Ythral - Asvesryn

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Asvesryn a királyok földjének északi féltekéjén található. Az országot északról és keletről hegyek övezik. Régebben, az északi határait gyakran ostromolták a sötételfek és az orkok. Ezért a király magas falakat építtetett, hogy ne forduljanak elő ilyenféle támadások. Ezeknek a falaknak bizonyos távolságonként őrtornyokat húztak, hogy ha bármilyen rendellenességet vélnek felfedezni, azonnal fel tudjanak rá készülni. Nyugatról egy királyság övezi, mellyel jelenleg békés viszonyban van. Délen található az úgynevezett Szellemek hona. Ez a név a háborúban elpusztított falvak, városok romjait foglalja össze. A nép szerint ott szellemek vagy ártó gonosz lények élnek, ezért senki nem mer a közelébe menni.

Asvesryn fővárosa, Ythral közel volt a keleti határokhoz. A várost egy folyó szeli át, melyet az emberek szállításra, hajózásra használnak. A városban sok fegyverkovács honol, hisz Ythral képezik ki a katonákat, harcosokat. A város központjában a királyi rezidencia áll, bár az országban több helyen is van királyi szállás. A király, Lucien és a hercegnő, Yggra szereti a népét, ahogy a nép is szereti őket. Bár nagy az adó, mégsem lázadnak fel ellene, hisz Lucien király olykor adománnyal lepte meg a népét. Volt, amikor aranyat osztogatott, hisz a kincstár színültig volt csillogó arannyal. Mikor a királyné elhunyt, a királlyal gyászolt az egész ország. A király tanácsadója és egyben mágusa, mindenben segít neki, hogy ne akadjon semmi probléma uralkodása alatt.

Asvesryn, bár „harcos képző” ország, nincs lemaradva kereskedelmileg sem. Az ország mezőgazdasága és fegyvergyártása fellendülőben van, emellett mindig szállítanak rakományokat Afranasba, a kereskedők városába.

Mióta a Lucien király másodszor is megházasodott, egyre több támadás érte az országot. Mindezek mellett a lánya, Yggdra is eltűnt. Mindössze egy levelet hagyva maga után, amiben az állt, hogy nem bírja tovább. Lucien király csapatokat küldött utána, hogy megtalálja, így néhány katonával kevesebb, bár eddig minden csatát és háborút megnyertek, de nem tudni, hogy meddig fogja bírni a folyamatos támadást. A katonák sem bírják sokáig, bár életük végéig és haláluk után védelmeznék az országot.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

*Vajon hol vagyok?* - töprengett kétségbe esve Yggdra. - * Annyi szent, hogy még Asvesrynt nem hagytam el. * - Yggdra észre vett egy követ és elindult felé, hogy leülhessen. levette a hátáról a hatalmas kardját. Elfáradt,de ez nem is csoda, hisz már két napja úton volt. Emellett éhes is volt, mert nem akart magával hozni semmilyen ennivalót. Gondolta majd vesz valahol, de eddig még egy települést sem látott.
Yggdra felnézett az égre. Meg sem álmodta volna, hogy ilyen meleg lesz. Körülnézett,és észrevett egy fát. Felkapta a kardját, és elindult annak irányába.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. May. 13.

