Kiryu

Név: Kiryu

Kor: 23 év

Nem: férfi

Faj: Drakojan

Város: Dragonia

Felszerelések: 10 db Draconic Rex, 1 Exotath, 1 Tűz íj és egy tegez hozzá tartozó nyíl

Állatok: Mithril, Ice-dragon

Küllem: Fehér hajú, zafírkék szemű, izmos ifjú, fehér kissé napbarnított bőrrel. Az egész hátát beteríti egy sárkányfejre emlékeztető égési seb.

Jellem: Zárkózott és szűkszavú, de segítőkész és barátságos, jó sok türelemmel és kitartással megáldva.



Múlt: Valószínűleg Dragoniában születtem viszont nem tudom biztosan mert a legkorábbi emlékem 5 éves koromból van ahogy egy égő házban fuldoklok a füsttől. Arra nem emlékszem hogy hogyan menekültem meg, de valószínűleg az a koldus mentett meg aki azután nevelt. Sajnos soha nem mertem megkérdezni, hogy tényleg ő mentett-e meg, mert mind0g mogorva és kiabálós természete volt amivel-így később visszagondolva rájöttem-a melegséggel teli szívét akarta álcázni. Két évig, azaz 7 éves koromig éltem vele. Nem volt könnyű, de valahogy megéltünk még ha jobb módúak állandóan megaláztak és megvetettek.
Viszont a 7. születésnapomon a város szélén elrabolt egy csapat fegyver és rabszolga kereskedő. Igazából én voltam az egyetlen rabszolga, számukra -és szerencsémre- a legértékesebb árujuk. Három vagy négy hétig utaztunk mert mint a főnökük, egy nagy darab, rettentően izmos ember mondta:'Egy nagyon messze, északon fekvő városban fogunk téged eladni.' Csakhogy nem értük el soha abba a városba. Egyik éjszaka egy falka árnyfarkas támadta meg a tábort. Az őrök semmit nem bírtak tenni és sorra ölték le őket a farkasok. Amikor a főnök látta, hogy remény nincs, felkapott engem és felugrott az egyik kocsira és elgurultunk jó messze. Láttam rajta, hogy nagyon szenved és mikor megálltunk egy barlangnál láttam, hogy három helyen is szét volt marcangolva a bal lába. De ami meglepett, hogy már el is fertőződött. A főnök leszállt a kocsiról és bement a barlangba, ahol lefeküdt. Átvillant az agyamon, hogy eljött az idő a hőn áhított szökésre, de nem mertem. Féltem. Mi van ha egyszer csak előjön és látja ahogy szökni próbálok?Lehet, hogy megöl. Így tenglődtem hajnalig amikor rávettem magam, hogy benézzek a barlangba.
A pasas ott feküdt, de már halott volt. Amikor erről megbizonyosodtam kimentem a szekérhez és elkezdtem átkutatni. Ekkor találtam az Exotath-ot és a tűzíjat amiket máig használok. Az egyik ládában találtam egy fehér, ovális kőnek látszó tárgyat. Nem tudtam mit kezdjek vele, de biztos értékes lehetett mert a legjobban zárt ládában volt. Hát magammal vittem. Öt nappal később a tábortűznél a kezembe vettem. Erre a elkezdte dobálni magát. Úgy megijedtem, hogy azonnal elejtettem. Egyszer csak megrepedt és egy hófehér sárkány kelt ki belőle. Ahogy ott állt és a tűz fényében és csillogott, a mithrilből kovácsolt páncéling csillogása jutott eszembe.Ezért neveztem el mithrilnek. Ezután állandóan velem volt és utazott velem. Úgy 3 hónapnyi barangolás után találtunk egy különös barlangot. Kör alakú volt és benne mindenhol jelekkel ellátott körök. Az alján két ilyen kör volt. Egy kisebb és egy nagyobb. Én beálltam a kisebbik körbe és onnan nézegettem a többi kört miközben az is néztem, ahogyan Mithril mászkál a barlangban. Amikor Mithril rálépett a nagyobbik körre, hirtelen az összes körből vakító fény tört ki. Nem tudom mi történt de legalább két óráig alig láttam valamit. Aztán egy hang szólalt meg a fejemben:'Jól vagy?'. Alig tudtam elhinni, hogy Mithril gondolatait hallottam. Azóta tudok vele így beszélni, de természetesen ez a kapcsolat megszakítható.

Már 10 éves is elmúltam mire sikerült visszatérnem Drakojanba a sok kaland miatt. Ekkorra Mithril már nagyobb volt mint három ló együttvéve. Mikor bementünk a városba mindenki nagy szemekkel nézett, hogy hogyan kerül ide egy ice-dragon főleg egy tízéves kölyökkel. kérdezősködtem a koldusról aki nevelt de csak annyit tudtam meg hogy egy évvel korábban elindult Afranos-ba. Gondoltam utánamegyek, de ekkor egy sárkánylovas odajött hozzám és megkérdezte lennék -e a tanítványa. Inkább Afranosba akartam menni, de az életemben nem igazán fordult volna elő még egyszer egy ilyen kérdés. Így a tanítványa lettem. 10 évig tanított kardvívásra, mágiahasználatra és sárkánylovaglásra. Eközben eléggé híres lett és mivel a tanítványa voltam nekem jutott némi hírnév. Nem tudom, hogy honnan szedték de manapság úgy szólítanak, hogy 'Jégkarom Kiryu'. Az emberek többsége ha teheti kerül engem a hajam és a szemem színe miatt. Ezt egy kislány mondta meg nekem.

Mikor 20 éves lettem a tanárom fülébe jutott egy szóbeszéd mely szerint egy sötét mágus egy hatalmas pusztító, mágikus fegyvert készített. Elment, hogy ennek utánajárjon de nem tért vissza. Azóta 3 év telt el és feltett szándékom, hogy megtaláljam őt vagy ha valaki megölte őt akkor végezzek a gyilkosával.

Jelenleg Moldred-ben vagyok és kutatok a célom után Mithrillel az oldalamon.