Rettegett hegy

Tárgy: Rettegett hegy Hétf. Május 10, 2010 9:46 pm

Egy elhagyatott viskó található a hegy tetején. Itt mindig sötét van, hiába van nappal. Ide sem merészkednek a legtöbben, mert a hegyet Choor árnyfarkasai uralják. Messze, elzárva található az Ősök aranyvárosától.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Nissa legalább 1 órája üldögélt a földön, maga elé meredve. Sőt... már szinte olyan volt, mintha túlságosan távolra nézett volna. Nem is zavartatta magát az árnyfarkasok miatt sem, ugyan mit érdekelte őt, ha itt azok vannak? Valójában egy mély völgy fölött üldögélt, ami inkább kinézett egy szakadéknak, szóval mondhatni a peremén üldögélt. Egyik pillanatról a másikra maga elé nézett, majd le a mélybe. A lábait lóbálta, mint egy kisgyerek a tóba. Aztán gondolt egyet, és hátradőlt, az égboltot nézve. Bár nem sok látnivaló volt rajta, már csak azért is, mert itt mindig sötét volt... habár a csillagokat tisztán lehetett látni a fekete felhők mellett. S ott volt a Hold... a gyönyörű Hold, mely az egyetlen fényforrás volt ezen a helyen. Nissa imádta a Holdat bámulni, főleg, ha telihold volt. Egyszerűen megfogta a fénye, s vonzotta maga felé. Olyan volt, mint egy tehetetlen lánynak egy olyan fiú, akit senki sem érhet el soha. Nissa befejezte lábai lóbálását, tarkója mögé tette kezét, és lehunyta szemeit. Nem aludt, csak úgy pihenésképp.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Duran a hegy felé vette az irányt. Úgy gondolta, hogy ott talán el tud gondolkodni. Meg végül is nyugodt hely, s nem zavarja senki. Már elege volt a sok idegesítő emberből, elfekből és égiekből. Főleg égiekből. Megállt a hegy lábánál, majd gondolt egyet s kitárta szárnyait. Ellökte magát a földtől.
Célja a hegy tetején lévő kunyhó volt. Amikor felért, csodálkozva vette észre hogy nincs egyedül. Neki háttal ült a lány...vagyis feküdt, csukott szemmel.
- Remek! egy égi! - horkant fel Duran. Semmi kedve nem volt egy ilyen társasághoz. Főleg azért, mert nem tudta, hogy a tanács küldte e érte. Közelebb ment a lányhoz. Amint jobban megnézte, látta, hogy bőre fehér, mint a hó, haja oly' kék, mint az éjszakai égbolt. Arcán egy jel volt, bár Duran nem tudta kivenni a körvonalát. Szárnyai kéken ragyogtak.
- Nem lehet! - mondta halkan, vontatottan. - Úgy néz ki mint ő. Csak neki a szárnyai kékek.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Csak feküdt, és pihentette szemeit, amikor meghallott egy ismerős hangot... előtte érezte az alak jelenlétét is, de nem csinált semmit. Azt hitte, ellenség. De nem az volt. Valami más. Valaki olyan, akit még előző életében ismerhetett. Erre fel is figyelt, és felpattant, így nem feküdt többé, hanem ült. Olyan megdöbbent arckifejezés ült ki arcára, mikor maga elé nézett. Hirtelen azt se tudta, hol van. Szédelgés fogta el. Igen, ez már biztos... ismeri ezt az... angyalt. Bukott angyalt. Fel is állt a lábára, s így messziről szemügyre vette a bukott srácot. Zöld..
*Ez...Duran? A jószagú életbe, ez Duran!* - leesett az álla, amikor megpillantotta a fiút. tudta, hogy megbukott, de megtiltották, hogy kommunikáljon vele. És hát, eléggé elviselhetetlen volt a hiánya, tudniillik a legjobb barátok voltak. De most, hogy már ő is bukott, semmit sem szabhatnak meg neki az égiek.
- Duran! - mintha valami árny lett volna, olyan gyorsan suhant oda Duranhoz, és szorosan átölelte. Talán most volt a legboldogabb. Rá is fért, mert mióta megbukott, azóta nem igazán nevetett.
- Óh, el se tudod képzelni, milyen szar volt nélküled odafent! Unatkoztam... hiányoztál. Megtiltották még azt is, hogy kommunikáljak veled...különben nagy árat szabnék. De aztán... elkövettem egy nagy hibát, és én is itt rekedtem. De bánom is én. - elmosolyodott, majd egy lágy csókot lehelt Duran arcára. Bár ilyet még sose csinált.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Nézte, ahogy a lány hirtelenjében felpattan és a nevén szólítja. - * De ismerős a hangja... De honnan? * - Duran annyit vett észre, hogy a lány pillanatokon belül ott terem mellette és átöleli.
