Desum Mens klán kastély

Hozzászólások száma : 31 Join date : 2010. May. 22.

Desum Mens klán kastélya.

Hozzászólások száma : 31 Join date : 2010. May. 22.

Látszik, hogy kissé nehezére esett megérteni, hogy miért is vagyunk itt a vérhaverokkal, ahogy ő mondaná. Mosolyogtam, most hirtelen nem volt szándékomban nevetni, mert akárki észrevehetné, pedig azzal jobban megmutathatnám, hogy mennyire örülök annak, hogy itt van velem.
- Nyugi, ha látják, hogy velem vagy, nem rohannak le. Egyébként is ennek a kastélynak én vagyok a házigazdája, szóval ha nem parancsolom meg nekik, hogy öljenek meg, addig nem teszik. Egyébként is tudják, hogy kik az ellenségeink - még mindig viszem a klán kastélya felé, amikor végül belépünk a nagy kapun, s ahogy átlépünk rajta, bezárul mögöttünk, ugyanis a vámpírok szeme igen jó a sötétben, hogy lássák és tudják, mikor kell bezárni valaki mögött. Az őrök csak állnak, egy szót sem szólnak arra, hogy kivel vagyok, elvégre miért is tennék? Fejüket venném, az pedig egyiknek sem lesz jó. Kitárul előttünk a kastély hatalmas kétszárnyas ajtaja is, bevezetem rajta Synust. Itt egy hatalmas csarnokot láthat fáklyákkal megvilágítva, onnan egy lépcsőn vezetem fel egyenesen a szobámba, aminek szintén ilyen nagy ajtaja van. Egyértelműen a vezér számára fenntartva. Ahogy belépünk, minden olyan színpompás, de leginkább ami feltűnő benne, az a sok vörös, barna, fekete és egy kis aranysárga szín összevegyülése.
Az asztalhoz lépve töltök magamnak egy pohár vörösbort, ahogy Synusnak is.
- Tessék, ki tudja, mennyi ideje vagy már úton... szomjan - átnyújtom neki az egyiket, majd belekortyolok a sajátomba.
- Milyen kincsről is van szó?

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. Jul. 11.

A vérfarkas először elég kényelmetlenül érezte magát e kastélyban, a vámpírok és az ő eledeleik szaga miatt szinte el kellett takarnia az orrát. De nem igazán érdekelte, hiszen végre találkozhatott ennyi idő múltán Jos-szal, nyakig tehénlepényben is örülne ennek a pillanatnak. Arról viszont nem tudta, mit gondoljon amikor kedvese azt mondta, csak akkor támadják meg ha ő úgy akarja. Még felidegesíti őt valami baromsággal aztán Synus felveheti a nyúlcipőt farkas létére. De inkább nem is gondol erre, még kiszagolják kétségeit.
- Szóval házigazda, mi? - Synus megvakarja mellkasát ruháján keresztül - Úgyis rég aludtam már "civilizált" helyen.
Ahogy belépnek a kapun, a farkas kíváncsian rángatja ide-oda fejét, felmérve a terepet, még bólintva is egyet az őrök felé.
- Milyen nagy csöndben vannak ezek így ma éjjel - kuncog egyet ahogy elmennek mellettük.
Néhány elismerő felbillentés kíséretében elismerést mutat a hely felújításával kapcsolatban, a vámpírok legalább értenek az ilyen csicsás dolgokhoz, bár hősünket sosem érdekelték nagyon az ilyen luxus életkörülmények. Belépve Jos vörös, fekete és arany színkavalkáddal megspékelt lakosztályába, Synus füttyentett egyet, majd körbeszaglászta majd körbejárta a szobát.
- Nem semmi ez a hely, karmazsin démonom - mondta a férfi ahogy megközelítette a nőt a bortöltés közben.
Elvette a bort mit kedvese nyújtott felé, köszönettel teli mosollyal mutatta meg fogait a nőnek, miközben szabad kezét Bell derekára tette.
- Hát, első kincsnek először is ott vagy te és az a varázslatosan vadító tested - Synus húzott egyet a borból, majd leült az egyik közeli székre, ott hagyva Jost az asztalnál, s egyik lábait előre nyújtotta ameddig csak tudta.
- Egyéb konkrétumot nagyon nem tudok a relikviákról, sok mindent lehet hallani az utazás közben. Egyes kincseket ősi lények őriznek, egyesekhez rejtvényeket kell megoldani, másokat mágikus védelem alatt tartják. Ki tudja minek van itt igazi értéke, mi ad hatalmat, vagy minek van haszna. Egy öreg falkabeli szerint sose féljünk a járatlan ösvényeken járni, hát ezért jöttem. Szerencsét próbálok, hátha találok valamit amit még előttem még soha senki sem kaparintott meg, vagy pedig szörnyű halált halok. Izgalmas, nem? - kérdi egy öntelt mosollyal az arcán.
Borját még kezében tartja, néha bele-bele iszogat, míg Jos-szal beszélget.
- Na, és akkor tényleg. Mit is kerestek itt pontosan? Mire készültök? És hogy találtatok rá erre a pöpec kis kőhalmazra?

