Temető

Tárgy: Re: Temető Hétf. Júl. 26, 2010 2:44 am

Úgy látszik az érzékeim nem csapnak be, ha előre megtippelem a választ. Annyira nem tartottam tőle, inkább attól hogy továbbra sem lesz tőle nyugtom, csináljak bármit. Akkor is keresni fog.
Most erre mit mondjak? Ha veszekedünk is hajtani fog. Ide más taktika kell, ha azt akarom, hogy ne jöjjön állandóan utánam. És legalább elismeri, hogy bosszantó amit művel. Na, ez már egy jó kiindulási pont. Ezen kéne elindulni.
- Örülök, hogy belátod. És tudod mit? nem érdekel miért kerestél meg. Az legyen a te gondod. És ha most megbocsátasz, szeretnék egy kicsit aludni, mert teleettem magam. - azt hiszem elég világosan megfogadtam mit is akarok tenni. És hogy nyomatékosítsam, sarkon fordultam és előbbi helyemhez mentem. Persze nem sírkövön akartam tanyázni, a körülötte elterülő pázsitos rész jobban vonzott. Így leheveredtem rá, mikor megcsapott a fű szaga. Friss, természetes szag. Bár egy ember sokat nem érzékel belőle. Nekem mégis émelyítően jó volt ez az illat. Mintha a szabadságot jelentené.
A kis magányt azonban nem élvezhettem sokat, mert a nő ide is utánam jött. Bosszankodva horkantottam egyet, majd fekvő helyzetemben kinyitottam egyik szemem és felnéztem rá. Kimondottan nem volt dorgáló hangulatom, ezt sem annak szántam.
- Jól sejtem, hogy nem könnyű téged lerázni? Jó, oké. Akkor essünk túl azon a beszélgetésen aztán felejtsük el egymást. Neked is megvan a saját világod, meg nekem is. És nem hiszem, hogy tanácsos lenne keresztezni az utunkat. Ki tudja mikor leszek olyan éhes, hogy elszáll a józan érzékelésem. Márpedig akad ilyen. A vér szaga őrjítően hat.

Tárgy: Re: Temető Hétf. Júl. 26, 2010 10:28 pm

Jó. A kijelentésére nem szóltam semmit, csak ott álltam. Most örül, hogy bevallottam magamnak, és tudom, hogy néha túlságosan idegesítő tudok lenni olyan egyedek számára, akik kimondottan emberutálók. Más értelemben pedig emberszeretők, ha az evésről van szó. De ezzel is csak azt fejezik ki, hogy mennyire utálják az emberiséget, és csak lakomára valók. Legalább nem érdekli, hogy miért kerestem meg, és nem kell regélnem sületlenségeket, olyanokat, amit még én sem tudok.
Elindult, hogy lefeküdjön, de most is arra késztetett valami, hogy álljak ellen szavainak, és ne hagyjam azért se. Ezért lassacskán közelítettem felé, még az sem érdekelt, ha most tényleg a markába szorít, és kipréselné belőlem az életet. Valahogy ilyen gondolatokkal nem is törődtem igazán. Most egyáltalán nem féltem tőle. Most talán még az sem érdekelne, ha megharapna, de nem tud, mert itt van ez a varázsital, ami szinte taszítja tőlem. Bár elgondolkodva ezen, úgy döntöttem, ha legközelebb felkeresem, már nem kérek ilyen italt, kerüljön bármibe.
A vér szaga... hm. Fura lehet nekik. Ők megőrülnek a vérért, és a húsért, míg az emberek között van olyan, aki vér láttára elájul. Szerencsére én nem vagyok ilyen, és vér szaga sincs rajtam. Egy seb sem, amiből folyna a vér. De az ütött szöget a fejembe, hogy beszélgessünk. Miről beszélgessünk? Mit is kellene megvitatnunk? Most komolyan rászánja magát arra, hogy nyugodt beszélgetést folytasson velem?
- Jó. - remek. Válasznak csak ennyit tudtam mondani, aztán mélyen a gondolataim közé ástam, hogy mit is mondjak, mivel folytathatnám.
- Tudod... - nagy nehezen belekezdtem. - Most elmesélhetném, ha tudnám, hogy miért kereslek. Úgy érzem, még vannak befejezetlen ügyeim, amiket nem hagyhatok félbe. Hogy még dolgom van, és ezért nem tágíthatok mellőled. - jobban nem tudtam megfogalmazni. Én tudtam magamban, hogy miért vagyok még mindig itt, de elmondani nem tudnám. Nem vagyok a szavak embere, annál inkább a tetteké.
- Megtehetném azt, hogy elmegyek, de utána újra visszajönnék, mert van benned valami. Olyan, mintha egy mágnes lennél, és egyenesen rám lennél kötve, hogy aztán visszahúzz. - ennél frappánsabbat nem tudtam mondani. Így is elég érthetetlen. Ő nem értheti ezt meg.
- Nem kereszteznénk egymás útját. Én csak újra egy barátot akarok, még akkor is, ha az nem a régi már. Te szabad vagy, és élvezed is a szabadságot. Viszont én falak közé vagyok zárva, s ugyanúgy szabadságra vágyom... amit itt megtalálhatok. Nem elszigetelten mindenki mástól, nem magányosan. A szabadságot egy barátban találhatom meg, s te lennél rá az esélyem. De... ha most a helyedbe képzelem magam, talán én is úgy tekintenék egy emberre, mint az áldozatomra, és csak arra várnék, hogy megkaparinthassam magamnak, hogy ne maradjon benne élet. De minden élet számít, legyen az akármilyen kicsi. Tudom, hogy ez az élet körforgása, a nagyobb megeszi a kisebbet, az erősebb végez a gyengébbel, de lehetne teremteni egy olyan közösséges, ahol nincsenek határok. Tudom azt is, hogy nehéz egy magadfajtának megbarátkoznia egy emberrel... ez sértené a becsületkódexedet, már ha van olyan egyáltalán, de próbáld meg. Kérlek... csak próbáld meg.

