Deiree Snow
Hozzászólások száma : 36
Join date : 2010. May. 12.
Age : 29
 |  Tárgy: Deiree Snow Szer. Május 12, 2010 1:01 pm | |
| Név: Deiree Snow
Kor: 25 (200)
Nem: nő
Kaszt: Ember, azon belül mágus, azon belül Elemi mágus^^
Felszerelések: 1 szablya, 2 dobócsillag, 1 tőr
Állatok: Elemental dragon, Darg
Küllem: Sötét, éjfekete hajfürtök, melyet mindig alkalomhoz illően hord. Például, ha valamilyen ünnepségre megy, akkor ahhoz illeszkedik, ha pedig csatába, akkor felfogja, hogy ne zavarja. De van, amikor egyáltalán nem csinál vele semmit, hanem kiengedve hordja… az jobban illik a személyiségéhez. Szeme… miért kell róla ennyit beszélni? A szeme elég furcsa, de ez mindenkinél így van, hiszen este is más színt mutat, és nappal is. Nappal mindig az eredeti árnyalatok mutatkoznak meg benne, szóval a kék, sötétebb helyeken, vagy az éjszaka fényében pedig barna. Az arca sima, igaz, hogy sokat festi magát, de azt is csak azért, hogy ezáltal kicsit „rémisztőbbnek” tűnjön. De nem mindig így volt ez. Már kiskora óta csak a fekete színek világa érdekli. Méghogy a fekete nem szín? Azt mondják, hogy a fekete az a dolog, ami hiányzik az igazán színes dolgokból. De higgyünk abban, hogy a fekete tényleg egy szín. És ő éppen ehhez illeszkedik, mindig fekete ruhákat hord, néha azért megfordulnak benne apróbb színváltozatok, de ezt eltakarja nagy általánosságban egy fekete köpeny… az csak az álca kedvéért, hiszen nem szereti mutogatni magát. A női vonások még megmaradtak, hiszen csak nem fogja magát átvitetni férfiba. 
Jellem: Nem egy nőies jellem. Igaz, annak néz ki, és az is, csak éppen nem tud úgy viselkedni, mint a mai csinibabák, meg a lányos lányok, szóval inkább az a fiús beütés jellemzi. Szereti a kihívásokat, de nem szívesen mutatkozik meg mások előtt, ezért is szokta leginkább álcázni magát, vagy az indulatait megtartani magában, és megpróbálni azokat nem kimondani. Megmondja a véleményét mindenkiről, még az sem érdekli, ha ennek rossz következménye lesz. Elég kemény csaj, szóval mindig kiáll a maga igazáért, mondhatni mindig övé az utolsó szó. Bár nem nagyon beszédes, de lehetne rajta változtatni egyszer talán. Nem szól bele mások életébe, de mindig az a vezér típus volt, így benne van a vérében a parancsolgatás, de az sem olyan erős, és nem mindig kell végrehajtani. Inkább az a komoly személyiség, alig tudnak mosolyt csalni az arcára… vagyis, tudnak, de az a gond, hogy ez mindig harc közben, vagy valamilyen csata közepette jelenik meg, ebből is látszik, hogy olyan típus, aki szereti a fegyveres harcokat, vagy a puszta kezeseket. Mindig biztos a dolgában, abban, amit csinál. Nem enged közel magához sok embert, de ha igen, akkor kiáll értük, és utolsó erejéig is védelmezi.
Múlt
- Már megint! Miért csinálod ezt? Mond már el! Én mit tettem, hogy mindig ezt kapom tőled?- szólt egy ideges hang, ami betöltötte a szoba egész terét, sőt szinte már visszhangzott is. Egy csinos, 22 év körüli, fekete, hosszú hátközépig érő haja volt, a szeme smaragdzöld, s csak úgy sugárzott az érzelemtől, de most nem volt boldog. Összeveszett jelenlegi barátjával, Fuji-val, akivel már több, mint 3 éve együtt vannak.
