Kapuk

Tárgy: Kapuk Hétf. Május 03, 2010 8:47 pm

A kapuknál mindenkit és mindent alaposan ellenőriznek, hogy senki se próbáljon meg "elfelejteni" vámot fizetni valamiért. Nagy őrség áll ezeknél a helyeknél.

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Csak a jó Isten tudja... köhm... csak a jó nagyuram tudja, hogy miért vetemedtem arra, hogy eljöjjek Afranasb. De ha már minden lében kanál vagyok és muszáj csatlósokat toboroznom a nagyúr mellé, vagyis pontosabban már a felesége mellé, akkor miért ne tehetném azt, hogy bejárom Salonir minden egyes zeg-zugát és addig megyek, amíg le nem zuhanok a planéta egyik sík területén, ahol már nem fog a gravitáció? Szerencsére olyan soha nem lesz, ezért addig mehetek, amíg csak a határ létezik.
Bár nem is értem, hogy miért teszek úgy, mint egy normális ember. Elrejtem a kilétem, hogy ne jöjjön rá senki se, hogy bukott angyal vagyok... ugyanis jól tudom magam álcázni: elrejtem a szárnyaimat, elrejtem az aurámat, hogy még csak közelről sem érezzék meg, hogy abból valami sejtelmes erő árad ki. Még jó, hogy Choor nagyúr kegyeltje vagyok, mondhatnám, hogy egy házikedvenc, csak velem sose bánt úgy, mint egy kutyával.
- Állj! Ki az? - szegezi nekem lándzsáját az egyik őr.
- Ugyan, szépfiú! Nagy az Isten állatkertje, kár, hogy már alig férünk - teszem a szépet, miközben a lándzsájának élét lentebb engedem, s bájos szemekkel nézek az őrökre, akik szokásukhoz híven nem tudnak ellenállni.
- Úgy nézek én ki, mint aki rejteget valamit a háta mögött? - mosolygok játékosan, majd kezem az ajkamhoz emelem, ők pedig kábultan bólintanak, utat engedve nekem. Megköszönöm, aztán mintha mi sem történt volna, lassan sétálok, majd egyre gyorsabban szaladok... ki tudja, merre.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

Már régen a saját utamat jártam és sok időmet töltöttem el a kapuk mellett mivel sok pletykát szedhet össze az ember amiknek még ha az ember utána is jár sok érdekes dologra bukkanhat. Gonosz emberek lények elég jó kis magánküldetések és legalább valami színt visznek az életembe. Nem vállalok küldetéseket hogy vadásszak emberekre mivel csak nagyravágyó kereskedők ellenfeleit kellene eltennem láb alól. Így szégyent hoznék magamra és a szüleimre és a vadászokra ha ilyesmire vetemednék. Lehet hogy gazdagon élnék és mindenem meglenne ha sikeres volnék de nem vonz az ilyen élet. Nekem nem néhány kereskedőre van szükségem ellenfélnek hanem legendás lényekre vagy ellenfelekre akiknek bizonyíthatom hogy méltó vadász vagyok. Ma is az árnyékban voltam a falnak dőlve a beözönlő embereket szemlélni és hallgatni viszont valaki felkeltette az érdeklődésem. Egy nő volt az volt benne valami amit nem tudtam megmagyarázni hagytam hogy észrevegye hogy figyelem mivel kíváncsivá tett. Majd ahogy halad a tömegben szinte észrevehetetlenül követem a tömegben az emberek között akárcsak egy árnyék. Követtem és követtem valami furcsa vonzott benne hívott magához. Talán meg kell hogy öljem? Emiatt lenne az az érzés? Nem ez most más akkor már a kapuban kardot rántottam volna és megöltem volna vagy egy kunait dobtam volna a szívébe. Szóval csak követtem ameddig meg nem áll vagy oda nem jön hozzám bár most még a ruhám is rajtam van ami segít egy kicsit kitűnjek a tömegből. Valamiért akartam hogy észrevegyen de mit fogok mondani ha megkérdezni hogy követem vagy csak csendben maradok fogalmam sincs...

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Ahogy haladtam a tömegben a piac felé, éreztem, hogy valaki erősen figyel rám. De csak elmosolyodtam, nyomát sem mutattam annak, hogy észrevettem. Járásom lassabbá vált, már nem futottam, ugyanis eléggé feltűnő lenne, hogy a tömegben futok, amikor mindenki más rajtam kívül nyugodt. A járó-kelők között megállok és a férfira villantok egy bájos mosolyt, majd úgy eltűnök a teleportálás segítségével, mintha ott se lettem volna. Észre se lehet venni, hogy ott voltam, s most nem vagyok. De hirtelen megjelenek a férfi háta mögött.
- Miért bámulsz úgy? - teszem fel a kérdést egy jókora mosollyal az arcomon. Szokásom, hogy ezek a mosolyok soha sem hervadnak le az arcomról.
- Vagy kérdezzem úgy, hogy miért követsz? Észrevettem ám, ha ez volt a célod - kezdem ezzel, ugyanis valahogyan megéreztem, hogy mindvégig ezt akarta.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

Ahogy elvesztettem a nyomát sejtettem hogy mi következik és hogy sikeresen észrevett. Az eltűnése és a hátam mögötti felbukkanása nem azt súgta hogy egy mindennapi lánnyal van dolgom. Hogy meg akartam-e ölni? Nem... De az érzés még mindig bennem van és a végére akartam járni bár nem tudtam hogy ő hogy reagál majd ezért az egyik kezemet az egyik kunaimra fektettem hogy ha esetleg harcolnom kell akkor a meglepetés erejével támadhassak mivel ha a hátamon pihenő katanára teszem a kezem eléggé feltűnő így ez is sikerült elkerüljem. Mondandója alatt nem mondok semmit csak magamban gondolkodva.
~Észrevetted mert én úgy akartam ha akartam volna az egész városon át követlek úgy hogy nem is tudsz a létezésemről...
Nem fordultam meg mivel nem látott volna többet belőlem csak a szemeimet a ruhának köszönhetően. A mondandója végén egy kis csend következett majd csak egyet bólintottam jelezve ezzel hogy igen ez volt a célom. Mást nem akartam mondani vagy tenni mivel had kíváncsiskodjon még egy kicsit mivel ilyenkor az ember hajlamos több dolgot is elárulni magáról mint amennyit amúgy tenne.