- Húúú, apám... Te vagy már gyors. - vigyorgott el. Lenézett a lányra, mivel kb. 10 centivel magasabb volt nála. A lány "viharos" tengerkék szeme nézett vissza rá. - * De ismerős ez a tekintet * - gondolta.
Hallgatta, hogy a lány mit mond neki. Aztán annyit vett észre, hogy a lány megcsókolja az arcát. Valami megmozdult benne.
- Ezek szerint mégis csak te vagy, Nissa! - mosolyra húzódott a szája. - Alig ismertelek fel. Megváltoztál.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Úgy tűnt, Duran először nem ismeri fel Nissát. Mondjuk, ezen nem is csodálkozna, hisz valóban sokat változott. Talán egy, ami megmaradt... vagy...kettő, esetleg három: még mindig a kék az őrülete, megmaradt a viselkedése, és... a harmadikon még gondolkodni kell. Mikor Duran rájött, hogy valóban kicsoda, és azt mondta, hogy megváltozott, kikászálódott a fiú öleléséből, és elvigyorodott. Aztán jobban megemelte szárnyait, és úgy fordítgatta törzsét, mint egy könyörgő kisgyerek.
- Miért? Megöregedtem? Ráncosabb lett az arcom? Vagy... nőiesebb vagyok? Esetleg szépültem? - pislogott Duran felé. Miután megvárta a válaszokat, belekezdett egy hosszasabb beszélgetésbe.
- Azonban, mióta megbuktam, az erőm is gyarapodott. Ööö... a kedvencemet inkább nem mutatom meg, mert irányításom alá vonnálak. - itt újra elmosolyodott... de az inkább egy kaján vigyor volt a képén.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

* Igen egyértelmű hogy Nissa. Ő volt az egyetlen angyal, akinek a kék volt a mániája. *
- Hát először is, biztos hogy öregedtél, csak nem látszik meg rajtad. Másodszor egyetlen ráncot sem látok a hófehér arcodon. Harmadszor téééééééényleg nőiesebb és szebb lettél. - Duran szánt szándékkal húzta el a tényleg szót, hogy idegesítse a lányt. Vigyor jelent meg az arcán, miközben hallgatta őt. Mindig is szeretett vele beszélgetni, bár nem csoda, hisz a legtöbb idejüket együtt töltötték.
- Pedig kíváncsi lennék rá. De majd megmutatod valaki máson. - mondta lazán. Kezét felemelte, és végig simított a lány arcán. - Te tényleg szebb vagy, mit ahogy arra emlékeztem. -hangja lágy volt és teli vad érzelmekkel. Mint aki rosszat tett, elkapta a kezét s hátrább lépett. Szavakat keresett. Olyan szavakat, amelyek elterelik az előbbi cselekedetéről Nissa figyelmét.
- Mondd csak... Mikor is buktál meg? Hány nappal utánam? - kérdezte némi gúnnyal a hangjában. Nem szeretett vele gúnyolódni, de elakarta rejteni az érzéseit, melyek hirtelen törtek rá. - * Mi van velem?*

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Nissa elmosolyodott, amikor Duran cirógató szavakat intézett felé. Jól estek neki a bókok, főleg, amikor... amikor Duran megsimította arcát. Ilyet még sose csinált... odafent sem. Bár... Nissa akkor, mikor még odafent volt, érzett valamit Duran iránt, de sose mutatta ki. Elvégre nem volt szabad. Az angyalok sose mutatják ki érzéseiket. Meglepett arccal, elkerekedett szemekkel, s kissé résnyire nyitott szájjal meredt Duranra, hogy mit is csinál. Egyenletesen pislogott, aztán, mikor Duran hirtelen leemelte kezét, elfelejtett mindent. Még hirtelen levegőt venni is.
- Öh... azt hiszem, utánad egy héttel. Hogy mit követtem el? Nem bírtam sokáig a védencemet. Hisz ismersz... utálom az olyanokat, akik túl sokat képzelnek magukról. És... azt hitte, hogy én megóvom mindentől, így direkt belerohant a halálba. Már nem bírtam sokáig elviselni, így... ez lett a veszte. Kinyírtam a saját védencemet. - mutatta is a torkánál, hogy Kick Out lett neki. Aztán meg is vonta a vállát.
- Meg talán másrészt azért is jöttem le, mert meg akartam bukni. Nem bírtam odafent nélküled. Aztán meg... ugye megtiltották, hogy bármelyik égi is beszéljen veled, és mivel nem tudtam én se, muszáj volt valamit tennem ez ellen. És más megoldást nem találtam rá. De komolyan nem érdekelnek az égiek. Most már nem befolyásolhatnak a döntéseimben. - fejezte be végül. Aztán eszébe jutott egy kérdés.
- És te mit is csináltál?

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Duran összerezzent. Gondolta, hogy meg fogja kérdezni.
