Sziklarengeteg

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. May. 28.

Deilla sokáig töprengett, mielőtt Rebandirba jött volna. A töprengés oka az volt, amit Tyropiában hallott. A sötételfek mozgolódtak, és itt, Rebandirban akartak támadást kezdeni. Nem akart jönni, mert úgy gondolta, hogy ő már nem tartozik semmivel se senkinek, főleg nem azzal, hogy megmentse a világot Choortól és a többi gonosztól. De aztán a szíve győzött és az a maradék jóság ami maradt benne. Így összepakolt és Rebandirba jött.
A sziklarengetegnél kötött ki. Úgy hallotta az égiektől, hogy innen jönnek. A "sivatag" elején volt, és ahogy végignézett elszörnyedt. Túl sok volt a rejtekhely, és ezt sajnos túl jól ki lehet használni. Főleg ha sötételfekről van szó.
Lehunyta a szemét. Érezte, hogy néhányan itt vannak, de nem gonoszak. Kinyitotta a szemét és szétnézett. Sehol senki.
* De jó már! * - gondolta, majd felszállt, mivel a földről lehetetlen észrevenni, hogy valaki jön e vagy sem, szóval felszállt a magasba és onnan nézett le. Kezébe idézte a kaszáját és várt.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Vas. Aug. 21, 2011 8:04 pm

Mera sokáig gondolkodott, hogy mit tegyen, hogy menjen, vagy maradjon e. Aviantorára nézett.
- Szerinted megéri? - kérdezte tőle, majd elvigyorodott a sárkánya arcán.
~ Hát persze. ~ Jött a válasz a sárkánytól. Arcán vigyor volt, szeme csillogott.
~ Jól van te harcmániás. De előtte be kell szereznem pár dolgot. Nem lenne jó, ha felismernének. ~ ezzel megfordult otthagyva Aviantorát.
Fél óra múlva visszatért. Fekete kámzsás köpeny volt rajta, melynek csuklyája a fejére volt húzva, a köpeny többi része remekül eltakarta a testét. Arcát maszk takarta. Fekete páncélját vörösre cserélte, melyet Nythertől kapott a legutóbbi találkozásukkor. Így nem lesz annyira könnyű kitalálni, hogy ki ő, bár ha a csuklya leesik a fehér haja lebuktatja őt. De nem baj. A sárkányhoz lépett, aki eddig nyugodtan várt rá.
~ Menjünk. ~ adta ki a parancsot, majd nyitott egy átjárót és beléptek.
10 perc múlva már ott is voltak. Rebandir. Mera körbe nézett. Pont egy szikla tetejére nyitott kaput. A legjobb hely. Innen látni lehet mindent. Ahogy azt is, ahogy a távolban egy lány a kardjára támaszkodik, és azt is, hogy egy angyal lebeg felettük.
~ Nem leszünk egyedül. ~vigyorogott a maszk alatt. ~ És ha jól gondolom a többiek ott vannak lent. ~
~ Már ha vannak többiek. ~ tette hozzá Aviantora, majd előreszegezte a fejét. Mera csak ránézett, majd ő is előre nézett. Hamarosan itt lesznek.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Vas. Aug. 21, 2011 9:04 pm

Csend. Egy puszta lélegzetvétel sem hallatszik.
Csak azt érzitek, ahogy a szél felkavarja a port körülöttetek, mintha valami már érkezne a távolból. De egyelőre még semmi. Ültök, vagy éppen álltok, s arra vártok, hogy végre történjen valami.
Végül a nagy csendben hirtelen nagyobb szél kerekedik, minden előzmény nélkül, forrását ennek sehol sem látni. Talán egy mágus? Áh, biztosan nem... minden bizonnyal csak a csata hirdetője ez a szél, hogy hamarosan előjön valami, ami előidéz egy sorsdöntő csatát.
A szél végett észbe kaptok, hogy ideje felkészülni a várható eseményekre. Elő a fegyverekkel, a stratégiával, a mágikus tudással! Már ti sem lassulhattok le, elvégre lassan azt is megfigyelhetitek, hogy sötétbe borul az ég, eltakarva a Napot. Minden olyan hirtelen történik. A sötét fellegek arról árulkodnak, hogy itt az idő valamire... persze egyesek úgy is tekinthetik, mintha vihar lenne készülődőben, vagy éppen egy nagyobb zivatar. De nem.
Meg is tudhatjátok, kik okozták: sötételfek.
A távolból észrevehettek apró foltokat felétek rohanni, amelyek egyre gyorsabban közelednek felétek. Ugyanakkor mintha a föld alatt is mozgolódna valami... végül feleszméltek, ahogyan egy-egy kéz a magasba tör, vagy úgy ugranak ki a föld alól, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Akár egy földlakó, akinek specialitása a föld alatt rejtőzködés. Olyan könnyen törték át a réteget, mintha víz alól bukkannának fel. Ideje cselekedni. Ahogyan előbújtok rejtekeitekből, többen össze is kerültök, ezzel megmutatva társaitoknak, hogy senki nincs egyedül. Most ti szálltok szembe ezzel a hordával.
Persze nem lesz könnyű... a távolból érkező sötételf had máris közelebb kerül, ám ebből a távolságból is megpillantotok egy felétek repülő hatalmas villámgömböt. Nem egy közönséges villámgömb volt, legalább akkora lehet, mint egy kifejlett elemental sárkány sugárlövete. Ez a kezdés megráz titeket, vagy sem? A sötételfek máris indítottak ezzel,azt remélve, hátha kilőnek ellenfeleik közül legalább egyet. De még nem tanulták meg, hogy soha ne kezdjenek ki Anamúr harcosaival.

