Tiliem - Avaren

Tárgy: Tiliem - Avaren Hétf. Május 10, 2010 11:30 pm

Tiliem városában, az Avaren királyságban mondhatni, minden a kereskedelemre épült, azonban a király nem veti meg a háborúkat sem. Így minden hatalmi, és védelmi erejét bevetve készen áll megvédeni népét, valamint magát a királyságot, esetleg szövetségeseivel hadba szállni.
Nos, igen... a királyság sok más királyságnak szövetségese is, így mindig segítik egymást. Talán ezért is szereztek oly sok aranyat a kincstárba, ami végeláthatatlan fényességgel ragyog. Az elit őrök egy szemhunyásnyit sem alszanak a biztonság érdekében. A kapunál mindenhol őrök, a palotába is csak úgy lehet átjutni, ha leellenőrzik a személyt, hogy nem e hord magánál veszélyes eszközöket, és megkérdezik szándékát is. A királynak még saját mágusa is van, aki távol tartja a "viharokat" a királyságtól. A nép szereti királyát, valamint királynőjét, és egyetlen leányukat, Siphrét is. Mindezt azért, hisz a király nem szed olyan sok adót, mint más királyságokban, sőt, van olyan alkalom, hogy ő ajándékozza meg népét.

Az éléskamra mindig tele van, a kereskedelem fellendülésének köszönhetően, hisz manapság Dravan király megdolgozik a rakományért, és hogy épségben elszállítsa azt Afranasba, a kereskedők városába. Éppen ezért, mivel a nép boldogan él és nem hanyatlik, nem szítatnak fel lázadásokat a király ellen, így egész békésnek mondható a királyság. Azonban Dravan király és Otella királynő is mind nyugtalanok, mivel leányuk nem akar férjhez menni, pedig ezzel tudnák fenntartani a királyságukat. Nagyon szigorúra veszik, hogy a kastélyban tartsák, és eltiltsák tőle a külvilágot. Csak Afranasba szállhat hajóra édesapjával, a királlyal. Azonban ők sem tudnak arról a mindennapokról, mikor Siphre kardot ragad az éjszaka folyamán, és megszökik. Azóta próbáltak másképp az útjába állni, de ez nem sikerült.

Szóval... a csaták váratnak magukra. Azonban Avaren királyságának is akadnak ellenfelei minden oldalról, így nekik sem holt biztos a biztonságuk, és a szövetségkötésük, hisz nem egyszer történt már, hogy egy ellenséges királyság támadta meg őket, amely egyetlen királysággal sem állt szövetségben, és szégyenükre, vesztettek. Ebből kifolyólag alkalmazott a király egy ütőképes hadsereget teljes páncélzattal, melyet a legjobb kovácsok készítettek el, valamint erős fegyverzettel. Így már mindenki szembeszállhat velük, s ők félelmet nem ismerve szemben állnak az ellenséges erőkkel, királyuk mellett holtiglan.

Tárgy: Avaren Hétf. Május 10, 2010 11:46 pm

Szokásos reggel volt, amikor a napfény beszűrődött a hercegnő toronyszobájába. Pedig ő már fent volt... nem volt az a fajta, aki későn kel fel. Maximum későn fekszik, azonban korán kel. Már ott ült a tükörasztala előtt, legalább 10 perce bámulta a rá visszapillantó tükörképét. Szülei jutnak eszébe, valahányszor saját szemébe pillant. Az anyja szemei... Ilyenkor elgondolkodik azon, hogy miért kellett hercegnőnek születnie? Miért nem lehetett mondjuk egy egyszerű cselédlány, aki boldogan éli az életét? Itt mindenki boldog, csak ő nem az. Azok a szavak most is sértik szívét, s fejét, melyek szülei száját elhagyták: királyság... hogy fenntartsuk a királyságunkat, férjet kell választanod. Azonban ő nem ezt tette. Minden kérőt elutasított. Neki nem ez kell, ő csak harcolni akar... élni a saját életét, amelybe nem szól bele senki sem. És egy sárkányt. Sokszor azon tűnődik, hogy miért született ilyen szépnek, és miért nem lett a világ csúfsága? Akkor nem kellene senkinek sem, talán. De így! Nehéz az élete. A gondolatmenet legalább még 10 percig tartott, mikor a szobalány, Lorin lépett be az ajtón.
- Bocsáss meg, hercegnőm. A király küldött, hogy legyek segítségedre. - szólalt meg vékonyka hangján, mire Siph rögtön felé fordította fejét, kizökkenve a gondolatok világából.
- Lorin... szólíts a nevemen, kérlek. Nem szeretem, ha nálad feljebbvalónak tekintesz mindig... és hiába vagyok az. - utasította Siph a szobalányt, mire az bólintott.
- Atyád kéreti, hogy 20 percen belül jelenj meg a trónteremben. Újabb szövetséget kötött egy távoli királysággal. Azt mondják, a király unokaöccsét is magával hozza, a herceget. - számolt be mindenről, majd felsegítette Siphrére a ruhákat, mikor pedig ezzel készen volt, a haját is rendbe szedte.
- Tudod, hogy a hercegek már születésemtől kezdve nem érdekeltek. És ezzel még most is így vagyok. Nem érdekel. Viszont... ez a szövetség nem lesz egyszerre sok? Elegem van Afranasból! - tört ki belőle hirtelen egy erősebb hangnem, de Lorin csitítgatta, hisz bárki meghallhatja. Amikor pedig készen voltak, Siph kisétált szobájából, egyenesen le a trónterembe. Atyja és anyja már ott ültek, majd ő is felsétált a trónok mellé.
- Már vártunk, lányom. Tudod, atyád újabb szövetséget kötött Valorian királyságával. Most a király, és unokaöccse érkezését várjuk. Mint azt te is tudod, férjhez kell menned, a herceg pedig igazán jó modorú úriember. - mondta büszkén, de lánya nem figyelt rá.
- De anyám! - vágott közbe. - Én nem akarok...
- Csönd legyen! Az lesz, amit mondok, neveletlen lány! - Siphre atyja szavaira lesütötte fejét, inkább fel sem nézett. Mondhatni, nem igazán várta a király és a herceg érkezését.