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Bár észrevettem azt is, hogy engem figyel, azt is észrevettem, hogy ha esetlegesen megtámadnám, akkor felkészül minden várhatóra, így észrevétlenül fegyverért nyúl. De erre semmi szükség, ártalmatlan vagyok... vagy csak annak nézek ki.
- Semmi szükség arra, hogy felfegyverkezz... nem ártok a légynek sem - nyújtom ki a nyelvem gúnyosan, bár játékosan még mindig. Aztán hátat fordítok, ugyanis nem félek tőle... mint mondtam, a nagyúr kegyeltje vagyok. Ennek ellenére bólintok neki, hogyha akar, akkor kövessen. Nem szeretem a nagy tömeget, ezért is inkább elsétálok tőlük egy csendesebb zugot keresve. "Társam" úgy tesz, mintha néma lenne. De ha az lenne, akkor nem jönne belőle ez az aura... hm, fincsi aura. Na, jó, megint kezdek megtébolyulni. Lehet, hogy nem angyalnak készültem, hanem lidércnek, vagy auraszívó vámpírnak.
- Ha már ennyire ragaszkodsz hozzám, azt is elmondhatnád, hogy miért - ha az a célja, hogy akármit is elmondjak magamról, akkor nem teszem. Miért tenném? Eddig senkinek sem sikerült kiszedni belőlem semmit, ezek után sem fog. Egy embernek sikerült... ő is a bukott angyalok legnagyobbika volt, akit ezer angyal sem tudott befogni... neve már legendássá lett.
- Csak nem tetszem? - kacagok fel... az is meglehet.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

Követtem oda ahová ment mert a végére kellet járjak a dolognak. De egyben most az egyszer éreztem azt hogy hiba volt a megérzéseimre hallgatnom. Eddig egész életemben csak azokra hallgattam és sosem hagytak cserben... talán most lesz az első alkalom. Mindenesetre már nem visszakozhatok ha már elkezdtem végig csinálom az nem rám vallana hogy menet közben csak eltűnnék és ki tudja lehet meg is bánnám ezt a döntésemet. Ahogy megállt én is hasonlóképpen tettem. Aztán végighallgattam a kérdéseit.
~ Valóban tetszel csak nem úgy ahogy te gondolod...
Gondoltam magamban és ezt valahogy a tudtára kellett hogy adjam. Nos ez nem lesz olyan nehéz és már nem is tudom mikor hagyta el a számat két szónál több. Talán ezért néztek gonosznak és a ruha miatt is.
-Érzek benned valamit... amit nem tudok megmagyarázni... mintha valami azt súgná kövesselek...
Na ez már teljesítmény volt a részemről. Szerintem ebben az egy napban több szót használtam mint az eddigi ittlétem alatt. Nos most már csak várnom kell arra hogy mi lesz a válasz rá. De valóban nem egy egyszerű emberrel van dolgom egyik embernél se éreztem még ezt sőt mágikus lényeknél sem. Úgyhogy ez valami új lesz...

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Ahogy gondoltam, követni fog... és tényleg követett. A kérdésemre nem válaszolt, de biztos voltam benne, hogy gondolt rólam valamit, amiről nem tudok. Annyira még nem fejlesztettem ki a képességeimet, hogy a gondolatolvasásban is jó legyek. Hm...gondolatolvasás! Azt hiszem, következő utam Ellowaelbe fog vinni, ha jól hallottam, ott van egy bölcs öreg, aki mindenre kitanítja az arra méltó embereket... mindenesetre majd csak sikerül valahogy meggyőznöm erről, hogy méltó vagyok arra, hogy tanítson. Ugyanis Fraut a legkevésbé sem szeretném azzal zavarni, hogy engem tanítson, holott több dolga is van, fontosabbak annál, hogy velem foglalkozzon. A legtöbb képességem szinte nem is használom... a legjobb módszerem egyébként is az álcázás, a tőrbecsalás és miegyebek. Az elemeim... hát a fényből sötétség lett, vagy éppen pislákoló fényjelenségek, a tűz.. oh, a tűz! Nem hiába tűz az elemem... a vörös hajamról mindenkinek az jutna eszébe legelőször, ha megkérdezném, hogy mit gondolnak. Egyébként is olyan szeszélyes vagyok.
- És mi az, amit érzel? - teszem fel a kérdést, miután válaszol. Nocsak, azért mégiscsak sikerült kihúznom belőle pár szót! Már ez is ahaladás... nekem senki se mondja azt, hogy néma. Az évek során ha valaki nagyon keveset beszél, idővel elfelejti azt is, hogy valaha tanult beszélni. Nagy erő kell hozzá, hogy mindenre emlékezzen.
Valahogy kezdtem sejteni, hogy valamennyire érzi bennem azt az aurát, ami nem csak az enyém, de keveredik valami mással is. Ez lehet, azért van, mert sokat tartózkodtam Choor nagyúr mellett, és az ő aurája belekeveredett az enyémbe. Végülis neki köszönhetem a sötétség erejét.
Tovább haladok, amikor már ott járok a kilátótorony előtt. Felnézek a robosztus méretű épületre, majd hátrafordulok, kacsintok egyet követőmre, s lassan, egymás után szedem lábaimat a lépcsőfokokon. A kilátótorony jó választás, ugyanis csendes.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

Követtem tovább és közben azon gondolkoztam hogy mit is válaszoljak neki vagy hogyan próbáljam megmagyarázni neki azt amit benne érzek. Tudom nagyon jól hogy merre is haladunk vagy is már látszott hogy a kilátótorony felé vesszük az irányt. Jó választás lesz mivel ott nagyon ritkán vannak emberek és ott valóba magányosak lehetnek akiknek arra van szükségük. Én ezt nagyon is jól tudom hiszen több százszor bámultam onnan a várost este és néztem meg a naplementét és talán csak is akkor vettem le a sisakomat mert tudtam senki nem láthatja az arcomat. Másrészt itt meditálhattam és egyedül maradtam a gondolataimmal és nem terelte el az emberek nyüzsgése vagy egy két elkapott megjegyzés vagy beszéd töredék. Közben nem hagyott alább az aggodalmam és magamban csak arra tudtam gondolni hogy miért? Miért kellet ez most nekem vagy miért akar velem a tömegen kívül beszélgetni? Önmagamat átkoztam és közben Khalihirához imádkoztam önmagamban. Megvártam még felérünk hogy nyugodtan beszélhessek. Ahogy felértünk a szokásos helyemre a korlátra támaszkodva
-Valami megkülönböztet itt mindenkitől. Lehet hogy nevetséges de vadász létemre érzek ilyeneket. Olyan mintha lenne benned valami ami hívogatna magához őszintén szólva ennyit érzek. De miért van ez? Nem tudom...
Hajtottam le a fejemet lefelé nézve a járókelőkre miközben sóhajtottam egyet. Most még akár egy sárkánnyal is szívesebben harcoltam volna minthogy ezt próbáljam meg elmagyarázni aki lehet nem is tud semmit az egészről és hülyének néz.