- Én?! Mit csinálok megint?
- Nem veszed észre magad? Itt kiabálsz, de nem tudom miért.
- És akkor azt állítod, hogy megint csinálom. De mit csinálok megint? Mond már meg!
- Ezt! Ezt és ezt! Ezt! Nem érted? Elegem van!- felkapta magára a kabátját, hiszen kint nagyon hideg van, tudniillik már ősz vége, és tél eleje, lassan lehullik az első hópihe, beköszönt a fagy, és ez a hűvös időszak. A nő szeméből kisebb könnyek kezdtek potyogni, mígnem már sírt, és ez meg is mutatkozott a szemében, mivel kicsit vörös volt. Szóval, kiment az udvarra, és leült a hideg lépcsőre. Arcát a kezébe, pontosabban tenyerébe temette, hogy ezzel eltakarja könnyes arcát. De a férfi, azaz Fuji megbánta, amit tett, hiszen ő kezdte ezt az egész veszekedést, igazából nem tudni, hogy miből is szabadult ez ki, vagy mi lenne a forrása az egésznek. Egyszer csak hazajött, és rögtön kiabálással kezdte, biztos valami munkahelyi katasztrófa miatt, amit aztán a barátnőjén vezetett le. De mint mondtam, megbánta, így kiment a nő után, és meglátta a hideg lépcsőn, amint ül.
- Állj már fel! Felfázol, és ezt nem akarom.- utolsó mondatán meglátszott, hogy szerette Natalie-t, mivel így hívták a hölgyeményt. Meg is fogta a vállát, aztán felállította, de Natalie valamiért ellenkezett.
- Hagyj! Nem akarok felállni, még bemenni sem. Meg akarok halni…- miért mondta ezt? Vajon miért… annyira elege volt a veszekedésekből, amikor csak úgy hirtelen hazaérkezik a barátja, és a munkája miatt elkezd prédikálni, és monológokat tartani, amiből aztán következik egy dialógus, és tart fél órákon át. Ezt már annyira nem bírja elviselni, ezért jobbnak látta, ha inkább meghal, de ezt ugyan Fuji nem fogja hagyni.
- Ugyan már! Miket beszélsz? Gyere be velem, szeretnék mondani valamit.
- De nem! Nem akarok!
- Ne legyél már ilyen. Figyelj, sajnálom. Szívem, én szeretlek. Ígérem nem fog többé előfordulni.- látszik, hogy ezt már Natalie is megértette, ezért felállt, amire Fuji átölelte erősen, nem akarta elengedni.
- Na, gyere be velem. Igazság szerint már régóta el akartam volna mondani neked, de most éreztem úgy, hogy ez a várva várt idő.- miről beszélhet? Natalie már végképp nem érti ezt a hirtelen viselkedést. De lassacskán kiderül. Fuji leveszi a nő kabátját, és felakasztja a fogasra, aztán szépen leülteti a nőt a kanapéra. Még megvárja, amíg Natalie félig lenyugszik, vagy éppen teljesen, közben leül mellé, jó erősen, s szorosan magához öleli, majd egy puszit ad a hölgyemény arcára. Ekkor hirtelen letérdel, és egy dobozkát vesz elő zsebéből. Kitartja Natalie felé, de még nem mond semmit, és nem nyitja fel.
- Natalie, már régen el szerettem volna mondani ezt neked. Nagyon szeretlek, és úgy érzem, nem tudok nélküled élni, ezért is gondoltam azt, hogy épp itt az ideje ennek az eseménynek. Tudom, hogy már te is vártál erre, szóval…- felnyitja a dobozka tetejét, ezáltal a hölgy megtekintheti azt az arany gyűrűt, amit Fuji neki szán.