Norie a faágon ült. Két napja, hogy követi védencét.
* Ideje lenne bemutatkoznom* - gondolta. Az angyal megvárta, míg Yggdra közelebb ér, majd egy egy ugrással ott állt mellette. - Te sem vagy normális,hogy pont ilyen melegben jössz el. - mosolyra húzódott a szája. - Hadd mutatkozzam be, Norie vagyok és az őrangyalod. - Észrevette a védence döbbenetét, majd látta azt is, hogy a kardja után nyúl. - Na remek! Így kell üdvözölni, azt aki 17 évig vigyázott rád? - Kérdezte vigyorogva, miközben kikerülte a feléje intézett kardcsapásokat. - Mondhatni az uccsó 2 évben szörnyen nehéz dolgom volt. - tette hozzá feddően.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra alig hogy a fához ért, egy különös lény jelent meg mellette. Hosszú szürkés haja és vörös szeme volt. Yggdra megrémült mikor észrevette a lány hátán a vörös szárnyakat.
* Mi ez?* - kérdezte magától. Az idegen bemutatkozott, s Yggdra félelmen kívül döbbenet kerítette hatalmába. * Őrangyalom?* - hitetlenkedett. - * Nem! Az nem lehet. Nem léteznek angyalok.* - Automatikusan a kardja után nyúlt, majd suhintott egyet a lény felé. - * Nem lehet. Kikerülte a támadásom? És mi ez a hangsúly? * - tette hozzá mikor az idegen leszidta.
- Szóval...Azt mondod te vagy az őrangyalom? - kérdezte Yggdra,mert tudta semmit sem ér el azzal, ha kaszabolja a levegőt. - Mivel tudod bizonyítani? - Yggdra azt remélte, hogy az angyal nem tud semmi olyat mondani, ami tényleg izonyítja az állítását. - * Elvégre angyalok nem léteznek. Vagy igen? * - bizonytalanodott el.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. May. 13.

- Igen. - Válaszolta Norie, és örömmel nyugtázta, hogy Yggdra leteszi a kardot. - * Biztos rájött, hogy semmi esélye.* - Mosoly futott végig az arcán, de rögtön el is halt, mikor védence azt akarta, hogy bizonyítsa be. Norie gondolkodni kezdett, s közben a lányra emelte vörös szemét. Érezte, hogy a lány kétségek között vergődött. Norie tudta, hogy valami nagyon hihetőt kell kitalálnia. Elnézett a lány felett, és a hegyek látta maga előtt. Vigyor jelent meg az arcán.
- Tudod hol vagyunk ugye?- kérdezte kérdőn nézve a lányra. - A keleti határ mentén.Valahol. Na de mindegy. Csak azt akartam mondani ezzel, hogy arra elindulsz, betudom bizonyítani neked. - Mutatott a hegyek felé, közben még mindig a lányt nézte. - Na mit szólsz? - kérdezte még mindig vigyorogva, bár látta Yggdrán, hogy nem nagyon akar belemenni a játékba. - Na már nem is akarod tudni, hogy tényleg én vagyok e az őrangyalod? - Norie karba tett kézzel, kicsit durcásan nézett a lányra. Lehunyta a szemét, és nagyot sóhajtott. - *Még egy ilyet.... Bár tudom, hogy így is, úgy is, de elindul a hegyekbe. * - Kinyitotta a szemét. Meg döbbenve vette észre, hogy Yggdra már el is indult a hegyek felé.
- Hé! - Kiálltott utánna. - Várj meg! Én is kellek oda! - Kitárta a hatalmas szárnyait, és a lány után repült.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra kétségek között vergődött. - * Mi van ha nem is angyal? Ha apám egyik ellensége? És ha azért jött, hogy elraboljon, majd váltságdíjat kérten értem? Vagy ha egy mágus, aki úgy gondolta, hogy jó poén engem megviccelni? Ha az apám küldte utánam? Lehet ő Magus... És haza akar vinni. De én nem akarok! Nem akarok azzal a banyával egy helyen tartózkodni! És ha az a vénség küldte? Azért hogy eltegyen láb alól? Simán kinézem belőle hogy valami boszorkány, aki a varázsgömbje felett figyel engem. Nem az lehetetlen. Akkor már korábban itt lett volna. És ha mégiscsak angyal? Akkor én megtámadtam egy ártatlan teremtményt. Anamúr biztos nem nézi ezt nekem jó szemmel.* Vegyes érzelmekkel teli szemekkel nézett az angyalra, aki most őt nézi. És vigyorog?
- Nem. - Rázta meg a fejét, mikor Norie megkérdezte hogy tudja e hol vannak. Majd várta, hogy az angyal folytatta. - Szóval keleten? Én meg azt hittem, hogy északra tartok. * Bár érdekes is volt, hogy nem volt ott a fal. * - tette hozzá gondolatba.
* Menjek el arra? * - nézett abba az irányba ahova a lány mutatott. - Hát... - Húzta el a száját Yggdra. Nem füllött hozzá a foga, hogy az ismeretlenbe menjen egy ismeretlennel.
- De, akarom. - Mondta, mikor látta az angyal durcás arcát. Azt is látta, hogy az angyal lehunyja a szemét és hallotta mély sóhaját. - * És ha mégis csapda? * - jött az újabb kétségbeesett kérdés. - * De szoktam én ezzel törődni?* - Tette fel a kérdést magának, majd fogta a kardját és a hátára vetette. Nem szólt semmit, elindult abba az irányba, ahova az angyal mutatott. - *Ha csapda az sem érdekel. * Gyors léptekkel haladt. A háta mögül hallotta Norie kiáltását.
- Épp ideje, hogy észrevedd hogy nem voltam ott. - mosolyodott el. - Na szóval, addig is mesélj valamit míg oda nem érünk. - Nézett a mellette csapkodó szárnyas lányra.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. May. 13.