Tárgy: Sziklarengeteg Vas. Aug. 21, 2011 10:05 pm

Fájdalmasan nyögve kelek fel. Utálom az elementál sárkányokat. Épp nyugodtan üldögéltem egyedül a barlangba,(ugyanis Shirát hazaküldtem) amikor is megrázkódott az egész és jó nagy darabok estek ám. Tudtam, hogy mi történik. Gyorsan összeszedtem a dolgaimat és kimentem. Távolról észre vettem a sötét elfek seregét. Elővettem egy íjat és céloztam. Telitalálat. Az első elhullót közölük aztán addig folytattam, amíg már biztos távolságban nem voltak. Gyorsan elővettem a kardomat és felkészültem a harcra... még jó, hogy egy hegyen vagyok.......

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. May. 15.

Ahogyan már az elején tudtam, valami gonosz közeledett. Az ég besötétedett, és nem nem a vihartól. A kis relytekemben mindent tisztán lehetett látni. A föld alól sötét-elfek jöttek elő, amit bevallom kicsit furcsálottam, de ez még semmi. Egy egész hordányi sereg kezdett el támadni a többiekre. Ó, igen időközben összegyűltek egypáran a sziklarengetegben, amit kicsit furcsáltam, hiszen ennyien egy kis hegyen..szokatlan. Na de nem ez a fontos, hanem az, hogy hirtelen egy óriási villámgömb száguldott a többiek felé, és jól megpörkölte őket, legalábbis úgy láttam. Ők persze egyből támadni kezdtek de én neeeeem. Meghagyom nekik az elejét, és majd hamárcsak 1-2 préda maradt, azokat elintézem, legalább is így tervezem. A hasam már kezdett korogni, hiszen már éppen jönne a vérivászat ideje.
-Hm..ebből a sok sötételfből meg is lesz a vacsim... -Jelentettem ki, majd figyeltem tovább az eseményeket.

Hozzászólások száma : 24 Join date : 2011. Aug. 10.

Sötét felhő. Nem valami jó jel. Minttha a föld is remegne. Tudtam, ideje fegyvert fogni. Előkaptam az íjamat. A föld alól hirtelen egy kéz tört a magasba. Rászegeztem, és amint a feje is kibukkant, lőttem. A nyíl belefúródott a fejébe.
Soulenne arrébb húzott. Még épp időben, mert egy hatalmas villámgömb húzott el mellettem.
- Hát ilyen nincs! - mordultam fel, majd újra előugrottam a szikla mögül. Soulenne rávetette magát a hozzá közelebb esőkre, míg én a távolabbiakat próbáltam lőni.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Hétf. Aug. 22, 2011 1:56 pm

Kenre néztem, mikor felteszi a kérdést, van e tervem. Általában rajtaütésszerűen támadok, nincs semmi stratégiám. Minden csata közben bukik ki a fejemből. Ezt tisztázva vele, bólogatok, hogy nincs tervem.
Ekkor aztán hirtelen besötétedik, miről tudom, annak a jele, hogy közeledik az ellenség. Nem lesz vihar készülőben... talán csak akkor, ha egy sámánuk nem ád esőt és villámokat e kiszáradt helyre. Márpedig tudom, hogy a sötételfek nem jelennek meg anélkül egy csatában, hogy ne hoznának magukkal egy-két sámánt, akiket nehezebb legyűrni. De ez majd kiderül.
Amint észbe kapok, máris előbukkan egy, illetve több sötételf a föld alól. Szerencsére a mi közelünkben csak egy, de ahogy Zara is észlelte, távolabb söpörte tőlünk szárnycsapásával.
~Nem lenne most jó ötlet, ha a levegőben harcolnál tovább.~ - jelzek Zarának, miközben felnézek az égre. Túlságosan féltem ahhoz, hogy ott legyen, s bármelyik pillanatban belecsaphat egy villám. ~Maradj a földön.~ - üzenem továbbra, majd előrántom a kardomat, és előreszaladok, ahol látom a többieket harcolni. Ekkor érkezett egy nagy villámgömb is, de próbáltam úgy szaladni, hogy beérjek egy újabb szikla mögé, hogy felfogja a gömb erejét. Amikor megállapítottam, hogy már nincs tovább tartanom ilyen nagyságú támadásoktól, előjöttem, s tovább rohantam, hogy az útbaeső sötételfeket lekaszaboljam. Eközben Zara is előugrott, hogy fedezzen. Mivel a szél az eleme, ezért nem söpörhet most csak úgy el mindenkit, jobbnak látta, ha a könnyebb prédákat úgy teszi el láb alól, hogy használja állkapcsát, s fogait, valamint a farkát. Ezzel talán könnyen leszerelünk párat az ellenség közül. Közben figyeltem arra is, hogy Zarának se essen semmi baja. Így kétszeres védelemben részesültünk mindketten: figyeltem magamra és Zarára, Zara pedig rám és önmagára. Már összeszoktunk. Ugyanakkor Kenre is figyeltem, nehogy baja essen.
Ha egy sötételf megpróbált a közelembe kerülni, akkor használtam a Levo varázsigét, hogy azzal távol tartsam magamtól. Meg akartam tartani a tisztes távolságot. Ha most tudnék beszélni, valószínűleg azt ordítanám, hogy férgek...

Hozzászólások száma : 51 Join date : 2011. Jul. 25.