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Megálltam és vártam, hogy válaszoljon a kérdéseimre. A várakozás ideje alatt lenéztem, hogy lássam az alattunk elhaladó embereket, a nyüzsgést, ugyanis innen jól el lehetett látni akármerre, ameddig az emberi szem ellát. Persze a látásom sokkal jobb volt egy átlag emberénél, ahogyan a többi érzékszervem is, azonban azt nem mondanám, hogy felérek egy elffel, mert nem.
Amikor válaszolt, feléfordultam és mosolyogtam. Azon gondolkodtam, hogy megmutassam e, hogy miért, vagy mi legyen. Ugyanis vadász, ahogy már megtudtam, és az ilyen "lényeket" mindig vonzza az ismeretlen, valami új és addig követik, amíg meg nem tudják, hogy miféle szerzet. Úgy éreztem magam, mintha valami áldozat lennék, akire ráveti magát egy hatalmas tigris.
Ölbetettem a kezem, mintha fáznék, de ezzel csak el akartam hárítani valami olyat, ami elképzeléseim szerint nem fog bekövetkezni.
- Nem gondolod, hogy ezért? - előbukkan két hatalmas szárnyam, egy pillanatig így is maradok, majd elrejtem mindkettőt, ugyanis ritka eset, ha valakinek megmutatom, meg ha használom is. Felkacagok.
- Vagy lehet, hogy igazad van abban, hogy van bennem valami, ami másban nem található meg. Ez a vonzerő - újabb nevetés. Persze lehet, hogy az az erő is vonzza, ami bennem van... ugyanis nem csak az enyém, s olykor még számomra is idegen. Olyan, mint a vámpíroknál a vanília illat. Bennük is van valami vizslató, sokan engedelmeskednek a hangjuknak, szinte hipnotizálni tudnak másokat.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

Vártam a válaszokat és közben végig csak reménykedni tudtam hogy megfelelő választ kapok de egy másik felem csak azt akarta hogy mondja meg hogy idióta vagyok és legyen vége ennek az egésznek. Úgy éreztem muszáj volt ezt tennem és hiba volt-e felfedni mi vagyok? Egyáltalán nem köszönhetően a kinézetemnek hamarabb képzelnek egy gonosz vadásznak aki embereket öl kedvtelésből mintsem egy sárkányvadásznak. Nos ez még talán most is kapóra jöhet majd megfordultam had lássam mi az ami ezt okozhatja. Ahogy megfordultam nem akartam hinni a szememnek. Mintha a szél is feltámadt volna hogy ennek az angyalnak a méltóságát emelje. Haja és szárnyával játszadozott a szél.
-Shia... Szóval ez volna az... Csodás...
Mondtam meglepődve elcsukló hangon. A mesterek azt tanították hogy ha találkozunk egy angyallal akkor az lesz egy vadász legfelemelőbb pillanata. Találkozni az egyik lény képviselőjével akik között a gonoszok olyan ritkák hogy szinte sosem egy vadász élete során sosem kerül egyel sem szembe. Majd megvártam még elmúlik ez a pár másodperc és újra emberi külsője lett.
-Szóval ez lennél te... Ez talán mindent megmagyaráz és egy angyalnak kell hogy legyen vonzereje.
Mondtam miközben az állam alá húztam a szájelkötőmet hogy sokkal jobban hallja a hangom. De valami még mindig nem stimmelt valami még mindig ott volt az angyalsága mögött.
-Lehet hogy a vonzerőd az de valami még mindig nincs rendben...

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Valóban... ha egy angyal felölti az angyali külsejét...szó szerint értelmezve, akkor még a szél is másnak tűnik. Kellemesebb, lágyabb és kedve támad az embernek dalolni, a szeme mintha káprázna, és belecsöppent volma egy csodás életbe. Még akkor is ez történik, ha egy bukott angyallal találkoznak össze... főleg akkor, ha ez a bukott angyal még vissza tudja venni azt a formáját, amikor az égiek közé tartozott. Én sem lehetek olyan régóta bukott... valószínűleg egy fél éve, legfeljebb ha egy éve. De ez idő alatt sose felejtettem el az égi énem, ugyanis még mindig ragaszkodom hozzá; mármint nem ahhoz az élethez, hanem az akkori hatalmamhoz, fényemhez. Milyen jó, hogy az életben már soha nem öregszek többet, csak a koromban!
Elmosolyodtam, amikor megdicsérte a kinézetemet. Senki sem tud ellenállni egy angyalnak, főleg, ha az szép is, ugyanis soha nem váltam meg azoktól a ruháimtól, amelyeket Tyropiában is magamon viseltem. Ezért tévesztenek össze még mindig egy égivel, vagy egy szűzies hölggyel.
- Miből gondolod, hogy elmondom, vagy megmutatom, hogy mi az a valami, amiért utánam jöttél és ennyire vonz? - közelítek felé pár lépést, azonban a teljes közelébe nem megyek. Még én sem vagyok olyan elvetemült, hogy egy szinte számomra idegen élő közelébe férkőzzek csak azért, mert nekem az a feladatom.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

