Lehet hogy a nő csak a társa, és csak el akarja hitetni velem hogy a harcos igazat mond. De nem akarok harcba keveredni. Nem szabad tovább sértegetnem. Ha bebizonyítom hogy társak és mindketten rámtámadnak, azzal se megyek töbre, hisz megölnek. De miért nem gyilkolnak le mindkettőnket? Talán tényleg igazat mondanak? vagy csak a fiú kell nekik?*

-Szóval vámpír. és honnan tudnám biztosan hogy igazat mondasz?
Scharcus arcáról csorgott a veríték, és nagyon aggódott saját életéért is.
-De ha harcra kerül a sor és végzel velem. Akkor te se vagy jobb egy hidegvérű gyilkosnál. Ezzel remélem te is tisztában vagy.
*Vagy ha felajánlanám hogy eggyütt visszük a fiút a börttönbe, akkor ott már nem tudna megölni. És a fiút is elengednék, ártatlan múltja miatt. Vagy megöl mind2tönket mielőtt odaérnénk. Nem szabad elfelejtenem, hogy csak úgy rátámadt egy emberre az utcán, Vigyáznom kell vele.*

Scharcus leblokkolt. *Mi történt? Elmegy? És a nővel mi van? Itthaggya?*
-De, ... őőő ... Mi?
Assadar viszont már megfordult és elkezdte taszigálni a fiút.
*Miért nem mond semmit? Hiszen jogtalanul be akarják vinni a börtönbe. Vagy lehet hogy ismeri őket és csak engem akar menteni?*
-Várj! Bizonyísd be hogy ő a gyilkos! Te honnan ismerted fel hogy ő az? Talán ismered? Várj! Nem hallod?
Az vége már már kétségbeesésbe fulladt. *Gyanús a fiú ezt nem kétlem. De miről ismerte fel? Vagy hogy bukott le? Még mindig nem hiszek neki.*

-Ááááááá!
Scharcus két métert ugrott hátra, eldobta a kardját a jövevény felé, (de nem arra repült, és hamarabb meg is állt,) hanyatesett, és eléggé beverte a fejét.
-Ki vagy? Mi történt? Ja huh bocs semmi baj. Csak megijedtem.
Scarcus felált, és odasietett a kardjához. Felemelte és a hüvejbe csúsztata.
*Úgy se bírnám el. Csak égetem magam. Ki ez a nő?*

-Add vissza! - Mondtam keményen, de nem fenyegetőzve. És kiszedtem Assadar kezéből a kardot. - És csak megijesztett. Nem vagyok félős.
Akaratom ellenére elpirultam, hisz két szép hölgy jelenlétében gyávának neveztek.
-Egyépként látom ismeritek egymást, de mielőtt elkezdtek nosztalgiázni, én meghívnám egy forró teára a fiút. Igen akit megtámadtál, és nem ti nem jöhettek.
*Hmm ezt jól megmondtam. A hatás pedig máris látszik az arcukon.*
A fiú még mindig rezzenéstelen arcal állt.