Árnyerdő

Tárgy: Árnyerdő Hétf. Május 10, 2010 9:39 pm

Nem tudhatod mikor, de a fák mozognak. Kiszámíthatatlanok, amikor észreveszik, hogy egy élő személy mozgolódik, arra fog koncentrálni, hogy hogyan is kaphatna el téged. Az erős fény viszont árt a sötét valójuknak, úgyhogy jobb lesz, ha hozol magaddal egy olyan tárgyat, ami fényes.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 3:08 am

Végre haza tértem. Ki kellet vernem a fejemből ezt a férfit. Soha többé nem szabad látnom, már csak az a kérdés, hogy ezt miképp valósíthatnám meg. Úgy hiszem sokáig tart majd megtalálnom a választ. Miután hazaértem bementem a szobámba és gyorsan rendbe szedtem magam. Újból annak a magabiztos uralkodónak kellet lennem akiben egy szemernyi kétség sincs a jövőjével kapcsolatban. A nép nem láthatja, hogy az uralkodója gyenge. Soha!

//2 hét múlva//

Az írások nem hazudtak, a párom hiánya fizikai fájdalmat okozott nekem. Nem csak a szívem sajgott de minden porcikám is fájt. Az előző héten elég sokat sírtam de azután megembereltem magam. Az esküvőnket 1 hete tűzték ki. Már csak 1 hét és örökké Marcusé leszek. Ennél kétségbeejtőbb dolgot még senki nem közölt velem. A Tanács bárdja újból lesújtott rám, méghozzá könyörtelenül. A fenébe is.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 3:30 am

Az elmúlt két hétben mást sem csináltam, mint vadásztam, edzettem, vadásztam, edzettem és vadásztam. Magam sem értem mit akartam ezzel bizonyítani, egyszerűen csak fejlődni akartam. Vagy talán csak a gondolataimat akartam elterelni? Nem tudom. Egy a biztos, minden pillanatban sikerült olyan szinten lefoglalni magam, hogy Tira még csak a gondolataim közelébe se kerüljön. Így is eléggé éreztem a hiányát.
Idővel még ez a sok tevékenység sem kötötte le a figyelmem, bármennyire is kemény ellenféllel álltam szemben. Két hét elteltével már annyira fájt a hiánya, hogy eldöntöttem, felkeresem. Még ha csak egy pillanatra látom, az is eredmény. De mégis hogyan?
Rájöttem arra, hogy az energiámat felhasználva éreztem mikor hol van. Többet ugyan nem húztam ki ebből, de ez untig elég volt. Így hát felkerekedtem, hogy megkeressem, bármennyire veszélyes dolog behatolni abba a környezetbe, ahonnét kitiltottak. De nem érdekelt.
Az árnyerdőbe mentem, valahogy ott éreztem a jelenlétét. Fél órás keresgélés és kutatás után végre rábukkantam a palotára. Emlékszem, gyerekként sokat játszottam erre, néha a palotához is eltévedtem, ahonnét az őrök visszakergettek anyámhoz. Édes kis emlékek, de most más miatt jöttem.
Alaposan megnéztem a palotát, sehol senki, épp kedvező volt. Óvatosan körülnéztem, minden sarkon a legnagyobb óvatossággal mentem, de egyszerűen a kapuőrökön kívül senki nem volt itt, csak nők.
Így jutottam be a palotába, majd egymás után néztem be minden helyiségbe, mire megtaláltam őt. Amint megláttam, lelkes mosoly bújkált a szám sarkában, de most a figyelmem nem lankadhat, túl kockázatos.
Úgy látszik már számított rám, mert amint benyitottam az egyik szobába, már közvetlenül velem szembe állt. Először nem tudtam mit mondani, de végül kinyögtem valamit.
- Hiányoztál... Eddig bírtam.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 3:44 am

Úgy éreztem mintha Nick közeledne, de ezt betudtam a kapocsnak. Biztos csak képzelődöm. Ám amikor már nagyon közel éreztem az energiát oda fordultam ahol a legerősebb volt. Az ajtó felé és ekkor belépett rajta, Nick.
-Nicolas. Meghibbantál? Hogy jöhettél ide?-Kérdeztem ledöbbenve.
-Oké te is hiányoztál de azt hittem, hogy... hogy megbeszéltük. Nem...úgyértem,hogy... vagyis, hogy...-Mondtam majd sóhajtottam egyet.
-Teljesen összezavarsz. Előbb még tudtam, hogy Marcus 1 hét múlva feleségül vesz és a jövőmet vele fogom leélni, gyerekeket szülök neki és uralkodni fogok a népemért. De te beviharzol ide és... Mit gondolsz mi jogod van hozzá, hogy mindent összekuszálj?!-Kérdeztem dühösen. Teljesen ki készültem. Az ablakomhoz sétáltam és a bal vállam a falnak támasztottam. Friss levegőre volt szükségem és arra, hogy ne lássam Nicket. Nem mintha ez sokat segített volna, hiszen így is nagyon jól éreztem a jelenlétét. Az energiám úgy próbált belekapaszkodni az övébe mint egy sírdogáló gyermek az anyja szoknyájába.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 3:53 am