- Natalie, hozzám jössz?- egy mosoly, ami bátorítja a nőt, ezzel rá is veszi arra, hogy hozzámenjen. Natalie arcán is megjelenik végre az a várt mosoly, a szeme most még jobban tündökölt, de most azért, mert boldog volt, mind lélekben, mind szívben.
- Igen, Fuji, igen!- vőlegénye nyakába borul, mivel most már vőlegény, és ő pedig a menyasszony. Hát… ezzel kezdődött meg Deiree Snow története is, illetve csak kezdődne. A két pár végre egymásra talál, és boldogan élnek, csak a gyerek… a gyerek, az hiányzik még innen, ugye? Akkor jöjjön hát.
1 év telt el azóta, hogy Fuji Snow, és Natalie Broadbelt házasok. Meg volt a boldogság, a szép élet, és minden, ami kellett ahhoz, hogy ezt még szebbé tegye, de nem volt gyermek. Pedig akartak ők, de valamiért nem sikerült, vagy nem akart összejönni. Tényleg… még nem is meséltem a két párról. Fuji egy egyszerű mágus volt. Eredetileg Choor oldalán állt, mint Nekromanta, de utána átállt Anamúrhoz, aki kiűzte belőle a gonoszt, és elfelejtette vele minden rossz emlékét, ami Choor sötét oldalához fűzte. Anamúr oldalán immár egy Elemi mágus lett belőle, és beleszeretett Natalie-ba, aki szintén egy Elemi mágus. De visszatérve…
Talán csak várni kellett, és türelem kellett hozzá, mivel a 2. házassági évfordulón pontban megszületett egy kislány, akit elneveztek Deiree Snownak. Itt kezdődött el az ő története.
Deiree kezdetben nem olyan volt, mint a többi gyerek, sőt, mikor fejlődni kezdett, és egyre idősebbé vált, úgy lett egyre komolyabb is, és nem foglalkozott már a humor eszközével, nem is próbált meg egyik viccen sem nevetni. Már kis korában is csak a harcoknak élt, azoknak, amit édesapja mesélt, és az édesanyja… őt ezek a mesék táplálták, és egyszer ő is olyan akart lenni, mint a szülei. Persze elhitte azt, amit az apja mondott, hiszen abból a meséből semmi sem igaz. Hogy lett volna igaz, amikor Anamúr törölte az emlékeit, és újakat ültetett be helyette? Bár erről Fuji semmit sem tudott, de hálás volt érte Anamúr istennőnek. Nos, Ree-t nem érdekelték a játékok, nem foglalkozott egyik barátjával sem, egyáltalán nem is volt neki, mert nem barátkozott senkivel sem, nem igazán bízott meg olyanokban, akiket nem tud elég jól kiismerni. És ezt még 30 év, meg 50 év alatt sem lehet elérni, hogy bárkit is kiismerjünk olyan jól, hogy mindent tudjunk róla, hiszen változnak az idők, és vele együtt változunk mi is. Szóval Ree inkább csak otthon üldögélt és olvasgatta a könyveit a harcról, a lovagokról, és a régmúlt időkről, azokról az eseményekről, amikor még háborúk sokasága dúlta föl ezt a világot. Olvasott magáról Salonirról is… bár ezt miért is? Ott született. Anamúr kastélyában. De akkor is, szüksége volt erre a sok információra, és hálát adott az isteneknek a könyvekért, hogy ezáltal ő okosabb lehet, kitanultabb és bölcsebb. De nem csak az elmélet számít mostanság, hanem a harc is, avagy a gyakorlat. Ezért is, amikor csak tehette, minden idejét arra fordította, hogy az édesapjával gyakoroljon, már 6 évesen. Na, igen, tényleg nem volt egy közönséges gyerkőc, de így jár az, aki akar, és mer is. Sokkal hamarabb eléri azt a szintet, akár most a tőle idősebbek. A nap minden hátralevő percében gyakorolt, gyakorolt, és gyakorolt. Nem állt meg pihenni, de azért egyszer mégis csak muszáj volt.