-Megtagadhatod... Nem teszek semmit vagy is nem is tehetnék semmit. Nekünk azt tanították tisztákat nem bánthatunk és nem is fogok és a terveim között sem volt ilyesmi. Mivel semmit nem tettél amiért az életeddel kellene fizetned.
Mondtam neki kicsit reszkető hangon. El se tudtam képzelni hogy egy ilyet mertem mondani egy angyalnak. a történetek amiket hallottam az emberekről az angyalokról hogy milyen erősek de egy vadász aki jó képes elbánni velük nem könnyű és nagy az esélye hogy veszít az illető elég egy rossz mozdulat is. De reméltem hogy ilyesmire nem kerül sor főleg nem itt és most. A testem is beleremegett az érzésbe viszont az egyik felem pedig élvezte ezt és méltó kihívásnak találta volna. De nem ezt nem tehettem és nem is fogom.
-Fontos a becsületem nem csak a világban hanem magamnak is. Előbb vágnám le a saját kezem minthogy kezet emeljek rád bűntelenre.
Mondtam neki de ha valóban erre kerülne a sor akkor sajnos kénytelen lennék önmagamat védeni becsület ide vagy oda. Vártam és közben egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Egyáltalán egy angyal hogyan lehet gonosz? Persze minden faj kötött vannak de akkor is hogy lehetnek ilyen gyönyörű lények közt gonoszok. Vadászokból még megértem de hát akkor is ők teljesen mások.
-De még is egy angyalnak mi olyan dolga lehetne amit titkolhat mások előtt?
Tértem rá a kérdésre és ez mintha elindított volna bennem egy folyamatot és önkéntelenül is a kezemet a kardomra helyeztem.

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Elmosolyodok. Olyan érdekes. Mármint az, hogy valaki ennyire tudja álcázni és játszani magát, adni a jópofit, közben egyáltalán nem tartozik a jókhoz. Valamennyire lelkiismeretfurdalásom is van, hogy nem mondom el neki, de erre nem kerítek alkalmat. Egyelőre. Kicsit rosszul esik, hogy hazudnom kell neki, de nem ismerem, ezért nem mondhatom el neki az igazat. Egy vadászt egyébként sem valami könnyű befolyásolni, ők mind a maguk urai, csak egy felsőbb hatalomnak engedelmeskednek. Lehetnek ezek az angyalok is akár, de ahogy hallottam, az égiek mind aláásták magukat, ugyanis a bukottak hamarosan átveszik Tyropia felett a hatalmat. Az égiek sem a régiek már... már nem azt a feladatot hajtják végre, amit kellene. Megtagadják saját szabályaikat, s bűnt követnek el, mind olyanná lettek, mint a vadak. A bukottakat ma már nem befogják, hanem tanács elé viszik őket, s meg is ölik előttük. Ez részemről nem fair, így jobbnak láttam, ha én is megtagadom parancsaikat. Mind mások lettek... alig akadt köztük tisztalelkű, azokat megbecsülhetik, de minek? Úgyis láncokon végzik.
- Honnan tudod, hogy minden angyal tiszta? Már ők sem azok - változok komollyá, ugyanis vagy lemaradhatott a hírekről, vagy nem hallott róla. A kettő ugyanaz, mindegy.
- Senki sem bűntelen közülük, idővel ők is úgy végezték, mint mindenki más - onnan tudom ezt, hogy mikor égi voltam, én voltam a hír-és szóvivő, s valójában még mindig ugyanezt a szerepet töltöm be a két világ között.
- Most a bukottak ostromolják őket, ugyanis ellentét alakult ki mind az égiek, mind a bukottak, és az égiek és emberek között. Már többé nem védelmezik az embereket - fejezem be, s ha kérdezne, akkor minden kérdésére válaszolok. Utolsó kérdésére azonban nem válaszolok, amikor kardjára emeli kezét. Arra nézek komolyan, majd a szemébe, ahol most komolyságot láthat, ezzel jelzem neki szintén, hogy semmi szükség erre, most információt adok át mindarról, amit ő nem tud.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

-Nem azt mondtam minden angyal az csak a tisztákból többet látni és gyakoribbak mint a bukottak. A mestereim meséltek róla sőt több történet is van róla vadászok hogyan végeztek néhánnyal. Én nem a mesékben hiszek hanem abban hogy ahogyan köztünk is vannak gonoszok mások közt is lehetnek.
Érdekes volt most már kezdett izgalmasnak tűnni a dolog de közben levettem a kezem a kardomról mert a pillantása meggyőzött. De egyre jobb és jobb lett az egész. Az elején még féltem most már mintha megjött volna a kedvem és nem bántam meg hogy követtem őt.
-Értem... Talán most hogyha már tudom hogy bízhatok benned akkor elmondhatok valamit akit itt még senkinek nem tettem.... Zach Shadowstay nagyon örvendek angyalok hírnöke.
Mondtam neki mivel sokat nem érne a nevemmel bár nagyon ritkán fedem fel bárkinek is. Valójában ha muszáj elárulnom a nevemet egy álnevet használok de ez a valódi volt amit a szüleimtől kaptam.
-Esetleg a tiédet is megtudhatom persze csak ha nem titkos előttünk.
Most ha már így egymás mellé sodort minket a sors akkor talán szükséges lenne hogy megismerkedjünk és ki tudja lehet lesz valami haszna is ha egy angyalt ismerek és nem is akár milyet.

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Bár tudná, hogy nem vagyok tiszta! De nem árulom el, ugyanis senkinek sem fedem fel azt, hogy ki vagyok valójában. Senki sem hallott rólam, még csak névről sem, így aztán ha el is mondom a nevem, senki sem tudja megmondani, hogy kihez tartozik.
Mivel az etikett még mindig megköveteli tőlem és nem vagyok szívtelen - igen, én is tudok szeretni és kedves lenni! -, ezért nyújtottam a kezem, amikor a nevét mondta, s hogy én is bemutatkozzak.
- Ugyan, nem titok. Issle Iumi - így már kvittek vagyunk. Én is tudom az ő nevét, és ő is tudja az enyémet. Arra viszont már rá is jöhetett, hogy hírnök vagyok. Remek. Akkor ez a képességem annyira előjön, hogy mindenki észreveszi rajtam. Legalábbis tudom magamról, hogy ezen a téren okos vagyok és tudok mindenről, ami idelent vagy odafent folyik, ugyanis a kapcsolatom nem szűnt meg sehol sem, ugyanúgy érzékelek mindent és mindenkit.
- Mi hasznod van abból, ha ismersz egy angyalt? - nem tudtam elképzelni ugyanis... de ki tudja. Lehet, hogy információbegyűjtésre gondolt.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

