Nicolas Wormer

Tárgy: Nicolas Wormer Kedd Május 18, 2010 1:15 am

Név: Nicolas Wormer

Kor: 339, de kinézetileg csak 25-nek tűnik.

Nem: férfi.

Faj: Hivatalosan vadász, de az anyja egy démon.

Város: Choor birodalmában született, de éppen az Ősök városában tartózkodik.

Felszerelések: Nincs meghatározott fegyvere, általában a képességét használja fel fegyverképzésre. Kedvenc eszköze az árny íj és nyíl.

Állatok: -

Küllem: Nem valami előnyös alkat, nem mondható el róla hogy agyon edzette volna magát. Vézna srác, de a látszat nagyon csalóka. Ehhez képest nagyon erős tud lenni, ha akar. Mondhatni, démoni erővel bír. Zöldeskék szemeit és ezüstös, halványan kékes haját édesanyjától örökölte, a haját röviden viseli. Öltözete általában egyszerű. Egy laza fehér vagy szürke póló, fekete nadrág kék övvel és vádliig érő fekete kabát. Köpenyt nem szívesen hord.

Jellem: A múltban történt események alaposan rányomták a jellemére a bélyegüket. A fiú visszahúzódó lett, nehezen bízik meg valakiben. Szeret magányosan, távol a társaságtól lenni. Gyűlöli démoni énjét, mert képtelen uralni az erejét. De ha mégis arra kerül sor, akkor kétségtelen a kimenetel. Nem képes az indulatain uralkodni, ha nagyobb stressz történik vele és démoni énje előtör. Akkor aztán már csak a szerencse ment meg másokat a végzetüktől. Békés személy, inkább mellőzi a harcot. Vadász létére nem szívesen öl, mégis felbéreléseket elvállal. Démoni énje gonosz, kíméletlen és mindent képes feláldozni a cél érdekében.