Aida bólogatott. Szóval nincs határozott terve. Éreztem, hogy veszélyben vagyunk. A hideg fuvallat az ember csontjáig hatolt. Érezni lehetett a sötétséget, és a borzongást, amit az ellenünk harcoló faj árasztott magából. Mintha csak a gyanúmat erősítette volna meg, sötét felhők jelentek meg az égen. Hát ez sem a vihar, az biztos! Már hallottam azt a rendszertelen menetelést, ami a halál hordáinak felvonulására emlékeztetett. A föld remegett. Először azt hittem, hogy csak a környezeti tényezők tehetnek erről, de amint észrevettem a föld alól előbukkanó mocskos kezeket és testeket, rájöttem, hogy ez is az ő műveik közé tartozik. Aida és Zara előre szaladtak. Nem kerülhetek ilyen hamar közelharcba! Meg kell tartanom az előnyömet, amit távolságnak hívnak. Elkezdtem felfelé ugrálni a sziklákon, szemem persze végig a két társamon tartottam. Időközben jópáran megjelentek.
*Tudtam, hogy nem vagyunk egyedül!* Önelégülten elmosolyodtam, és felértem egy kellően magas sziklára. Igyekeztem úgy elhelyezkedni, hogy több oldalról is fedezzen, főleg felülről. Mikor megvolt, késznek éreztem magam arra, hogy előrántsak egy nyílvesszőt, és töltsek. Azonban ennyi nem volt elég. Felhúztam az íjat, lövésre készen.
-Mico orbis! - ejtettem ki a varázsigét, és nagyon koncentráltam, hogy sikeresen a vesszőbe vezessem a mágiát. Elég izzasztó dolog, de mikor láttam, hogy a lövedékem izzik és villámlik, tudtam, hogy enyém a győzelem. Aidáék közelében megszaporodtak az ellenfelek, így egy tőlük távolabb botorkáló csoportra lőttem. A vessző, akár a villám szelte át a levegőt, és mikor elérte a célpontját, az másik hármat rántott magával a halálba. Aida egy pillanatra felnézett. Elmosolyodtam, és kacsintottam, a következő lövésem azonban már közelebb volt hozzá, és ezúttal nem használtam mágiát. De sikerült átlyukasztanom egy közelében csápoló elf fejét. Mielőtt azonban újabb lövéseket adhattam volna le, furcsa zajra lettem figyelmes. A hang a hátam mögül jött. Egy óriási villámgomb tartott egyenesen a sziklának.
*UGRÁS!* Vagy hagyom magam megdögleni, vagy kockáztatok. Én inkább repültem, mint hogy elégjek. Fülsüketítő volt a robbanás. Láttam, hogy mellettem kisebb szikladarabok repülnek, közben pedig vártam, hogy a földre érjek. Egy bukfenccel sikerült enyhítenem a becsapódás mértékét. Egy bérgyilkosnak már a vérében van az ilyen. Amint felálltam, íjam a vállamra akasztottam, és előrántottam a kardomat.
-Pusztulj! - azzal nekilódultam, és utat törtem magamnak Aida felé. Hárman védtük egymást, Zara, Ő, és én. Tudtam, hogy jobb helyet is kereshetnék magamnak a harchoz, de egyenlőre itt kellett megtisztítani a terepet, ha másért nem, hát azért, hogy ők majd nyugodtan támadjanak a levegőből.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Sam szíve őrültem dobogott, mikor a fekete felhőt meglátta.
* Jönnek. * - hasított bele a gondolat. Kihúzta a kardját, és leszállt a földre. Elszörnyedve látta, hogy áttörik a földet. Az egyik a lábánál jött fel. Fogta az Exotathot és beleszúrta a fejébe. Egy másikat fejbe rúgott, aki ugyanígy akart feljönni. Aztán előre rohant. Pont ekkor jött a gömb. Kezével egy suhintott egyet, mire az eltérült.
Szaladt tovább, bele a seregbe. Széllel és karddal támadott, vagdalkozott.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. May. 28.

*Csend... a harc előszele. * - gondolta Deilla, mikor hirtelen érzett még egy jelenlétet. Nem nem csak egyet, többet is. A távolban feltűnt neki a feketeség, és az ég is beborult, eltakarva a napot.
* Ezek ők lesznek.* Gondolta, majd lentebb repült. Egy hatalmas villámgömb jött, és szinte mindenki éppségben kikerülte. Deilla a gömb elé állt, és tenyetér afelé tartotta.
- Edo edi essum - mondta ki a varázsszavakat, majd ment is tovább ment. A földből kimászókat repülés közben kaszájával fejtelenítette, aztán a sereg központja felé repült. Lenézett rájuk.
* Mocskos banda. * - gondolta.
- glacies talea - adta meg a kulcsot a varázslathoz. Deilla körül több jégbomba is megjelent, a melyeket mind feléjük küldött.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Kedd Aug. 23, 2011 8:45 pm

// bocs későn irok :/ //

Mera érezte, hogy a csend átjárja. Elvigyorodott.
~ Nem sokára itt lesznek. ~ Nézett rá Aviantora. Mera bólintott egyet. Az eget kémlelte. Ismerte már a sötételfeket. Ha jönnek jön akkor nagy port kavarnak. És igaza lett. A napot sötét felhő borította be. Megérkeztek. Letérdepelt és felmérte a helyzetet. Mindenhol ott voltak. Még a földből is jöttek. Ráadásként egy kis fogadtatást is szerveztek egy villámgömbbel, melyet az angyal eltávolított.Rég harcolt már sötételfekkel. ÉS őszintén megmondva, élvezte a
csatákat, bár inkább az ő népe oldalán kellene harcolni. De lehet, nem
is kellene. Vagy de, mivel hiányzott a harc neki. Mera szemügyre vette Anamúr oldalán küzdőket. Nem voltak olyan sokan. Felfedezte köztük Assadart és egy lányt, akiszéllel harcolt. Ismerős volt neki.
*Heh, csak nem El? * - nézett rá csodálkozón, de aztán csak elvigyorodott. - * Ha már itt vannak ők is, akkor beszállok. *
~ Aviantora, mikor ettél utoljára? ~ nézett rá gonoszan csillogó szemekkel. Aviantora röhögő hangot hallatott.
~ Úgy is rég ettem már sötételfet. ~ Ezzel lerepült a szikláról és egy nagyobb csapatra vetette magát. Zuhanórepülés közben kinyitotta a pofáját, majd bezárta azt az első ellenfél feje körül. Vér fröccsent mindenfelé.
Mera ugyanakkor leteleportált. Kardot rántott, és a kezéhez közel esőket kaszabolni kezdte. Közben tűzgömböket dobált a földből kimászókra.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Szer. Aug. 24, 2011 1:21 am

//Próbáljatok meg feltételes módban írni, mert nem biztos, hogy amit cselekedtek, meg is valósul a játékban! Az eseményeket én alakítom!//

Ugyan sikeresen elkerültétek a villámgömböt, mellyel a sötételfek indították a csatát, aztán Deilla el is tüntette, még nem jelenti azt, hogy teljes biztonság, s nem számíthattok még egy nagyobb varázslatra.