- Úgy látszik igen. -válaszoltam egyszerűen. Tudtam, hogy igaza van, őrültség volt idejönni, de semmi gond nem volt idáig. És amúgy sem akartam meghibbanni, csak azért, mert nem látom.
Tira egy kissé megzavarodott. Nem tudta hogy fejezze ki, hogy mire gondol. De valahogy sikerült neki, én meg csak fanyarabbnál fanyarabb képet vágtam. Marcusnak? Ugyan már... Nem érdemli meg, egyszerűen nem.
- De, jogom van. És te is tudod, mire van jogom hivatkozni. Mert valld be, nem volt könnyű. Nem tudsz ellenállni annak, ami még a kötelességtudatodnál is feljebbvaló. - miért ne akadhatnék ki én is? Ha már így fogad... De mikor az ablakhoz vonult, minél messzebb tőlem, kicsit bűntudatom lett. Így hát odasétáltam hozzá az ablakhoz és válla szabad részét kezdtem cirógatni.
- Ne haragudj, nem így akartam... De előbb vagy utóbb már nagyon elviselhetetlen lett volna, én ezt nem akarom. Valami megoldás csak létezik...
Egyébként is az a bizakodó típus vagyok, most sem vesztettem el a reményt. A lényeg, ami miatt idejöttem, már megvan. Most a következményen kéne valamit változtatni. Én márpedig addig nem mozdulok.
- Naa kérlek... Úgy igazán nem vagy rám dühös, akkor már rég kidobattál volna az őrökkel, vagy magad intézel el. De csak elfordulsz. Ne ellenkezz már ennyire. - mondtam, majd egy csókot leheltem oda, ahol az előbb még csak simogattam.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 9:44 am

Kirázott a hideg Nick érintésétől és csókjától. Mély levegőt vettem majd megfordultam. Nick nyakába fontam a kezeim és megcsókoltam őt.
-Hogy lehetnék rád dühös?-Kérdeztem a csók végeztével már sokkal barátságosabban.
-Én is csak ezt kerestem. Mióta elváltunk... képtelen voltam nem rád gondolni.-Suttogtam és Nick mellkasára hajtottam a fejem. Ez az igazság, képtelenség lenne nélküle élnem. Nem is tudom miért próbálom meg. Ha mellettem van mindent elfelejtek mint egy kamasz szerelmes. Azt hittem velem ez nem fordulhat elő, erre amint megjelenik Nick olyan gyengévé válok mint egy újszülött.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 10:08 am

A csókkal együtt visszatért az a már jól ismert különös, mámoros érzés. Amely most már csak egyre fokozódott bennem. Így mikor hozzám bújt, kénytelen voltam sóhajtani egyet, mert egyre úgy éreztem, már-már fojtogató ez a vágy. A hiánya úgy tűnt, nagyobb volt mint hittem és most képtelen vagyok korlátozni a hirtelen jött érzéseimet. Lassan egyszerre sok volt.
- Tudod mennyire vágytam rád? Hogy csak egy pillanatra is lássalak, hogy csak egy röpke percre is itt legyél velem. - mondtam halkan, miközben megpusziltam a homlokát.
De ekkor bennem már jócskán túlcsordult a vágyakozás iránta. Egyszerűen nem tudtam kezelni. Ennek hatására most én csókoltam meg, de az vad és vágyakozó volt. Így még soha senkit nem csókoltam meg. És akkor egyre nyilvánvalóbb ténnyé vált számomra, hogy a szobájában található ágy egyre hívogatóbbá vált. Hiába, azért mégis csak férfiból vagyok.
Míg Tira ismételten a nyakamba kapaszkodott, én egyszerűen csak felhúztam az ölembe és az ágyra fektettem. Közben a csók egy pillanatra sem szakadt meg. Ám amikor leraktam az ágyra, kivételesen én szakítottam félbe és ugyan halkan mondtam, de kihallatszott a mérhetetlen vágyakozás a hangomból.
- Akarlak téged, itt és most. - a szemeim is nagyban árulkodtak arról, mit érzek éppen, nem kellett különösen ecsetelni. Ismét megcsókoltam Tirát, majd egyre lejjebb haladtam. Végig a nyakán, a kulccsontján, majd a vállánál megállapodtam és rá néztem.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 10:17 am

Úgy éreztem mintha felgyújtottak volna, annyira égtem belül, hogy szinte elviselhetetlenné vált a hőség. A szívem egyre hevesebben vert. A testem ezekkel a jelekkel tudatta, hogy a vágyam eluralkodik rajtam. Nick kijelentése csak még inkább lázba hozott. Ahogy megcsókolt majd haladt egyre lejjebb halkan felnyögtem. A vágy olyan erőssé vált, hogy többé már nem létezett a külvilág. Csak én és Nick. Akartam mindennél jobban.
-Ne hagyd abba.-Suttogtam vágyakozással teli hanggal és közben benyúltam a felsője alá, végigsimítottam kidolgozott izmait eljátszva a mellbimbóval majd átértem a háta simogatására. A szabad kezemmel igyekeztem kiszabadítani magam fűzőből. Sosem éreztem még ilyen elsöprő vágyat. Azt akartam, hogy azonnal a magáévá tegyen, akármi is történik utána.

