A jövőbelátó angyalok laktanyája

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Pént. Aug. 27, 2010 11:35 pm

Tyropia birodalmában létezik 3 angyal, akik a jövőbe látnak, megjósolják mások sorsát. Általában valóra is válik, amit beígérnek. Laktanyájuk egy tó közepén fekszik, amely egy illatos növény, s egy hídon át lehet átjutni. Viszont ez az angyaloknak semmiség...

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Vas. Dec. 04, 2011 11:28 am

// Nem tudtam hova írni, ezért ide írok//

Megérkeztünk Tyropia területéhez. Mivel tudom, hogy annyira nem szeretik a sötét elfeket, ezért a szélénél maradtam, várva, hogy Mera megérkezzen. Unottnak nézhettem ki, de legbelül valamiért izgatott voltam. Nem tudom, hogy miért. Tyropia volt az a város, ami mindig is érdekelt, bár soha sem tudtam, hogy miért. Sam mellettem volt. Ránéztem.
- Hogyan érzed magad Sam? Örülsz, hogy itt lehetünk? - Kérdeztem tőle. Remélem jó ötlet volt ide jönni és semmi gond sem lesz.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Sam boldogan nézett körül. Tyropia. TEli angyalokkal... Várjunk csak... és itt hol vannak angyalok? DE mindegy is, majd csak összefut velük.
- Naná, hogy örülök. - ölelte át Assadart.
- De nem lesz baj? - kérdezte kicsit aggódva SAm, mikor magán végignézett. - Végül is nem vagyok angyal, hanem félig démon...
- Mera mikor jön?

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

*Érzem... Valami vagy valaki...Többen vannak... Ember... s egy kis félvér...itt... Érdekes. Ezek szerint a jóslat igaz volt. * -Elmosolyodott. A jóslatok, melyet általában lát, mindig beválnak, ahogy most is. Bár a vége nem volt valami szép.
*Szegények. Vajon sejtik, milyen vége lesz ennek? * - Fejét arra fordította, bár nem láthatta őket. De érezte, ahogy a sárkányt is, aki kicsit idegesnek tűnt. De miért? Mondjuk nem nehéz kitalálni.
*Talán közelebb megyek. * - Kitárta hatalmas szárnyait, melyek belülről vörösek voltak, kivülről pedig hófehérek., s felszökkent az égbe.
Nem messze tőlük szállt le. Rájuk nézett, és várt. Várt, hogy észrevegyék.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Vas. Dec. 04, 2011 1:59 pm

- Nem, nem lesz baj, ha igen akkor ellátom a bajukat! Egyébként szerintem egy pár óra és utol ér minket. - Mondtam magabiztosan. Hirtelen egy furcsa, de valamiért ismerős aurát éreztem a közelünkben. Nagyot nyújtózkodva felé fordultam. Egy angyal volt.
- Sam, nézd ott egy angyal, és minket néz! - Mondtam Samnak. Az angyal valamiért furcsának tűnt. Nem tudom, hogy miért, de mintha különbözőt a többi angyaltól, noha eddig eggyel sem találkoztam. Közelebb mentem. Kezemet a kard markolatára tettem.
- Mit akarsz tőlünk? - Kérdeztem gyanakodva. Állítólag az angyalok nem nagyon foglalkoznak az emberekkel, de biztos voltam benne, hogy minket figyel.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

*Észrevettek. Már ideje volt. * - Figyelemmel követte az embert. Érdekes, hogy csak úgy kardot ránt. Sőt már megszokott tőle. Minden egyes alkalommal. És ki tudja, talán utoljára.
Aztán a félvér felé fordította a fejét.
* Sam. * - fejét csóválta.
* Sam. Samaranth Elyon Fillway. Hm... A legnagyobb bajkeverő, a tudta nélkül. Irónikus, hogy egy démon és egy eitri szerelméből született meg. S benne jóval több a démon. Csak ő még erre nem jött rá. De hamarosan. *
Aztán ismét az ember felé fordult, de még mindig nem szólalt meg.
Kezét fel-le mozgatta, melynek következtében a lábánál lévő homok is mozogni kezdett. Nem akart semmit sem. Csak játszott. Jobban mondva ez arra volt válasz, hogy az ember a kardjára tette a kezét, hogy ha szükséges kardot rántson.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Vas. Dec. 04, 2011 4:26 pm