- Nem tudom, hogy emlékszel e a régi szokásaimra... - halvány mosoly jelent meg az arcán. - Arra gondolok,amikor a villámmal és az esővel játszottam. Nos hát... egyszer megöltem az egyik embert teeeeeljesen "véletlenül". Eltalálta a varázslatom. Utána meg az angyala rám szállt, mondván, hogy ezért meg fog ölni. Eléggé idegesítő volt, ezért megöltem. - Szemében gyűlölet égett. Ki nem állhatta azt az angyalt. Eleinte nagyon jól kijött vele, hiszen vele együtt teremtették. Aztán választott magának egy embert, akit védeni akart. Ezzel a döntésével teljesen megváltozott a viselkedése. Piperkőc és idegesítő lett. Még rendesen örült, mikor beleeresztett egy sorozat villámgömböt. Legalább megszabadította az emberiséget egy teljesen idióta lénytől. Ez volt a véleménye arról az emberről is. Őt azért nyírta ki, mert azt hitte, hogy a barátja akkor visszatér a normális énjéhez. De nem így történt. Felsóhajtott, majd folytatta. - Aztán elvittek a tanácshoz, és a szokásos szöveg. A tilalmak meg ilyesmi. Eléggé unalmas volt. Fogtam magam és leléptem a közepén. Azóta is üldöznek. Gondolom meg akarnak ölni.
Elhallgatott. Szemével Nissa szemét kereste. Kiváncsi volt, hogy most mit gondol róla a lány.
* Vajon elítél? Nem Nissa nem ilyen. Meg amúgy is, azt mondta, hogy megölte a védencét. * - Duran kezdett elmerülni a godolataiban. - * Hogy is mondta? Azért tette, mert hiányoztam neki? * - száját szólásra nyitotta.
- Azt mondtad hogy hiányoztam. De miért? - közelebb lépett hozzá.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Nissa végighallgatta Duran monológját, aztán szélesen elmosolyodott. Talán nem látszik rajta, de büszkeség öntötte el, hogy Duran ilyet is megmert tenni... a saját érdekében. Elvégre, néha tényleg jobb az, ha a saját érdekeinket szolgáljuk, mint másokét lessük. Aztán itt a mosoly egy fagyott arckifejezéssé változott. Sóhajtott egy nagyot. Valójában Duran utolsó kérdése miatt.
*Francba. Utálom, hogy tudja, sosem tudok neki hazudni. Meg egyébként is, szókimondó vagyok. Ami a szívemen, az a számon.*
- Tudod, valójában azért, mert... az égi angyalok nem mutathatják ki érzéseiket egymásnak. Ha én megtettem volna, nem tudom, milyen következményekkel járt volna mindez. És hát... mivel legtöbb időnket együtt töltöttük, kezdtem fellángolni, és ezek a kisebb fellángolások miattad voltak. Bizony! Aztán a fellángolást lassan érzelmek követték. Így... nem tagadom, igenis belédszerettem. Ezért is hiányoztál annyira. A távolléted törte össze a szívem. - egy x-et húzott a szívéhez mutatóujjával, talán ezzel is mutatva, hogy mit érezhetett akkor.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Durán megdöbbenve hallgatta a lányt. Még nem fogta fel teljesen a szavak értelmét.
- Belém szerettél? - hangja csodálkozásához hűen igazodott. Ahogy megemésztette a hallottakat, mosolyra húzódott a szája.
- Tudod, mindig szerettem az őszinteségedet. - kezével megsimogatta az arcát. -Mindig is csodáltalak érte.
Miközben ezeket mondta, szemével a lány szemébe nézett. Tekintete nyugalmat ám az érzelmek kuszaságát is tükrözte. Keze a lány szájára vándorolt, majd érzéki lassúsággal végighúzta rajta a hüvelykujját.
- Nekem is hiányoztál. - lehajolt és száját az övére tapasztotta. Csókja puha és érzéki volt.
* Bár ne hasonlítana rá ennyire. * - ez a gondolat tőrként hasított a szívébe. Elszakította magát Nissa szájától. - * Nem tehetem ezt vele. *
- Sajnálom, de ez nem fog menni. - Szeméből szomorúság sütött.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Már épp elfelejtette volna, amit mondott, azonban erre nem volt elég ideje, s szünetet sem hagyott neki a fiú. Egyszerűen olyan volt, mintha megzabolázta volna. Érintése úgy hatott, mint eddig még soha semmi. Nissa szíve egy nagyot dobbant, főleg akkor, mikor Duran ajka az övéhez ért. Talán tarthatott volna tovább is, de ez a pillanat nem volt más, csak egy... egy röpke csók. Nissa megértette, hogy mi volt a fiú baja, hisz valóban... az égiek között kialakult pár szerelmi kötődés, és nem osztották ezt meg senkivel sem. Talán ez volt a baj. Duran is szeretett valakit, aztán... ez lett belőle.
