Park

-Köszönöm, szívesen gondját viselem.-mondtam boldogan
*Hurrá.*
-Kezdjük a nevével. Nos, mi legyen a neved? Legyen mondjuk...Memento. Hogy tetszik?
-Memento, mi az a Memento?-kérdezte a madár
-Tényleg megszólalt.-mondtam meglepetten
-Nos, a Memento: fontos dologra emlékeztető jel. Te egy fontos dologra emlékeztetsz.
-Rendben, jó lesz a név. Jut eszembe, mire emlékeztetlek?-kérdezte a madár érdeklődve
Odahajoltam a madárhoz és megsúgtam neki:
-A szüleimre, hogy milyen boldogok voltunk együtt és most veled is ilyen boldog vagyok.
-Tényleg?-kérdezte meglepetten
Bólogattam igent.
-De most már elég, pihenj, drága Memento.-mondtam kedvesen
Amint ezt kimondtam a kis sólyom elaludt.
-Köszönöm, Elyon.-mondtam megelégedve
-Ja jut eszembe, ne szokjatok hozzá, hogy ilyen kedves legyek, csak Mementoval leszek ilyen.

Azon elmélkedtem, hogy hova tegyem Mementot ahol békésen pihenhet és nem esik semmi baja. Ekkor hirtelen a nyakamba ugrott Elyon.
*Szállsz le rólam.* Majd arrébb húzódott és elindult két idegen felé. *Kik lehetnek ezek és vajon honnan jöttek.* Majd az egyik eltűnt.
-Na, ez hova lett?-mondtam magamban
Láttam, hogy a másikat megöleli és körbetáncolja, majd felénk hozza.
-Jaj, Uram, borogass. Még egy ismerős.
Majd hirtelen eltűnt.

Figyelve a történéseket észrevettem, hogy az egyik puma megindult az idegen felé indult.
*No, ennek mi baja.*
Majd utána ment Shin és amikor oda értek megütötte a fejét. *Egy kis jóra nevelés. De akkor is mi nem tetszett neki abban az idegenben.*
Majd ekkor felháborodva felszólal Elyon- Ezt meg miért csináltad? Nem csinált semmit!
*Jaj. Jobban figyelhetne.*
Észrevettem a pumát ami korábban lopakodott mögém, hogy egyre inkább rajtam fel akar mászni Menmentoért.
-Mész innen.-kiáltottam fel és kicsit arrébb rúgtam enyhén, hogy távolabb legyen, de semmi baja ne eseen
-Shin gyorsan gyere ide, nem akarom bántani a pumádat, de Mementot veszélyezteti.

-No, ez is elment.
*Végre, már untam.*
Megjött az isteni szikra. Van egy tágas zsebem a kabátomon.
-Memento jó lesz neked ez a zseb ?-kérdeztem és odaemeltem a kabátom zsebébe
Felébredt és kezdett lassan feleszmélni.
-Tessék?
-Itt ez a zseb, tágas, kellemesen meleg és nyugodtan tudsz aludni. Valamint a kezem szabad lesz és meg tudlak védeni ezektől a pumáktól.
-Rendben, köszönöm.-ez után bemászott a zsebembe és ki tette a kis fejét és rám mosolygott
-Szívesen.-mondtam mosolyogva

-Nos, ezt úgy értem, hogy nem vagyok egy kedves ember. Gondolom rájöttél. De egy sólyom nagy felelősség, ezért vele kedves leszek és gondozom, nevelem. Valamint beidomítom, hogy megvédje magát.
-Éhes, vagyok.
-Egy perc.
Elkezdtem kutakodni a zsebemben. *Csak van itt valami.* Találtam egy zacskót. No, mi ez. Magokat találtam benne.
-Tessék, napraforgómag.
Fogtam egy kicsit szórtam mellé a zsebbe, hogy nyugodtan tudjon enni. Majd eltettem a zacskót.
-Köszönöm.- Ez után el kezdett enni

*Na, de jó. Már csak az hiányzott, hogy így lássanak. Bár ilyen csinos lányra nem tudok haragudni. Ne, már. Még belehabarodok.*
-A sólymok milyen hamar nőnek fel, szerinted?
*Vajon igazándiból, mit gondol rólam?*
-Szerintem, olyan egy hónap és felnő.

-Csak most tűnik fel. Mondjuk tiszta vörös mindenem, nemcsoda, hogy csak most veszed észre.
-Mi olyan fura ebben? Talán nem sok ilyen embert látsz?
*Igaz, is. Ha jobban bele gondolok, én se ismerek vörös szemű embert.*
-Tudod, te meg mágusnak tűnsz első látásra.
-Igaz, igaz.-helyeselt Memento

-Nem mondtam, hogy baj.
*Jaj, mibe keveredtem.*
-Nagyon is jól nézel ki.-mondtam és később eszméltem rá mit mondtam
*Miket mondok. Mert mindig beszélek és aztán gondolkodok.*
-Valóban, legalább gyorsan mozoghatsz.

-Semmi baj.-mondtam elszégyellve magam és hirtelen hátra dőltem
-Au..No, most én kérek bocsánatot.
-Miért lett hirtelen ilyen meleg?-kérdezte meglepetten Memento
-Memento, kérlek most ne, legyen elég az, hogy nem szeretek fázni.-mondtam kicsit szigorúan
-Rendben.-mondta, majd visszahúzódott
-Öööö...Nem kéne a pumáidat visszahoznod?