Hozzászólások száma : 31 Join date : 2010. May. 22.

- Éjjel nem beszélnek sokat az őrök, ugyanis már az illatunk...vagy ahogy te nevezed, a szagunk is idevonzza az ellenséges teremtményeket - nem értem, hogy miért mondja azt, hogy büdösek vagyunk. Bár egy vérfaraksnak mindig is büdös lesz egy vámpír, akárkiről is legyen szó, de ez kölcsönös a vámpírok felől is, ugyanis nekünk is olyan lesz egy vérfarkas, mint egy ázott kutya. Persze akadnak kivételek, ugyanis én nem mondom Synusra, hogy bűzlik, s már mérföldekről megérzem a szagát... de! Mérföldekről megérzem őt, ugyanakkor ellentmondok mindennek, ugyanis imádom, ha a közelemben van és egy cseppet sem bánom, ha ragad rám belőle. Elmosolyodok, amikor azt mondja, hogy kincsnek itt vagyok én és a testem... bár ezt nem állíthatja biztosra, ugyanis még sosem látott ruha nélkül, s csakis úgy állapíthatja ezt meg, hogy olykor látszik a ruhában az alakom, vagy megérint, vagy pedig mell résznél, ha sokat mutat a ruhám.
- Nem tudom. Én mióta itt vagyok - márpedig valljuk be, nem kevés ideje tartózkodom itt, s ez előtt is visszajártam -, azóta semmi kincset nem találtam, vagy legalábbis nem hallottam róla. Habár ha figyelembe vesszük a legendát, amit Ellowaelről mondanak, akkor nagy a valószínűsége, hogy egy-két helyen fellelsz ilyet. De az is biztos, hogy rég elkésted, és már másé az a kincs... előfordul, hogy egy olyan helyen van elrejtve, ahol senki sem találta még meg...lehet, hogy pont az a sorsa minden relikviának, hogy itt maradjon, s a hely maradjon feltérképezetlenül - belekortyolok a boromba, amiről közben eszembe jut, hogy jól esne egy kis vér, de még van pár napom, hogy kellően kibírjam.
- Azt még én sem tudom, hogy mit keresünk itt pontosan - kezdem a mesét, de végülis csak az igazat mondom. Teszek pár lépést a szobámban, ugyanis nem szeretek megülni egy helyben.
- Úgy gondoltuk, hogy a klán felével eljövünk ide, hogy megerősítsük falainkat... egyébként is mindig kell, hogy tartózkodjon itt valaki, ha azt akarjuk, hogy ne szállják meg a kastélyt, vagy ne heverjen egy idő után romokban - valószínűleg ez volt a legjobb válasz, és a legelképzelhetőbb is. Ha magára lenne hagyva a kastély, előbb-utóbb a martalócok martalékává válna.
- Az őseim építették még, tehát nem csak úgy rátaláltunk - mosolyodok el, amikor végleg kiürítem a boroskupám.
Eszembe jut, amit Synus az imént mondott és mosollyal az arcomon léptem elé, s egyik kezemmel végigsimítottam az arcán.
- Szóval azt mondod, hogy egy kincs vagyok? Úgy emlékszem, találkozásunk napján még ezt nem mondhattad el rólam - füléhez hajolok - kis korcsom.. - igen, akkor az erdőben ez volt az első szó, ahogy neveztem őt.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. Jul. 11.