...később...

Végighúztam a mutatóujjam Nick meztelen mellkasán majd adtam egy puszit a nyakára. Az illata annyira finom volt, imádtam. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy ő az egyetlen férfi aki kielégítheti minden vágyam. Az a férfi akit nekem teremtett a világ.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 10:45 am

Azzal hogy zöld utat kaptam bármire, csak fokozódott a vágyakozásom. Tira is egyre többféle módon éreztette, mennyire lázban ég is. Hogy benyúlt a felsőm alá, csak fokozódott a vágyam, így segítettem levenni a fűzőjét, de a többi ruha sem maradt rajta sokáig. Megzabolázhatatlan lettem és akaródzó, de ő is. Úgy éreztem, ez minden eddigi rossz dologért kárpótol, még talán azzal is, hogy nem találkoztunk előbb. A külvilág nem különösen érdekelt, most csak Tira számított nekem, senki és semmi más.

Kicsivel később

És hogy milyen elégedett voltam magammal, hogy vettem a bátorságot, becsörtettem a palotába, Tirát jól lesokkoltam, majd mindketten ágynak estünk. Most pedig béke és nyugalom van, lehetőleg határozatlan ideig. Nem akartam megszakítani semmit, Tirától pedig megválni nem akartam. Most már minden porcikám tiltakozott ez ellen.
Most hogy némiképp csillapodott mindkettőnk egy ilyen csodás együttlét után, vágytam a társaságára. Kezdtem az életem elképzelhetetlenné gondolni nélküle.
- Nem bánom, hogy idejöttem. De nem akarom itt befejezni. Egyszerűen nem menne, túlságosan ragaszkodok hozzád. - mondtam, miután Tira játékosan megint borzolta a kedélyeket. Arra csak egy újabb csók érkezett reakcióként tőlem.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 11:06 am

-Én sem. Már akkor se ment amikor ott hagytalak.-Suttogtam halkan. Nick mellkasára hajtottam a fejem és a hasát kezdtem simogatni. Nick kidolgozott izmait édes és puha bőr takarta, a teste olyan tökéletes volt, ahogy elképzeltem. Felemeltem a fejem, hogy újból megcsókoltam Nicket miután eljátszadoztam a hasával ám ekkor meghallottam, hogy a népem az utcára özönlött. Megérkeztek a vadászaink. Gyorsan magamra terítettem a fehér selyem takaróm egyik felét, a másikat meghagytam Nicknek. Az ablakhoz sétáltam és lenéztem, még szerencse, hogy onnan lentről nem látni be a szobámba. Valami lényeket hoztak, pórázon. Elég csúnya kis teremtmények voltak, a testük az emberére hasonlított annyi különbséggel, hogy sokkal vékonyabbak voltak. Ekkor jöttem rá, hogy ezek azok a lények akik nemrég betörtek hozzánk. Bár kicsit másképp festettek. Szörnyen megkínozhatták őket, bizony Marcust ismerve nagyon kaptak. És csak most jött a lényeg. Marcus sosem elégedett meg azzal, hogy egyszerűen megöljön valakit. Megalázta és addig kínozta amíg bele nem halt a fájdalomba, a vérveszteségbe vagy a sebek elfertőződésébe. Az egyik pórázon tartott lény valahogy elszakította a láncait és egyenesen Marcusra támadt. Ekkor láttam meg, hogy a hátán lévő bőr aprócska csíkokban van lefejtve a testéről. Bizonyára addig kínozták amíg már képtelenné vált a gyors regenerálódásra a teste, amíg a lény meg nem őrült. Mielőtt elérte volna Marcust ő egy picit hátra hajolt és elkapta az állat nyakát. Úgy tartotta a levegőben azt a lényt mintha egy pohár víz lenne. Az emberek tapsolni kezdtek, a dansakak szeretik a kegyetlenséget. Kár, hogy valahol én ezzel nem értek egyet. Gyorsan szoktam ölni, nem játszok az energiaforrásaimmal. Felesleges energia pazarlás kínozgatni valakit. De úgy néz ki Marcust pont ez töltötte fel. A másik 2 jövevény úgyszintén próbálta elérni a harcost de a láncok visszarántották őket amint túl közel értek. Marcus előhúzta a fegyverét majd a lény állkapcsa alatti puha részhez nyomta a pengét. Ahhoz a részhez ami védtelen a kemény támadásokkal szemben. Ott puha a hús és csont se akadályozza az áthatolást. A következő pillanatban Marcus a szerencsétlen állat fejébe szúrta a pengét ami nemsokára annak a koponyáján tűnt elő. Csak úgy spriccelt belőle a vér. Marcus a földre dobta a vergődő lényt akinek nyitva volt a szája így látszódott az alulról érkező és a szájpadlásába fúródó penge. A teteje ott meredezett a lény koponyáján. Reménykedtem, hogy meghal de nem így történt.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 11:23 am