Elfogadtam a felém nyújtott kezét és kezet is ráztam vele megpecsételve a dolgot ugyan is az illem azt kívánja. Nos most nem marad más hogy ismerkedjünk mivel nem hinném hogy ha folyton folyvást csak rákérdeznék arra mit is titkol nem jutnék semmivel előrébb. Másrészt meg itt vagyunk egymás társaságában és nem mindennapi egy angyallal való találkozás viszont ha ember lenne már rég elsétáltam volna.
-Nos örülök neki hogy nem az. Na és Iumi mi szél hozott erre? Persze csak ha szólíthatlak így.
Kérdeztem tőle kicsit érdeklődve. Talán ebből is megtudhat valamit az ember de most egyszer nem ez volt a célom mindössze csak ismeretséged és barátságot kötni vele. Mivel mint mondtam még jól jön egy ilyen angyal ismeretsége.
-Hogy micsoda? Ismeretség kapcsolat és netán barátság... Mindössze ennyi hasznom lenne belőle semmi más. De szerintem ez bőven elég indok mi hasznom van abból ha téged ismerlek. Nem mellesleg pedig segítségedre lehetek...
Mondtam összefonva a karjaimat magam előtt és háttal a korlátnak támaszkodva és félszemmel a járókelőket bámulva. Szándékosan hagytam ott abba a mondanivalóm felkeltve az érdeklődését. Elvégre egy magamfajta vadász sok dologban segíthet és azért megfontolandó egy ilyen döntés talán még küldetéseket is kaphatnék tőle amik jobban az ínyemre lennének mint amiket most teszek. Persze kisebb falvak megszabadítása gonosz lényektől is jó móka de sokszor unalmas de jól fizető főleg ha az ember jól elő tudja magát adni.
-Nem a legokosabb kérdéseim egyike lenne megkérdezni hogy honnan jössz mert hallottam az angyalok városáról... De még is milyen ott az élet manapság?
Kérdeztem érdeklődve mert azt a világot még nagyon kevesen látták és mindössze rövidke feljegyzések maradtak ránk a helyről de azért az még is csak más hogyha egy olyan meséli el aki ott élt vagy él még és ott nevelkedett. Sajnos egyik gyengém hogy mindennek utána akarok járni és ameddig valami foglalkoztat addig nem hagyom abba amíg el nem végeztem vagy meg nem tudtam azt.

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

- Issle - válaszolom kérdésére, ugyanis az Issle és az Iumi közül az Isslét használom. Az Iumi inkább csak egyfajta megkülönböztetőjel volt a többi angyal közül... akinek az angyalok között pedig volt második neve, az mindig kiváltságot jelentett. Aki csak egy névvel rendelkezett, annak csak a védelem volt a feladata, de aki kettővel, arról már lepergett ez a feladat... aki pedig még többel, az örökre az égiek között kell, hogy maradjon, mert az volt a feladata, hogy védelmezze a birodalmat.
- Nem a szél hozott, hanem a szárnyam - nevetek fel, de ezzel csak egyfajta poént akartam gyártani.
- Kérdésedre majd kitérek még - nem akartam egyből elmondani, hogy miért vagyok itt, így inkább megvártam, míg olyan kérdéssel nem szolgál, amivel tudok válaszolni előbb feltett kérdésére.
Amikor azt mondta, hogy a segítségemre lehet, felkaptam a tekintetem, azonban elhessegettem a gondolatokat magamban. Nem, nem tud a segítségemre lenni. Rájöttem már, hogy őt mégiscsak nehezebb lesz átcsábítani az én oldalamra, s amint megtörténne, azonnal rájönne, hogy átvertem. Akadtak már olyanok, akiknél elég volt ez a vonzerő, a báj és egy kis rafináltság, de nála ez nem lesz elég, ugyanis neki esze is van, s egyáltalán nem észlelem benne, hogy hajlamos lenne a jót pusztítani. Talán csak akkor, ha megmutatom neki, hogy a jó oldalnak is vannak árnyoldalai.
- Nem segíthetsz - utasítom el egy mosollyal, ez most biztos megingatja. Lehet, hogy úgy gondolta, hogy egyszerűen majd rákérdezek, hogy miben segíthetne, s ha válaszolna, akkor igent mondanék. De az én esetemben ez nem így van.
- Talán máskor, egy másik helyen - folytatom, amikor újabb kérdést szegez nekem, hogy honnan jövök. Tyropiából, honnan máshonnan jöhetnék? Vagy legalábbis jöttem egykor. Viszont kikúszhatok a válaszom elől. Elmondhatom, hogy bukott vagyok, de azt úgy, hogy egyszerűen már nem tartozom az égiek közé, mert önszántamból jöttem el... és ez úgy hat, mintha nem buktam volna meg.
- Tyropia... ah, az ég városa! Szentség és béke, nyugalom és szépség, kellem és dicsfény! Ma már mind csak szavak. Hajdan még minden angyal a munkáját végezte, szót fogadtak a felsőbb parancsoknak, a tizenkét tagú tanácsnak. Az volt minden angyal feladata, hogy védelmezzék a jót, az embert és teremtsenek békét a békétlenek között. Azonban két bukott angyal felbukkanásával minden megváltozott. A tanács már csak azt akarta, hogy minden bukott angyalt, aki az ő útjukra tévedt, fogjanak be, vigyenek a színük elé és helyben öljék meg őket. Már nem védték az embereket, ha háború dúlt, nem avatkoztak közbe, saját angyalaikat bábként kezelték, s megbomlott elméjük. Az égiekből hataloméhes zsiványok lettek. A tanács maga mellé állította a tanácshű angyalokat, ugyanis minden angyalnak két lehetősége maradt: vagy melléjük áll, vagy bukottként végzi és ellenük szegül. De ki akart háborút az emberekkel? Pusztítsunk el mindent és mindenkit, égessünk fel falvakat és hagyjuk egyszerűen kárba veszni az emberi életeket? - szünetet tartottam, egyik lábam felemeltem magamhoz, majd lábam Zach felé fordítva megmutattam neki a bokámat. Ott láthatta a lánc nyomait, ugyanis még nem múlt el.
- Szerinted hogy kerültem ide? Éveken át próbáltam kiszabadulni a láncok fogságából, mígnem egy a bukott angyalok közül megmentett, s így kerültem az ő oldalukra. Muszáj volt, én nem tudok embert ölni - az egészben az a vicces, hogy minden szavam igaz. Embert soha nem tudnék ölni, az ilyen feladatokat is inkább másra bízom. Nekem csak az a feladatom, hogy áthívjam őket arra az oldalra, amit én is képviselek, de ártani senkinek sem tudnék, csak önvédelemből.
- Így már tudod, hogy az égiek romlottak. Soha többet be nem teszem oda a lábam, csak miután már a két bukott angyal átvette az irányítást a tanács felett. Akkor majd béke uralkodik - fejezem be.
- Megmutatom - mondom nyugodtan, majd egyik kezem gyengéden az arcához emelem, s ujjaim begyével megérintem homlokát, hogy behatolhassanak gondolataim az elméjébe. Mindent láthat: a szép életet, majd azt, ahogy a tanács megromlik, embereket pusztít, sőt, saját angyalait is, majd az emlékeim közül azt, amikor engem a sötétbe zártak és láncra vertek, a sikításaimat, majd ahogy megmentenek, s menekülésemet Tyropiából. További képekben a jelent mutattam meg: Meliora Nissa és Duran bukott angyalok előfutárai már Tyropiában harcolnak az idő angyala ellen, hogy az ne tudja visszafordítani az idő kerekét. Tyropia tornya félig romokban hever.
Majd leveszem róla a kezem és komoly tekintettel nézek rá.
- Érted már? Az égiekkel találkozni ma már nem kiváltságos. Ezért történik az, ami idelent van. Ha Tyropiában nincs béke, Saloniron sem lesz soha - minden szóról szóra igaz. Valójában én sem azért jöttem le onnan először, mert Choor nagyúr ajánlatot tett, hanem azért, mert nem bírtam tovább. Fontolóra véve az isten kérését, itt kötöttem ki, a bukottak között. Azt már nem tudom, hogy megérti e és ezek után is szeretne velem beszélni, megismerni.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