Múlt:
Nicolas születési körülményei sosem voltak hétköznapiak. Kezdjük már a faji hovatartozásánál, hisz apja, Aures egy vadász volt, anyja, Sharen pedig egy dansaka démon, Mouhiro leszármazottja. A két faj elvileg írtja egymást, itt mégsem volt öldöklés. Hogy mi is történt?
Sharen pusztán fogadásból csábította el a vadászt egyetlen éjszakára. Csak a szája volt nagy, hogy ő meg tudja csinálni úgy, hogy a vadász rá se fog jönni, mi történt valójában. A nő azonban arra nem számított, hogy teherbe is esik tőle. Eleinte azt fontolgatta, hogy idő előtt végez a babával a hasában, de végül úgy döntött, vállalja és felneveli.
A kisfiúnak nem volt nehéz beilleszkedni a démonok közé. Mindenki csak azt számlálgatta, mennyire hasonlít az édesanyjára és talán annak is köszönhető, hogy nem jöttek rá, mégis miféle gyerek, hogy nagy energiamező lengte körül. Mint egy igazi démont a születése óta. De nem minden ment ilyen könnyen. Anyja Nicolas megszületése után sem vett vissza a hajmeresztő feladatok elvállalásából, sőt inkább egyre csak felsűrűsödtek. Egyre magabiztosabb lett, hogy ő mindent meg tud oldani. Végül ez lett a veszte. Egy újabb vadász került terítékre, ám Sharen nem végzett elég alapos munkát és halálos sebet kapott. Ugyan sebei magától begyógyultak, de a méreg, amely a fegyverrel jutott a szervezetébe, lassan végzett vele. Lebetegedett, egyre gyengült, végül pedig tehetetlenül meghalt.
Anyja elvesztését a kisfiú nehezen dolgozta fel, de az még csak ráadás volt, hogy az egyik démon híresztelni kezdte, Nick tulajdonképpen hová is való. Így az amúgy is megingott lelkületű kisfiút száműzték egy idegen világba: apjához került. A férfi is csak akkor tudta meg, hogy van egy fia. Ez a tény sem segített sokat kettejük kapcsolatán, hát még a kisfiú hazavágyódása. Vissza akart menni a démonokhoz, de azok hallani sem akartak róla, apja meg csak tehetetlenül állt. Nem értett ő a gyerekneveléshez, nő pedig nem volt a háznál. Csak fegyverek és egyéb vadásznak való holmik.
Auresnek azonban nem kellett sok idő, mire feltalálja magát. Nicolast a fegyverhasználatra kezdte tanítani és adott is neki egy kardot. Ám idővel kiderült, nem szükséges, mivel Nick rendelkezett azzal a képességgel, hogy képes képlékeny anyagból, pontosabban árnyhoz hasonló energiából bármilyen formát kialakítani. Így saját maga készítette el a fegyvereit. A kisfiú ahogy cseperedett, ráeszmélt arra is, hogy anyjától az öngyógyító képességét is örökölte.
Kezdetben nem tudta uralni képességeit és a falubeli fiatalok elrettentek tőle. Így kezdett egyre megterhelővé válni a különcsége. Egyszerű emberként szívesebben élte volna a mindennapjait a barátaival, mint a hatalmával magányosan. De ez egy idő után belerögzült. Olyannyira, hogy már inkább szeretett magányába vonulni és egyedül űzni a tevékenységeit, tanulni az apjától. Végre talált magának életcélt: jó vadász akart lenni, jobb az apjánál is. Végre Nicolas olyan biztonságban érezhette magát, mint az anyja mellett. Egyre erősödő szokásává is vált, hogy terepszemlét tart a környéken.
Így találkozott egy nap egy cselédlánnyal is. A fiú rögtön beleszeretett és elhatározta, ameddig csak lehet, titkolni fogja kilétét. Lilian egy elbűvölő, kedves fiatal teremtés volt, nem lehetett nem szeretni. És úgy tűnt, ő is megszerette a különc fiút. Egyre többször találkoztak annál a pataknál, ahová a lány a korsóival járt le a faluból. Néha még túl sokáig is elmaradt, amiért veréssel büntették. De a lány nem riadt vissza, néha még ő tartotta vissza hűvös nyugalommal Nicolast, nehogy a fiú megtorolja a veréseket.
Minden így ment heteken keresztül, míg aztán egy betolakodó véget vetett a boldog időszaknak. Egy közepes erősségű gonosz démon szakította félbe a kis páros beszélgetését. A fiúhoz nem közelített, ellenben a lány kecsegtetőnek tűnt a számára. Nick mielőtt bármit is tehetett volna, le lett fegyverezve. A démon előre átkot bocsátott rá, mellyel keservessé tette a mozgást a fiú számára. Így kedvére játszadozhatott Liliannel. Nicolas sosem felejtette el ezeket a képsorokat, a lányt egyre szadistább módszerekkel kezdte kínozni és ő tehetetlen volt. Hiába ordítozott, hogy inkább ővele foglalkozzanak, a démon rá se hederített. Ő csak játszadozni akart és a lányt lassan már félholtra kínozta.
Lilian egy utolsó esdeklő pillantást vetett a fiúra, majd Nick előtt minden elsötétült. Mintha egy másik személy vette volna át a hatalmat a testén. Az egyre jobban felizzó hatalmas erő pedig akaratlanul is égetett. Nicolas ezután elvesztette az emlékeit. Nagy sötét borult az elméjére, nem tudta épp mit csinál, csak érezte, hogy mozog.
Aztán a képsorok visszajöttek. A fiú fáradtan, zihálva rogyott a földre és körülnézett. Az a látvány, ami akkor fogadta, elszorította a szívét. A démon vére és cafatokra tépett teste szétszóródva hevert a földön, a bokrok ágain. És Lilian sem élt már. Ugyan látszatra semmi nem történt, de Nick érezte, hogy saját kezűleg végzett vele is. Erre a tudatra ébredve megundorodott saját lététől. Undorodott magától, az erejétől, hogy mégis mire képes még. Nem akarta, hogy ez történjen az apjával is, így egy búcsúlevél kíséretében még az éjjel örökre otthagyta azt az otthonát is. Erősödni akart mind testben, mind lélekben, nehogy még egyszer előtörjön belőle az a démon, aki ott a pataknál. Bolyongott, vándorolt a nagyvilágban és egyre több tapasztalatot szerzett. Erős, precíz vadásszá képezte magát, aki pénzért öl. Ebből tartotta el magát. Sosem dőzsölt, bármennyit is fizettek neki. De jellemileg is változott. Érzelmek már nem irányították, egyre ridegebb lett. Nem foglalkozott semmivel, csak hogy elkerülje a veszélyesebb helyzeteket. Inkább ölt hidegvérrel, mert érezte, ha a szívére hallgatna, félő hogy előtör a démon belőle.
Ezekkel a kétségekkel és újonnan szerzett tapasztalatokkal került Rebandirba, ahol jelenleg is tartózkodik.

Tárgy: Re: Nicolas Wormer Szer. Május 19, 2010 11:28 am

Elfogadva!

» Nicolas Wormer