- Semmi baj. Megértem. - Nissa lesütötte szemét, egyenesen a földre szegeződött tekintete. Bár legbelül rossz érzések kavarogtak benne, és ez meg is látszott rajta. Felemelte szárnyait, s látszott rajta, hogy megfeszülnek rajta tollai. Aztán felborzosodott, mint egy macska szőre. Csalódott, hogy talán hiába szeretett tiszta szívből, amikor annak nem volt értelme. És másért feladta égi mivoltát. Egy olyanért, aki sohasem szerette viszont. Sohasem?
*Sohasem...* - visszhangzott fejében a gondolat.
- Sohasem... - suttogta maga elé halkan. Szárnyai újra megfeszültek, olyan volt, mintha valaki ellen támadást akart volna indítani. Hatalmas szárnyai voltak, talán furcsa is lehetett. Háromszor nagyobb volt a saját testénél. Aztán, nem érdekelte, ha Duran idiótának nézi, leguggolt előtte, s lassan szájához emelte kezét. Még sosem lehetett őt így látni, mint aki depresszióba esett volna. Most először uralták őt negatív érzelmek, tele volt vele a szíve. Ha pedig Duran hozzá mert volna érni... talán kitör belőle.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Duran aggódva figyelte őt. Nissa legugolt és a kezét szája elé tette.
* Ez most az én hibám! * - kezdte kényelmetlenül érezni magát. Egyik lábáról a másikra állt. - * Talán nem kellett volna megcsókolnom őt. De nem bírtam ellenállni... Megakartam érinteni, ahogy most is. * - kezét kinyújtotta Nissa felé, s gyengéden megérintette őt. Alig volt érezhető, olyan könnyed mozdulat volt, mintha csak egy szúnyog szállt volna rá. Leguggolt elé.
- Figyelj, Nissa! Én... - megpróbálta összeszedni magát, de hangja így is megremegett, ahogy kimondta a lány nevét. -Én sajnálom. Bármit megteszek, csak ne lássalak ilyen szomorúnak.
Duran ezt most éli meg másodjára.
* Hmm... De poénos, hogy én mindig a kék mániásokat sértem vérig. * - szomorkásan elhúzta a száját. - * Akkor is ezt csináltam, mikor megöltem őt. * - felsóhajtott. - *Talán ha elmondanám neki, akkor megértene... nem ezzel nem érek semmit se. *
Durannak támadtegy ötlete.
- Hé... Ugye még mindig szereted a csokit? Ha akarod egy egész tengernyi csokit hozok neked csak ne legyél szomorú. Vagy ha kell, akkor átváltoztatom magam kékszínűvé, bár csak egy rövid ideig. - hangja könyörgő volt. - Csak ne legyél ilyen. Esküszöm bármit megteszek.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

A csokoládé szó hallatára tekintetét felemelte, s egyenesen Duran szemeibe nézett. Kék szemei hidegek voltak, semmilyen érzelmet nem tükröztek.
*Nem! Most ellen kell állnom a csokoládénak. Vagy az lenne már a legjobb, ha Duran csokoládévá változtatja magát. Kíváncsi lennék, hogy bírja a harapásokat. S miatta szenvedtem el ennyit.*
Valóban, Nissa mindig Duran mellett állt, s Duran sohasem vette őt észre úgy igazán. Akkor nem jelenthetett neki semmit sem. Ez elviselhetetlen. Ha Duran most nem csókolta volna meg, akkor talán nem történne vele ez. Ha nem csókolta volna meg, akkor nem érezne fájdalmat. De mindenképpen ennek kell történnie?
- Nem... - ennyit mondott. Ellenállt a csokoládénak, és ellenállt a kék csábításának is. Felőle Duran még a csillagokat, a Holdat, a Napot, az egész világot kékké varázsolhatja, akkor sem fog belemenni semmibe. Az sem érdekli, ha egy kék színű gyémántkastélyt építtet neki, amiben minden kék, de nem fog megenyhülni.
- Tudod mit? Fesd a halált kék színűre. Akkor talán megadom magam. - úgy tűnt, mintha játszadozna de egyáltalán nem. Hirtelen felállt, kitárta szárnyait, melyek újra megfeszültek, és a magasba emelkedett. Akkorát csapott a szárnyaival, hogy az tűnhetett inkább egy szélviharnak, mintsem szárnycsapásnak.
- Jobb lesz, ha egy ideig távol maradsz tőlem... - itt újra szomorúan nézett le Duranra. Azt súgta neki szemeivel, hogy nem akarja őt itt hagyni, viszont muszáj lesz. Csupán gondolkodási időre van szüksége, hogy mindezt feleméssze, míg őt nem emészti fel a bánat előbb. Halálérzete volt. Bár mindennél jobban akarta Durant, mégis távolodott tőle... amilyen lassan kezdett el tőle távolodni, olyan gyorsan tűnt el végül. Bár azt se bánta volna, ha a fiú utánamegy, nem érdekelte volna az sem, ha léptei nyomán kékké változtatná a földet, a füvet, a fák koronáit, törzseit, a virágokat. És az sem érdekelné, ha a nevét hallja vissza. De most késő... bár, talán Duran még láthatta a horizonton, hogy Nissa zuhan... igen, zuhant. Elájult. Vagy legalábbis valami olyasmi. Neki egy ilyen csalódás sokkoló volt. Egyenesen lezuhant a mélybe, bár puhára esett, mégis fájhatott. Kapkodott levegő után, szárnyai hasogattak, s szíve majd kiugrott a helyéről. Talán a halálérzete okozta ezt, vagy az, hogy ő maga is arra vágyott... a halálra... kékre festve.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

-Nem? - Duran szíve sajgott. Tudta, most nagyon megbántotta Nissát. Kiolvasta a lány fagyos szemeiből. A sok együtt töltött idő alatt, sohasem volt példa ilyen esetre. De most már ezt is felveheti a gonosztetteihez.
