Valorian - Revenant

Sicarios tehát ott volt a közelben, miközben Cru osztotta a fejét a "kötelességeiről", de hát a nőért mindent meg kell tenni, nem? Megropogtatta a nyakát, majd még egyszer körülnézett. Megropogtatta ujját, hátát is. Nem érti, ezt néhányan miért tartják "undorítónak", miközben ez csak csont...semmi különös. Barátné segítséget kér, elvégre könnyebben lezúznak valakit, hogyha többen vannak. Mondjuk Riosnak oly mindegy hol van, ő nem éppen a sebezhető típus, elvégre a szél gyakorlatilag mindent irányít, és gyorsabb sok dolognál, már ha akar. Közelebb kerül Cru-cicához, vagyis mondjuk inkább úgy, hogy 10 centire áll mellette, sőt, kicsit előrébb is áll mint ő. Megnézte magának az illetőt. Ez mint "haver"...hát elég érdekes lenne, de úgy néz ki ez elképzelhetetlen dolog. Sok dolog nem történik, csak Cru meg a másik beszélgetnek, Rios inkább halkan hallgat. Amikor befejezték, akkor Rios sóhajtott egyet, becsukta a szemeit. Majd újra kinyitotta, felnézett, és belekezdett a papolásba.
- Most komolyan ilyenekkel akarjátok húzni egymás és legfőképpen az ÉN időmet?...Cru...kérlek, ha nem tudjuk lemészárolni egymást, akkor mégis mi a jó élet értelme lenne egy ilyen harcnak?
Rios is látja az értelmet, amit bár nem nagyon mutat ki, de ő mindig tudja mi a dörgés. Csak valami mindig megakadályozza, hogy az okosat a bajok előtt mondja...most kivételesen sikerült.

Egy idő után meguntam a várakozást és elindultam a démonok felé. Ha hegy nem megy Mohamedhez akkor bizony Mohamed megy a hegyhez. Nincs más választásom. Mikor már láttam magam előtt kirajzolódni az alakokat felfedeztem az ismerős lányt. Tira volt az a dansakak jövendőbeli vezére. Szinte istennője ként tisztelt és ez fontos kapcsolatot jelentett Choor nagyúrnak. Legalább is nagy esélye volt rá. Amint látó távolságba értem barátságos meleg mosoly terült el az arcomon és széttártam a karom Tira felé.

Amint meghalottam azt a jól ismert kellemes hangot oda fordultam. Az a csodás sugárzó szépségű nő jött felém akit annyira szerettem. Habozás nélkül elfogadtam kitárt karjait, átöleltem és lehunytam a szemem.
-Shea ! Shea!-Suttogtam halkan. A közelében mindig valami alsóbb rendűvé változtam át. Nem tudom miért de egyszerűen túl földöntúli volt ahhoz, hogy egyenrangúnak tekintsem. Talán...olyan volt mint mindannyiunk anyja. Mindig úgy vislekedett mintha ő lenne a bölcs az asszonyok tanácsából mi pedig a gyermekei.

-Tira drágám.-Mondtam mosolyogva majd megsimogattam a hátát. Elengedtem és az erdő felé intettem.
-Nincs szükségünk viszályokra gyermekem. Érzed? Az erdő életben van és suttog hozzád, haza hív Tira.-Mondtam halkan. A lányra emeltem a tekintetem, azonnal a hatásom alá került. A hangom számára még szebb és dallamosabb volt. Nem érezte parancsnak hiszen gyönyörű díszcsomagolásban adtam ki az útját.
-Menj hát. A néped vár rád.-Suttogtam mire Tira teljesen megbabonázva elindult az erdő felé. Dhomuro viszont rám mordult és felém akart ugrani de amint közelebb ért ő is megadta magát. A lábamhoz dörgölőzött. Megsimogattam majd a gazdájára mutattam.
-Kövesd.-Mondtam. A nagymacska engdelemessen követte gazdáját. Ahogy eltűntek az erdő mélyén arcomról eltűnt a kedvesség. Hideg és közömbös lettem majd egy élegedett mosollyal nyugtáztam, hogy nem buktam le. A két démon felé fordultam és felvontam a szemöldököm.
-Most meg mit bámulto?! Épp véget vetettem egy értelmetlen harcnak.-Közöltem.
-Choor nagyúr küldött, hogy ismerkedjünk meg. A nevem Shea a Elwin én vagyok a villám démona.-Mondtam határozottan. Én nagyon sokat halottam már erről a két démonról, az a kérdés, hogy ők halottak e rólam?! Tudtam a nevüket azt, hogy kik voltak mielőtt Choorhoz kerültek, mindent. Felkészült vagyok, egy kémnek ez a dolga.