Kiképzőtelep

Tárgy: Kiképzőtelep Szomb. Május 08, 2010 11:57 pm

A mágusok számára van fenntartva egy olyan telep, ahol bátran gyakorolhatják új, vagy régi varázslataikat a mágusok, messze a várostól, nehogy leromboljanak valamit. A telepen mindenféle eszköz megtalálható számukra, amin alkalmazni tudják varázslataikat. Néha jobb idekint a szabadban, mint otthon. Azonban a kiképzőtelep is két részből áll... egy benti, és egy kinti részből. A kintin bármilyen varázslatot előidézhetnek, a bentin viszont pusztító jellegűeket nem igazán, csak ha egy kísérletet, vagy gyógyító varászlatot akarnak begyakorolni.

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2013. May. 07.

//Celorn//

- Asur! - kiáltoztam a rókám után, aki az imént tűnt el... az imént, ami az ő fejében számolva annyit tesz, hogy legalább öt minutummal ezelőtt: hirtelen rájött a bújócskázhatnék, és én pedig így nem tudok gyakorolni. Nem mintha lenne mit, vagy mivel, ugyanis nem azon vadászok közé tartozom, akiknek megadatott, hogy varázslatot használjanak, ugyanakkor van egy-két ütőkártyám a zsebemben, amit talán csak a tanáraim tudnak az Akadémián. Ez eléggé hasznos számomra, ugyanis az a képességem, miszerint az elmét befolyásoló varázslatok nem hatnak rám, segít tisztán gondolkodni minden körülmények között. Nem mindennapi, hogy valaki két isten gyermekeként jöjjön a világra, még ha elég abszurdnak is tűnik, főleg azért, mivel a vadászok legtöbbje nem ismeri a szüleit... istenek, hogyan is ismernénk őket? Egyszerűen a világra hoznak, majd halandók, talán ha szerencsésebbek vagyunk, akkor mágusok kezére adnak, ahol kitanulhatjuk a mágia fortélyait.
Sóhajtottam egyet, majd feladva a keresést leültem egy fa árnyékában, s vártam, hogy Asur előkerüljön. Szokásához híven, amikor látja, hogy mennyire magam alatt vagyok nélküle, mindig megesik a szíve rajtam, s akkor hozzámsiet. Bevallom őszintén, hogy nem szeretek nélküle elmenni bárhová is, hiszen életem legnagyobb részét, mióta az eszemet tudom, vele éltem le. Mindig rá támaszkodtam, mert nem volt másra, ugyanis atyám, akinél nevelkedtem, elhagyta az élők világát pontosan egy évvel ezelőtt, így az Akadémia lett az otthonom, Asur pedig az életem másik fele, aki egy egésszé tett engem. Nélküle talán nem is találtam volna meg a drága atyát, aki megtanított az élet rejtelmeire.
Ha olyan dolgaim akadnak persze, ahová jobban szeretek egyedül menni, akkor utamra enged, hiszen ő is tudja, hogy nem vagyok gyerek, s tudok magamra vigyázni. Ó, nem is mondtam, hogy Asur egy lélekfaló róka... nagyobb egy átlagos rókánál, így nehezebben tud elrejtőzni, ha nem használja ki erejét, ugyanis azon kevesek közé tartozik, akik képesek arra, hogy hirtelen eltűnjenek, avagy láthatatlanná váljanak, mint maga a lélek. Azért lélekfaló, mert erejét azokból a lelkekből meríti, amit a gazdája elpusztít, így ő azokat felfalja, pontosabban kiszívja, hogy az a lélek ne tudjon újra az élők sorába kerülni. Persze ez nem jelenti azt, hogy lelkek nélkül gyenge lenne. Legalább százötven kilót bír el a hátán, ebből is meglátszik, hogy nem az a tipikus rókafajta.
Ahogy gondoltam, már a távolból rohant is hozzám. Vörösesbarna bundája megcsillant a fényben, s a nyakában lógó lánca a szemembe villogott, jelezve, hogy közeledik felém. Nem álltam fel, csak kitártam kezeimet, ő pedig egyenesen az ölembe futott. Ha felálltam volna, meg is látszana, hogy majdnem a mellkasomig ér. Nos, az idők során túl nagyra nőtt, de tovább már nem fog reményeim szerint, ugyanis ha áll, akkor nehéz felszállni a hátára; szerencsére egy picit mindig lentebb engedi magát, hogy felférkőzzek rá.
Ma játékos kedvében volt, ahogy simogattam, nyalogatni kezdte a kezemet, s fogaival gyengéden cibálta ruhámat ott, ahol érte. Én csak nevettem.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2013. Apr. 06.