Tira felfigyelt valamire, majd ki is mászott mellőlem, hogy megnézze mi történt. Megjöttek volna a vadászok? Már ennyi idő eltelt? Szinte elrepült magától. Míg Tira az ablakban ácsorgott és figyelt, én felkaptam az alsóm és a nadrágom, hátha úgy hozná a sors, hogy meg kell lépnem. A felsőt azonban még nem vettem fel. Ugyan minek még?
Inkább odamentem én is az ablakhoz és kikémleltem, mi ez a hangzavar lentről. De mikor megláttam azt a szerencsétlen kínlódót az utcán, késsel a fejében, elfogott az undor. Hogy képes valaki ilyet tenni? Az áldozatot is nagyra kell becsülni és nem agyon kínozni. Én legalábbis ezt gondoltam. Az undor kiült az arcomra is, teljesen fanyar képet vágtam.
- Egy idegbeteg állat a vőlegényed. -mondtam magam elé, de tudtam hogy ezzel Tira is tisztában van. És akkor jól láttam, hogy mindenki őt ünnepli? Ilyen itt egy hős? Összerándult a gyomrom tőle ha csak megláttam. Már kezdettől fogva ellenszenves volt.
- És egy hét múlva lesz az esküvő... Addig komolyan mondom elrabollak, egy ilyen állathoz én nem engedlek hozzá. Sőt senkihez nem engedlek. - ragaszkodásom ismét a tetőfokára hágott és az előttem ácsorgó nőt úgy öleltem magamhoz, mintha tőle függene a sorsom. Ez a Marcus nagyon útban volt nekem, és Tira is valamilyen szinten érezhette, hogy most már képes lennék nekiugrani.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 11:37 am

-Pontosan. Egy hét múlva.-Mondtam és nyeltem egyet. Az után elnevettem magam Nick megjegyzésén.
-Elrabolnál?!-Kérdeztem széles mosollyal. Közben elvitték a lényeket és Marcus kisöccse lépett a bátyjához. A férfi elguggolt és megsimogatta a kisfiú arcát. Mivel a démonok hallása nagyon jó könnyedén kivettem Marcus és testvére szavait.
"-Bátyó, olyan erős vagy. Én is ilyen erős leszek mint te és Tira?_Kérdezte a kisfiú csillogó szemekkel. Marcus elmosolyodott, de egyáltalán nem azzal a gonosz gunyoros mosollyal. Ez a mosoly kedves volt és őszinte.
'-Igen, te sokkal erősebb leszel nálunk.-Mondta és összeborzolta az öccse haját majd felegyenesedett, hogy meghajoljon édesanyja és édesapja előtt. Nálunk ez volt a szokás, mérhetetlen tisztelet a szüleink felé.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 12:02 pm

- Igen, elrabollak. - válaszoltam most már én is felszabadultabban.- És ezt vedd fenyegetésnek, mert nagy váltságdíjat fogok kérni érted. Figyeld meg egy reggel arra ébredsz, hogy nem ebben a puha ágyikóban alszol, hanem egy teljesen más helyen. - már én is vigyorogtam, ahogy elképzeltem a muris helyzetet. Tira nem is venné elrablásnak, inkább egy kisebb szabadságnak vélné. És ez így van jól.
- De tényleg, képes lennél eljönni, ha arra kérnélek? Te leszel a személyes foglyom. - fejtegettem az elméletem vigyorogva. Különösebben nem kellett volna ahhoz erőlködnöm, hogy a foglyom legyen, így is az. Egymás foglyai lettünk, még ha akaratlanul is.
- De félre a viccet, Marcushoz nem engedlek. Túl értékes vagy, hozzád ő durva és erőszakos. Én nem egyeznék bele, előbb vagy utóbb pedig csak kihívnám párbajra. - és ezt a lehető legkomolyabban mondtam. Ha arra kerülne sor, kihívnám, nem érdekelne milyen erős.
Egy pillanatra lenéztem az utcára, Marcus épp az öcsikéjét pátyolgatta. Valamennyire én is jól hallottam, mit mond. Valósággal lekenyerezte a gyereket.
- Cöh, persze. Pont az ő öccse lesz erősebb, mikor Marcus önkényuralmat akar? Ha az öccse erősebb lesz, úgy söpri félre, mint egy rongydarabot. -valószínűleg így történne. A Marcus féle alakok sosem változnak meg. Szilárdan ragaszkodnak elveikhez, szokásaikhoz, arrogánsak és kegyetlenek. De furcsa, pont mint az anyám volt. Azt hiszem örülnének egymás társaságának, vagy épp kicsinálnák egymást. De én nem szívesen lennék egy Marcus féle alak gyereke, előbb a halál... Akkor már inkább az apám választom, aki ugyan keveset foglalkozott velem, mégis megtanított a legalapvetőbb dolgokra, ami az élethez kell. Nem lettem kegyetlen, pedig anyám annak akart nevelni. minden este azt mesélte nekem, hogy fogom leigázni a vezetőket. Most ugyan itt vagyok, de teljesen más célól. Nem kellett a trón, nem áhítoztam uralkodásra, egyeduralomra meg pláne nem. Én csak Tirára áhítoztam, arra a nőre, aki számomra tiltott gyümölcs volt, akit nem kaphattam meg egykönnyen.
És mégis, részben már megkaptam magamnak, hisz itt volt velem, csak engem akart, csak rám vágyott. Ahogy én is rá. És akkor mindig történik valami, ami miatt ez az álomvilágszerű együttlét megszakad és kénytelenek leszünk szétválni.
Most is csak percek voltak hátra, hogy Marcus befejezi a tisztelgést a szülei előtt. Aztán jön fel, hogy Tirát önös akaratos céljaira használja. Ettől a gondolattól ismét elfogott az undor. Legalább a szüleivel szemben alázatos. Itt mindenki az, még én is részben. Csak már nincs kivel szemben legyek tisztelettudó. Utáltam anyám szokásait, de megtanított arra, hogy a célom ne adjam fel, hogy amiért hajtok, meg tudjam szerezni.
Tirára néztem, ahogy figyeli a lent zajló eseményeket. Egyenlőre nem akart senki sem feljönni, mindenki Marcust ünnepelte.
- Még egy ilyen hólyagot. - mosolyodtam el.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 9:06 pm