Nézte ahogy a lány magasba emelkedik. - * Ha most hagyom elmenni, nem tudom mit kezdek magammal. * - szívét már egyre gyötrőbb fájdalmak ostromolták.
Látta, hogy Nissa zuhan. Méghozzá nyílegyenesen lefelé.
- Nissa! - kiáltotta. Hangja félelemmel volt átitatva. Félt hogy elveszíti. Félt attól, hogy meghal és nem lesz kivel beszélnie.
*A francba! Nem akarom újra elveszíteni! * -Duran kitárta szárnyait, és a lány felé vetette magát. Nissa vészesen közel volt már a földhöz, mikor szorosan átölte. Érezte teste melegét, s a lány szívverését. Megpróbált lassítani a tempón, de képtele volt rá, ezért úgy fordult, hogy a lánynak semmi baja ne essen. Legalábbis ne olyan súlyos legyen. Ahogy zuhantak, látta, hogy Nissa szárnyait a fák ágai karcolját. Még szorosabban ölelte, s betakarta a szárnyaival, hogy megvédje.
Hatalmas puffanás hallatszott. Duran hófehér szárnyain vércseppek vöröslöttek. Rettenetesen fájt a feje és a mellkasa.
* Nissa! * - Ránézett a lányra, s megállapította, hogy nincs rajta komolyabb sérülés, bár enyhén gyorsabban szedte a levegőt s szíve is gyorsabban vert. Most tűnt fel neki, hogy még mindig magához öleli. Elengedte, ezzel is könnyítve a lány légzését.
-Hála az égnek, hogy nincs semmi baja. - Magában tovább áldta az eget, hogy ilyen gyorsan el tudta kapni a lányt.
* Nem is tudom mit tettem volna, ha hagyom lezuhanni. Valószínűleg megöltem volna magam. * - lehunyta a szemét.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Nissa talán biztonságban volt, de ő ezt nem tudhatta. Csak próbált levegőt venni, hisz tényleg elég hevesen kapkodott utána, mint hal a vízért. Ez látszott is rajta, hisz nagyon mozgott a mellkasa, s fájdalom töltötte be. Csak annyit érzett, hogy Duran vele van... érezte a jelenlétét, az ölelését, de nem tudta felfogni, hogy miért, s hogy mégis mi volt ez. Egyszerűen résnyire nyitotta száját, hogy úgy könnyebb legyen a lélegzetvétel számára. Bár tüdeje szorongott, mert vér szagát érezte. De ez nem a saját vére volt. Duran vére. Egyre gyatrábban vette a levegőt, és egyre gyorsabban, s vele együtt gyorsult a szívverése, bár néhol kihagyott ütemeket, aztán hirtelen feleszmélt. Úgy, mintha rémálma lett volna, hirtelen kinyitotta a szemét egy hatalmas levegővétellel, melynek még hangot is adott. Pupillája összeszűkült, aztán hirtelen visszakapta eredeti alakját. Egyenesen Duran szemeit látta meg először. Bár úgy érezte, nem bírja magát tartani, s hátra esik, mégis valaki más tartotta... s ez a fiú volt. Nem bírt megmozdulni, talán egy pillanatra lebénult a sokkolt állapota miatt. Nem érezte a lábát, de leginkább a szárnyait nem bírta megmozdítani. Aztán sziszegett egyet, mint egy kígyó a fájdalma miatt.
- Duran... - hangjában fájdalom volt, s összeszorította szemeit. Talán azt akarta kifejezni, hogy nem bír egy lépést sem tenni... egy mozdulatot sem.
- Sajnálom... ha gondot okoztam. - egy gyémánt fényességű könny csordult végig arcán. Látta, hogy ugyan a fiú sincs a legjobb passzban, de beszélni se volt ereje. Nem tudta, hogy mégis mit csinált, vagy hogy egyáltalán mi történt vele.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Hallotta a lány hangját. Kinyitotta a szemét, s a szemébe nézett, mely most aggódást tükrözött.
*Gyémánt? * - kérdezte magától, amint észrevette a lány szeméből legördülő könnycseppet. Kezével letörölte, bár kedve lett volna inkább lecsókolni az arcáról őket. Csak hát nem volt elég ereje hozzá.
