Merarty'r Aecheruester

Tárgy: Merarty'r Aecheruester Kedd Júl. 26, 2011 10:52 pm

Egy évvel ezelőtt

Mera szúrós szemmel nézett körbe otthonában. Több mint 10... nem sokkal több éve, annak, hogy újra hazajött. Anyja, a Matriarch örömmel fogadta, nem úgy társait. Mintha egy újabb gond szakadt volna a nyakukra. Főleg mikor észrevették a sárkányát. Hmpf! Azt hitték azért hozta, hogy páncél és szablya legyen belőle! Még ilyet! Hogy Aviantorát erre használják? Nem... Soha, hisz köti az egyesség még legalább 1000 évre, és hát meg kell hagyni, az eléggé hosszú idő. De elég a merengésből. Ideje részt veni az ünnepségen melyet neki rendeztek. Igen. Bár nem szerette, muszály volt, mert anyja így kivánta, mint ahogy azt is, hogy sötétkék papnő ruháját viselje. Sóhajtva elindult az ajtó felé.
Az ünnepségnek még vége sincs, de Mera már le is lépett. Aviantora felé űzte valami. Alig, hogy belépett az udvarra, ahol sárkánya tartózkodott, elfutotta a méreg. Néhány harcos a népéből piszkálni kezdte a társát. Gyorsan végignézett a sárkányon. Teste tele volt sebekkel, és még többel is lenne, ha nem küzdene hősiesen.
- Elég! – kiáltotta, mire a harcosok összerenzentek. A hangot felismerve feléje fordultak.
- A Matriarch lánya! – suttogva összenéztek. Tudták mivel jár ez a lebukás. Nem számoltak azzal, hogy a lány felbukkanhat.
Mera mérgében előakarta rántani a kardját, mikor leesett neki, hogy azt a szobájában hagyta. Halkan szitkozódott más jutott az eszébe.
-Radix funis ! – kiáltotta, mire a födből gyökerek törtek elő, és az ellenfelek végtagjaira csavarodtak. Mera élvezte a helyzetet, főleg mikor a leendő áldozataira nézett.
- N ros fem! – mondta ki gyilkos vigyorral az arcán. Kezében egy tüskés ostor jelent meg. Közelebb ment. Mély levegőt vett, miközben azokra a hangokra és jelekre figyelt, ami tudatta vele, hogy ellenfele retteg. A hozzá legközelebb álló fickóhoz lépett. Olyan 800 éves lehetett, s tőle jóval alacsonyabb, olyan 170 cm-t ütötte. Fehér haja az arcába omlott. Az ostort végighúzta a fiú nyakánál, majd álla alá csúsztatta, hogy felemelhesse lehajtott fejét. Mit érdekelte őt az, hogy hogy emiatt kiserken a vére. Kevés ez azért, amit ők tettek az ő Aviantorával.
- Csak nem rettegsz? – Szemével a halvány szemekbe nézett. – De mond csak, miért támadtátok meg ezt a védtelen lényt? Főleg, ha tudtátok, hogy ő velem van?
A fiú nem válaszolt., de egy bátrabb azonnal rávágta.
- Mindenki tudja, hogy te csak egy fattyú vagy, így nem csoda,hogy a sárkányoddal sem bánunk másképp. – Mera ránézett, mire a bátor elf megremegett, de bátran állta a tekintetét.
- Szóval te vagy az ötletelő mi?- Arcán fagyos mosoly volt, szeme villámokat szórt. Finoman meglendítette az ostort, mire az a fiú karjára fonódott. Tüskéi belemélyedtek, helyén kiserkent a vér.
Mera hallgatta ahogy az felordít fájdalmában. Visszarántotta az ostort, majd vérfagyasztómosollyal mégtöbbet csapott rá.
Már két arrcost ölt meg ilyen mődszerrel, mikor anyja megjelent.
- Merarty’r . – szólt szinte suttogva. A hangra Mera megfordult, és anyjára nézett. Szeméből a düh elpárolgott, s már csak szomorúság volt benne. Anyja szeméből semmit sem tudott kiolvasni, és ez zavarta. A Matriarch kezével intett, mire eltűntek a növények, szabaddá téve a testeket. Odalépett a két holttesthez, s kezét a mellkasukra fektette. Fekete fény jelent meg a test körül. A papnő lehunyta a szemét, s mikor kinyitotta, a fiú újra lélegzett.
- Dehát... –kezdett bele Mera, de anyja tekintete elhallgattatta, s már csak figyelte, hogy a másikat hogy hozza vissza az életbe. Mikor végzett, fejével intett a lányának, hogy kövesse.

