Még akkor történt, mikor egy ember, s egy elf mutatta meg szerelmét az égnek, s eredményeképp egy újszülöttel ajándékozták meg őket az istenek. De egy ember, s egy elf között a félelfnek sohasem lehetett jó élete, így a sors arra késztette, hogy örökre bolyongjon az elfek, s emberek között, helyét keresve. Az elfek félvérnek nevezték őket, ezzel kiközösítve a félelfeket. Mára már jócskán elszaporodtak, így talán már nem nézik annyira rossz szemmel a fajtársaik, mint annak idején. Már nem halhatatlanok, igaz, de mégis elélnek 200, vagy akár 300 esztendeig. Az elfek valamennyire irigykednek rájuk, hisz örököltek mind az emberek képességeiből, mind az elfek képességeiből. Így már nagyobb fizikai erővel rendelkeznek, mint az elfek, kevesebb mágiával, s intelligenciájuk kiemelkedő. Füleik csak fele annyira hosszúak, s néha elvétenek íjaikkal egy-egy célpontot, azonban kardjukkal pontos csapást mérhetnek ellenfeleikre.