Láttam, hogy Samot nagyon figyeli. Még mindig az angyalt néztem, de közben Samnak hátraszóltam.
- Sam, maradj mögöttem! - Mondtam nagy hangon. Bizonyára akar valamit Samtől, de hogy mit azt nem tudom. Idegesen fogtam a kardom markolatát tudva, hogy a lábamnál a homok mozog. Egy rossz mozdulat és rosszul járhatok.
- Mit akarsz Samtől? Én úgy tudtam, hogy az angyalok igazán kedves lények, akik az idejövő lényekkel nem foglalkoznak. Ez most pont az ellentétének látszik! - Mondtam neki.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Sam az angyalra nézett. Szép volt, s mégis furcsának gondolta. Nem volt szokványos angyal, legalább is nem érezte azt az erőt amit az angyalok szoktak kibocsátani. Ő más volt mint a többi, talán nem is angyal. Csak nézte az angyalt, s azt hogy Assadar lábánál mozog a homok. Kicsit ilyesztő volt, de úgy érezte nem fog semmit sem csinálni egy darabig.
- Assadar! Talán... Talán azért mozog a homok, mert a kezed a kardon van. - szólalt meg hosszas gondolkodás után. Vett egy mély levegőt és elindult az angyal felé.
* Nem fog bántani. Nem bánthat. Ugye? * - kérdezte kicsit félve magától, de ugyanúgy ment. Valamiért vonzotta az angyal. Talán a szárnya miatt. Olyan érdekes volt, hogy kivül fehér, belül vörös volt.
Vörös. Vörös mint a vér. Meg kell érintenie. Meg kell.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

*Hm. Méghogy nem foglalkoznak.* - nézett rá Assadarra. - * Ezt rossz angyalnak mondod, ember. *
Visszanézett Samre. Érzett belőle valami különös aurát. Mint aki kezdi elveszíteni az eszét.
* Jönni fog. * - alig hogy kigondolta, hallotta léptei hangját. Várt. S mikor közel ért hozzá, porrá változott, s a földre hullott. Bár ez kicsit veszélyes, de még szerencse, hogy Tyropia földje meg van áldva.
Pár perc múlva már Assadar mögött jelent meg.
- Nem kéne. - szólalt meg halkan de mégis fenyegetően. Nem szeretett beszélni, de ha megszólalt, akkor annak oka van. És most hogy felmérte a terepet, ideje letesztelni őket. Vajon tényleg jól látta, azt a mit látott?
- Mit kerestek itt? - tette fel a kérdést. - Egy Assadar nevezetű ember és egy Samaranth Elyon Fillway nevű eitri-démon mit keres itt, Tyropiaban, ahova csak az angyalok jöhetnek?

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Pént. Dec. 09, 2011 6:10 pm

Kegyetlen mosoly terült el az arcomon. Vöröslő szemeimet a nap fénye megvilágította. Hirtelen minden lelassult körülöttem. Gyorsan megfordultam és az angyal mögött lettem. Kezemet a hátára raktam.
- Ne becsülj alá angyal... sejtem, hogy te különleges vagy, és azt is tudom, hogy amilyen balszerencsés vagyok valami különleges erőd van, de attól ismerlek titeket... a technikáim egy részét itt fejlesztettem ki... mielőtt meghaltam. - Mondtam haragosan.
* Szóval újra itt kötöttem ki. A sors íróniája, hogy ebben a városban bíztam meg a legjobban... de még is miattuk haltunk meg!* - Gondoltam magamban.
- Egyébként, meg nem veled van dolgunk, csak nézelődni jöttünk... a turistákkal így kéne bánni? - Kérdeztem pimaszul.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

