Borzongás erdeje

-Hívott. - Súgta maga elé. - De én... Az egy fekete angyal... Méghozzá, ha jól gondolom az elsők közül való bukott angyal. Ha közelebb mennék, akkor talán...talán...
Ruby félt. Nem szerette a vitákat. Nem akart összezördülni, főleg nem egy kitagadottal. De a védence is hívta. - * Most mit tegyek? * - gondolta. - * Mégis csak a védencem! * - adta be a derekát és elindult Shin felé.

-Áh szóval Shin.-Mondtam elgondolkodva. Elengedtem a lányt és járkálni kezdtem.
-És Ruby. Nem ismerem. Biztos nem valami ősrégi angyal. Néha úgy érzem a bezártságommal sok újdonságról lemaradtam. Például arról is, hogy egy védelmező angyal ilyen félős legyen. Ez akkoriban valahogy lehetetlen volt. Manapság már bárkiből angyal lehet.-Mondtam a fejemet rázva.
-Szörnyű.-Hangzott egy gúnyos mosoly kíséretében. Nem mintha annyira érdekeltek volna a fény lényei. Soha nem tartottam őket semmire, annak ellenére, hogy régen közéjük tartoztam.

Ruby leszállt Shin mellett. Ránézett a lányra. - * Hol van a kitörő üdvözlés? *- egyre idegesebb lett. - * Ugye nem késtem el? * - A bukott agyal felé fordult.
- Mit tettél vele? - kérdezte nyugodtan. Bár nem látszott rajta, idegei táncot jártak. - jobb lesz ha válaszolsz, különben... - fenyegetőzött. - * Különben én sem tudta, hogy mi lesz. *
megidézte angyalkardját és várt.
-Te ugye Kalona vagy? - mérte végig a fiút. - Semmi kétség az vagy. Sokat hallottam rólad. Szegény nők. És szegény gyerekeid. Sajnálom őket, hogy ilyen csúfságnak születtek.

-Mert mi lesz?-Kérdeztem és elnevettem magam az angyal fenyegetőzésén.
-Pfuj...mindjárt elhányom magam ettől a tömény cukormázas kedvességtől. Biztosíthatlak róla, hogy a nők élvezték és a gyermekeim pedig mindennél jobban szeretnek. Egyébként se kaphatták volna meg földön túli szépségem. Ez egyértelmű.-Mondtam komolyan.
-Ugyan már szépségem tedd le azt a kardot. Nincs szükséged rá. Nem bántalak.-Mondtam és amint Shin szemébe néztem láttam, hogy kirázza a hideg. Hiszen pár perce még olyan közel voltam hozzá, hogy érezhette minden rezdülésem.
-Védelmező angyal, Ruby. Azt gondolod kaptál valamit is az égtől ami megvéd irtóztató szépségemtől? Nos megválaszolom. Nem.-Mondtam nemes egyszerűséggel.

- És ha nem teszem le akkor mi van? - megszorította a kardját és Kalona felé irányította. Körülnézett.
* Hol van Shin? * - összeszorult a torka, majd észrevette, hogy a kardjával a kezében nem messze tőlük álldogál. Lassan elindult felé.
- Igen, azt gondolom hogy kaptam. Méghozzá észt és akaratot! - Mondta, s megállt Shin előtt.
* Na... EZ eddig oké... Feleselek, de igy nem tudom megvéeni őt. * - Felsóhajtott. - * Na, tünjünk innen. *
Lassan hátrálni kezdett, s Shint is erre kényszerítve. Remélte ,hogy Kalona nem akarja útját állni.

-Ugyan már angyalka. Nem veheted el tőlem őt csak úgy.-Mondtam egyszerűen majd megragadtam Shin karját is gyengéden magamhoz húztam.
-Nem tehetsz semmit Ruby. Ha akarnám akár téged is a magamévá tehetlek... nem lenne nehéz.-Mondtam miközben megsimítottam Shin arcát. Óvatosan követtem puha arcának vonalait ezzel elérve azt a hatást, hogy Shin úgy érezze égető űr marad a lelkében az érintésem nyomán. Isten voltam az angyalok között, a nők istene aki tudta, hogyan váltson ki gyötrő hiányt a nőkben. Úgy vágynak rám mint a levegőre, a vízre . Azok akiket megbabonázok örökké a rabjaim maradnak. Menthetetlenül engem keresnek majd mindenkiben. És ebben pont ez a pláne.
-Menj vissza az égiekhez és jelentsd nekik, hogy újból élek. Bár van egy olyan érzésem, hogy már tudják.-Mondtam ördögi mosollyal.

- Nem veheted el tőlem Shint!! Ő az enyém!! - kiálltotta Ruby.
* Úgy érzem, kezdem elveszíteni a fejem . * - megmarkolta a kardját, amit tűz vett körül. - * De ez most nem izgat. Meg kell védenem Shint! * - A Tűz átterjed a testére. Kezdte elveszíteni az önuralmát...
- Nekem te nem parancsolsz! És ha már úgy érzed, mért nem te mész az égiekhez? Köszönj nekik, hátha nem térsz vissza élve! - kiabálta Kalonának. A tűz örvényként vette őt körbe. Elindult a bukott angyalhoz. - * Megölöm! Nem érdekel, ha kitagadnak, de megölöm! * - fegyverét felemelte, hogy támadni tudjon.
- Engedd el! Nem akarom, hogy ő is megsérüljön. - sziszegte oda.