- Mi az, hogy ideje volt már? - húzta össze a szemét Norie. Tudta, hogy a lánynak igaza volt. Kicsit elszégyelte magát, hogy nem tünt fel neki a lány " eltünése". - * Még szerencse, hogy nem esett baja. * - A lányra nézett. Majd válaszolt az előbbi - Nincs mit mesélnem. - Néma csönd telepedett közéjük. Időközben egyre közeledtek a "célponthoz". Norie megunta a csöndet. Nem bírta megállni, hogy ne kérdezze meg. Komoly tekintettel nézett utitársára.
-Azért elmesélhetnéd, hogy miért szöktél el. Bár nem, mintha nem tudnám, csak a te szádból akarom hallani. - tette hozzá ártatlanul. Az angyal egy nagy szívdobbanást érzett. Megérezte azt is, hogy a lány habozik. - Megbízhatsz bennem. Elvileg én vagyok az őrangyalod, nem igaz? - Bár tudta, most még nem hiszi el ezt a lányt, mégis megkockáztatta ezt mondani. - *Huhh... Lehett nem kellett volna ezt mondanom? * - kérdezte önmagától, mikor meglátta Yggdra hitetlen pillantását.
- Jól van te, hitetlen... Nem kell ellmondanod, ha nem akarod. - Mondta mosolyogva. Örömmel nyugtázta hogy Yggdra nevetett rajta. - * Legalább nevet. Ezt is haladás. * Vigyorodott el, majd ő is elnevette magát.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra abbahagyta a nevetést. Ránézett az angyalra.
-Szóval te egy angyal vagy és méghozzá az én őrangyalom. Talán mégiscsak van benne valami. Hisz a szárnyaid is hasonlítanak rá. Talán, hangsúlyozom, TALÁN elhiszem azt amit mondasz. - fejezte be monológját. Sóhajtott.
* Hogy miért is jöttem el? Hát annak több oka is van. * - újra felsóhajtott, de most sokkal hosszabban, mint az előbb.
- Ha te vagy az őrangyalom, akkor tudnod kell ,hogy miért is vagyok itt. Nem igaz? - mosoly jelent meg a száján.

Pár perc múlva már egy erdőben baktattak. Ygddra léptei egyre nehézkessé váltak. Azt javasolta álljanak meg az egyik fánál egy ki pihenésre.
- Mit gondolsz jó ötlet? - kíváncsian nézett az angyalra. Levette a hátáról a kardját. - * Huhh... fáradt vagyok... És kezdd a kardom is nehéz lenni... Ez nem jó.... * -beleszúrta a földbe és megtámaszkodott rajta.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. May. 13.