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Kedd Május 11, 2010 12:27 am

William elé agy újabb nap érkezett el. Tudta, hogy ma hosszadalmas utazással fog eltelni a reggel, hogy egy új szövetség megkötésén ott legyen nagybátyjával. Sigurd újabban szerette, ha unokaöccse is vele tart a királyi találkozókra, főképp mióta egészségi állapota rohamosan romlani kezdett. De az öreg király még bírta, nem úgy néz ki, mint aki most akarná feladni.
Will a tükör előtt ácsorgott és az utolsó simításokat végezte a ruhája megigazításán, mikor egyik apródja kopogtatott, majd belépett.
- William úrfi, lassan indulnia kell. - mondta be a jelentenivalót, majd körülnézett a szobában. - És mire megjön, a szoba ragyogni fog a tisztaságtól.
- Semmi szükség rá. - válaszolt Will mosolyogva, majd az ajtó felé kezdte terelgetni a szolgát. - Nekem mindegy hogy bevetett vagy összekuszált ágyban alszok el, egyre megy. Majd összedobom. Te csak menj és tedd amit jónak látsz.
Mielőtt azonban az apród megszólalhatott volna, kitoloncolták a szobából.
Will öt percen belül már úton volt és egész végig a két órán keresztül unott képet vágott. Ha csak kettesben volt nagybátyjával, lazított a szigorú tartáson és elengedte magát. Sigurd ismerte, ilyenkor csak hagyta, hogy elmélyedjen magában, de miután megérkeztek az adott helyre, rögtön fegyelemre szólította.
- Ne aggódj bácsikám, viselkedni fogok. - és ha azt mondta, az úgy is volt. Sigurddal az élen elindultak a palota lépcsőin felfelé. Egy kisebb ellenőrzésen átesve megérkeztek a társalgóterembe is, ahol már a király, a királyné és feltehetőleg a lányuk várta a találkozást.
Will gyors terepszemlét tartott, az uralkodócsalád a szokásos etikettet követve nagy nyugalommal és minden etikettet betartva üdvözölték az érkezőket, de a lány... hát ő kicsit felkeltette a herceg érdeklődését. De nem mintha megtetszett volna neki, csak valahogy kitűnt visszahúzódzkodó viselkedésével. Mintha csak kényszerből lenne itt, mintha máshol lenne szívesebben.
ill erre egy kis mosolyt eresztett meg, de máris üdvözölnie kellett a királyi párt. Majd a hercegnőt is. Illedelmesen kezet csókolt, aztán helyet foglalt a számára kijelölt helyen.
A két király valamit tárgyalni kezdett, miközben a királyné szeme egyik fiatalról a másikra járt.
"Itt valami nem stimmel. Ez a nő nekem nagyon gyanús. Nagybátyám sem mondott sokat a találkozóról, csak hogy legyek itt. "
Az a helyzetet csak jobban fokozta, hogy az uralkodók abbahagyták a pusmogást és nagy jókedvvel rájuk terelték a témát.