-Rendben van akkor figyelni fogok hogy Isslének hívjalak. Egyébként szép név...
Mondtam neki miközben tovább hallgattam amit még a kisebb poénján is elmosolyodtam bár sejtettem hogy valami ilyesmi lesz belőle. Gondolkodtam miközben jelezte hogy majd még kitér a kérdésemre ezek szerint nyilván köze van ahhoz amit titkol előlem. Szóval miért lehet itt? Nyilván titkos ha az angyalok hírnöke vagy valakiért jött ki tudja? De ezek szerint nem is olyan fontos mert akkor nem szánna rám ennyi időt és már rég elment volna vagy lerázott volna az elején. Láttam rajta hogy elültettem a fejében egy gondolatot mikor a segítségemet ígértem neki de kicsit meglepett mikor visszautasított de nem lepett meg mert számoltam rá.
-Hát akkor ez talán betudható egy taliánnak?
Kérdeztem tőle egy kicsit kíváncsian hiszen érdekelt hogy mit is jelent ez. Mert a talán is jobb mint a nem szóval jó lesz vele tisztában lenni. Közben tovább hallgattam a mondani valóját és eléggé megfogott mert olyan hely lehetett ahol a magamfajta talán mindig is élne vagy bárki más. Ilyen világ sajnos nem létezik az emberek között sajnos.
-Csodás hely lehet...
Mondtam halkan hogy ne szakítsam félbe és sóhajtottam egyet. De sajnos a hideg zuhany csak ezután következett. Mintha egy hatalmas darab fával vágtak volna fejbe. Nem tudtam elhinni hogy abban a világban ez történik. Nekünk nem ezt tanították nem is így meséltek sem az angyalokról sem a városról. Az egész olyan volt mint a rémálom olyan volt ez mintha a hitemet vették volna el. Mindig is fogadkoztam magamban hogy egyszer el akarok menni oda. De így már nem és közben csak tovább hallgattam a történetet elképedve a dolgon. Majd szemügyre veszem a sebet a lábán és közben csak tovább gondolkodtam a dolgon de ez rá is rossz fényt vet. Sejtettem hogy valami van a dologban és a kimaradt jeleneteke pedig a fejemben próbáltam összerakni mivel sok minden hiányzott. Egyáltalán miért kellett kiszabadítani? Szóval a végén kicsit sóhajtottam jól meggondoltam egy hogy mit fogok mondani. Az ellen is küzdöttem hogy ne rántsak kardot és vessek véget ennek. Találkozom egy angyallal és tessék kiderül róla hogy a bukottak oldalán áll miért kell mindennek így elromlania?
-Miért...? Miért?
Kérdeztem tőle remegő hangon olyan volt mintha egy részemet elvették volna tőlem. Ezek szerint most meg kellene hogy öljem. Elvégre a jó oldalon állok de ezek után már mi számít jónak? Nem hagyhatom hogy megingasson a hitemben így gyorsan elhessegettem a gondolataimat.
-Az értelem előírása vagy általános szabálya hogy mindenki békére törekedjék ameddig annak elérésére reménye van ha pedig erre nincs többé reménye a háború minden eszközét és előnyét igénybe veheti és felhasználhatja. Ők is ezt teszik éppen logikus... Akármi is történik bárki fog nyerni a bűnük önmaga büntetése lesz ami belülről emészti majd fel őket. De ezek után mond meg ilyenkor hol vannak azok akiben eddig hittem? Nincsen igazság itt a Földön ha ember embert öl. Egyre mennek hogy a tetteid jóságosak-e vagy gonoszak szétterjednek mint a karikák a vízen. Széles körben szétáradnak, mindig új ösvényeket találnak. Ez az oka annak hogy a hatásod végtelen így a bűnöd is az lett. Te jót akartál másoknak és meg is próbáltad hogy így legyen de bennünk van a sötétség és állandóan harcolnunk kell ellene. Nem csak te sokan elbuktak ebben a harcban...
Fejeztem be a mondandómat és szinte mindent kiadtam magamból.