Assadar. Azt veszed észre, hogy hiába a magaslat, a hegy, a sötételfek oda is feljutnak, hisz nem hiába Frau szolgái, avagy a sötétség harcosai. Egyet pislantasz, s máris a lábaidnál áll legalább 5 sötételf, s hátulról is megpróbálnak közelíteni feléd, hacsak nincs valami taktikád, amivel eltérítheted őket, kizökkented őket a koncentrációból, esetleg eltereled a figyelmüket valami eszelős ötlettel, amire ők elkaphatják fejüket, s te sikeresen támadást indíthatsz ellenük. Ahogy megfigyeled felszerelésüket, meglepve veszed észre, hogy egyiknél sincs nagyobb harci fegyver, csak egy-egy rövidkardot rejtegetnek köpenyük alatt. De ez nem hátrány nekik fegyver terén, elvégre fizikai erejük sokkal nagyobb egy emberénél.

Haine. Nem, a sziklarengeteg egyáltalán nem egy kis hegy... node, nem is erről van szó. Szóval, azt tervezed, hogy megbújsz, míg a többiek elvégzik helyetted is a piszkos munkát, s csak akkor tolod ki a képed, amikor csak pár lélek maradt talpon, hogy aztán megfoszd őket vérüktől, és lakmározhass egy jót? Tervnek nem rossz, s igen sunyi, de biztos vagy abban, hogy a sötételfek nem éreznek? Hiszen benne van a nevükben 'sötét' és ráadásul 'elf', akiknek érzékeik sokkal kifinomultabbak. Habár ez egy vámpírról is elmondható, akiben ráadásul csörgedezik még a vérfarkasok vérvonala is, ugyanakkor... két sötételf máris feléd indul, hogy aztán harcba lendüljenek. Nos, mit cselekszel? Van elég erőd kettejükre?

Eori. Hmm... talán nemhiába mondják, hogy az a jó harcos, aki pontosan céloz, s sosem vét el hibákat, de ez esetben... sikerült a kis cseled, hogy szépen fejbelövöd a közelebb eső bandát, s olykor jól jön, ha van egy társ is, aki segít a harcban, ez esetben a társállatod. Sikeresen szed le a csatamezőről pár elfet, ugyanakkor nem igazán figyeli a környezetét, hiszen ellenfeleitek sokan vannak. Éppen ezért a baklövése miatt egy elf tőrének segítségével egy vékony, szúrós sebet ejt a lábán. Ami pedig téged illet, a támadásod által nem hullottak el mind, hiszen egy egyszerű nyíl nem ér sokat ellenük, főleg, ha nem jól célzol, s nem méred be a célpontod. Az eszeveszett lövöldözés pedig nem vezet semmire. Ámde sikerült megsebezned pár elfet a csoportból, ami által egy kissé lelassultak, így könnyebben sebezhetőbbek.

Aida: Mint azt már említettem, a társállat egy nagyon jó dolog, hisz bármikor segít, ha baj van. Ráadásul a csapatmunka is meghozza gyümölcsét, ha egyszerre 3 teremtmény is figyel egymásra... akkor minden bizonnyal nem eshet bántódása egyiknek sem. Persze ez sem jelenti a teljes biztonságot. Ahogy előreszaladsz a kardoddal, máris két sötételf áll veled szembe, hogy azokkal birkózz meg. Felszerelésük egy-egy hosszúkard. Úgy tűnik, itt közelharcra számíthatsz. Mindeközben sárkányodat lefoglalja a többi sötételf, s egy időre úgy tűnik, mintha az lenne a céljuk, hogy befogják és magukkal vigyék. Habár sárkányod minden erejével azon van, hogy leszedje magáról a sok sötételfet. A szél elem segíti ebben a legkönnyebben.

Ken: Lovagias dolog, hogy védelmezed számodra két fontosabb személy életét is, s ezt így kölcsönbe is kapod. Az márpedig csak plusz, hogy varázslatot vezetsz a nyílvesszőkbe, elvégre a puszta nyilak csak sebeznék az ellenfelet, és lelassítanák, de ezzel a kombinációval akár le is dönthetsz egyet a lábáról. Az ész mindig segít. Ezzel sikeresen leszereled társaid közelében a 3 ellenfelet, bár korántsem olyan könnyű most a közelükbe kerülni a további ellenfelek miatt... persze ez mégis sikerül, ahogy kardodat használva utat törsz magadnak. Azonban ezt látva a sötételfek, hogy ti hárman összejátszotok, máris közelebb rohan felétek egy egész banda, legalább 10 elf. Közülük egy mágiahasználó, akit talán nehezebb lesz megölni.