- Szerintem nem. Ugyanis van a közelben egy kis tavacska. Ott ihatnál. Én meg addig szereznék neked valami ennivalót. Úgy jó? - kérdőn nézett a lányra. Látta rajta, hogy fáradt.
* Ez nem jó. Igy nem tudom neki megmutatni, hogy én vagy az akinek mondom magam. * - Leszállt a lány mellé.
- mondd csak, nem nehéz a kardod? - kérdezte, miközben aggódó pillantásokkal nézte a lányt. - Ha gondolod segíthetek. - Majd fogta, s elvette a kardját, közben eltüntette a szárnyait.
- Na igy sokkal jobb... Nekem is és neked is. - mosolygott Yggdrára, majd elindult a tó irányába. Hallotta hogy a lány követi őt.
* Legalább velem jön. * - Szívét elöntötte a melegség. - * Bárcsak megbízna benne. * - Eszébe jutott a múltja. Minden angyal csúfolta a vörös szárnyaiért. Összeszorult a szíve amikor felidézte ezt az emléket. - * Nem szabad hogy az emlékeim befolyásoljanak. * - megrázta a fejét. - * De kár, hogy amit én érzek azt ő is érzi, és fordítva is. * - felsóhajtott.

Megérkeztek a tavacskához.
- Na látod? Én mondtam hogy itt van. - vigyorgott Yggdrára. Leszúrta a kardot, majd odasétált a lányhoz. Aggódva összehúzta a szemöldökét.
- Jól vagy? Eléggé sápadtnak látszol. - mondta, majd karon ragadta a lány, és egy nagyogg, de lapos kőhöz vezette a lányt. Leültette, majd elindult a tó felé.
- Hozok neked vizet.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

* Tényleg olyan mint egy angyal. * - nézte az arcát, miközben a kezénél fogva odavezette egy kőhöz és leültette.
- Mégis csak angyal vagy. - Nézett rá, majd lecsukódott a szeme. Érezte, hogy zuhan, majd szárnyak suhogását is hallotta.
* Biztos Norie...* - mosolyodott el, majd elhomályosodott a tudata.

Órákkal később...

Yggdra kinyitotta a szemét. Nem messze tőle egy vörös foltot vett észre. A folt egy hatalmas szárny volt, s annak "gazdája" a tó mellett üldögélt, s révetegen nézett előre fele.
* Norie...* - ismerte fel. Felállt majd odasétált hozzá.
- Igazad van. Tényleg te vagy az őrangyalom. - mosolyodott rá.
* Ha nem ő lenne, akkor már rég kirabolt volna. Igen... Ez biztos.*
- Szóval nem muszáj bebizonyítanod sem. - Állt fel, majd kezét nyújtotta a lány felé. - Megyünk?
Nézett rá kíváncsian.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2010. May. 13.

- Ezt úgy érted, hogy elhiszed, hogy én vagyok a te angyalod? - nézett hátra. De nem olyan látvány fogadta, mint a mire számított. Yggdra nem mosolygott rá, nem nézett rá szép kék szemeivel. Ehelyett szemét lecsukta, s hátrafelé zuhant.
Norie gyorsan kapcsolt, s pillanatokon belül elkapta védencét, megmentve egy szörnyű hátfájástól.

Órákkal később...

Norie a parton ült. Azon gondolkodott, hogy miért is Yggdrat választotta. Nos... Talán azért mert olyan szépen nevetett. Vagy talán azért, mert emberhez képes, olyan kitartás van benne, hogy az egyszerűen lenyűgöz mindent és mindenkit. Vagy csak azért mert szerette. Hisz Norie úgy szerette őt mint a saját testvérét.
Halk neszt hallott maga mögött. Nem nézett maga mögé, hisz úgyis tudta, hogy ki mocorog mögötte.
* Felébredt.* - mosolyodott el. Megvárta, míg a lány leül mellé.
- Én mondtam. - Nevetett rá Yggdrara. Majd óvatos mozdulatokkal kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait.
* 7 órán át itt ültem mellette. Nagyon fáradt vagyok... de nem baj. Megérte.*
Norie egy kezet vett észre maga mellett.
* Jó gyorsan talpra ugrott. *
- Menjünk. - mondta, majd nézte ahogy Yggdra felveszi a kardját. - Akkor irány a távol! Nos ha megbocsátasz, én távolról figyelném az utazásaidat. Addig is viszlát!
Nevetett fel majd szépen lassan eltűnt Yggdra szeme elől.

Pár perc múlva az égen...

- De el fáradtam. Nos akkor irány az ágyam. Vagyis most megteszi a felhő is.