Tárgy: Re: Temető Szomb. Okt. 23, 2010 11:57 pm

Mily fura, de mégsem. Ismét az ösztöneim indultak be előbb, amik azt sugallták, hogy menjek bele, legalább könnyen becserkészhetem. De ahogy ismerem magam, nem szoktam ilyen könnyen hozzájutni a prédámhoz. Egyszerűen nem találtam méltónak magamhoz ezt a módszert. Emellett még némi józan gondolkodás is visszatántorított. És ha az egészbe belegondolok, tényleg csak annyit akar, hogy velem akar lógni. Na jó, idáig rendben is lenne... De én magányos vadász vagyok, nem akarok egy koloncot a nyakamba venni. Márpedig ő a vadászatnál annak számít. Főleg ha jön az elveivel, hogy az élet milyen nagyszerű, szent és sérthetetlen dolog. Nem hibáztatom ezért, hisz nem tudja milyen egy vérfarkasnak. Esetenként én is figyelembe veszem az emberek életét, de hosszabb ideig nem lehetne húzni. Az olyan mintha megvonnám magamtól a vizet. Mintha a saját életemet akarnám eltaszítani magamtól. Egyszerűen rá vagyok kényszerülve hogy öljek. És ezt hogy is érthetné meg egy kis hercegnőcske, aki egész nap a vár falai között ücsörög és csak a népe problémáiról tud. Vagy tévednék? Lehet tényleg van vér a pucájában és azért merészkedik el mindig utánam? Vagy inkább csak túlságosan is magányos? Már én sem tudom megmondani.
- Hát... na jó. Hogy ne nézz már annyira kegyetlen alaknak. Eltűröm hogy lógj rajtam, de akkor cserébe ne szólj bele a gyilkolási módszereimbe. Nem vagyok olyan vérengző, mint gondolnád, de ha nem vadászok, azzal csak magammal szúrok ki. Itt az élet csodás ajándéka elved nem fog bejönni.
Ennyit az alvással töltött időről. Erről a tervemről le kell így már mondanom, ha nem hagy nyugton. Márpedig most csüngeni fog rajtam. Leültem a legelső sírkőre és gondolkozni kezdtem, miközben őt tanulmányoztam.
- Legalább ha már húzod a drága időmet, áruld el, mit akarsz csinálni velem. - szólaltam meg kicsit szarkasztikusabban és a szemeimet is megforgattam. Ne várja azért rögtön el tőlem, hogy vigyorogni fogok mint egy tökkelütött és örülni a társaságának, de nem küldtem el a francba. Ez is valami, érje be vele.

» Temető
» Temető
» Temető