Történt azonban, hogy Moldredben kitört egy csata az elfek és a drowok között. A drowok be akarták venni Moldredet, de a mágusok sikeresen ellenálltak. Ree szülei is ott harcoltak, és a csata folyamán életüket vesztették. Ezt Ree sose tudta megbocsátani nekik, még önmagát is bűnösnek érezte miatta, amiért engedte a szüleit, hogy ott harcoljanak. Hiszen, ha kérte volna őket, akkor most nem lenne ez, nem történt volna meg, de ő e helyett inkább hallgatott, és nem ellenezte. Attól a perctől fogva utálja az összes Drow ivadékot. Bár még rosszabb sorsra jutott: árvaházba került. Nem bírta itt elviselni azoknak a gyerekeknek a látványát, akik ilyen életpályára jutottak, egyszerűen nem bírta azt nézni, hogy a szegény, családtalan gyerekeket ide hurcolják, és más szülőknek adják át. Tudta ő, hogy mindezt azért teszik, hogy nekik jobb legyen, de úgy érezte, hogy mégis csak jobb annak a gyereknek, ha a saját szüleinél lehet azoknak közelében, nem pedig olyanoknál, akik adoptálták. De ez is megszűnt egyhamar, mivel az Árvaháznak nem volt pénze, hogy fenntartsa magát, ezért bezártatták. A gyerekek az utcára kerültek sokan, voltak, akiket elért a szerencse, és befogadták, de többen mégis az utcán rekedtek. Köztük Deiree is. Nem is akart volna senkihez sem elszegődni, ezért is inkább még messzebbre ment, el innen ebből az igazságtalan és szörnyű világból. Addig is lopásból élt, de volt olyan is, aki megszánta, és 1 éjszakára befogadta, vagy adott neki ételt, és italt a boltból. Ez neki bőven elég volt, legalább tudta, hogy vannak még olyan emberek, akiknek van szívűk még az alatt a rusnya lepel alatt is. Valahol volt egy férfi, aki apja helyett apja volt, és örökre befogadta. Mindig gondját viselte, adott neki tiszta ruhákat, és szépen felnevelte. 14 évesen már jól bánt a karddal, és a mágiával is. Megtanulta, hogy nem jó a fekete mágia, és hogy az erő nem a kardban rejlik, nem is az izmokban, hanem az ép, józan észben. Az ész… amit senki sem tud olyan jól használni, ahogyan azt szeretné. Lehet akármilyen okos is, de nem fogja tudni jól használni.
Beköszöntött a tél. Újra havazik, sötétség borult mindenhová. Olyan elszürkült volt ez a táj, és olyan elhagyatott, szinte senki sem járt errefelé, de talán jobb is lesz ez így. Ez a homály annyira megviselő tud lenni néha, hiába fehér minden… csak maga a világ lesz fehér, de attól még a benne lévő dolgok mind egytől-egyig sötétek.
Ree 17 éves volt, amikor megkapta élete első küldetését. Egy levélben írták le neki, hogy mit kell tennie.
„Ha eljut hozzád ez a levél, akkor tudni fogod, hogy megbíztalak egy küldetéssel. Nem árulom el, hogy ki vagyok, és ne is akard tudni. Annyit mondok, hogy egy a sok közül, aki neked jót akar, nincs semmi rossz szándékom, én magam is a jó oldalon állok, ezért ne feltételezz rólam rögtön gonosz dolgokat, kérlek.
Nos, a feladatod:
Ugye ismered Lord Liell-t? Nem? Nos, akkor most elmondom, hogy ki ő valójában. Hajdan csak úgy nevezték, hogy a sátán fattya, de azóta már egy egyszerű lovag. Törölték az emlékét, s amint tudjuk, a te apádnak is. Szóval, ez a Liell lenne az, aki visszatérült erre a rossz útra. Vívj meg vele! Hogy miért? Megint butaságokat kérdezel. Belelátok a gondolataidba. Tudom, hogy milyen kérdéseket tennél fel, ezért válaszolok is neked.