-Az egyetlen dolog amit Marcus tisztel az a családja.-Mondtam halkan. Miután Marcus üdvözölte a családját elindult a palota főkapuja felé. Na ne!
-Gyorsan öltözz!-Mondtam Nicknek. Kikerültem őt és én is gyorsan felöltöztem. Nick már rég készen volt mikor odaálltam elé.
-Kérlek, segíts...csak gyorsan.-Mondtam és a fűzőre mutattam. A hajamat összefogtam és a jobb vállamnál előre sodortam nehogy útba legyen. Végig igyekeztem Marcusra gondolna és egy tisztító imádságot kezdtem kántálni egész halkan. Ez segített ebben, hogy Marcus ne érezze meg Nick illatát. Miután Nicolas végzett odaszóltam neki, hogy segítsen összerakni az ágyat. Lépteket hallottam.
-Gyorsan, menj oda.-Mutattam a szekrényem felé és miután Nick bemászott becsuktam az ajtaját. Kisvártatva Marcus benyitott a szobába.
'-Szia édesem.-Mondta Marcus majd odasétált hozzám, az államra helyezte a mutató úját majd megcsókolt.
-Szia...-Köszöntem neki a csók végeztével elhaló hangon. A falhoz tolt és megsimogatta az arcom. A fülemhez hajolt, a szívem olyan ütemben dobogott, hogy úgy éreztem nyomban szívrohamot kapok.
'-Megtanulhatnád ennyi idő után...nem vagyok vak. Még mindig nem tudod, hogy engem nem lehet átverni? Érzem, hogy a kapocs nem működik. Rajta, nyögd ki. Ki él az előttem állók közül? Melyiket nem tetted el láb alól?-Kérdezte Marcus és egyre erősebben kezdte szorítani a felkarom. Nem válaszoltam.
'-Óh csaknem Nicolas Wormer?-Kérdezte egy grimasz kíséretében majd hirtelen felkapott és az ágyra dobott.
'-Te akartad Tira. Pedig én kedves akartam lenni.-Mondta Marcus. El akartam mászni előle de megragadott és a hasamra fordított. Mögém állt és egy kézzel lefogta a karjaimat majd egy gyors mozdulattal kifűzte a fűzőm, szabaddá téve a hátam. Előkapott egy kést és éreztem ahogy a jelem mentén megvágja a bőröm. Hirtelen iszonyatos fájdalom nyilallt a gerincembe, azt hittem mindjárt elájulok tőle. Az utolsó pillanatban amikor már kezdtek elsötétülni a dolgok a fájdalom abba maradt. Marcus végigsimította a hátam miközben elengedett. El rakta a kést majd megcsókolta a lapockám. Hihetetlen de de elragadott a vágy. Marcust akartam?! Átkozott mágia. A fülemhez hajolt és azt súgta:
'-Az enyém vagy.-Ekkor eltávolodott tőlem és egyszerűen kisétált. A testem remegett a félelemtől és a fájdalomtól. Felültem és megigazítottam a ruhám. Tudtam mit tett, tovább léptette a jelet.