Mera elszörnyedve ment be a szobájába. Hogy lehet az, hogy ennyi éven keresztül eltitkolták előle? Hogy lehet? De legalább már értette, hogy miért suttogtak körülötte, mért küldtek rosszindulatú pillantásokat felé. Igen így már világos volt. Hisz aki a fent élő elfek leszármazottja! Hát igen, így már érthető az is, hogy miért csengett furcsán a neve a többiekéhez képest. De hogy lehet, hogy anyja, a Matriarch sose mondta el neki? Feje zsongott az emlékektől. Furcsán éreze magát. Arra az elhatározásra jutott, hogy el kell mennie innen.
Kirohant a szobájából. Ismét csak Aviatora felé tartott. Mikor megpillantotta, örömmel vette észre, hogy be van kötözve a sebek. Az anyja gondoskodott volna róla? De mindegy is.
-Aviantora! Elmegyünk. – mellélépett, majd egy ugrással a hátán termett.
~ Nem kell kétszer mondanod, de mondcsak, mért nem ezzel kezdted, mondjuk olyan 2 napja? ~ Mera mintha nevetést is hallott volna mellette. Megcsóválta a fejét, mialatt a sárkány kitárta hatalmas szárnyait és felrepült.
~ De mond csak, hova is tartunk? ~ kérdezte mikor már magasan a felhők fölött járt.
~ Emlékszel még az emberre akitől a pancálom kaptam? Nos, őt keressük.
~ Igen, de ő nem az elfekkel él?
~ De, éppen ezért érzem úgy, hogy talán ő még többet tud a multamról, mint bárki más.
Aviantora nem kérdezett többet, csendesen repült Rebandir felé.

~ Na? ~ kérdezte a sárkány a lányt, bár látta rajta hogy dühös.
~ Nem volt ott. – Rugott bele egy kőbe, majd felszállt a sárkányra, mire az kitárta a szárnyait, hogy felrepülhessen. ~ De tudom hova ment. Oda, ahova te is tartozol. Szóval mi is odamegyünk.
Aviantora leeresztette szárnyait.
~ Nem. ~ Érezte, hogy a lány furcsán néz rá, így folytatta. ~ Emberek veszélyes hely, én mondom,s tudod, hogy nem vernélek át.
Tudta, hogy a lány megharagudott rá, mivel az nem válaszolt neki. Hát jó. Felrepült.
~ Hová megyünk? ~ kérdezte kiváncsian Mera, mert azt hitte meggondolta magát Aviantora.
~ Kyogre. Kicsit szereték pihenni, ha nem bánnád. És felejts el a sárkányok földjét, világos?

Mera felnyitotta a szemét. Már percek óta ezek az emlékek kavarognak benne. Nem, nem hagyja ennyiben. Minden áron felkeresi az öreget, ha kell ha nem. Bár megint Kyogréban van, mint egy évvel ezelőtt, nem fogja ennyiben hagyni. Addig fogja nyaggatni a sárkányt, hogy az majd megunja és elviszi. Csak most rosszabb lesz mint az elején.

Tárgy: Re: Merarty'r Aecheruester Vas. Júl. 31, 2011 12:47 am

Mera, eddigi naplódért +10 jutalompontban részesítelek, amit beírhatsz az adatlapodra!