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Bólogattam csak kérdéseire. Láttam, hogy mindez rossz fényt vetett rám is, s most kavarognak a kérdések a fejében. Mintha kettéhasítottam volna a szívét, ugyanis ő azt szerette volna, hogy találkozhasson egy angyallal. Ezt meg is értem, hiszen akármilyen vadászról is legyen szó, álljon az a jók vagy rosszak oldalán, mindegyiknek van valamilyen hite, ugyanis az istenektől kérnek segítséget harcaikhoz, s vadászataikat győzelem koronázza.
- Nincs miért. Nem én akartam így... nem az angyalok akarták így. Mindez a Tanács elvárása volt - azon belül pedig a két választás, mint ahogy már említettem neki. Éreztem, hogy valami még nem tiszta neki, mintha azt hinné, hogy kihagyok jeleneteket. De nem... hiszen én is csak ezekre emlékszem.
- Ha arra vagy kíváncsi, miért szabadított ki egy bukott angyal, elmondom. Egy angyalt csak akkor vernek láncra, ha nem teljesíti a parancsokat, nem akar behódolni. Mint mondtam, két választásunk volt: vagy elhagyjuk őket, vagy hozzájuk szegődünk. Én az elsőt választottam, ezért szabadítottak ki. Elvégre akkor nem kárhozattam arra, hogy meghaljak a sötétben. Egy angyal csak akkor halhat meg, ha egy másik angyal végez vele... ez saját földjén könnyen megesik - ha ott maradtam volna, valószínűleg most halott lennék, nem pedig itt állnék és beszélgetnék. Zach szavai mélyen a lelkemet sebzik, ugyanis tettem rossz dolgokat, de nem olyan rosszat. Vérbe még sosem mártottam a kezem, a kísértések pedig megbocsáthatóak.
Csak néztem rá, s lassacskán remegni kezdtem, szememben összegyűltek a könnyek. Majd összerogytam, karcsú, kis termetemmel a földre kuporodtam, térdemet felhúztam, s arcomat a kezeimbe temettem; sírni kezdtem.
- Bocsáss meg - nem ártottam neki semmit, mégis lelkiismeretfurdalásom volt mindazok miatt, akik hitükből elmenekültek. Először magamnak kellett megbocsátanom. De nem tettem rosszat... én csak azt tettem, amit jónak láttam.
- Én gyáva, elmenekültem, hogy élhessek, holott ott kellett volna meghalnom - és sírtam tovább. Most tűnik fel, lelkileg milyen gyenge is vagyok... ebben a pillanatban.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

-Én nem bocsájthatok meg neked... Önmagadnak kell hogy megbocsájts én csak segíthetek ebben...
Mondtam neki és közben egyszerre minden világos lett. Nem egy gonosz angyallal álltam szemben nem kellett tőle félnem. Ő csak egy sebzett lélek volt aki nem tudta hogy melyik oldalon is áll pontosan. Mi jogon vállalja a bűn terhét a gyengeség? A bűn a kemény akaratúaknak való, azok vagy elviselik vagy ha nagyon súlyos, féktelen akaratukat egyszer jóra is használják, és lehajítják a terhet! De ez a gyenge érzékeny lélek se egyikre se másikra nem képes, sőt állandóan mind a kettőt gyakorolja és nem tud kivergődni a mennyekkel dacoló bűn és meddő bűnbánat kibogozhatatlan csomójából. Szóval most az én szerepem volt hogy kisegítsem ebből és talán megtalálja a számára a legjobb utat és tisztán döntsön arról mi is akar lenni.
-Szerinted változott volna valami ha ott maradsz és meghalsz? Én most őszintén megmondom neked semmi... Nem voltál készen arra hogy az életeddel is szolgáld a tanácsot és ezért én nem hibáztatlak mivel nem könnyű sőt a legnehezebb dolog ez a világon.
Mondtam neki majd majd leültem mellé a padlóra amely a napsütésben kellőképpen átmelegedett hogy egyikünk számára sem volt hideg. Távol állt tőlem az ilyesmi de mindazt amit tanultam a vadászoktól a spiritualizmusról azt talán most kamatoztathatom.
-Mindenki követ el bűnt gondolj csak bele milyen is lenne bűn nélkül élni... Az nem is élet és ezt mindenki nagyon is jól tudja a legtökéletesebb angyal vagy akármilyen isten is. Az első bűn elkövetése után rendesen így szól magához a bűnös: - most már mindegy. - És elköveti a másodikat is. Fontos szó ez. Első bűnét esetleg nagy lelki tusa után követte el de a másodikhoz nagyon hozzásegíti ez a "most már mindegy". Továbbá: aki bűnösnek érzi magát és a bűnbe mindjobban belesüllyed rendesen társat is keres a süllyedéshez másokat is igyekszik magával rántani mert ha más is elköveti ugyanazt ez valamelyest mégiscsak mentesíti őt. Ahogy az előbb hallottad téged csak valaki így társként használ... De hol lenne ő most nélküled vagy a többiek nélkül? Ha ez vigasztal csak azok lehetnek igazán erényesek, akik már megízlelték a bűnt, ahogy csak azokból lettek igazán szentek mindenfélék akik előbb nyakig megmártóztak a bukásban de felemelkedtek abból...

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

Figyeltem rá, s amikor leült mellém, felnéztem rá, s könnyes szemekkel pislogtam. Valamelyest már megnyugodtam. Így, ahogy mesélt, már tudtam, hogy akár el is mondhatom neki, hogy mi történt velem, amiért itt vagyok, amiért ilyen vagyok. Tényleg nem találom a helyem. Bár nem minden szavát értettem, mert elmém nem volt tiszta ettől a homálytól, s az évek alatt felgyülemlett düh, fájdalom most jött ki csak belőlem. Minden csepp könnyemben az eddigi életem volt ott: hol a jó, hol a rossz, hol a bűn és hol pedig a jótettek hada.
Abban igaza van, hogy mindenki követ el bűnt. Bár attól függ, hogy mi számít bűnnek. Itt, Saloniron a legkisebb dolog nem bűn, de Arcanán a lopás is az. De ki nem lopott életébe, ki ne tette volna at, hogy a maga javára fordítja a másokét, vagy irigy szemeket vetett barátja tulajdonára... mind bűnösek vagyunk. Az sem igazán tiszta, aki úgy gondolja, hogy teljesen tisztának született.
Igazán jól esett, hogy Zach leült mellém, ugyanis nem sokan teszik ezt meg. Ebből jöhettem rá, hogy egy olyan ember, aki egyáltalán nem ismer, többet foglalkozik velem, mint egy olyan, aki a barátomnak vallja magát. Talán ez volt a baj, hogy mindig is magányos voltam és sose törődtek velem.
Úgy döntöttem, hogy elmondom neki.
- Choor kecsegtetett - kezdtem ezzel, s ha erre figyelmet szentel és rákérdez, tovább folytatom. Csak néztem magam elé ugyanolyan komolysággal, s ezekkel a könnyes szemekkel, de hamarosan letöröltem könnyeimet. Sose látott még senki sem így, hogy sírok.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