Tárgy: Re: Árnyerdő Vas. Május 23, 2010 9:41 pm

Az utcán megindult a tömeg, nekem meg szedelőzködnöm kellett. Illetve csak felvenni a felsőm, nem volt nehéz dolog. De Tira nagyon bajlódott azzal a ruhával. Ilyenkor áldottam a sorsot, hogy nem nőnek születtem. Na de veselkedjünk neki annak a fűzőnek. Ööö... hogy is van? Ja egyet ide, egyet oda, aztán meghúzni. Ahogy a reakciót néztem, nem lett túl szoros.
Utána az ágyat kellett összerendezni, az nem volt túlságosan nehéz, de szorított az idő. Néha felpillantottam, hogy mikor toppan be valaki, de még csak kintről hallottam a léptek zaját. Az utolsó előtti pillanatban Tira betoloncolt a szekrénybe és kénytelen voltam onnét várni. Az energiámat teljesen elzártam, nehogy az áruljon végül el. A Marcus féle erős alakok könnyedén kiszúrnák.
A szekrényből kénytelen voltam végignézni azt a borzasztó jelenetet is, amit Tirával tett. Ökölbe szorítottam a kezem és erősen arra koncentráltam, nehogy előjöjjek. Mert amennyire fellángolt bennem a düh, annyira akartam tenni valamit, mégis meg kellett emberelnem magam, hogy semmit ne tegyek. A hangok azonban beszűrődtek, így azt is meghallottam, mikor Marcus rájött, hogy miattam nem alakulnak úgy a tervei, ahogy gondolná. Ez rossz jel, ráadásul ki tudja mit művelt Tirával.
Első dolgom volt, hogy kijöttem a szekrényből, miután Marcus elment. Egyenesen az ágyhoz mentem, Tira épp a ruháját igazította és rettenetesen ki volt készülve. Félt és remegett. Éreztem azonban itt mást is. Az energiám valahogy másképp reagált az övére, ami riasztóan hatott a részemről. Nem értettem mi történt, de a kapocs valahogy azt sugallta, ne érjek hozzá. Pedig most legszívesebben megöleltem volna, annyira esetlennek tűnt. Karom kinyújtottam felé, de félúton megállt és csak arra voltam képes, hogy leguggoljak az ágy széléhez.
- Mi történt? -kérdeztem csendesen, de az aggódás kicsengett a hangomból.

Tárgy: Re: Árnyerdő Csüt. Május 27, 2010 9:54 pm

-Marcus....marcus...-Suttogtam halkan. A külvilágot alig észleltem a jelem úgy elborította az elmém. Sötét köd ként ereszkedett a tudatomra. Meghalottam Nick hangját ami visszahúzott a valóságba.
-A jelem....-Nyeltem egyet. Nem voltam képes végigmondani. Túlságosan eltompultak az érzékszerveim, a tudatom. Úgy éreztem mintha megbecstelenítettek volna, a testem éreztem Marcus kemény érintését. Azt az éreintést amelyet nem tudok magamról lesmoni, be ivakodott a bőrömbe, hogy soha többé ne törölhessem le magamról.

Tárgy: Re: Árnyerdő Csüt. Május 27, 2010 10:19 pm

Tira Marcust szólítgatta, valami itt nem stimmel. De francba az előérzetekkel, hát a vak is látja mennyire elgyengült. Így nem foglalkozva az előbb jött rossz előérzettel, megérintettem a karját. Erre hirtelen szúró érzet nyilallt a karomba, akaratlanul is elrántottam a kezem.
- Mi ez? - kérdeztem még mindig értetlenül. Bár elég egyértelmű volt, hogy így próbál meg szétszedni minket. Hisz már nem titok, hogy én vagyok Marcus minden bajának okozója. Előbb-utóbb láb alól is megpróbál eltenni.
Már egyre jobban kezd ebből az alakból lenni. Nem akartam, hogy Tira ennyire szenvedjen. Nem bírtam nézni. Tenni akartam valamit, de ha hozzáérek csak továbbra is ugyanazt fogjuk tapasztalni.
- Elegem van, megyek és kicsinálom. - mondtam hirtelen felcsapó dühömben, de egyszerűen nem bírtam Tira mellől elmozdulni. Mi van, ha visszajön? Teljesen védtelen ebben az állapotban.

Tárgy: Re: Árnyerdő Csüt. Május 27, 2010 11:17 pm

-Nick. Ne!-Mondtam neki majd átöleltem. Éreztem, hogy égni kezd a bőröm de nem akartam elengedni őt. Nem tudtam. Gyorsan az arcához hajoltam és megcsókoltam. Talán az utolsó csókunk, muszáj volt megpróbálnom. Ebben a pillanatban a jel megérezte az erős vonzalmat köztünk és a testem úgy éreztem elevenen elég. Az ágyra zuhantam és mérhetetlen fájdalmak között tehetetlenül vergődni kezdtem Az agyam teljesen eltompult a fájdalom okozta sokkban. Amikor már úgy éreztem elájulok a fájdalom mértékétől vége szakadt. Zihálva vettem a levegőt. A testem sürgőssen valami segítség után kutatott. 5 perc múlva csillapodott a fájdalam bár kételkedem benne, hogy jól érézkeltem az időt. Lassan felültem és Nickre néztem.
-Marcus megerősítette a jelet. Egyszerűen...letilott. Főleg..tőled.-Mondtam halkan könnyek között.

Tárgy: Re: Árnyerdő Pént. Május 28, 2010 10:23 pm

Az ölelést miatt még inkább maradtam, de ismét csak ugyanaz az égető érzés tört elő mint előbb mikor megérintettem. Ez azonban a csókhoz képest semmi volt. Szabályosan padlót fogtam, úgy éreztem mindjárt szétrobban a fejem, és a fájdalom egyre jobban szétterjedt bennem. Ez még a kimerülésnél is rosszabb volt. Sokkal rosszabb.
Öt perc kellett mire valahogy sikerült magamhoz térni az önkívületből. Lassan összeállt a kép, még mindig a szobában volta, a padlón feküdtem. Tira sem nézett ki sokkal jobban, de ő is kezdett magához térni. Látszott rajta, hogy kikészült, de ez most már rám is igaz volt. Marcusból már nagyon elegem lett.
- Nincs joga ehhez. - mormogtam magam elé. Egyre biztosabb lettem abban, hogy nem kell sok és utána megyek. Bármi is sül el belőle. De Tira kétségbeesett arca visszatartott. Óvatosan megfogta a kezét, nem érdekelte ha visszatér az az égető érzés. Egyszerűen lehetetlen, hogy egy sötét mágia így eltompítsa a saját energiájukat.
- Csak van megoldás erre, a varázslatokat el lehet tüntetni.