Samaranth: Jót tesz az, ha egy magadfajtát ilyen erőkkel áldott meg a sors, csak ne mindegy, hogyan használod. Mindenesetre a szél kombináció talán a legjobb megoldás mindenre, ahogy egy bölcs öreg mondaná. Azonban észrevéve kísérletedet a tömegből megindul feléd egy magasabb elf, de semmilyen felszerelést nem vélsz nála felfedezni. Egyszerűen szembetűnő az öltözete, hogy tele van aggatva mindenféle kisebb zsákocskákkal, s hosszú varkocsba font haja derekát veri. Szúrós tekintettel mér fel téged már messziről, aztán egy nagy ugrással teljesen eléd kerül, s szinte lenéz rád abból a magasságból, melyeket az ő feje búbja ér. Idővel rájössz, hogy egyike a sámánoknak, s talán nagy erőkkel állsz szemben.

Deilla: Sötétség és fény, mindig örök ellenségek. De mintha már nem lennél teljes jogú tagja az égieknek...hm. A gömb elnyelésével sikerrel jártál, azonban következő lépésed nem rendítette meg a sereget, akik még mindig özömlöttek felétek. Ahogyan jeges bombád a közösség felé halad, mindenki szemtanúja lehet, ahogyan a tömeg elejéből s végéből két sámán egy erőteret húz maguk felé, ezzel szinte elnyelve a varázslatod. Mintha meg se kottyanna nekik, és tényleg nem. milyen kár, pedig biztosra veszem, hogy egyszerre többen is kiestek volna általa. Most csak annak örülhetsz, hogy feléd nem tart senki... inkább valami. Mégpedig egy nagyobb ólomgolyó-szerűség, mintha bombáznának... egyenesen felédtart.

Merartyr: Sötétség ellen sötétséggel? Sose voltak valami fényesek. Szóvicc, amiben én nem vagyok fényes, ha harcról van szó. Még egy sárkány a terepen... habár sötét sárkány, és a sötételfek jól tudják, mi a gyengéjük, ráadásul egy cipőben járnak, talán mégis van valami, amiről nem tudnak. Hogy márpedig a sötét sárkányok csak a gazdájuknak fogadnak szót. Ebben az esetben sárkányod tett arról, hogy ne legyen éhes, de falatozás közben hátulról egy mágiahasználó szépen megsebezte a lábát, ráadásul egy kisebb sebet is ejtett a farkán. Ami téged illet, te is egy sámánnal találhatod szembe magad, valamint egy harcossal.

Persze nem minden ilyen könnyű. A sámánok közben dolgoznak egy ellentámadáson, ha már a villámgömbjük nem vált be. Miközben ők maguk is fedezték egymást a még nem harcolók közül, észrevehetitek, hogy íjászokkal is felszerelkeztek. Ebből kifolyólag már a tömeg közepéből indítottak is egy hullámot. Ahogy felnéztek, észrevehetitek, hogy legalább 100 nyíl repül felétek az égből, de mindössze csak 50 íjászuk van, akkor hogyan? Nos, egyszerű: duplán lőnek.

Tárgy: Sziklarengeteg Pént. Aug. 26, 2011 12:29 pm

Elvigyorodom.
~ Szóval túl erő? Hát akkor legyen túl erő! ~ - Gondoltam és idéztem vagy 10klónt. A klónok megpróbálátk lefogni őket. Míg én az egyiket megfogtam és a kardomat átszúrtam a hasán. Majd az íjjak felé fordultam és megpróbáltam a testét pajzsnak használni.

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. May. 15.

A nyugalmam gyorsan szertefoszlik amikor két sötét elf rámront a szerény kis zugomban. Nem tehettem mást, felhasználtam vámpír sebességemet és gyorsan eléjük futottam, majd az egyiket elrepítettem egy nagy ütéssel, a másiknak pedig kiszívtam a vérét, legalábbis annyit, hogy elájuljon, majd gyorsan visszafutottam a kisbarlangba, és újra felmértem a terepet. Mivel már egyszer megmutatkoztam a relytekemből ezért számíthattam más látogatókra is ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a csatatérre, és én is szembeszállok a sötételfekkel. Ezután az érdekes, és bátor elhatározás után felvettem a vérfarkas alakom és kirontottam a zúgomból. Természetesen így könyebben aprítom a népeket..

Hozzászólások száma : 24 Join date : 2011. Aug. 10.

Soulenne felordított, mikor érezte, hogy valami megsebzi. Ránézett az elfre, majd kicsit hátrálni kezdett. Ránéztem. Úgy gondoltam, ideje taktikát váltani. Miért ne csinálhatnánk úgy, hogy közben vigyázzunk egymásra?
Mellé pattantam, és úgy folytattam a harcot. Soulenne is így volt vele. Legelső célpontom az volt, aki megsebezte a társamat. Ám most nem egyszerű nyilat lőttem ki, hanem tűzeset.
Aztán valami suhogást hallottam. Felnéztem, és láttam a nyílzáport.
- Óh, a francba! - szitkozódtam, majd megragadtam Soulennet és berántottam egy szikla mögé.
- Na, itt egy darabig biztonságos.... - sóhajtottam fel, majd leraktam az íjamat, és a cipőmbe rejtett tőrökért nyúltam. Ha jönek, akkor nem maradnak életben. Legalább is remélem.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Vas. Aug. 28, 2011 2:13 am