- Jól vagy? - A hangja halk volt, s a kérdés sem kérdésnek hangzott. Inkább megállapításnak. - Nincs semmi baj. Régen is csináltunk ilyet, emlékszel?
* Csak akkor nem volt ennyire brutális. *
Elmosolyodott és megpróbált felülni, úgy hogy közben fogta Nissat, mert hát a lány is eléggé szédelgett. Felszisszent, mert erős fájdalom hasított a halántékába. Elvette a kezét a lány arcáról, s megérintette a saját halántékát.
*Basszus... Ez nagyon fáj * - megnézte a kezét, ami véres volt. - * Remek. Még vérzik is. Na, mindegy a sebeim ráérnek. Nissa fontosabb * - letörölte a vért a kezéről.
- Figyelj... begyógyítom a sebeidet. - mondta lágyan de mégis ellenvetést nem tűrően. - Csak mutasd hol fáj.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Nissa Duran ölében feküdt, a mellkasának támaszkodva. Azonban még mindig nem tudott megmozdulni. Képes volt ő az öngyógyításra, és nem szorult rá most Duran segítségére. Mivel érezte a fiú vérét, így főleg nem.
- Törődj inkább magaddal. - olyan volt, mintha gúnyosan mondta volna, de egyáltalán nem ez szólt belőle. Csak tudni akarta, hogy a fiú is rendben van e. Ez mindennél fontosabb volt neki... még a saját életénél is. Biztonságban tudni olyas valakit, akit szeret, fontosabb a saját testi épségénél is, és ebben a tudatban lenni gyönyör. Nissa lassan megmozdította ujjait, aztán egy különös kék fény vette körbe őt... öngyógyítási folyamatot vitt véghez, azonban ez a kék fény ráterjedt Duranra is. Nem számított neki, ha most gyengébb a kelleténél, a fiút is segítette a saját erejével. Lassacskán már a kezét is megmozdította, és mintha valami idegszálat vágtak volna el benne, úgy mozdult meg a lába is. Már nem érezte azt, hogy nem tud megmozdulni. Remélte, hogy Duranon is tud segíteni, legalább egy kicsit. Még a kék fény közepette megemelte kezét, hogy megsimítsa Duran arcát... bár ne tette volna. Így csak megint elfogja a keserűség. Tudta, hogy bár mellette van, nem lehet az övé. Így ugyanolyan lassan le is emelte a fiú arcáról a kezét. Fel akart állni, de még mindig gyógyította magát, és Durant. Felállt volna, de... hiába akarta, az mégsem akaródzott. Nem akart kikászálódni Duran öleléséből. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki ragaszkodik az anyjához.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Érezte a fényt a testén. A sebei már nem lüktettek annyira fájdalomtól.
Borzongás futott végig a hátán, amikor a lány megérintette. Meg akarta érinteni, de félt, hogy nem tud majd leállni.
- Így nagyon lassan leszel kész. - mondta, majd meg sem várva, hogy a lány válaszoljon segített neki. Kezéből smaragdzöld színű fény áradt. Az ő fénye egyesült Nissa kék fényével, s egybeolvadt. Egy új szín keletkezett belőle. Gyönyörű szép zöldeskék.
Duran nem törődött a saját sebeivel. - * Majd csak begyógyul. * - gondolta, s kezét Nissa felé fordította. A fény nagy része a lány felé irányult,színte belepte Nissat ez az újfajta fényesség.
Duran Nissa száját kezdte nézni. - * Mért van az, hogy ennyire vonz? Eddig mért nem volt ez? * - kérdezte magától.
- Mért teszed ezt velem? - hangja rekedtes volt. Még ő maga is meglepődött, hogy ezt hangosan mondta ki. - Teljesen bolonddá teszel.
Magához húzta a lányt, s szorosan átölelte. Mélyen beszívta a lány kellemes illatát.
* Nem tudom miért, de teljesen megőrjít. Talán beleszerettem? * - sóhajtott. - * Na... Most aztán jól bekegabalyodtam az érzelmeimbe. *
Kicsit eltolta magától Nissát, de még mindig nem engedte el. Nem akarta, hoy a lány elmejen. Nem még nem. Szemébe nézett, majd onnan újra az ajkaira emelte tekintetét.
* Most, hogy belegondolok, régen hányszor kívántam, hogy ezeket az ajkat csak én kóstoljam meg. * -Arca lassan közelített a Nissáéhoz. Mikor már csak pár centi választotta el az ajkukat, megondolta magát és az arcára nyomott egy puszit.
* Tiszta bolond vagyok * - újra felsóhajtott, de most hosszabban, mint azelőtt. Fejét a lány vállára hajtotta, majd halkan, szinte suttogva megszólalt.