//Xanida//

Gyanakodóan néztek rám, mikor beléptek a Mágusok Kiképzőtermének kinti részére. Hallottam, ahogy mormolják, hogy mit keres itt egy Szörnyvadász, meg minek engednek be ide úgymond "mocskos vérűeket", mi egyéb. De nem foglalkoztam velük, nem sokra mentem volna vele. Szerencsére volt kint egy gyakorló bábu. Pár Mágus már röhögött volna, azonban lélegzetük is megakadt, mikor:
- Mico Saggit! - És saját mágiámnak hála a bábu ki is gyulladt, amit gyorsan el is oltottak. - Elnézést kérek érte. - Mondtam a tüzet eloltóknak, miközben a többi mágus nem szólt. Valószínűleg meglepte őket, hogy tudok mágiát alkalmazni. Jellemző a hozzájuk hasonlóakra: csak mert teljesen mágusok, már azt hiszik, jobbak bárkinél is. A Bábut most ezúttal védelemmel látták el, fel ne gyújtsam újra véletlenül. Ahogy gyakoroltam, meg láttam egy hölgyet egy igen nagy rókával. Elmosolyogtam a békés jeleneten, ahogy a róka játszadozik a vélhetően gazdájával, majd vissza fordultam gyakorolni.

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2013. May. 07.

Asur játszott tovább, amikor végül megérkezett egy másik személy is a kiképzőtelepre. Egy pillanatra megállt, majd az idegent kezdte el figyelni, aztán megnyalta az arcomat, amivel jelezni próbált nekem valamit. Ugyebár a legtöbb állat telepatikusan tud kommunikálni azzal, akivel akar, ellenben Asurral, akit csak én értettem meg, ugyanis állatszelidítő is volnék egyben, így szerencsémre minden állatot megértek, de Asurt csak én, mivel én vagyok a gazdája.
- Hogy ő is vadász? Hm... azért volt ilyen könnyen tapintható az energiája - már csak azért is, mivel én is vadász voltam, s a vadászok általában megérzik, hogy kikkel állnak szemben. Ez előny is számukra, mivel így tudják, hogy kik az ellenségük és kik a barátaik, kiket kell megtámadni, és kik mellett kell állniuk.
Asur még egyszer megnyalta az arcomat, majd közelebb ment az idegenhez. Nem félt tőle, ugyanis nem volt mitől, egyébként is nem tartozott a félénk rókák közé, olyan volt, aki inkább keresi az emberek társaságát, de nem mindegy, hogy kikkel van, ugyanis a rossz szagról neki is megvan a saját véleménye.
Egy pillanatra csak megállt mellette és nézte, ahogy gyakorol, majd amikor úgy látta jónak, hogy az illető tart egy kis szünetet, hozzádörgölőzött, hogy felhívja magára a figyelmet.
A távolból őt figyeltem, s elmosolyodtam, hogy milyen barátságos tud lenni egy idegennel is.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2013. Apr. 06.

//itt vagyok, bocsika!//

Amint szünetet tartottam, éreztem, hogy valami hozzám dörgölődzött. ahogy lenéztem, láttam, hogy az a róka, amelyik a lánynál volt. Most nézem, igen nagy rókához képest. Nem közönséges róka, de legalább barátságos, hiszen nem viselkedik agresszívan, és érzem a jóságot benne.
- Szia. - Mosolygok rá, majd ha engedi, megvakarom gyengéden a füle tövét.
- Igazán szép állat vagy. Látszik, hogy a gazdád szeretettel nevelt téged. - Mondom az állatnak. Egyesek ostobának tartják az állatokat, pedig nem így van: néha okosabbak, mint az összes ember együttvéve. Ők nem szoktak hazudni semmiről sem, az emberrel ellentétben, hanem mindig őszinték, és a szeretetük is igaz.

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2013. May. 07.