Figyelek Kenre, ahogy kacsint egyet, s felém siet. Azonban ahogyan tovább haladnék én is, szemben áll velem két sötételf. Éreztem, hogy már úgysem fogok menekülni, és közelharcra számíthatok. De használva a kisebb erejű Levo varázsigét, egy röpke pillanatra elvakítom ellenfelem, hogy aztán egyikőjüket megsebesítsem, vagy legalábbis megpróbáljam megfosztani egyik végtagjától, vagy az életétől. Ez éppen attól függ, hogy a hirtelen mozdulatban hogyan esik a szúrásom. Ha sikerül, akkor máris taktikázom tovább, hogy hogyan gyűrjem le a másikat, de minél gyorsabban akarok vele végezni, hiszen Zara kissé... nem kissé nagy bajban van. Ha befogják, akkor nekem végem, és neki is, mert egy sárkány, főleg a Zara fajtája nem él meg fogságban. Gyorsan cselekszem, s kardom mindkét kezemmel erősen megmarkolom, persze úgy, hogy a csuklóm ettől még könnyedén mozgathassam, s egy új formációt vegyek fel védekezésre s támadásra egyaránt.
Felszaladok a sziklára, de nem teljesen, s onnan visszapattanok, miközben megrúgom ellenfelem, s kizökkentve egyensúlyából, hátradöföm kardom. Majd lelökve arról a tetemet, szaladok is Zara felé, hogy segítségére legyek, mindeközben ő is próbálja magáról leszaggatni fogai segítségével a tömeget. Ahogy odarohanok, máris rávetem magam egy elfre, jobban mondva míg nem figyel, hátbaszúrom, majd megyek a következőre.
Szépen lassan megtisztítom őket Zara közeléből, vagy kardommal vagy varázslattal, mikor pedig csak 1-2 marad körülötte, azt ő maga is elintézi farka és foga segítségével.
Ekkor ahogy felnézek az égre, szinte záporesőként zúdítják ránk a nyilaikat. Gyorsan próbálok rájönni, hogy mit tegyek, mert varázslattal nem tudom elűzni. Zarára nézek. A szél!
~Zara...használd a szelet!~ - Zara rám tekint, majd óvatosan bólint, mire két hátsó lábára emelkedik nagy termetével, így szinte fölénk emelkedve, aztán egyre gyorsabban csapja szárnyait, előbb felkavarva a port, majd a szelet, végül egy örvényszerűséget idéz, ami szinte eltéríti pályájáról a nyilakat, megtisztítva ezzel a körülöttünk elterülő métereket. Talán messzebbre eljutnak ezek a nyilak, de ide nem. Ilyenkor köszönöm az égnek, hogy Zarának szél az eleme.

Hozzászólások száma : 51 Join date : 2011. Jul. 25.

Tudok egy pár dolgot ezekről a teremtményekről, főleg azért, mert közel állnak hozzánk. Hátulról ilyen nagy lendülettel nem volt nehéz utat törnöm Aidáék felé. Hárman vagyunk hát egy helyen. Egy erős, szél elemű sárkány, egy elszánt drakojan, és egy kalandor. Érdekes párosítás. Kardom markolatát két kézzel fogtam. Erősebbet tudok vele így csapni. Fegyverem a fejem mellé emeltem, és az ellenfelek felé fordítottam. Megengedtem magamnak pár másodperc szünetet, hogy felmérjem a helyzetet. Ezek nem hülyék, hamar rájöttek, hogy mi csapatban vagyunk. Nem kíméltek bennünket, egy egész szép kis csapat közeledett felénk, ördögi tekintettel. Szemeikben a gyilkosság vágya csillogott. Nincs olyan élőlény, aki ne rettenne meg ezeknek a szemeknek láttán. A tömeg mögött észrevettem valamit, ami talán belém fagyasztotta volna a maradék bátorságomat is, ha nem harcolok két másik, számomra fontos személlyel. Eddig is egyértelmű volt, hogy nem csak harcosok érkeztek, hanem sámánok és mágusok is. De ettől féltem a legjobban, hogy szemtől szembe találom magam vele. Kardom kicsit megremegett a kezemben. Elég volt a legutolsó találkozásunkra gondolni... Azt hittem, elmenekülök. Hosszú évek óta először éreztem félelmet. De aztán elég volt Aidára gondolni. Ha itt hagyom, akkor ez a 10 elf mind rá fog vetődni, és talán Zara sem mentheti meg. Ha elszaladok, nekik kell elviselni azt amit még én megakadályozhatok.
-Itt úgysem jössz át! - suttogtam, és a tőrömet alig észrevehetően előkaptam, majd a hátam mögé dugtam a bal kezemmel együtt. Úgy néztem ki, mintha vívni készülnék. Hogy hiteles legyen az alakításom, kihúztam magam, és felvettem a megfelelő tartást. Bár nem ilyen fegyverrel kellett volna, reménykedtem a sikeremben. A tőrbe folyamatosan energiát vezettem, és koncentráltam, hogy ne legyen nagy a fénye. Igyekeztem minél kisebbre összpontosítani, éppen csak annyira, hogy a tőrt átjárja az ereje. Minél sűrűbb, annál nagyobb az esély a találatra. Tökéletes volt a célpont. A mágus. Már készen lettem volna rá, hogy felé hajítsam a villámló fegyverem, de rám támadtak a társai. Igyekszem olyan mozdulatokkal küzdeni, hogy a tőr továbbra se legyen észrevehető, ezt a könnyed harcmodort pedig elég nehézkes ilyen fegyverrel alkalmazni. Egy másodpercre ismét megnyílt az út a varázsló felé.
*Most, vagy soha!* Azzal célbavettem a mágust, és imádkoztam, hogy eltaláljam.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Sam megijedt mikor egy magas elfet látott. Nem is a magasság ijesztette meg, hanem az ahogy kinézett: Tele volt rakodva zsákocskákkal, és az a hosszú haj? De ez még semmi, a szeme... a szeme olyan volt, mintha átlátna rajta. Meg azért mert nem volt fegyvere.
* Apa hogy is mondta? Van harcos, akinél van fegyver, és van... Jézus.. ez egy sámán. * - nézett rá ijedten. - * Nem mintha pontosan tudnám, hogy ez mit jelent de apa ijesztően írta le. *
Sam nyelt egyet, majd megragadta a kardját. Kicsit hátrább lépett.
- Ha nem akarsz harcot, én azt mondom most menj el. Különben meghalsz. - szólalt meg halkan, majd hogy bizonyítsa, egy kis széllöketet küldött felé.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. May. 28.