Miért vívj meg vele: Ellopta a legbecsesebb fegyverünket, ami a katonai szervezethez tartozik. Ez méghozzá egy olyan kard, ami szent erőkkel van felruházva. Ha bárki más kezébe kerül, akkor a katonai szervezet bizony nagy bajba fog kerülni, és ez az én nyakamon szárad.
Hogy miért: Mert én vagyok ennek a katonai szervezetnek a legfőbb támogatója, de még így is… szóval, mondhatnám azt e szó helyett, hogy talpnyalója, mivel őket szolgálom, és védelmezem. Én védem a dolgaikat, eszközeiket, s mindent, ami csak hozzájuk tartozik.
Mit kell erről a katonai szervezetről tudnod: Titkos. De azért elárulom neked. Mivel titkos, ezért még sosem hallhattál róla, nem is fedik fel a kilétüket. De igazából ez egy olyan szervezet, ami arra használja a fegyvereit, hogy ezáltal létrehozzon olyan hadi eszközöket, amivel ki tudják írtani Choor lényeit. A szervezetnek három, ismétlem, összesen három védőszentje van. Az egyik vagyok én, a másik kettő meg maradjon csak a másik kettő. Az ő feladatuk az, hogy védelmezzék az utolsó leheletnyi erejükig, sőt halálukig ezt a katonai szervezetet, főképp az eszközeiket, amivel aztán le tudják gyűrni Choor teremtményeit.
Hol találod meg Liell-t: Pontos fellelési helyet nem találtunk róla. Annyit tudunk, hogy legutóbb valami havas hegycsúcson látták egy barlangban meghúzódva. Nem értem mit kereshetett olyan hidegben, vagy egyáltalán túlélte-e, de mi ismerjük a fickót, eléggé szívós egy alak, szóval túléli ezt a fagyot is, mint ahogy eddig mindent. Nos, 3 napja már nem látták, biztosan elhagyta a barlangot, vagy félrehúzódott, hogy ne találjanak rá. Ezek szerint észrevette a kémeinket az a barom. Elnézést a szóért, de már én kezdek ideges lenni, jobban izgulok helyetted is… nem is, inkább félek. Mi lesz, ha kitudódik az összes titka a szervezetnek? Liell éppen azért lopta el a szent kardot, hogy ezzel fel tudja törni a tekercs pecsétjét, ami tudatja vele az összes kidolgozott tervet.
Továbbá: Ez legyen csak az első feladatod. A többit majd azután kapod, miután megbizonyosodtam róla, hogy visszaszerezted nekünk a kardot, és épségben visszatértél, bajok nélkül, karcolással, vagy karcolás nélkül. Mindegy hogyan, de súlyos, halálos sebet ne ejts magadon. Ha mégis ez történne, akkor majd küldök hozzád valakit, aki ismeri a gyógyítás minden fortélyait.
Ja, és még valami. Ha a kard közelében látod a tekercset, vagy akárhol máshol, kérlek, hozd el nekünk azt is, mert megsemmisíthetik, és mi meg kezdhetünk dolgozni egy új terven. Az meg eltartana pár hónapig. Szóval a lényeg, hogy szerezd vissza a tekercset, és a kardot.
Még egy kis mellék-ág: A kardot ne próbáld meg használni, mert elpusztíthat!