- Kérlek ne menj még el. Tudom, hogy el akarsz menekülni tőlem, de kérlek maradj. Szükségem van rád. - lehunyta a szemét, s várta a lány válaszát.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Nem tudott abba még belegondolni sem, hogy mit csinálhat ő, vagy Duran. Egyáltalán miért is veszi őket körbe egy zöldeskék fény? Nissa érezte, ahogy erejük egybeolvad, szinte egy újabb erőt létrehozva ezzel. Kettejük ereje pedig nagyon...erős. Erősebbek, mint mikor egyedül lennének. Mikor már megbizonyosodott arról, hogy meggyógyult, szembefordult Durannal... igen, vele szemben volt. Bár ennek a fénynek már rég el kellett volna tűnnie... viszont ez már nem a gyógyítás volt, többé már nem. Talán...érzéseik tükröződése. Nissa pedig semmit sem csinált, hogy ez a fény áramoljon a testéből. Csak érzett, és ez az érzés így mutatta meg magát. Egy erősebb kék fénnyel, mely körbefonta Duran erejét is, s smaragdzöld fényét. Nissa azt hitte, történni fog valami, mikor Duran közeledett felé, ehelyett kapott egy arcra puszit. Talán ez jobb is így. Végül Duran átölelte.. s ő is szorosan átölelte a fiút, éreztetve, hogy nem akar tőle elmenni.
- Nem... nem hagylak itt. Nem megyek el. - ölelése olyan volt, mintha egy élettelen test lógna a fiún... mintha egy madarat tartana a kalitkában.
*Mit tegyek? Vele akarok maradni, s közben nem akarok. Akarom őt, s közben nem akarom. Meg szeretném érinteni arcát, s közben nem szeretném. Meg akarom csókolni, de közben mégsem vágyom rá. Vele akarok élni, ugyanakkor nem is. Meghalnék érte, meghalnék szerelméért, de nem tehetem meg ezt vele. Mindennél jobban vágyom rá, mindennél jobban akarom, de hogyan értethetném meg magam vele? Az egyetlen igazi ajándék az lenne, ha adna magából egy darabot. Vagy önmagát.*

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Örült, hogy a lány átölelte őt és annak is örült hogy itt marad vele. A helyzet eléggé vicces volt. Egy angyal ül a földön, ölében egy szép lány, aki azt mondja, hogy nem hagyja el. Mögöttük a hegy, felettük az ég ragyogott.
Duran felnevetett.
*Kész poén az egész helyzet. * - gondolta, miközben a válla rázkódott. - * Ahhoz képest milyen rosszul alakult, kezd egész jó lenni.*
Nevetését egy lehengerlő mosoly váltotta le.
- Tudod... ezután az akciód után remélem nem nem tervezel a közel jövőben egy újabbat. - hangja kötekedő volt. Szeméből öröm sugárzott.
- Nem vagy éhes? Mert én igen. - odahajolt Nissához, s ajkait birtokba vette. Csókja lassú és érzéki volt. Szorosan magához ölelte, hogy szinte már egybeolvadt a lánnyal. - Még hozzá rád.
Szavait újabb csóktámadás követte. Nyelvével lassan behatolt a lány szájába, de pár perc múlva véget is ért. - Gondoltam adok egy kis csokit. Hisz úgyis szereted.
* De egy őrült ötlet volt ez... Szájból szájba adni a csokit... * - elvigyorodott.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Amikor Duran nevetett, Nissa kikászálódott az ölelésből, és azt figyelte, illetve próbált rájönni, hogy min nevethet ennyire a fiú. De mégsem jutott el teljesen az agyáig, így inkább nem is törődött vele. Már épp mondani kezdte volna, hogy nem, ő nem éhes, amikor Duran hirtelen megcsókolta. Szemei elkerekedtek, hisz nem számított erre a hirtelen cselekedetre, de ugyanakkor viszonozta is Duran csókját. Persze ez is véget ért, de utána következett még egy... viszont arra már Nissa se fog rájönni, hogy Duran honnan szerzett csokit... mindenesetre mégis csak ott landolt az ő szájában.
- Te... ez így a te szádból finomabb, mintha papírból adnád. - vigyorodott el, aztán pedig hirtelen elkomorodott a tekintete.
- Megijesztettél, te idióta! - ütötte mellkasba Durant. Most komolyan megijesztette őt, de azért nem gondolta volna, hogy ilyen hamar más véleményen lesz a fiú.
- Ilyenkor megmondanád, hogy mi van? - igazából arra volt kíváncsi, hogy mi ütött a fiúba. Egyszerűen rájött arra, hogy szereti Nissát, vagy csak azért csinálta ezt az egészet, hogy boldogabbnak láthassa?

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Duran játékosan a mellkasához kapott, és eljátszotta, hogy Nissa kiütötte.
- Hogy érted, hogy mi van? - kérdezte ártatlanul. Majdnem sikerült is olyan képet vágnia, mint aki nem tud semmit, csak a szeme pajkossága elárulta. Majd kicsit komolyabban hozzá tette.
