Park

-Értem. Akkor, az angyalok szerinted direkt nem segítettek?
-Assadar, teljes mértékben számíthatsz rám. Csak egy kérdés, aztán, ha akarsz mehetsz. Hol tudok fejlődni? Nagyon szeretném tudni, hogy erős legyek és engem ne ölhessenek meg. Kérlek segíts.
Gondolkodtam még egy valamin.
-Assadar, kérlek ha nincs több dolgod enged el ezt a testet.

-Na, ez eltűnt. Hogy jutnék el az ősök városába? Illetve jut eszembe valami. Shin, figyelj.
Megcsókoltam.
-Remélem az apád nem egy pszichopata őrült.
-De remélem még sok időnk van.

-Akkor jó.-és én is megcsókoltam
-Nekem a szüleim midig kedvesek voltak és vigyáztak rám. Milyen az apád?
*Talán valami idegeskedő típus aki durva és arrogáns.*
-Remélem a pumáid jól lefoglalják. Szerinted, meglepődne ha meglátna veled?
Majd elmosolyodtam és megcsókoltam.

//Semmi gond.//
Éreztem, hogy a hajamba túrt.
-Mi az? Van valami a hajamban?
Közben néztem rá Shinre. Elkezdtem gondolkodni.
*Vajon a pumák mit csinálnak?*
-Szerinted a pumák mit csinálnak?

Shin el kezdett játszani egy hajtincsemmel, én m átöleltem a derekát az egyik karommal.
-Remélem jól lefoglalják.
-Memento, kell valami?
Memento nem és nem is bújt elő. Ránéztem, láttam, hogy elaludt.
-Alszik.- mondtam halkan.

*Ez olyan jó.*-gondoltam
Majd a lány megcsókolta a nyakamat, én meg elpirultam.
-Szerintem is jól meg leszek vele.
*Csak ne tegye a kezét a mellkasomra. Olyan gyorsan ver most a szívem.*

-Mi a baj Shin, történt valami?-kérdeztem meglepetten
*Vajon van valami baj velem? Bár lehet, hogy szívem.*
-Nyugodtan ölelj át ha akarsz.

-Rendben, nézzünk el arra. De hogy jutunk el oda? Főleg, hogy a pumák jól jönnének.
-Nos?
*Remélem tud egy jó módszert, mert én nem.*
Majd megpusziltam.
-Találj ki valamit.

Kezet fogtam vele és elmosolyodtam.
-Örvendek, Uram. Terax Inferno vagyok. Egy...Mágus.
Memento elkezdett mozgolódni és előbújt.
-Hol vagyunk, szomjas vagyok.
-Ez Shin otthon és mindjárt adok.
-Shin egy kis vizet ha lehetne. Memento szomjas.

-Várj! Memento fontosabb.
Közben Memento csőréhez engedtem az edényt.
-Köszönöm szépen.
-Szóra sem érdemes.
-Igen, egy sólyom. Tessék itt az edény. Köszönöm a vizet. Mehetünk.
Odalépem az átjáróhoz, de nem mertem átmenni.
-Nem tűnik biztonságosnak.-mondtam kicsit gyáván

A lunatoni parkban sétálgattam, hogy keressek valami olyan helyet ahol meghúzódhatok. Végül úgy döntöttem, hogy egy fa alatt megérek s pihenek egyet. Mivel amúgy is a természethez kötődök jó helynek ígérkezett. Elgondolkodtam: Maradjak emberi alakban vagy rejtőzzek el amíg nem lát megy senki. Végül úgy döntöttem, hogy emberi formában maradok és a fa lombjának az árnyéka alatt meghúzódok. Ezek az emberek, sosem értettem őket. Mindig csak járnak kelnek, rohannak és mindenfelé mennek. De sajnos a természettel nem tartanak megfelelő kapcsolatot. Nem is csoda, hogy nem mutatjuk meg az igazi valónkat nekik és elrejtőzünk. Szörnyűek.
Majd a fához értem és az erőmmel egy almát növesztettem rajta ami leesett a kezembe.
-Köszönöm!-mondtam a fának.
Vajon az emberek miért ilyen bűnösök. Nem is bűnösök, inkább félénkek. Ha meglátnak valamit ami más akkor megijednek tőle és rögtön megölnék. Nem is értem, hogy hogyan tehetik ezt.
Felnéztem a napra és sóhajtottam egyet.

Éppen Drékkel játszottam mikor észrevettem egy furcsa aurát. Soha életemben nem éreztem hasonlót. Ezért elindultam arra amerről az aurát éreztem. Hirtelen megláttam egy embert egy fa alatt.
-Szia, zavarok? Csak azért, mert meg szeretném kérdezni hogy milyen lény vagy. Mert ilyen aurát még nem éreztem. Talán valami rejtőzködő fajból való vagy?
El is felejtettem, hogy lehet hogy, zavarom.
-Ó,még be sem mutatkoztam! A nevem Surá Drákon.- és felé nyújtottam a kezem.

Elsőre nagyon megijedtem az idegentől és nem is nagyon akartam bízni benne. Ezért hát az egyik kezem a földre helyeztem és a másikkal kezet fogtam vele.
-Üdvözöllek! A nevem Death Oi, és csak ember vagyok. Nem azért mondom, de szerintem valamit félreérzel. Mondjuk nem bánnék egy is társaságot. Tudod, vagy is nem tudod. Na, mindegy. Mióta az eszemet tudom én csak egyedül élek.
~Ki ez, mi ez? Vajon tudja, hogy mi vagyok? Remélem nem, mert jobb ha nem tudja, talán valami baj is lehet, de se baj.~
Felálltam és a kezem a fán végighúztam. Nem vagyok biztos, hogy jót akar ezért hát inkább óvatos maradok. Észrevettem, hogy van valami lény mögötte.
-Figyelj, az a sárkány a tied? Csak azért, mert nagyon zavar.

-Igen, ő az én sárkányom. A neve Drék, egy neonsárkány. Én pedig egy Drakojan vagyok.
~Tényleg rosszul érezném? Lehet, sebaj. Nekem sem árt most egy kis társaság.~
-Te honnan jössz? Én Dragoniából.