* Francba... Mindig is utáltam a sámánokat. * - gondolta Deilla, majd sóhajtott. Furcsa érzése támadt. Felnézett.
- áááá - nézett egyet, mikor meglátta a bombát.
* Mit csináljak? * -gondolkodott el, majd hirtelen elvigyorodott. - * Végül is egy próbát megér. *
Maga elé idézett egy átjárót. Egy tisztásra nyitotta.
* Ez megteszi, gondolta, majd elteleportált. Annyira azért nem olyan hülye, hogy ha ez nem vállik be, ott maradjon. Ki tudja, lehet hőkövető. Sose lehet tudni. Aztán szétnézett.
* Hm... Job lenne, ha mindenki egy emberként harcolna. Így túl sok jut egyre, de amúgy meg... * - csóválta meg a fejét, majd leszállt Samhez.
- Gondoltam segítek. - mosolygott rá, majd előkapta a kaszáját.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Hétf. Aug. 29, 2011 9:28 pm

Aviantora abbahagyta a falást, és hátra nézett. Érezte, hogy valaki megsebezte. Ránézett a sebeire, majd vigyorral a pofáján felé küldött egy tűzgolyót, aztán rácsapott.
Mera is odanézett. Nem tetszett neki a mágus.
- Lucis - küldött felé egy tűzcsóvát Aviantora tűzgömbjével egyszerre. Aztán megfordult. Két elf állt előtte.
- Pf... Sámán és egy harcos? Ilyeneket eszek reggelire. - vicsorgott a kettőre Mera.
* Atrox * - az egyikre, a harcosra küldte. Ha eltalálja, akkor ijedtében elmenekül. Ha nem, hát... akkor harc lesz. De hogy biztos legyen még a dolgában....
* demilitarisatio * - adta meg a varázsszót, mire lefegyverezte a harcost. Közben figyelt a sámánra is. Nem szerette az olyanokat, és még nem volt ötlete, hogy mi t kellene vele kezdeni.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Szer. Aug. 31, 2011 7:27 am

A kapu nem messze a harctól tett le Rebandirban. Ez az élmény nagyon megviselt,. Hiszen én még sohasem utaztam ilyen kapuval. Mondhatni szinte lebénultam.
-Hu...Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem ez nem volt kellemes. Hogy bírnak egyesek ilyennel utazni.
Hirtelen megcsapta a fülemet a csata zaja. Balra néztem és megláttam Samaranth Elyon Fillway.
-Jaj, istenem. Ő is itt van. De ha már itt vagyunk segítsünk.
Megindultam Sam felé, de egy sötételf megtámadott. A dárdámmal eltérítettem a kardját. A kabátomat ketté nyitottam és felszólaltam.
-Anya, apa, szükségem van rátok. Animus macresco.
Megidéztem egy nagyobb termetű ember csontvázat.
-Támadj!-a csontváz megindult az sötételf felé
Elég ideig lefoglalta hogy átszúrjam a mellkasát.
-Hu. Előre!-magam elé utasítottam a csontvázat, hogy védjen

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Szer. Aug. 31, 2011 11:33 am

Shin átlépett a kapun. A két puma mellette volt.
- Hát, én már hozzászoktam. - mosolygott Teraxra, majd ő is a csatát nézte. Két ismerős arcot is látott, Assadart és Samaranth-t.
- TE segíts Samnek, én megyek oda. - mutattam Assadar felé. - Vagy jöhetsz velem is, mivel úgy látom van egy kis segítsége.
Ezzel elindult a fiú felé, nyomában a két pumával. Mikor oda ért fegyvert rántott, és harcba lendült.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Szomb. Szept. 03, 2011 7:50 pm

Assadar. A 10 klón az csak 10 klón, attól még nem te leszel. Mindenesetre legalább az sikerült, hogy feltartsd a sötételfeket, akik feléd haladnak. Az íjakat sikeresen kivéded pajzsnak használva az egyik testét, de ezt követően újabb sorozat iramlik meg feléd. Észre sem veszed, ahogy az egyik elf hátrarántja a karod, mintha az lenne ezzel a célja, hogy kitörje, de talán csak szereti nézni, ahogy szenved ellenfele. Míg ő lefog, egy másik elf puszta kézzel támad és máris bevisz neked egy jobb ütést arcodra. Úgy érzed, jobb lesz ebből kiszabadulnod, mielőtt végleg kimerítenek, s aztán megölnek.

Haine. Miután végleg felfedted kiléted, s vérfarkassá változtál, az elfek mohón megindítanak feléd egy nagy vízgömböt. Hú, ázott kutyaszag! De ezt követően máris támadt egy ötletük...ha már vizes vagy, akkor miért ne támadhatnának utána egy villámgömbbel? Így hát alig eszmélsz fel vizes bundádból, alig 10-12 méterre tőled már halad is feléd az a villámgömb.

Eori. A taktikaváltás jó gondolat volt, elvégre a védelem fontos minden oldalról, s könnyebben sebezhetők az ellenfelek, ti pedig kevésbé. A tüzes nyíl már jobban hatott, s ahogy egy elf felé lőtted, az szét is égette, elvégre ez az elf nem bírt a mágiával.
A szikla csak kevésbé védett meg titeket az íjaktól, végülis ha nem lett volna a közelben Aida sárkánya, aki a szél elemével eltávolította a nyilakat, kaphattatok volna belőle egy keveset, s kisebb sérüléseket. De ez csak egy kisebb gond, hiszen előttetek feltűnik egy elf, s támad a tőrével, ami nem ért pont célba, de súrolta a vállad. Most egy vadásszal állsz szemben...vagy legalábbis valami olyasmi.