Assadar alig tette a kezét a hátára, s ott máris egy lyuk termett.Nem szerette, ha valaki hozzáért. Főleg nem egy ember.
-Ismersz? - fordult Assadar felé. - Akkor mesélj.
Aztán ellépett tőle, s Sam felé fordult.
- Neki is ezt mondtad? - kérdezett rá, majd mosoly jelent meg az arcán, s kicsit balra döntötte a fejét.
- Üdv itt Tyropiában, kedves "túristák." Kikkel van dolgotok? Mellesleg nem sokára itt lesz. Mikor mondod el neki, hogy emlékszel arra, hogy megkérted a kezét? - kérdezte Assadart, majd választ meg sem várva porrá lett, és távolabb jelent meg.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Pént. Dec. 09, 2011 10:13 pm

Elmosolyodtam.
- Nem tudtam, hogy az angyalok szeretnek a gondolatokba olvasni... és a válaszaidra válaszolva: Nem, nem ismersz, maximum a történelemből. Merának meg az utódom csak később akarja elmondani... - Mondtam majd elgondolkoztam. Végül leesett, hogy mi volt nekem olyan fura.
- Szóval te egy látnok vagy... - Mondtam összehúzódott szemekkel.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

// hozok egy kis izgalmat:P//

-Ah! - hőkölt vissza Sam.
* Eltűnt. * - gondolta, majd keresni kezdte. Aztán meglátta és hallotta őt. Assadar mögött állt.Hirtelen valami furcsa érzés öntötte el, mikor az angyal kiejtette a nevét. És faját. A legrosszabb helyen. Sam megijedt a látványtól. Assadar hirtelen az angyal mögött termett, s fenyegetően beszélt hozzá.
- Ne bántsd! - suttogta maga elé. A furcsa érzés csak fokozódott benne, és szinte átjárta az egész testét.
- Assadar! Azt hiszem, én... - nem fejezte be a mondatot. Zúgott a feje, s a szeme. A szeme hol teljesen fekete lett, hol normális volt, azt leszámítva, hogy színátmeneteset játszott. A testén hol tollak jelentek meg, hol más színben játszottak.
- Mi történik... velem? - kérdezte, miközben hasára tette a kezét, s leguggolt. Fájt. Megpróbálta elnyomni az érzést, azt a vágyat. Milyen vágy is volt ez? Valami olyasmi, ami rosszra kényszeríti.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

*Hm... Történelemből mi? Nem hinném. * - gondolta komoly arccal.
- Tudtam, hogy rá fogsz jönni, hogy mi vagyok. De én inkább a félvérre figyelnék. Nemsokára... - mutatott a lányra, közben fejét csóválta. Már elkezdődött.Pont ebben a pillanatban, alig hogy kimondta. A szeme az eitri és a démonvér hatására váltakozott, ahogy a bőrének szine és "anyaga" is.
- Nem kelle volna. - rázta meg a fejét, majd zsebéből előhúzott egy kis homokórát. Kezét ökölbe szorította. Érezte benne a homok pergését, majd meggondolta magát és visszatette a helyére.
Rowan Sam felé fordulva állt
-Hamarosan vége. - Nézte Samet, majd egy mozdulattal földből burkot vont a lány köré.
* Sötétség... Így legalább nem látjuk, hisz úgysem tehetünk ellene semmit. * - gondolta, aztán Assadarra nézett. Támadni fog, hiszen azt hiszi, hogy bántom a lányt.
- Assadar, miért kell egy halottnak mást teste? Azt ugye tudod, hogy ezért Isteni büntetés is járhat? Jog nélkül használod egy másik testét. Számítasz erre ugye? Meg, hogy hogy itt vagy újra, Tyropiában? Csak nem visszahúzott az emlék? - kérdezte komoly arccal.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Pént. Dec. 09, 2011 11:15 pm

A szemem kitisztult.
- Sam! - Üvöltöttem rémülten és a föld burokhoz ugrottam. Kiakartam nyitni, de nem ment.
- Mi folyik itt? - Kérdeztem üvöltve.
- Sam még az előbb jó volt. Mi a fene történt vele? - Kérdeztem aggódva. Próbáltam kigondolni, hogy mi történhetett.
*Ez előtti percekben semmi baja nem volt. Ezek szerint most kellet valaminek történnie* - Gondoltam magamban. AZ angyalra néztem. Úgy érzem, hogy nagy vétség, amit az ajkamon van, de már nem tudom visszafojtani.
- Kérlek segíts!