- Nem tudom. Veled akarok maradni, s közben nem akarok. Akarlak téged, s közben mégsem. Meg szeretném érinteni az arcodat, s közben nem szeretném. Meg akarlak csókolni, de közben mégsem vágyom rád. Veled akarok élni, ugyanakkor nem is. Meghalnék érted, meghalnék szerelmedért, de nem is. Mindennél jobban vágyom rád, mindennél jobban akarlak, de hogyan értethetném meg magam veled? - kérdezte majd újabb csókokkal borított be az arcát. Majd hirtelen ötlettől ölbe kapta a lányt.
-Repülünk egy kicsit jó? - majd kitárta a szárnyait és célba vette a hegyet. Pár perc múlva leszállt a tetején. - Remélem nem gond hogy ide hoztalak. Csak gondoltam jót tesz a hegyi levegő. vigyorodott el.

Hozzászólások száma : 18 Join date : 2010. May. 22.

Nissa most komolyan nem értette, hogy mi van. Ezeket a szavakat pedig... ő gondolta ki! Most... Duran ugyanazokra gondolt, vagy olvasott a gondolatai között? Ezen nagyon meglepődött, s nem tudta, hirtelen hova kapjon. Főleg akkor, amikor Duran újra megcsókolta, aztán újra és újra. Már követni sem tudta. De amikor az ölébe vette, ott szakadt el a húr. Talán nem akarta még ennyinél befejezni, többet akart, s még többet. Lehet, hogy kissé mohó, de... ez már csak ő. Nem bánta, ha Duran repül helyette is, és a hegyre viszi fel. Viszont akkor már mindenképpen meg akart szabadulni a fiútól, mikor mindig az ölében tartotta. S amikor ezzel megvolt, egyszerűen felé fordult, majd érzelmekkel teli tekintettel mélyen Duran szemeibe nézett.
- Most mond azt, hogy nem a gondolataimban olvastál. Mert ezeket a szavakat pont a te elmondásod előtt gondoltam ki. - igen, de még mindig nem tudta eldönteni, hogy Duran most szereti őt vagy sem. Bizonyíték kellett neki, minél hamarabb. De most csak egy lépést hátrált Durantól, aztán kajánul elvigyorodott. S hirtelen letámadta a fiút, úgy, hogy talán Duran nem tudta magát megtartani eléggé, és mind a ketten hátraestek. De Nissát nem igazán érdekelte. Most azonnal meg akarta érinteni, meg akarta csókolni, az övé akart lenni, csak vele lenni. Így aztán nem is habozott, s lágyan megcsókolta a fiút, nyelve pedig lassan behatolt a fiú szájába, érintkezve az övével, s bár nem lehetett vad harcnak nevezni azt, ami odabent lezajlott, mégis lehetett rá azt mondani, hogy szerelmi háború. Duran ajka mézédes volt, talán ez vonzotta Nissát annyira, ugyanakkor nem csak ez. Ha pedig... Nissa nem állt volna meg a csóknál, akkor itt ez a kunyhó, mely minden kívánságukat, vágyaikat kielégíti. Ugyan miért mennének el...

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 21.

Duran szíve megdobban, mikor Nissa a szemébe nézett. Tiszta és mély érzelmeket olvasott ki belőle.
- Nem olvastam... Egyszerűen csak szavakba öntöttem az érzéseimet. - vigyorodott el kajánul. - Lehet, hogy ez a telepatikus úton átküldted a gondolataidat nekem. Vagy a szerelmeseknél már csak így szokás? - Duran szeme furcsán csillogott, mikor kimondta a szerelmesek szót.
A csillogás alább hagyott, mikor a lány hátrált egyet, majd csodálkozással vegyes öröm és élvezet fogta el, mikor a lány szó szerint ledöntötte a lábairól.
Élvezte a lány édes csókját, nyelvének érintését. Duran lassan végighúzta a kezét Nissa hátán.
- várj... - mondta, s bár nehezen, de megállta hogy legalább egy percig ne a lány ajkait kóstolgassa. Így hát újra rátapadt, mint légy a cukorra, s közben úgy fordult, hogy ő legyen felül, a lány meg alul.
Farkasok vonyításai hallatszottak. Méghozzá eléggé közelről. Duran felpillantott. Vörös szemek szegeződtek rá.
* Remek... Nesze nekünk társaság. * - Oldalra gurította magát, de úgy, hogy közvetlenül a lány baloldalán feküdjön. Eljátszadozott a lány hosszúkás, kékes hajával. Régen szerette babrálni. Nem tudta miért, de már akkor is vonzotta őt Nissa. Bár most hogy belegondolunk, Duran jóval idősebb, mint a lány, de kit érdekel a kor?
- Hát... Úgy tűnik, hogy a nézőink azok már megvannak. Persze, ha akarod máshol is folytathatjuk... - arcán csábító mosoly jelent meg, miközben feltápászkodott, s kezét Nissa kezéért nyújtotta.

» Hegy
» "Három Kasza" hegy