Tárgy: Avaren Kedd Május 11, 2010 12:43 am

Siph csak ott állt, továbbra is a padlóra szegezve tekintetét, és még annyi tisztelet sem szorult belé, hogy felpillantson, amikor megérkezett a király és a herceg. Nem... muszáj volt, megkövetelték tőle, így felpillantott. Bár a lehető legjobban próbálta kikerülni a tekinteteket... utálta, ha jól megbámulják. Olyankor legszívesebben szeme pillantásával vetne véget egy ember életének...vagy akárkiének. Bár, még annak ellenére is, hogy próbálta kerülni a tekintetet, egy pillanatra összetalálkozott tekintete a hercegével rögtön a kézcsók után. Aztán persze Siphre inkább elnézett egy másik irányba, valahova fel a mennyezetre, arra a boltozatra, ami legalább tetszett neki, ami még hagyján is van. Valahogy arról is a szabadság jutott eszébe. Persze valamit érzett... érezte maga mellett szüleinek gondolatait, hogy most mire gondolhatnak. Hát nincs még vége?
- Szóval.... ugyebár, a megköttetés. Az egyezség, amit kötöttünk. Itt a jó alkalom, hogy leányunk és a herceg megismerjék egymást. Vagy, ha nem is, 1 héten belül meg lehetne tartani a házasságköttetést. - Siphre e szavak hallatán ledöbbent. Illetve... száját félig nyitva hagyta, szemei szikrát szórtak szüleire... bár nem mondta ki, nagy dühöt érzett irántuk. Most érezte úgy leginkább, hogy hiába volt a jó nevelés, utálja őket tiszta szívből.
- Azt már nem! - lángolt fel Siphre, és még az sem érdekelte, ha mások is jelen vannak. Úgy tűnik, nagyon megmakacsolta magát, s nem hajlandó házasodni. Ugyan már, ha eddig 1 évig hallgatott, és nem kötött érdekházasságot senkivel sem, most is ugyanez fog történni, szóval nem.
- Mit beszéltünk meg az előbb, Siphre Byamee Segoria?! - nos, ha az anyja teljes nevén szólítja, az már rosszat jelent. - Azt, hogy bármit mondasz, az lesz, amit mi mondunk! - szólt vissza lányának tettetett nyugodtsággal. Azonban Siph tudta, hogy anyja milyen, és hogy nem fogja annyiban hagyni. Ezért hát... lázadó vére teng benne, nem hagyja ő sem magát.
- Nincs az az Isten! Nincs az a kincs! Nincs az, amit adni tudnátok, amiért megtenném! - nem érdekelte egyáltalán mások közelléte... távozni készült... azonban még tiszteletteljesen biccentett egyet, majd kirohant a trónteremből, nem törődve a külvilággal. Ő nem akar házasságot, csak élni szeretne!

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Kedd Május 11, 2010 1:02 am

William úgy ébredt elvileg, hogy a legnagyobb letaglózó hír sem venné jókedvét. Idáig úgy gondolta, szerencsés napja lesz. Letudják a szerződést és mehet is kedvére.
De nem így történt. Most csak ült egy helyében és legalább annyira meg volt döbbenve, mint a hercegnő. z alaposan kiült az arcára is, bár az álla nem esett le tőle.
- Na de bácsikám... - kezdte volna, de Siphre közbevágott és valóságos hogyan beszéljünk vissza az anyánknak órát tartott a jelenlévőknek. Will is csak ámult, bár kezdett neki tetszeni ez a lázadozó természet. Végre egy kis szikra az unalom terén.
De most nem tudott ezzel foglalkozni. Miután a hercegnő nagy hévvel kivágtázott a teremből, minden szem rá szegeződött.
- Ne várjanak tőlem csodát. - szögezte le azonnal, de uralkodott a modorán. Anyja nyúzásának hála sikeresen kordában tudta tartani az indulatait társaságban. - De szeretném most leszögezni, hogy sem most, sem a közeljövőben nem óhajtok megnősülni.
William látta, hogy Sigurd mindjárt közbe akar szólni, de megelőzte.
- Mielőtt bácsikám szólnál valamit, szeretnélek megerősíteni, hogy nincs szükségem ahhoz feleségre, hogy az országot kormányozzam. Feltéve, hogy még ezek után is rám számítasz. És ha megbocsátanak...
Azzal illedelmesen meghajolt és elindult ugyanabba az irányba, amerre Siphre az imént. A királyné megdöbbentségéből felocsúdva csak cinkos mosolyt küldött férje felé.
Will azonban ezt már nem láthatta. Rövid eligazítás után eltalált a hercegnő szobája felé és halkan bekopogott. Bent kisebb morgolódás, beszélgetés zajlott le, majd az invitálásra benyitott.
A lány, aki az imént még oly dacosan feleselt az anyjával, most könnytől vöröslő szemmel nézett fel rá. Will várta, hogy valami történjen, talán hogy kiküldjék, hisz egy ilyen heves vérmérsékletű lánytól még ez is kitelik, de remélte, hogy ha arra jutnak, meghallgatja mit is akart.
- Maradhatok? Ha zavarok, nyugodtan küldjön el. De valami fontosat szeretnék mondani.