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Hirtelen sötétség borult rá. Megijedt,s sikitozni kezdett. A falhoz kúszott, s megpróbálta magát kiszabadítani.
- Assadar! Kérlek! Segíts! Segíts! - Hirtelen éles fájdalmat érzett a szívében, majd elterült a földön. Nem ájult el, még nem, csak lüktetett mindene. Lassan kinőttel a tolla,melyek most vörösek voltak, az egész szeme fekete és arany színben játszott. Haja fekete volt, össze volt fonva s a földig ért. Lábán a karmok aranyszínben tündököltek, s a bokájánál egy-egy vörös-fekete toll volt rögzítve.
Szeme lassan lecsukódott, majd pár másodpercig nem érzett semmit.

A szél csak keveredett odabent, majd egy hatalmas lökettel szétszaggatta a burkot. Sam a szétszóródott maradványok között állt,. Kihúzta magát, arcán gonosz vigyor jelent meg.
- Üdv halandók és angyalok. Megjött a démonian rossz Én. - nevetett fel.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

*Hm... Hát... Úgy ...rosszul láttam. * - nézett maga elé.
- A vére... - adtam egyszerű választ az embernek. Nemsokára vége. Igen.
- Már ezzel is sokat segítettem. - mutatott a földburokra. Egy pillanatra megdermedt, majd hirtelen ott termett Assadar mellett. Karonragadta és távolabra repítette. Aztán egy falat emelt maguk elé. Még épp időben, mert akkor szakadt darabokra a burok.
- Elkezdődött. Nem kellett volna idejönnötök. És még jön még egy sorscsapás. Az angyalok el fognak bukni. - suttogta, majd leomlasztotta a falat.
Sam őket nézte. Érezte. Démoni energia áradt belőle. Mintha csak átvette volna az irányítást felette. Ez így nem lesz jó. Egy démon Tyropiában... Vissza kell hozni Samet, mielőtt a többi angyal ideér, s élve égetik el a valamilyen szentelt tűzben... vagy hasonló dolgokkal ölik meg.
Rowan felkészült mindenre. Bár remélhetőleg gyors küzdelem lesz, vagy még jobb lenne harc nélkül letudni. Ha más nem, beveti a végső fegyverét...

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Szomb. Dec. 10, 2011 1:14 am

Felkészültem mindenre csak erre nem. Soha nem gondoltam volna, hogy Sam ellen kell majd egyszer kiállnom. De most még is így volt. Előttem állt, gonosz mosollyal az arcán. Fájdalmasan tettem a bordámra a kezem.
- Sam állj le! - Szóltam rá. Az angyalra néztem.
- Sam nem bántana senkit! Főleg a barátait nem! - Mondtam elkeseredetten. Még mindig nem fogadtam el, hogy valamiért gonosz lett. Samre néztem.
- Igaz Sam? Senkit se bántanál... - Mondtam nagy hangon. Nagy nehezen felállok és vártam, hogy mi történik....

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

-Sam? - nézett Assadarra. Valami derengett neki, de semmi más. Elhesegette és egy lépést közelebb lépett. - Az ki? Én SAmaranth vagyok. Sokkal gonoszabban hangzik. Nem gondolod?
Vigyorgott, majd egy hatalmas széllöketet csinált.
* De hát ők a barátaim.* - hasított belé egy gondolat, de elhesegette. Neki nincsenek barátai. Egy démonnak nincsenek.
- Kicsi kicsi ember, miért nem játszunk? - kérdezte gonoszan, aztán Szárnyával az ember háta mögött létrehozott egy szelet, mely őfelé tolta.
- Játszunk, mert akarok. - pengéket képzett a levegőből, majd felé dobta.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