Aida. Zara sikeresen eltérítette a széllel a nyilakat, így nem sok kalandort ért a zápor, s amint lecsendesedett ez a nyílvihar, a közeledben máris megjelent egy magasabb, izmos fazon, kezében karddal, amiről az süt le, hogy valószínűleg egy védekező kard lehet, bár hasonlít egy katanára. Újabb közelharc, bár számítasz arra, hogy ez nem lesz egyszerű. Ahogyan harcba elegyedsz vele, percek múltával szerzel is egy sérülést, s oldaladból vérezni kezdel. Ez kissé lelassít...

Ken. Igen, számolni kell a következményekkel, hogyha leállsz egy időre, főleg ennyi ellenféllel szemben, akkor a társai támadhatnak. Szóval addig hiába stratégiáztad ki, hogy leszereled a mágust egy mágiával spécizett tőrrel, ahogyan rádugrottak annak társai. De ahogy kaptál az alkalmon, s eldobtad a tőröd, reménykedve, hogy eltalálja... hiába próbálta kikerülni, vagy egy gyors mágiát bevetni ellene, nem igazán vette észre, így a tőr pont fején találta. Egy gonddal kevesebb, azonban Aidán sem tudsz most segíteni, mert a többi elf most mind rajtad csüng. Maradtak még heten.

Samaranth. A sámánt nem zaklatta a beszéded, csak felvonta a szemöldökét. A széllöketed meg végképp nem lódította sehova, csak egy helyben állt. Talán kicsit megingott alatta a tartás, de ez nem bizonyított semmit. Elmosolyodott, elismerve, hogy már tudsz valamit. Aztán elővett egy hosszabb kést... nem kard volt, szimplán egy kés, bár díszítéséről és éléről azt vehetted ki, hogy fejedelmi kés lehetett, az pedig valamivel élesebb. Közben mágiát is használhat. Ahogy feleszmélsz, már támad is feléd egy suhintással.

Deilla. Mit tesz, ha van valakinek esze! A bomba sikeresen áthaladt az átjárón, így ezt megúsztad. Aztán, ahogy Sam segítségére siettél, nem igazán számítottál arra, hogy 4 elf körbevesz téged. Nem engedtek igazán Sam közelébe, mert el akarták tenni láb alól. Ez a 4 mind harcos volt, csak egyikük konyított a mágiához. De ez az egy máris megindított feléd egy tűzgömböt, azzal egyidőben pedig egy sárlövetet is.

Merartyr. Egyik varázslatod sem vált be a harcos és a sámán ellen. Ahogy próbáltad volna lefegyverezni a harcost, a sámán egy ellenvarázslatot indított, ami visszahozta a fegyvereket rögtön azután, miután kimondtad a varázsszót. A sámánnak nem volt ínyére a beszéded, s látszólag észrevehette, hogy mi is vagy valójában. Érezte a szagodból. De ehelyett támadást indított ellened kardjával, amibe varázslatot is vezetett, méghozzá tüzet. Eközben a harcosok Aviantorát is ostromolták, ahogy csak tudták, és érték őket fegyvereikkel.

Terax. Bátor dolog, hogy segítesz másokon, s azt tulajdon véredből teszed. Végülis az emberi csontvázak ezt tanúsítják, főleg, hogy te is tőlük származol.
De a nekromanta varázslatok ilyenkor mit sem érnek, ha a közelben lévő sámán tűz varázslattal támad ellened, ami szinte porrá zúzza a csontvázakat, ha te nem teszel ellene.

Shin. Talán a két puma megrémisztette az elfeket, de ez ne tévesszen meg, hisz ők akkor sem hátrálnak meg, mert halálukig szolgálják Frau istennőt. Rögtön felédindul 2 tőr egymáshoz közel, a pumák felé pedig íjak, hogy azzal döntsék le őket a lábukról.

Mindeközben a sötételfek eljegesítik a talajt, így szokatlan lehet, ahogy futnátok, hiszen csúszik a lábatok alatt minden. Mintha tél lenne. De ez őket csak segíti, hiszen a sámánok is itt vannak.

Tárgy: Re: Sziklarengeteg Kedd Szept. 06, 2011 2:42 pm

Hirtelen tűz szagára lettem figyelmes. Észre vettem, hogy a csontvázamat célozta be. Gyorsan elé csúsztam és egy élnyelő varázslatot alkalmaztam, amivel megvédhettem a szüleimet.
-Hu..Majdnem megölték őket. De ha bele gondolok, fel kéne használni a holtak testét.-mondtam magamban, elmélkedve
A sámánra néztem, de láttam, hogy nincs sokk esélyem. Rálőttem és Samhez hátráltam és hozzászóltam.
-Szia! Azt a sámánt el tudnád intézni.-a kabátomat szétnyitottam és a csontváz két részre szakadt és visszatért a kabátomba
-Ott az a sámán. Jó lenne egy kis segítség. Drága személy, aki megáldott egy sólyommal. Nos elintézzük a sámánt?-mondtam hízelegve
Rálőttem a sámánra még egy tűzlabdát, hogy lefoglaljam.

Hozzászólások száma : 10 Join date : 2010. May. 15.

Mivel úgy tűnt, hogy a vérfarkas alakomban, csak egy faltörő kosnak vagyok jó, ezért visszaváltoztam az emberi alakomba, csak éppen az volt a gond, hogy miközben átváltoztam, egy villám gömb eltalált. Sokkoltan feküdtem ki, plusz még repültem egy-két métert. Furcsa ezt egy vámpírtól hallani, de szerintem elájultam. Persze a sokk hatása hamar elmúlt, és gyorsan feleszméltem, de mire feltápászkodtam, már eléggé sok sötételf vett körül.
-Na igen, jönnek a vacsik! -Mondtam egy kicsit éhesen, majd felálltam és mindegyik nyakát villámsebességel kitörtem, majd ezután egy kicsit lakmároztam.
-Hm..firss vér! *-* -Na igen, nincs jobb mint a harc heve közben enni egyet.