Nagy valószínűséggel könnyű lehetett megvakarni a fülét, ugyanis négylábon állva is legalább háromszor akkora, mint egy átlagos róka. Engedte is magát, legalábbis úgy tűnt, hogy még többet követel a fülvakarásból. Amikor beszélt hozzá, akkor fülelt és figyelt, majd megunva a helyzetet megragadta a fiú ruháját, ahol pont érte, ügyelve arra, hogy ne szakítsa el, és gazdája felé húzta. Ezt észrevéve felpattantam, és kissé rémülten néztem az irányukba, ugyanis sose tett még Asur ilyet, hogy egy idegent hozzon felém. Másrészről azért tűntem rémültnek, ugyanis feszült voltam, ha hirtelen kell barátságokba elegyednem. Nem voltam híres a könnyen kialakított kapcsolataimról, nem mintha olyan lennék, aki gyakran keresné mások társaságát. Igyekeztem távol maradni a számomra veszélyesnek tűnő alakoktól, az erőszakos zsémbesektől... bár az, akit Asur hoz magával, nem tűnt sem erőszakosnak, sem veszélyesnek. Amikor elémértek, Asur mellém állt, én pedig megvakargattam a fejét. Egy ideig szótlanul álltam az ismeretlennel szemben, majd egy gyengéd mosollyal az arcomon nyújtottam a kezem.
- Nem tudom, hogy mit láthatott benned Asur, amikor azt gondolta, hogy maga után vonszol, mindenesetre a nevem Xanida Ascha-Kim. De a Kim könnyebb lesz - mutatkozok be, miközben várom, hogy kezet fogjon.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2013. Apr. 06.

Hirtelen megfogta a ruhámat, s a gazdája felé kezdett húzni, ügyelve arra, hogy el ne szakítsa a ruhámat. Kicsit meglepődtem ezen, s mire felocsúdtam, már a gazdája előtt álltam. kis csend után a lány szólalt meg.
- Nem tudom, hogy mit láthatott benned Asur, amikor azt gondolta, hogy maga után vonszol, mindenesetre a nevem Xanida Ascha-Kim. De a Kim könnyebb lesz -
- Üdvözlöm. Az én nevem Celorn. - megfogtam a kinyújtott kezét, és úriember módjára kézcsókot adtam neki. Bizonyára zavarban fogja hozni ez, más lánynál is előfordult már.
- Feltételezem, hogy kegye szintén vadász.

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2013. May. 07.

Bemutatkozott egy kézcsókkal, ami egyáltalán nem hozott zavarba, inkább csak sűrűn pislogtam, ugyanis nem voltam ahhoz hozzászokva, hogy úgy bánjanak velem, mint egy úrihölggyel, másrészt furcsálltam, hogy magáz. Fiatal vagyok, erre semmi szükség.
- Kérlek, hagyd el a formaiságokat. Nem vagyok vénasszony, hogy magázzanak - nevettem fel halkan. Látszólag Asur is élvezte a helyzetet, de megmozgatva egyik fülét, inkább összegubózott a fa tövében az árnyék alatt.
- Igen, vadász vagyok - milyen jó, hogy az ugyanabba a csoportba tartozó felek megismerik társaikat. Attól függ persze, hogy meg akarják e vagy sem. Kérdés, hogy i melyik oldalon áll.
- S legalább egy jó oldalon álló vadásszal van dolgom? - teszem fel a kérdést, reménykedve, hogy nem egy fajtársaira vadászóval van dolgom, vagy a fény teremtőre.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2013. Apr. 06.

- Természetesen a jó oldalon állok, igen. - mondtam neki kedves mosollyal. Közben a rókája egy fa árnyékába gubózott össze.
- Gondolom gyakorolni jött ide. Vagy csak pihenni? - kérdeztem tőle. Beismerem, igen szép lány, de egyelőre nem udvarolok neki, nehogy megijesszem.

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2013. May. 07.

Úgy tűnik, hogy még mindig nem hagyja el a formaiságokat. Ennyire öreg lennék? Lehet, hogy át kell festetnem a hajam, hm.
- Ne magázz, kérlek. Beszéljünk úgy, mintha már ismernénk egymást - mondom, közben a rókámra nézek, aki persze fülel, csak kifárasztotta magát.
- Mindkettőt. Gyakorolni is és pihenni is. Bár a kettő együtt jár. Ha gyakorolsz, akkor idővel elfáradsz és muszáj megpihenned. Mi most épp ezt tesszük - mosolyodom el.
- Esetleg van kedved velünk együtt gyakorolni?

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2013. Apr. 06.

//bocsi, elfelejtettemXDDD//

- óh bocsánat! - pirultam kicsit el, mikor rájöttem, hogy más másodszor kéri, hogy ne magázzam. - Csak valamiért annyira elbűvöltél, hogy hercegnő is lehetnél... - eléggé zavarban vagyok, de gyorsan magamhoz térek. Miután válaszolt a kérdésemre, megkérdezte, hogy nem gyakorolnák-e velük.
- Persze, természetesen.

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2013. May. 07.