*Érdekes...* - gondolkodott el egy pillanatra. Látta Samen, hogy megrezzent, mikor a nevét mondták ki. Talán még van rá esély.
Rowan azt első széllöketet egy fallal védte ki. A fal összeomlott a löket hatására, de legalább kioltotta a szelet.
- Nem hinném hogy ő is úgy gondolja. - válaszolts nyugodtan. Aztán mozgatni kezdte Sam lábánál a homokot, észrevétlenül, s lassan köröket íratott le vele. Kihasználta a második támadását a démonnak, s a port is vitette vele, nem csak az embert. Így legalább elérte azt, hogy Samre is kerüljön homok. Aztán hirtelen ott termett Assadar mellett, mielőtt a pengék eltalálhatták volna, és messzebbre vitték tőle.
-Van egy olyan érzésem, hogy ha beszélsz hozzá, hallgatni fog rád. De lehetőleg kerüld a támadásait.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Szomb. Dec. 10, 2011 3:06 pm

// Neeeeee pont előttem írtál, így át kellet írom. //

Az angyal fölkapott és arrébb vitt. Miután letett elővettem a kardom.Kardom a kezemben megremegett.
* Nem tudom megtenni! Ő a barátom. * - Gondoltam magamban idegesen. Hirtelen valami a bordáim közé talált. Egy penge volt.
- Francba... - Mondtam remegve.
* Egy szerencsétlen vagyok.... nem tudok senkin se segíteni... még mindig nem lettem erősebb! Mera és Sam megbízott bennem. Én hittem abba, hogy meg tudom őket védeni... de csak erre vagyok képes? - Gondoltam magamban. Könnyek szökkentek elő a szememben. Vissza gondoltam az eddigi életemre és rájöttem, hogy nem volt rám soha szükség.
*Ha nem lenne a vörös szemek akkor halott lennék. Tényleg egy szerencsétlenség vagyok!* - Gondoltam magamban. Hirtelen minden elsötétedett körülöttem. Körülöttem rengeteg ember volt, de hátnak állva. Halk suttogásokat hallottam.
* Hallottad, hogy ő egyedül élte túl azt a mészárlást?* - Hallottam az egyik árny suttogását.
* Ő biztos egy démon! A vérfarkasok soha nem kímélnek senkit!* - Mondta egy másik hang.
* Nem való katonának.... soha nem fog hős lenni és senkit se fog megtudni védeni! Túl gyenge!* - Hallottam egy másik árnytól. Befogtam a fülem. Minden suttogás kezdett hangosodni, a végén olyan volt, mintha már a fejemben kaparásznak.
- Elég... - Suttogtam könnyezve. Egyre elviselhetetlen lett. Ám amikor már azt hittem, hogy kikészülök, valaki megfogta a vállam. Megfordultam. Caliel volt.
- Ha gyenge vagy erősödj.... ezt már megtanítottad nekem Assadar... ne add fel! Emlékezz! - Mondta, majd eltűnt. Hirtelen eszembe jutott, amit mondott.
* Az erőnek nincs határa.... csak úgy, mint a mágiának, az erő is határtalan... mindig van hova tolni! Az egész csak annyi, hogy amikor már úgy érzed nem tudsz fejlődni, össze gyűjtöd az erőd és fejleszted!* - Hangzott el a fejemben. Hirtelen minden kivilágosodott. Felálltam, majd elmosolyodottam.
- Erősebb leszek Sam... Szóval kérlek térj magadhoz... nem akarok veled harcolni.... adj egy jelet, hogy ott vagy.... - Mondtam, majd felnéztem. A bordámba éles fájdalom nyílalt, de nem foglalkoztam vele. Most csak Samre koncentráltam.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Sam lehunyta a szemét, hogy ne menjen a szemébe a homok, melyet a szél hozott magával.
*Ez az angyal...nem hagy játszani. * - gondolta, majd elindult feléjük.
-Erősebb? Kinél akarsz erősebb lenni? Gyenge vagy. Nem tudsz megvédeni senkit sem. És még hősnek nevezed magad?
* Elég! Fejezd be! * - suttogta valaki a fejében. - * Ne beszélj vele így! *
SAm megtorpant és értetlenül nézett, de aztán felnevetett.
- És most meghalsz! Az angyallal együtt! Hisz már úgyis halottnak kéne lenni! Érzem a vér szagát, ami belőle árad... Kit öltél meg? Egy másik angyalt? Mert ez egy angyal szaga. Csak úgy árad belőled. Az egész tested belepi. Undorító vagy.
Szárnyával előre csapott, mire egy kissebb hurrikán támadt, amiben újabb pengék voltak. Ismét csak feléjük ment.
- Most meghaltok. Végleg.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Szomb. Dec. 10, 2011 6:03 pm