Egy barát”
Hát… kemény egy levél, és maga a küldetés is eléggé kemény. És jól fel kell készülnie Ree-nek ahhoz, hogy sikerüljön neki visszaszereznie az említett dolgokat. Nincs is sok ideje hátra, körülbelül 1 hét… és ebben benne kell lennie a visszaszerzésnek, és a felkészülésnek is. Szóval 1 napja volt rá, hogy felkészüljön. Éjszaka csak 3 órája volt arra, hogy kipihenje magát, pirkadatkor rögtön elindult, jó melegen felöltözött, hogy így el tudjon jutni a hegyekbe, abba a fagyos, holt zónába. A jó meleg ruhán kívül fegyvereket is vitt magával a biztonság kedvéért, hogyha valaki rátámadna, ne legyen meglepetés számára. De az a kérdés, hogy melyik hegyen keresse…? Hiszen annyi bérc van világszerte, és nem tudja, hogy pontosan hol is keresse. Mert ha sorra járná az egész magaslatot, akkor több idő kellene, mint 1 hét. De ugye ez a férfi a levélben, valami barlangról beszélt. És nem minden hegységen van barlang. Feljegyzések, mostani számítások szerint a világban összesen 2 olyan hegység van, aminek tetején egy barlang lelhető. De a kettő közül melyik is lesz az? Ezt jól fontolóra kell venni.
- Nehezebb lesz, mint gondoltam. Nos, akkor nézzük csak. Ha van 2 hegység, aminek tetején van barlang, akkor melyikre mehetett? Gondolkodjunk reálisan. Ha elloptam volna a Szent kardot, akkor melyik hegység barlangjában bújtam volna el? Hát persze! Ahol kevesebb felfedező fordul meg. Igen! És ez azt jelenti, hogy azt kell megmásznom, amelyiknek alacsonyabban fekszik a teteje.- milyen okos, nemde? Bár lehet, hogy rajta kívül más is meg tudta volna oldani 5 perc alatt ezt a rejtélyt, nem is volt olyan nehéz, de könnyű sem, habár még csak most jön a neheze. Elindult egyenesen annak a bizonyos hegynek az irányába, amerre valószínűleg meg fogja találni a személyt. Persze azt mondták, hogy nem látták már 3 napja a hegyen, így bizonyára eltűnhetett a szemük elől valamilyen másik helyre, ahol nem találják meg. Egyszer neki is kell pihennie, szóval nem mehet, és nem gyalogolhat a végsőkig. De ha már nincs is ott, azért hagyhatott valami nyomot maga után, amivel könnyen a nyomára lehet bukkanni. Egy szó, mint száz, azért könnyedén nem lehet a nyomára akadni ilyen ítéletidőben. Mégis, Ree nem adja fel egykönnyen, hiszen még csak most kezdte el, nem fog meghátrálni csupán a rossz idő miatt.
El is indult a hegy irányába. Volt nála hegymászáshoz szükséges eszköz is, csakhogy ebben az időben még nem használtak olyan köteleket, ami segíti őket a mászásban, csupán egy olyan fémből készült bothoz hasonlító hegyes rúd, amit beleszúrhatnak a hegy oldalába, ennek segítségével egyre fentebb és fentebb juthatnak. A hegy nem volt olyan magas, csupán 5000 méter. De nem is a magassággal volt a gond, hanem azzal, hogy a hegy oldala csúszós volt, és egy picit meredek, alig volt olyan kis kőzet, ahová nyugodtan, veszélymentesen tehette volna oda a lábát. De így is felmászott ő, és amint gondolta, a barlang máris ott volt a bérc tetején. Odabent még ott volt a tűzrakás helye, és ahogyan Ree megállapította, nagyjából egy napos lehet. Ami azt jelenti, hogy nem is 3 napja, hanem még csak 1 napja tűnt el. De azóta bárki más járhatott itt fent, ezért kellett hozzá még egy kis megerősítés. Nem csak a tűz volt a bizonyíték, hanem a homokban tisztán lehetett látni, hogy valaki feküdt ott. De ez is vallhatott más emberre is, nem csak arra a személyre, akit most Deiree üldözőbe vett. De mégis, ez csakis ő lehetett, mert ezen kívül még egy katonai ruhadarab, és valami páncéltörmelék is volt a földön. Csakis ő lehetett. A nyomok kifelé vezettek a barlangból, onnan