Tárgy: Re: Árnyerdő Pént. Jún. 04, 2010 9:34 pm

-Igazság szerint...úgy tudom ezt a varázslatot csak a kivető tüntetheti el. Csak a saját akarata vagy a halála válthatja ki a szabadságom.-Suttogtam. Miért? Nem lehet, hogy ezt elkeljen viselnünk. Az Istenek nem ezt a sorsot szánták nekünk. Nem! Nem lehet így vége.
-Valamit tennünk kell...nem lehet, nem lehet így vége. Nick tudom, hogy...vagyis látom, hogy haragszol Marcusra. De nem tudom mit tehetnél, én nem érzem úgy, hogy felkészültél a vele való küzdelemre.-Mondtam halkan. A szívem a torkomban dobogott. Talán az érzéseim, talán a fájdalom miatt. Magam sem tudtam.

Tárgy: Re: Árnyerdő Pént. Jún. 04, 2010 11:42 pm

- Francba... - mormogtam bosszúsan, mikor Tira mondta, hogy nem sok lehetőség van. Ha csak Marcus nem vonja vissza, vagy valaki meg nem öli. De az előbbi kapásból kiesik, hisz ugyan miért vonná vissza? A saját érdekét tartja szem előtt és az ütközne ezzel a döntésével. Nehéz ügy...
- Ha úgy adódik, én kiállok ellene. - válaszoltam nyugodtan, miközben megsimítottam az arcát. A fájdalom egyáltalán nem érdekelt, próbáltam fittyet hányni rá. Bosszantó egy mágia, de egyszerűen nem hagyhatom, hogy megszabja mit csináljak. - Valamit fogunk is csinálni. legalábbis ha rajtam múlik, akkor akár most is megkeresném.
És akkor eszembe jutott egy fontos dolog. Mikor megjöttem, senki nem volt szinte az épületben. Na de most? Most akár két lépés után belebotlanék valakibe. Hogy erre nem gondoltam korábban...
- Nagy a valószínűsége, hogy valamikor összefutok vele, nekem nincs kiút, amíg nyüzsög az épület a talpnyalóitól és a többiektől. - nincs valami nagy esélyem akármit is csinálni, csak bent toporogni a szobában, míg valaki vagy be nem nyit, vagy én meg nem unom a tétlenkedést és felkutatom azt az alakot.

Tárgy: Re: Árnyerdő Pént. Jún. 04, 2010 11:56 pm

-Féltelek Nick.-Mondtam és tényleg így is éreztem. A hullámokban rám törő fájdalom ugyan kimerített de cseppet sem érdekelt. Azt akartam, hogy Nick mellettem legyen, hogy hozzám érjen. Ő az enyém volt és én az övé. Ezen nem változtathatott Marcus hülye jele sem. Semmi!
-Igazad van előbb utóbb úgy is rád találnak. De ha beszélnék a bátyámmal. Talán...talán sikerülne meggyőznöm, hogy segítsen. Ő jó démon....-Suttogtam. Meg akartam csókolni Nicket de csupán a gondolattól is irtózatos fájdalom hasított a bőrömbe. Elkaptam a kezem Nick arcáról. Megoldást kell találnunk, azonnal!

Tárgy: Re: Árnyerdő Szomb. Jún. 05, 2010 12:40 am

Az utóbbi öt vagy tíz percben talán először csillant fel a szemem. Segítség? Az most mindenképp jól jön.
- A bátyád csak megérti, mi a helyzet. Gondolom ő már rég rábukkant a társára. Talán megérti, hogy mit keresek én itt. Még ha ki is vagyok tiltva. - csak nem lehet annyira vészes. Igaz sokkal okosabb lehet, mint az öccse, de muszáj lenne megragadni mindenféle segítséget. Még ha elsőre nem hangzik túl kecsegtetőnek.
- Igen, muszáj lesz idehívni. Ha nem Marcus jön be, én megyek ki. Nem szeretem a bezártságot, azt meg pláne ha tehetetlen vagyok. Már korábban is volt bajom azzal, hogy tehetetlenségemben bekattantam és őrültséget csináltam. Azért részben vagyok olyan zabolázatlan, mint anyám. - kicsit elmosolyodtam a gondolaton. Pont azzal vagyok együtt és attól a személytől akarok valamit, aki annyira gyűlöli az anyám. A sors iróniája. Talán anyám velem akarná kárpótolni a sok öncélú tettét? Nem kizárt. De nem igazán hiszek ilyenben. Én a véletlen műve vagyok és kész.
- Gondolod, hogy a bátyád tudná orvosolni a problémádat? Mármint azt a jelet hatástalanítani vagy gyengíteni valahogy.