Lenéztem. kezem ökölbe szorult. A kezemben levő kard szinte a kezemhez forrt.
* Emlékezz Assadar, hogy csak egyszer próbálhatod meg... ha elbuksz, akkor nem járhatod a harcos istenek útját... én elbuktam.* - hangzott a fejemben Caliel hangja. Bólintottam.
- Ideje véget vetni ennek és visszahozni a régi Samet! - Mondtam hangosan. Kardomat eldobtam. Kezem ökölbe szorult és elkezdtem koncentrálni. Körülöttem ebben a pillanatban mintha minden lelassult volna. Sam, a pengék, minden. Éreztem, hogy egyre jobban fáj a koncentrálás, de nem foglalkoztam vele. Éreztem, hogy néhány penge már elérte a testemet, de ezekkel sem foglalkoztam.
- Erősebb leszek! Nem fogom feladni! Megvédek MINDENKIIIIIIIIT! - Üvöltöttem majd hirtelen körülöttem egy fehér burok keletkezet. Mikor magamhoz tértem a fájdalomból, 2 embert láttam magam körül, és egy személyt aki egy trónon ült.
* Kiérdemelted, hogy új szintet lépj a kardforgatásba! Használd jó célra, és győzd le a a rosszakat az erőddel! - Akik mellettem voltam, hirtelen biccentettek. Testem hirtelen elkezdett fényleni. Majd a burok széttört.
- Úgy látszik sikerült... - Suttogtam. Testem pár változáson ment keresztül. Hajam, rövid barna helyet hosszú fekete haj lett. Izmaim kicsit visszahúzódtak, de sokkal erősebnek éreztem magam. Felvettem a kardom.
- Állítsd le magad Sam.. tudom, hogy elég erős vagy, hogy megállítsd... nem akarom az erőmet ellened használni... - Suttogtam nyugodtan. Vártam, hogy Sam erre mit reagál....

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

// Na most meg te előztél meg XD //

Rowan megdermedt mikor a démon felhozta az ő "különös" auráját. Igen. Vérszag. Ez az ami körbelengi. De erről ő nem tehet. Ő az egyetlen akinek megadatott ez, de ő nem kérte. Nem kérte, hogy vérből szülessen meg. Ezt isten adta neki. Nem kérte, hogy homok legyen a teste. Ő csak egyet kért. Látást, de nem kaphatta meg.
Mire felocsúdott a mélázásból, egy új ember állt mellette. Ugyanúgy Assadar volt, mégis más. Más volt a kisugárzása.
Hirtelen megint porként kavargott a levegőben, s Sam előtt öltött alakot. Kezét a homlokára tette.
~ Emlékezz. Emlékezz, hogy ki vagy! ~

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

// Am Mera mikor jön már? //
//Jól van nem szeretek gonosz lenni XD//
Sam komoran nézett előre. Hallotta Assadar hangját, s érezte a kezet a homlokát.
~ Emlékezz. Emlékezz, hogy ki vagy!~
Emlékezni, emlékszik, hogy ki ő. Csak nehéz küzdeni vele. A vér szaga. Túl csábító. Erősíti a démont. Igen. De miez? Még érez valami mást is. Mintha... szentelt víz lenne? Igen... Az. Olyan érzést idéz elő, mint amikor az erdőben van. Igen. Ott minden nyugodt.
Tollazata lassan kezdett átmenni zöldbe. Szemei teljesen feketévé változtak. Minden normálissá kezdett fajulni. Aztán hirtelen elájult, s összeesett. Igen ám de lassan egy madár alakját kezdte felvenni. Egy kis zöld madárkáét.
~ Vége. Győztél. ~ Halotta a hangot a fejében, aztán végleg elveszítette az eszméletét.

» Angyalok fürdője