Megmosolyogtam feledékenységét, következő kijelentésén pedig már tényleg elvörösödtem, persze csak halványan, mert nem akartam ezt teljesen megmutatni.
- Ugyan! Csak egy egyszerű vadász vagyok, hercegnőnek aligha érezném magam. Egyébként sem bírnám azt a fajta bezártságot a kötelességekkel együtt - jegyzem meg. Ez igaz, mert egy hercegnőnek vannak kötelességei, amit teljesíteni kell és ha megtagadja, az megtorlással jár. Amikor azt mondta, hogy gyakorol velünk, megörültem. Felálltam, majd kiszemeltem magamnak egy szalmabábut egy célkereszttel. Általában íjakkal harcolok, viszont ha közelharcra kerül sor, akkor karddal és kisebb tőrökkel.
Először a távolsági harcomat akartam képezni. Felhúztam az íjat és beletaláltam a céltábla közepébe.
- Vadász vagy. Bele tudsz találni úgy, hogy az én íjam kettéválasztod? - néztem rá. Csak úgy fejlesztésképp feladok néha ilyen feladatokat.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2013. Apr. 06.

A lány megadta az első feladatot. Találjak úgy bele a céltáblába, hogy kettéhasadjon a nyila.
- Ilyent még nem csináltam, de megpróbálom. - mondtam neki, majd kifeszítettem az íjamat, fókuszáltam és lőttem. Nem tudom, ennek mi értelme igazából, de nem zavart, szeretem a kihívásokat.

//mivel nem irányítok más karit, pls te írd ki, hogy sikerült-e:)//

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2013. May. 07.

Pontosan eltalálta ott, ahol mondtam.
- Vadászok vagyunk, vagy mik volnánk. Ha nem is gyakorlunk ilyeneket, de a vérünkben van. A szemünk előtt mindig ott lebeg a cél, s csak az számít, hogy elérjük. Még ha nem is mi akarjuk - értem ezt arra, hogyha tegyük fel, egy fószer valamilyen feladatot ad, hogy meg kell ölnünk valakit, megtesszük még akkor is, ha az nem a mi célunk. Bár ez attól függ, hogy mi milyen célt szolgálunk, s a megölendő célszemély a rossz úton halad. Elsétálok a kilőtt nyilakig, hogy kivegyem a táblából, majd átnyújtsam gazdájának. Elvégre az övé épségben van, míg az enyém kettétörten. Sebaj, mindig vannak tartalékok.
- Hogy kerültél ide, Celorn? Úgy értem, merről jössz és hová tartasz? - a legintellingensebb kérdés mindig az, hogy merre tartunk.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2013. Apr. 06.

Megkérdezte a lány tőlem, honnan jöttem.
- Igazából itt, Moldred-ban születtem, egy mágus fiaként. Hogy miképpen az íj lett a fegyverem, igazából nem tudom. Valahogy nem volt ínyem a varázsbotokhoz. - feleltem neki. Majd folytattam:
- Igazából jelenleg nem tudom, hova menjek, annyi helyen jártam már. De mindenképpen arra, amerre szükség van rám.

Hozzászólások száma : 9 Join date : 2013. May. 07.

Beszédéből ítélve még ő sem tudja pontosan, hogy mit szeretne, hogy merre tart, s talán arra se tudja a választ, hogy ki ő és honnan jött. Eléggé bizonytalan teremtés, de aranyos, hogy úgy tesz, mintha nem lenne zavarban, holott jól tudom, s ő is jól tudja, hogy zavarban van még mindig.
- A vadászoknak nincs is szükségük a varázsbotra. A legtöbb, aki tudatban él azzal, hogy vadász, mégis mágusok nevelik, nem térnek arra át, amit egy mágus tanít nekik. Már ha egyáltalán megtanítja őket a varázslásra. Egész szerencsétlenek vagyunk, ha a varázslásról van szó. Csak kevesen képesek rá, ki tudja, miből kifolyólag. Talán jó atyáink, az istenek így rendelték el - mesélem, bár azt nem tudom, hogy miért. Annyira tudatlannak tűnik, így ami az eszembe jut, mindent el kell mondanom, hogy tudjon róla.
- Tudod mit? Keressünk valami kaland után. Biztosan szembejön velünk valami, ha elindulunk egy úton - ajánlom fel.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2013. Apr. 06.

A lány felajánlotta, hogy menjünk kalandot keresni, együtt.
- Örömmel megyek veled. - mosolyogtam rá kedvesen. - És mivel tiéd volt az ötlet, te mondhatod meg, hogy merre menjünk. - ajánlottam neki, mivel a jog őt illette.
- Hogy őszinte legyek, örülök, hogy egy hozzád hasonló kedves teremtéssel mehetek tovább... - pirultam el teljesen, s reméltem, hogy nem veszi rámászásnak.