Hozzászólások száma : 31 Join date : 2010. May. 22.

Végre kimozdulhatok a klán kastélyából... túl sok nekem egyszerre ez a tárgyalás. Elég hallgatnom a vének tanácsát a hierarchiáról, meg a vámpírok rendszeréről. Szinte mindig ugyanazok hangzanak el, csak más szavakkal, más megfogalmazásban. Ilyenkor bánom azt, hogy épp a klán vezér lányának születtem... szívesebben helyet cserélnék valaki mással, de azt sajnos észrevennék, elvégre a vámpírok nem alakváltók. Illetve a többség fel tudja ölteni a denevérek alakját, de... ez akkor is az én esetemben lehetetlen. Majd talán akkor, ha végre leszek olyan bölcs, és tapasztalt, mint apám.
Nicosia sötét volt, mint mindig, bár megszoktam ennyi év alatt a sötétséget. Egyébként is ez az elemem, s nem csak az enyém, hanem minden vámpíré, attól függetlenül is, ha megbírok élni a világosságban is. Ez is már csak az egyik sajátosságom.
Megint csak nyugalomra vágytam, s úgy reméltem, hogy itt Nicosiában megtalálhatom a nyugalmat, s nem fognak zargatni a klán tagjai újabb és újabb tervekkel. Azért remélek pont az Árnyerdőben nyugalmat, mert ez egy vámpírnak pont ideális hely. Nem érhet különösebben támadás, ami azt illeti, erre az esély 50%... persze ez még mindig azt jelenti, hogy bizonytalan. Ha mégis történne valami, arra az esetre itt van nálam a 2 kardom, ami mindig kiélesítve vár a rám támadó alakokra.
Egy ideig élveztem az egyedüllétet, miközben a szabadságot élvezve néztem az eget, amelyet persze alig láthattam a fák benyúló ágaitól, de később történt valami...
Valami, ami számomra egyáltalán nem volt barátságos. Egy farkas. Igaz, vannak szövetségeseink, de ez nem volt a szövetség egyik hozzátartozója sem. Ami pedig azt illeti, egyik farkast sem szeretem, akkor sem, ha a szövetségeseink. Ettől függetlenül nem támadom meg őket, mert muszáj elviselnem, de ez betett nekem... mikor megéreztem közeledtét, erős késztetést éreztem arra, hogy vicsorogjak. Minden bizonnyal, ha a közelembe kerülne, az ösztöneim beindulnának... és akkor lesz ne mulass. Persze, ez is a farkas természetétől függ. Nem érzem rajta különösebben, hogy rossz szándékú lenne... de sosem bízhatok meg a saját szaglásomban sem.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. Jul. 11.

Egy újabb unalmas nap...semmi érdekes sem történt. A falka most kivételesen elég békésen tengeti a napjait, és ez a jelenség vonzza magával az unalmat is. Persze, ez nem lesz sokáig így, tekintve, hogy ők vérfarkasok. De még így sem bírja elviselni ezt az unalmat. Valami újnak kéne történnie...ami felkelti az érdeklődését egy jó időre. Talán abban az erdőben talál valamit, ami megérdemli, hogy Synus figyeljen rá, gondolta ezt mikor pár lépésre állt a fák rengetegétől. Belépett, majd a fák között sétálgatott. Úgy néz ki nem sokan járkálnak errefelé, a nyomokból és szagokból ítélve. Nincs kedve farkas alakban rohangászni, tekintve, hogy így kisebb az esélye annak, hogy valaki rátámad...vagy éppen a szerencsevadászok próbálnak így egy "gyámoltalan" illetőt becserkészni.
Nyugtató hatású volt ez a séta, néha-néha megérintette a fák törzsét. Egy fekete ingben, fekete nadrágban és fekete bakancsban a fekete hajával nem kelthet nagyon nagy bizalmat az emberekben, főleg ha meglátják a szemét, de ő nem szégyenli "ijesztő" kinézetét, tudja, hogy a személyisége úgyis fontosabb. Most, hogy belegondol, elhozhatta volna egyik társát magával, de mégis ki jött volna?...Darren távol van, mások meg nem szívlelik őt annyira. Hirtelen egy furcsa szag csapta meg az orrát: vámpír. Beleszagolt még néhányat a levegőbe, hogy biztos legyen benne. Igen, mindenképpen az. Mégsem lesz olyan unalmas ez a kirándulás...Még igazából jó kis távolságot kellett megtennie, mire elért a vámpírig, vagyis, legalábbis oda, ahol legerősebben érezte a szagot. Kilép a fák közül, majd szemügyre veszi az illetőt.
*Nőstény...és elég...tetszetős. Mit ne mondjak, jól néz ki...kifejezetten jól...már-már, fenomenálisan gyönyörű...Heh, nem hittem volna, hogy találkozok ilyen vámpír-cicával. Na mindegy, remélem nem támad le rögtön*
- Szia, mondd csak, mit keres itt ilyenkor egy ilyen szép vámpír? Csak nem elszakadtál a klánodtól? Nem bírták elviselni, hogy szebb vagy náluk, vagy mi?
Nos igen...érdekes konfrontációnak ígérkezik.