Synus lejjebb csúszik a székében, könyökei jó alaposan lelógnak a karfákról, egyfajta vad, neveletlen pózt vett fel amint biztos volt benne, hogy nem nézik őket kívülről. Látszólag ő így helyezi magát kényelembe, elengedi magát, még az átlagosnál is jobban. Boros kupáját az asztalra rakja, csúsztatja balról-jobbra, így játszadozik miközben hallgatja Josette válaszait, közben kicsit mosolyogva. Lehet, hogy csak a bor miatt, vagy azért mert már rég hallotta ezt a női hangot. Fülei szinte minden alkalommal mocorognak amikor a nő szájából eljutnak hozzá a hanghullámok, habár emberi formában volt s nem farkasban. Látszólag néhány tulajdonság erősen ráragad az egyik formáról a másikra, bár ezért is hívják őket farkasembereknek. Kicsit csalódottan fogadta, hogy Jos még nem talált itt kincset.
- Óh... hát azt hittem ennél azért kíváncsibb voltál ezelőtt! - kuncogott maga elé ahogy normálisan felült a székbe hogy tudjon beszélni - Majd programba kell fűzni, hogy mi ketten elmenjünk valami jó kis helyre kincskeresni.
Tovább hallgatta a nő magyarázatát, miszerint ebben a kastélyban már több ideje élnek vámpírok mint azt Synus először gondolta, mire ő eltakarta kicsit az arcát, tovább kuncogva.
- Na igen, ez a lehetőség nem jutott eszembe. Megszoktam hogy sok vámpír csak az emberek által épített kastélyokat foglalja el vagy valami barlangban él. Nem hittem volna, hogy ez még tőletek ered - a farkas is kivégezte a borát, majd arrébb csúsztatta az asztalon a kupát, jelenleg nem kívánva többet e nedűből. Szerencsére neki nem jutott eszébe a vér róla. Becsukta a szemét, és enyhén elmosolyodott ahogy a nő végigsimította az arcát, saját kezeivel a nő combjait fogta meg.
- Deee, akkor is elmondhattam ám. De akkor ez a kincs alaposan el volt ásva a föld alá, és onnan kellett úgy a kezemmel kikaparászni onnan. Büszke is vagyok ám az eredményre - Synus kinyitotta a szemeit, jobban megmarkolva a nő combjait - Nem is kicsit!
A farkasember figyelme elkalandozik, tekintete a legközelebbi ablak felé térül. Mintha a korcs megemlítésről eszébe jutott volna valami, de látszólag semmi negatív. Feleszmél, hogy figyelme eltérült kedveséről, s visszafordítja fejét Jos felé, s mélyen szemébe nézve enyhén mosolyog.

Hozzászólások száma : 31 Join date : 2010. May. 22.

Látszott, hogy Synus jót mulat a vámpírokon. De ő sem volt mindig ilyen vicces és felszabadult, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mitől változott. A bor nem annyira erős, hogy azonnal ártson az elméjének, vagy csak én voltam annyira erős, hogy az én elmémnek egyáltalán nem árt? Biztosan túl gyenge a szervezetemnek, hiszen új erőimnek köszönhetően majdnem minden mérget lebont, így beleértve az alkohol bizonyos fajtáit is. Nem akarom feszegetni a határokat.
- Igen, kíváncsibb. Azonban mintha te se lettél volna ilyen fékezhetetlen, aki állandóan, megllás nélkül vigyorog. Minden farkas arra használja a száját, hogy szüntelenül vicsorogjon? - nevetek fel, végülis poénnak szántam az egészet.
- És egyáltalán nem vagyunk olyanok, akik barlangokban élnek. Ha esetleg egy hosszú kalandra igyekszünk és nincs a közelben egy kastély vagy egy szálló, ahol nem bukunk le, akkor marad a barlang fejjel a földnek állapotban. De az én családom világ életében saját kastélyokban élt, nem az emberi kéz által megműveltekben - igazából kicsit rosszul esik, hogy ennyire alábecsül minket, elvégre ő most velem van, vagy mi, s ha a családomat sérti, akkor azzal engem is sért. De valahogy eléggé komoly nő voltam már hozzá, hogy ezeknek ne adjak hangot, vagy elhagyjam a fülem mellett, ugyanis egy egész kolónia sorsa tőlem függött, nekem kell ezreket megvédenem, hiszen én vagyok a klánvezér. Elállok Synustól, tőle két lépéssel hátrébb.
- Eltartott egy ideig, mire kiástad azt a kincset. Bár ami azt illeti, hosszú ideig nem tudtad feltörni a kincsesládát - utolsó mondatomat játékos vigyorral az arcomon mondtam, amikor Synus azt vehette észre, hogy kezem cselekszik és a földre huppan rólam bársonyruhám ezzel megvillantva fekete, csipkézett fehérnemümet, valamint testem, ami úgy tűnik, mintha olajozott lenne. De szó sincs ilyesmiről, egyszerűen túl sokat vagyok úton, s az út alatt meg is edződtem, s büszkén mondhatom, hogy a látványban nem csalódhat férfiszem.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. Jul. 11.

