/Kollégának/
Már-már kissé fáradalmas munka, hogy annyi mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez az Akadémia ne csak tudományt, de otthont és segítő kezet is nyújtson a diákoknak. Habár a főpapok jó munkát végeztek már csak azzal is, hogy létrehozták ezt az iskolát, ezzel ténylegesen tudást adva azoknak, akik eddig semmit sem tudtak, vagy legalábbis felét annak, amit tudniuk kell erről a világról. Annyi a rejtély, a még ki nem derült titok, melyet csak azok mutathatnak meg nekik, akik tudják ezeket. Ilyen a jelenlegi igazgatónő is, Caralden. Mondhatnánk, hogyha a tanításról van szó, akkor szigorú, de egyáltalán nem így van, hiszen a diákok bármikor számíthatnak rá, legyen szó itteni problémákról, vagy akár személyes ügyről, ő mindig segít. Ezért is fordulnak hozzá bátran, s ha kell, még egyszer, sőt többször is elmagyarázza, hogy miről is van szó. Hogy hogyan is lett ő az igazgató? Úgy adták a főpapok, hogy egy olyan legyen az igazgató, aki már sok mindent megélt, többek között személyes élményeivel tudja gazdagítani az iskolát. Nos... ő ilyen volt. Sok mindent megélt, olyanokat, amelyet át tud adni a diákoknak. Bár nem csak ez a titka: attól, hogy embernek néz ki, nem ember, hanem két isten sarja, a bölcselő, aki mindent lát és mindent tud. Bár elég nehéz lenne megmagyarázni, hogy minek köszönhetően, s egyáltalán hogyan láthat mindent, de ezt csak akkor árulhatja el, hogyha órát tart a diákoknak. Addig senki sem tudja a történetét.
Most épp a nagyterem egyik oszlopa mellett ül a padkán, ahogy egy vastag bőrkötésű könyvet tart a kezében, s egy pennát. Összegzést végez az eddigi látomásairól, látottairól, hogy ne felejtse el azokat...bár ez aligha elképzelhető, hiszen nagy a memóriájának a kapacitása, így nem volt még alkalom arra, hogy bármit is elfelejtsen. De ahogy a nagykönyvben meg van írva, mindent, ami fontos, lapra kell vetni.