Mivel kecsegtetett még is? Vagyon? Hatalom? Sok mindent lehet mondani amivel bárkit, megnyersz de milyen áron kapod ezt meg? Ezt lehet, mind megkapod tőle, de boldog sosem leszel és úgy is lesz valami, ami emlékeztetni fog a bűneidre.
Mondtam neki miközben tovább üldögéltem mellette őt szemlélve és elképzeltem, hogy hogyan is kerülhetett valaki ide. Egyszerűen nem tudja hol a helye és ez az egész annyi gyötrelmet okoz neki, mint amennyit egy ember talán életében nem él át. Közben pedig nem tudom mi üthetett belém, de a kezemmel végigsimítottam a hátán. Én ehhez nem értettem, hogy hogyan kell valakit megvigasztalni én csak egy dologra voltam jó... Gonosz lényeket ölni és ezen kívül talán már semmi másra. Lehet, alábecsülöm magamat, de én így érzetem magam most.
-Ne hagyd, hogy használjon téged... Te ennél sokkal több vagy és biztos vagyok benne, hogy van erőd is ahhoz, hogy megvédd önmagadat, és ahogy mondtam én itt vagyok, segítek...
Egyszerűen nem tudom miért mondtam ezt. Talán megjelent az érző oldalam, amiről eddig nem is nagyon tudtam, hogy létezik. De talán most pont erre van szükségem vagy is ezt kell elővennem.
-Minden rendben fog jönni. Ha csak most először nyíltál meg másnak akkor talán különleges ez egy kicsit neked. Valahogy úgy érzed mintha gyenge lennél nem? Pedig elárulom, hogy egyáltalán nem vagy az ehhez nagy bátorság kell...

Hozzászólások száma : 96 Join date : 2010. May. 15.

- Hatalom, vagyon, és azzal, hogy megvéd. Bár már Choor halott, csak a szelleme él köztünk... de még mindig rajtam van a védelme, ezért is vagyok nehezen sebezhető - válaszolom még szipogva. Igaza van... nem biztos, hogy ezzel boldog is leszek, ha olyanokat ajánlanak fel, ami nem hoz nagy boldogságot. Védelmet más is tud adni, és én is tudok vigyázni magamra... a hatalom nem minden, ha közben egyedül kell élnem, vagyont pedig más úton is szerezhetek. Eszköz vagyok csupán, és mindvégig csak kihasználtak.. vagy csak Zach akar most átcsábítani az ő oldalára? Istenem, teljesen összezavarodtam! Először még én akartam őt átcsábítani, most pedig ő próbál mindenről lebeszélni! De nem tehetek róla, ebben tényleg igaza van, nem mondhatok neki nemet.
Megsimogatja a hátam, és próbál vigasztalni. Érzem rajta, hogy nem tudja, hogyan kellene, elvégre ő sem került még sosem ilyen helyzetbe. Nehéz is. Gyengének érzem magam, igen, mert ez az első eset.
- Ez az első eset, hogy elmondjam valakinek, honnan jövök és hová tartok - nézek rá, egy halovány mosolyt erőltetve magamra, aztán rámjön az, ami eddig még soha. Közelebb bújok hozzá és megölelem... így mellette úgy nézek ki, mint egy kismadár egy sólyom karmában, hiszen hozzám képest ő sokkal nagyobb volt.
- Köszönöm - ennyi volt egyelőre, mit adhatok. De ha már annyira nagyon vágyott az angyalokhoz, akkor lehet, hogy akad még valami, amit meg tudok tenni érte.
- Szeretnéd, hogy elvigyelek Tyropiába? Még valamennyire megmaradt a szépsége. Távol tartalak majd a csetepatétól... - az előzetes háború még csak most kezdődik, szinte semmi pánik nem tapasztalható, csak a tornyot döntik le, így szétnézhetünk anélkül, hogy nekünk ártanának. Ha pedig mégis megtörténne, egy védőburokkal körbeveszem magunkat.

Hozzászólások száma : 68 Join date : 2013. Mar. 30.

-Már egyszer megmondtam, hogy megvédeni te is megtudod magadat és nem hinném, hogy egy szellem túlságosan sokat ártana neked. Maximum elveszted azt a védelmet, amit adott neked, de semmi mást. Vagyont másképpen is szerezhetsz hatalmat is szerezhetsz más utakon, de egyáltalán vágysz te erre?
Kérdeztem tőle miközben magam is elgondolkodtam azon, amit mondta. Mindenki vágyik a hatalomra és el is akarja, azt érni csak nem mindegy milyen úton teszi azt. Egyáltalán mi a hatalom? Parancsolsz embereknek és tisztelnek, de mindennek előbb utóbb vége van. De ha valaki méltóképpen él az emberek emlékezni fognak rá és a neve sosem mered majd feledésbe. Nekem is ez az egyik célom, hogy méltó lehessek arra, hogy a népemben példaként szolgáljak másoknak és emlékezzenek rám.
-Én pedig tiszteletben tartom, és nem mondom ezt el senkinek. Én mindössze csak abban segítek neked, hogy a saját utadat járd, mert ha így teszel, boldog leszel. Mert te önmagad ura vagy és nem más rendelkezik fölötted.
Mondtam neki próbálva egy kicsit bátorítani. Majd az egy kicsit különös volt nekem hogy megölelt. Ilyen még sosem történt velem. Valahogy az ilyesmik kimaradtak az életemből és nem nagyon tudtam hogyan reagáljak erre. De közben fel is csillant a szemem mikor megemlítette, hogy elvihet az angyalok városába. Legbelül ujjongtam, hiszen mindig is látni akartam azt a helyet és most az egyszer esélyem is volt nem csak a feljegyzések alapján elképzelni, hanem saját szemmel látni. Ezután viszonoztam az ölelését, hiszen mérhetetlenül boldog voltam, ami azt illeti. Én lehet azon kevés vadászok egyike, aki eljutott oda.
-Megtiszteltetés lenne nekem... Nem is tudom, hogy méltó vagy e én arra, hogy oda betehessem a lábamat...
Mondtam kicsit hebegve, habogva az izgalomtól.