pedig észak-nyugat irányába. Szóval ellentétes iránynak arról, amerről Ree jött. Azaz most vándorolhat tovább, mert nem találta meg a keresett személyt. Nos, akkor észak-nyugat irányba fordult, és arra indult el. Útközben semmi meglepetés nem érte, és semmi támadás, nem is tűnt annyira veszélyesnek a hely, annál inkább kihaltnak, élettelennek bizonyult. Nem csoda, hogy alig jár errefelé valaki. De, nocsak, a távolban mintha egy fekete alak- messziről feketének tűnik - kószálna. Hát nem lehet, hogy az a személy az, akit Ree keres, na meg azok a katonai szervezetbeliek? Meg kellett néznie közelebbről. És valóban… amint közelebb ment hozzá észrevétlenül, tényleg az volt az. Nála volt valami fénylő kard, az bizonyára a Szent Kard lehet. Plusz tényleg olyan lovagias kinézete volt, biztosan ezért Lord. És páncélzat volt rajta, meg egy vörös köpeny, aminek hátulján rajta volt valamilyen rend jele. És elölről a páncélzatán is egy ugyanilyen volt. Csakhogy az a férfi hangokat hallott, így a lányt is észrevette az egyik közeli fa mögött, amint utána leselkedik. Ree rögtön kapcsolt, és rögtön a férfi felé dobott egy csillagot, ami éppen, hogy súrolta a vállát. Elég nehéz lesz a küzdelem, mivel a férfin van egy erős páncélzat, persze az nem azt jelenti, hogy ezen a védelmen nem tör át semmilyen kard. Merthogy a lány kardja igen is erős volt, főleg azért, mert a szablya direkt ilyen harcokra volt tervezve, ha ellenfelünk páncélzatba lenne burkolva. A dobócsillagra a férfi is kapcsolt ám, és előhúzta a kardját. Nem a Szent kardot, hanem az övét. Ugyanis nincs felhatalmazva rá, hogy a Szent Kardot használja, mert előbb-utóbb ellene fordul. És ez mind azért, mert még nem nyitotta vele fel a tekercset, így nem került birtokába annak hatalma, és nem tudja uralni. A küzdelem nehézkes volt, de nem azért, mert a férfi férfi volt, és Ree pedig lány, a férfi idősebb, Ree pedig fiatalabb, hanem biztosan azért, mert Ree nem készült fel igazán erre a küzdelemre, főképp nem arra, hogy egy tőle 20 évvel idősebbel küzdjön meg. Halálos sebet egyikőjük sem kapott, sőt más sebeket sem, egy karcolás sem volt rajtuk, úgy tűnt, hogy mind a ketten ugyanolyan szinten állnak a kardforgatás, és a harc mesterségében. A gyorsaság is számított, hogy ki milyen gyorsaságban tudja kikerülni ezeket a csapásokat, és támadásokat, így megúszva akár egy seb ejtését is.
Ám az történt, hogy egyikük éppen elkalandozott, és végül megtörtént az, aminek már régen történnie kellett volna. Végre egy seb. És ez szerencsére nem a mi hősnőnk volt, hanem a férfi. Egy vágás érte az arcát, nem olyan mély, de nem is olyan kicsi. Széles sem volt annyira, de annál inkább hosszú. Amikor Ree felszabadult, hogy végre ejtett rajta egy sebet, kezdte volna elbízni magát, de nem tette, mert ha ez bekövetkezne, akkor a végén még elveszíti a csatát. De azért fellelkesült, és rászánta magát arra, hogy még erősebben küzdjön ellenfele ellen, így hamarabb legyűrheti őt. És ez sikerült is, mivel sikerült ellenfelének bevinnie egy halálos sebet, méghozzá az oldalába. A kard áttörte a védelmet, így az áthatolt a páncélzaton is. Ezzel az ellenfele lelassult a fájdalomtól, nehezebben mozdult, és a kardját is nehezebbnek érezte, ereje is alig volt felemelni, így Ree-nek több esélye volt a győzelemre. És igen, mivel az ellenfele lassabban mozdult, és csak az egyik kezével harcolt, mivel a másikkal fogta az oldalát, így elég volt egy csapás a hasba, és a férfi máris a földre rogyott. Így Ree győzedelmeskedhetett. El is vette a Szent kardot, és máris visszaindult oda, ahonnan jött.