Halk nevetés hallatszott a szobából amikor Jos fékezhetetlennek nevezte a farkast, illetve megjegyezte hogy állandóan vigyorog. Valóban azt hihette a gyakorlatlan szem, hogy már ennyire hatott a bor, de igazából koránt sem amiatt volt ilyen mosolygós kedvében. Tény, hogy jól esett neki ennyi utazás után az a kis folyadék, már szinte a vize is elfogyott, de annyira nem hatotta meg, elvégre nem éhgyomorra ivott. Egy korábbi vadászat eredménye, egy ártatlan kis nyulacska még ott pihent a bendőjében, esetleg ez is rádobott a farkas boldogságára. Megsimogatta Jos combjait, még direkt kiemelve fogait a következő mosolyában.
- Hát csak azok használják arra állandóan, akik egy kedvelt nőstény közelében vannak. Vagy ha dühösek, de az inkább a másik formánkban jelenik meg - mondta Synus, tudósítóan.
Remek hogy itt egymás kultúráiról tanítgatják egymást minden második mondatukban, Synusnak kicsit furcsa. Mialatt megismerték egymás, annyi tévhitet töröltek ki egymás elméjéből, hogy az csak na. Öreg korában, ha még megéli azt is, Robert még lehet hogy a falka vámpírszakértője lesz. Hiszen már lassan ismeri őket kívülről, s esetleg hamarosan belülről is.
- Óh, "úrnőm", eszemben sem volt kigúnyolni a családod szokásait a lakóhely választással kapcsolatban. Szerinted pont egy farkasember szólna be azért mert azt meri feltételezni hogy másoktól vesztek el területet? Ugyaan - Synus végignéz a nőn, egy aprót rácsapva a nő combjára - Mi is szinte mindig azt csináljuk!
Szemöldökei felugranak a homlokának egy távolabbi szegletébe ahogy a szerelmének tárgya hátrébb tőle, ajkait kicsit összébb tolja. Majd a nő első mondata után mintha mondani akarna valamit, úgy nyílik meg a szája. Azonban mielőtt egy hang is kijöhetne, Synus tekintete megakad a nő kezén, ahogy az olyan mozdulatsorba kezd, amitől csak úgy lehullik a vámpírról a ruha. A farkas szemei végigcikáznak a nő testén, szája nyitva maradt a meglepetéstől, nem egyből ilyen köszöntést várt ennyi idő után, de az biztos hogy alaposan meglepte. Nyelt egy aprót, majd végre becsukta a száját, és egy szerelmes mosoly jelent meg az arcán, amivel fel is állt a székből, téve két lépést előre. Még mindig szó nélkül közelebbről végignézte a nőt, lassan, minden szegletét feltérképezte, s jobb kezével átkarolta őt a hátánál. Végigsimította a kezét a nő olajosnak tűnő testén, látszólag nagyon izgatott lett. Magához szorította mindkét karjával a nőt, majd lassan adott a szájára egy kisebb csókot, mielőtt rögtön a nyakához esett, és ott kezdte el puszilgatni, illetve a nyelvével végigszántani a terepet.

Hozzászólások száma : 31 Join date : 2010. May. 22.