Elmosolyodtam és amint Ruby túl közel ért hozzám a lángjai lassan elapadtak. Újból sötét lett minden és én a sötétbe burkolódzva átváltoztam. Hatalmas éj fekete szárnyaim amelyek megegyeztek hajam színével átölelték a testem. Amint kitártam a szárnyaim fülsüketítő sikoly kíséretében gyermekeim tucatszámra tűntek elő az égből. Mindannyian Rubyra támadtak felszabdalva a lány bőrét. Csőreikkel aprócska darabokat próbáltak kitépni a lány húsából olyan erővel amellyel a halál érint meg egy holtat. A Hollómások az iszonyatos fájdalmak okozói. Amint Rubyhoz közel értek láthatatlanná váltak még is iszonyatos sebeket okoztak. Ruby nem láthatta honnan jönnek és a sebek egyre csak gyarapodtak. A szellemeknek pedig nem igen árt a tűz. Aztán lassan felemeltem az egyik karom és megszólaltam.
-Elég gyermekeim! Ruby, gyere ölj meg. Ölj meg és tartozz közénk. Légy olyan mint én, én aki az első voltam a vétkezők között.-Mondtam ördögi mosollyal. Félre értés ne essék angyal alakban talán még csodásabb voltam a szárnyaim misztikussága miatt. Az emberi szem számára túl szép.

Issle magához fordított majd váratlanul megcsókolt. Hullámokban tört rám az egyre fokozódó vágy. A lány csípőjére tettem a kezem és közel húztam magamhoz. Úgy préselődött egymáshoz a testünk, hogy normális esetben már fizikai fájdalmat okozott volna. A csókom egyre keményebb és hevesebbé vált. A lényem lassan beborította a lányt arra késztetve őt, hogy ne vágyon semmi másra csak rám. A lélegzetvétel is lehetetlen lett számára nélkülem, úgy akart mint még soha semmit. A heves reakció az enyém tükörképe volt. Ez volt benne olyan ijesztő. Nem érdekelt az angyal lány, vagy a másik. Csak Issle. A szárnyaim lassan visszahúzódtak újból csupasszá téve a hátam.

Ruby lángolása alább hagyott. Sebei égtek és ömlött belőlük a vér.
* Francba veled Kalona.... * - szidta magában a fiút, miközben a sebeit próbálta meggyógyítani.
Lépéseket hallott. Hátranézett. - * Francba... El is felejtettem hogy Issle is itt van! * - Megborzongott, majd akaratlanul hátralépett, így közvetlen Shin előtt állt. Nézte, hogy Issle odamegy Kalonához és megcsókolja. - * Micsoda? Megcsókolja? Akkor most Issle összeállt a legrosszabbal aki él? * - szívét furcsa, szorító érzés töltötte el. A kardja kiesett a kezéből, majd eltűnt a levegőben. Ruby, nem birt megmozdulni a döbbenettől. Teljesen lefagyott- * De hisz a legjobb barátnőm volt! * - Hallotta, hogy Shin megmozdul mögötte. - * A francba! Shin is itt van. Most nincs idő a személyes érzelmekre és gondokra! * - Karonragadta a lányt és futni kezdett vele, bár még ő maga se tudta hogy hová.

Megragadtam Issle combját és felhúztam a lányt így ő a lábaival átkarolta a csípőm. A nyakához hajoltam és csókokkal halmoztam el. Egészen a kúlccsontjáig amit megnyaltam. Közben egy fához nyomtam Isslet és újból megcsókoltam. A nyelvem ismét a szájába hatolt és játékba kezdett. Csak az egyik kezemmel tartottam a lányt a másikkal a felsője alá nyúltam és végigsimítottam puha bőrét. Egyre égetőbb vágyat éreztem, teljesen elvesztettem az eszem. Benne akartam lenni azonnal. Sokkal jobban kívántam a nőket mint ahogy gyűlöltem őket.

Épp a ruhám utolsó kellékét, az egyik nyaklácom aggadtam a nyakamba amikor Issle megszólított.
-Szépségem. Csak azt teszem veled amit te is élvezel.-Mondtam neki mosolyogva. Odasétáltam hozzá majd megcsókoltam.
-Gyönyörű vagy és vad. Kedvemre való. Kár, hogy csak egy elterelő hadműveletnek szántad.-Közöltem Issle szemébe nézve. Nagyon jól tudtam mik a szándékai, sok évezredes tapasztalatom van a nők terén. Épp elég idő ahhoz, hogy kiismerjem a fortélyaikat. Nem mintha nem tudnának így is meglepni de kiokoskodtam.
-Legalább megmenekültek a barátnőid. Már ha megérte ez az áldozat.-Mondtam egy gúnyoros mosoly kíséretében.

-Csak azért akartál mert én úgy döntöttem.-Mondtam komolyan. Éreztem, hogy Issle ekkor hátrébb lép. Megfordultam majd megsimogattam a lány arcát.
-Ügyes vagy Issle. Büszke vagyok rád.-Mondtam és angyali mosoly terült szét az arcomon, olyan nyugalmat és szépséget árasztva ami minden élőlényt megváltoztatott. Egykoron angyal voltam, angyal a legszebbek között. Issle tarkójára csúsztattam a kezem majd közel húztam magamhoz a lányt, a mellkasomra fektetve a fejét én pedig átkaroltam a vállát és a hátát kezdtem simogatni. Sajnálom, hogy nem tartott tovább mert akkor elsüvített mellettünk egy tűzgolyó felperzselve a már így is haldokló fát. Megfordultam ügyelve arra, hogy Issle mögöttem maradjon. Az erdő sűrűjébe bámultam ahonnan lassan 2 női alakot láttam megjelenni. Ez még nem is lett volna gond. Csakhogy amint egyre közelebb értek megláttam, hogy ők boszorkányok. Azaz sötét papnők. Nem csak a jóságos angyaloknak de sokszor az alsóbb világ uralmának is jól jött volna a kiiktatásom. Bár a jók csupán el akartak tűntetni vagy bebörtönözni. A "gonoszak" pedig a szolgájukká akartak tenni.