Valami személy már várta is, mire hazaért.
- Úgy látom, sikerült visszaszerezned a kardot. Azért jöttem, hogy neked ne kelljen többet bandukolnod. Én majd elviszem a szövetségnek a fegyvert. Pihenj csak nyugodtan. Ja, és… míg el nem felejtem. Itt a leveled, mellé pedig egy csomag.- a férfinek fiatalos hangja volt, bár nem lehetett látni az arcát, mert csuklya volt a fején, és egész testén valami köpeny, és egyáltalán nem szánta rá magát arra, hogy megmutatkozzon. Ree átadta neki a kardot, és át is vette a csomagot, a levéllel együtt.
- Köszönöm. Viszlát.- azzal el is ment, elhagyta a házat. Ree pedig leült, és kibontotta a levelet, amiben ugyanaz az írás volt, bizonyára ugyanaz a személy.
„Üdv megint!
Hallottam, hogy visszaszerezted a kardot. Hősiesen küzdöttél, ezért is küldtem neked egy csomagot a szervezet beleegyezésével. A csomagban találni fogsz egy középnagyságú dobozt. Abban pedig pontosan 2000 aranyat. Ez a jutalmad.
És bocsánatot kérek, hazudtam. Nem lesz új feladat, nem tudunk neked mit adni. Megbizonyosultunk róla, hogy te a fejedet használod, és nem pusztán az erődből táplálkozol. És egyáltalán nincs olyan feladat a világon, amit mi tudnánk neked adni, mert egyik feladat sem kapcsolódik a mi életünkhöz, és a szervezethez sem. Ezért is még egyszer szeretnék elnézést kérni, amiért ennyire megfeledkeztem róla, de úgy gondoltuk, hogy nem leszel képes megbirkózni ezzel a feladattal. Ha nem sikerült volna, akkor adtunk volna ettől gyengébbeket, de úgy látom, hogy erre nem lesz szükség.
Az aranyat használd belátásod szerint, jó célra!
További szép napot!”
És ezzel a levél le is zárult. Ree egyáltalán nem volt dühös, sőt örült annak, hogy nem kell még egy küldetésre elmennie. Ránézett az aranyra. Percekig bámulgatta, mígnem eldöntötte, hogy mire fogja használni. A világban olyan sok a szegény… hát akkor értük fog élni, és értük fog harcolni.
És hogy miért?
„A világ oly sötét, önző és kegyetlen. Ma már csak az a mottó: Egy önző világban csak önzőséggel lehet elérni azt a szintet, amit szeretnénk. Ez így van. Nincs igazság a Földön, ezt mindenki elmondhatja. Főleg a szegények, és azok a gyerekek, akik árvaházban nevelkedtek fel szülők nélkül, aztán az utcára kerültek a pénz miatt. Ez többé nem így lesz. Segíteni fogok a szegényeken, nekik szentelem az életemet, élni fogok értük.
Nem lehet az többé, hogy nap, mint nap látjuk az emberek savanyú képét, ami sanyarú sorsukról elmélkedik. Ezt én meg fogom állítani. De először is. Mi is a célom?
Mindent bearanyozni: a reggelt, a nappalt, az éjszakát; mindent megérteni: az embert és sorsát; mindent jobbá tenni: először önmagamat, és általa a világot. Többet tenni a világért, mint amennyit a világ tesz értem – ez siker.” | |
|