Látszott, hogy alaposan megleptem őt. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem volt még dolga nővel, bár akkor ezen a téren egyformák vagyunk, hiszen az én életemben is ő az első férfi, akinek odaadom jóformán mindenemet... olyan abszurdnak tűnik, hogy egy vámpír egy farkasnak adja oda a legbecsesebb kincsét. Bár most ezzel úgy vagyok, hogy teljesen mindegy, vámpír vagyok, gyakorlatilag örökké élek, s ezzel együtt örök szűz is vagyok, már ha mások értik, mire gondolok.
Azonban attól függetlenül, hogy Synusnak velem akadt össze a bajsza legelőször, eléggé jól kezd neki. A hajába túrok, s élvezem az érintését, azonban nem tudok neki ellenállni, s azonnal megfosztom őt felsőjétől, hogy csupasszá tegyem felsőtestét. Lágy mozdulatokkal végigszántok rajta kezemmel, miközben ő még mindig csókol, de egyszerűen nem tudok betelni vele. Azonnal akarom őt!
A vámpír erőimnek köszönhetően sokkal erősebb vagyok, így akár őt is térdre tudom kényszeríteni, ha akarom, de most azonban nem ezt tettem. Észrevehette rajtam, hogy még az én testem is felhevül érintéseitől, ennek következtében pedig azon kaphatja magát, hogy egy erőset lökök rajta, szinte alig éri lába a padlót, s az ágyra kerül, én pedig ráugrok, mint egy tigris az áldozatára.
- Bocsáss meg, Synus, de ki vagyok éhezve - ezt veheti akár szó szerint is, minden az elmétől függ. Azt nem is említem neki, hogy neki adom azt, amim van, szerintem tudja jól. Azon nyomban rávetem magam ajkaira, miközben egyik kezem ugyanúgy felsőtestét "nyúzza", amíg alattam hever. Bár egész óvatosan, gyengéden és lassan indult neki, biztosan azért, hogy kitapasztalja, milyen vagyok, de egy vámpír könnyedén vadságokba eshet, s szerintem ez az ő részéről is így van, már ha beindítottam ezzel. Tehát a gyengédség után szinte megvadultam... ha lehetne ezzel a szóval kifejezni, de azért mégsem vagyok olyan, aki majd' széttépi.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. Jul. 11.

Nem tudta, hogy mihez fog kezdeni magával, vagyis pontosabban a nővel, hiszen valóban most jutott el idáig bárkivel. Mindig is "magányos farkas" volt, ez kevés lehetőséget adott arra, hogy más falkabeli nőstényekkel találkozgasson. Bármily magányos farkas is volt, arra életében nem is számított volna, hogy ő ilyen teremtéssel fogja átélni ezt az eseményt már elsőre. Főleg egy vámpírral, gyakorlatilag a fajának az ellentétével. Bár ő maga még nem tudta mihez kezdjen, az állati ösztönök kezdték átvenni a hatalmat a teste fölött, szinte irányítva a mozdulatait. Amikor Jos levette róla a felsőt, még szinte akkor is csak egy pillanat erejéig hagyta abba a nő testének kényeztetését a szájával, majd rögtön folytatta.
Mikor éppen lehetett érezni, hogy a vámpír hideg teste is felmelegszik az izgalomtól, Synus ismét elmosolyodott, ám erősen meglepődött amikor a nő játszi egyszerűséggel rálökte az ágyra. Hű, eléggé ki lehet éhezve, gondolta magában Synus. Azonban az, hogy a nő lelökte, még jobban fel is ébresztette benne az állatot, amint a nő ráugrik, azonnal átkarolja, s két kezével Jos hátánál gyakorlatilag szétszakítja a melltartót, majd eldobja azt. Amikor a nő szavakba is öntötte, hogy valóban ki van éhezve, még mielőtt lezárta Synus ajkait a férfi egy halk, szerelmes kuncogást engedett ki a száján. A farkas még nem is nézhetett rá a keblekre mielőtt a szeretője hozzá szögezte a fejét az ágyhoz a csókjával. Bal kezét közben a nő alsóbb domborulatai felé mozgatta, s a maradék ruhát is arrébb húzta, hogy ujjaival máris elkezdhesse kényeztetni a nőt. Hát igen, a bestia céltudatos ha erről van szó. Jobb kezével a nő tarkóját fogta, végigsimította a nő haját, illetve egy idő után az a keze is levándorolt, hogy végképp megszabadítsa a felesleges fehérnemű maradványaitól a nőt. Synus alsóbb része már érezhetően ágaskodna az ég felé, teste egyre jobban kezd izzadni az izgalomtól.

Hozzászólások száma : 31 Join date : 2010. May. 22.

Ahhoz képest, hogy Synus nem volt még nővel és én sem férfival az életünk során, egész jól alkalmazkodunk, bár ahogy mondják, ösztönösen cselekszünk. Érzem, hogy Synus attól beindult, hogy az ágyra löktem őt, s ebből már következtettem arra is, hogy nem óvatosan és gyengéden fog végbemenni itt minden, hanem úgy, tulajdonképpen állatok módjára azzal, amivel mi megszülettünk. Tudtunk is mi erről, azonban egy pillanatra sem akartuk korlátozni képességeinket, erőnket, ugyanis ezzel minden jobb volt, vagy legalábbis elsőnek mi így éreztük jónak. Ami azt illeti, a vágy az ezerszeresére növekedett, már csak azáltal is, ahogy Synus leveszi rólam a kebleimet takaró "páncélzatot", később mindent, ami takarja az akcióhoz szükséges alkatrészeimet, eközben én is dolgozok: leveszem Synusról a nadrágot úgy, ahogy tudom, a többiben úgyis kisegít minden bizonnyal. Ahogy megszabadulok tőle, ugyanúgy dolgozik kezem nemzőszervén, és ostromolom ajkait, nyelvem egyre vadabb háborút vív az övével, s fogammal már szinte az ajkait "tépem", persze szolidabban, nem akarom, hogy aztán valami baja legyen. Végül nem is tudom, hogy miért, de valami oknál vezérelve abbahagyom mindazt, amit teszek, kezeimmel a mellkasát simogatom, a fülébe sóhajtok halkan, nyelvemmel a nyakát érem, s végül harapok, ahogy egyik kezemmel a mellkasába markolok. Nem kellene, de egyszerűen nem tudok neki ellenállni, akkor sem, ha nem tiszta az a vér, amit iszok, de annyi a szerencsém, hogy nincs tőle semmi bajom, s persze neki sem, elvégre éppen, hogy belekóstoltam. Megtöröltem a számat, majd újra ajkaira tapadtam, közben fordult a kocka, mivel hempergőzés közben én kerültem alulra, ahol most jobban szemügyre vehet.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. Jul. 11.

A vérfarkasnak eszében sem volt már korlátozni állati ösztöneit, na persze csak annyira nem, hogy még egyáltalán emberi formában maradjon. Így sokkal nagyobb volt benne is a vágy, és ahogy látta, Jos is egyre jobban élvezte a dolgot így vadul. Synus örült is ennek, elvégre egy elég őszinte ember, és csak magát tudja adni másoknak, és ez a vadság is erősen a része a személyének. A késztetés tovább fokozódik benne ahogy a szerelme leveszi róla a nadrágot, s ezután sietve ledobja magáról a többi akadékoskodó ruhadarabot is, így mindketten meztelenül tetszeleghetnek egymás mellett. Ahogy a nő elkezdett dolgoskodni a kezével, Synus nyelve egyre nyughatatlanabbul kezdett el ficánkolni a nő szájában, amikor persze elérte, és Jos nem csak harapdálta az ajkait. A kisebb harapások érzése egészen felizgatták Synust, ő azonban ezeket inkább nem viszonozta, félt hogy a farkas ösztönei mélyebb harapásnyomokat hagynak majd. Aztán a semmiből szinte "mindennek" vége lett, legalábbis így fogta fel először hogy Jos levette a kezét arról a bizonyos testrészéről, s inkább a mellkasát simogatta. Azonban ez koránt sem így volt, erre akkor jött rá mikor a vámpír a fülébe sóhajtott, vágytól égve. Nem is tudja, hogy miért, talán azért mert a farkas vére úgy diktálta, de elakarta először húzni a nyakát a nő szájától, azonban ezt nem tette. Túlságosan is túlfűtött volt vággyal, hogy ellenkezzen. Az adrenalin miatt a szúró érzés szinte csak egy tűéhez volt hasonló, azonban ahhoz bőven elég volt, hogy Synus megragadja a nőt és gyakorlatilag átforgassa maga alá, miközben a vér még kicsit folyt a nyakából. Végignézett az isteni (vagy ördögi?) testen, s egy vággyal teli mosoly jelent meg az arcán. Már nem volt benne erő, hogy tovább visszafogja magát. A fény csak úgy táncolt a nő testén, így tovább fokozva a vágyat a farkasban.
Először lehajolt megcsókolni a nőt, míg egyik kezével tartja magát, a másikkal azon volt, hogy megfelelő pozícióba illessze a nemzőszervét, de még nem kezdett semmibe. A csók után kicsit lejjebb ment, s a nő kebleit kezdte el nyaldosni, mint jó kölyökkutya, majd ismét megcsókolta a nőt. Kicsit elhajolt tőle, hogy mélyen a szemébe tudjon nézni.
- Szeretlek... - ennyit súgott neki oda mielőtt megindult lentről, hogy végre testben is egymáséi legyenek.
Állati ösztönét már nem érdekelte, de ő csak remélni tudta, hogy a nő kellően "felizgult", hogy minél könnyeb legyen az első behatolás.

» Desum Mens klán kastélya