Tárgy: Avaren Kedd Május 11, 2010 1:16 am

Igen, Siphre valójában a szobájába ment, de nem duzzogni, az megint nem az ő stílusa. Inkább csak a szobalányával beszélgetett, tudniillik, jó barátságot kötöttek ők, legalább 5 éve annak, hogy jól kijönnek egymással. Szóval, most jól megvitatta, hogy szülei nem hagyják nyugodtan élni, mert minden egyes pillanatot megkísértenek azzal, hogy férjhez óhajtják adni.
- De miért ez a legnagyobb szándékuk? Ők is élhetnék normálisan a saját életüket, és nem velem játszani az őrültet. Nem élnék meg egyébként sem olyan herceg mellett, aki nem olyan, mint én. Akkor az egész életem hazugság és megjátszás lenne. Ugye, Lorin, neked az égiek nem ilyen sorsot rendeltettek? - nézett fel a szobalányra könnyes szemeivel, Lorin pedig átkarolta.
- Nem. Az én sorsom az, hogy a királyságot szolgáljam. Hogy veled legyek, és megvigasztaljalak, ha keseregsz... vagy éppen kihúzzalak a bajokból. A férfiakkal nekem sose volt bajom, az én szüleimet nem érdekelte, kit választok. És most boldog vagyok, hogy lehet 3 fiam, és el tudom őket tartani. - mosolyodott el halványan.
- Legalább neked jó sorod van. Ennek örülök... szívemből. - a kibeszélés pillanatát egy kopogás zavarta meg, amiről a hercegnő sem sejtette, hogy ki lehet az. De Lorin kinyitotta az ajtót... és szerencséjükre nem a király, vagy a királyné volt, hanem maga a herceg. Siphre gyorsan megtörölte a szemeit, bár még mindig láthatóak voltak rajta a sírás jelei. Lorin úgy látta jónak, ha kimegy, ezért ki is lépett, majd bezárta maga után az ajtót. Siphre csak meredt a hercegre rá, hogy mi lenne az a fontos, amit mondani szeretne. De ezek a magázások! Nem tetszenek neki.
- Rendben van. Maradhatsz. De kérlek, mellőzd a magázódást. - utálta kimondani ezt a szót... bár még mindig furdallta a kíváncsiság, hogy mi az a fontos, amit a herceg akar.

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Kedd Május 11, 2010 1:28 am

Will megkönnyebbülten elmosolyodott, miután nem kellett elmennie. Hát még a tegeződésre. Beljebb jött, hogy a szobalány be tudja csukni az ajtót, aztán nekikezdett annak a kis mondanivalónak, ami miatt tulajdonképpen jött.
- Rendben, akkor maradjunk a tegeződésnél. Úgysem szeretem a formaiságokat. Csak etikett és etikett. Untató az egész társaság. Az igazat megvallva a kutyámat jobbra becsülöm, mint egy bájcsevegő udvarhölgyet. De térjünk a lényegre. - kis szünetet tartott, hogy jól átgondolja, mit is fog mondani. - Igazából nekem sincs kedvem házasodni. Sőt, azt se tudtam, hogy mi miatt jöttünk ide. Nagybátyám csak valami szövetségkötést meg formaiságokat hadovált, de mikor elkezdtek puhatolózni, akkor leesett, hogy annak a három embernek ott lent egy a célja: minket összeboronálni. Pedig én aztán becsületszavamra sok dologba belemegyek. De az érdekházasság ki van zárva. Olyan nálam nem létezik.
Will kifújta magát. Igaz nem volt az a csöndes típus, de mindezt eldarálni azért egy szuszra...
- De szerintem ezek nem adják fel egykönnyen. Na de a másik meg amiért jöttem, az te magad vagy. Egészen ritkaság, hogy valaki hercegnő létére így viselkedjen. De mielőtt még felkapnád a vizet, leszögezem, nem dorgálni akarlak. Inkább tetszik a stílusod. Nem áll messze az enyémtől. Simán kinézem belőled, hogy egy kard nem állna rosszul a kezedben. Meg egy kis kosztól csak még szebben néznél ki. De ezt tényleg csak mint tényt mondom, isten őrizz hogy szerelmes lennék. Azért mi vihetnénk valamennyire a valós életben, messze az etikettől és a díszes társaságoktól. Hogy azért mondjak magamról is valamit, szívesebben töltöm az időt egyszerű ruhába öltözve hétköznapi emberek között, mint bárhol máshol.

Tárgy: Avaren Kedd Május 11, 2010 1:43 am

Siphre megnyugodott, amikor a herceg elmondta, hogy akkor maradjanak a tegeződésnél.... legalább neki sem kell az etiketthez folyamodnia. Nos, igen, az etikett. Hát... Siph nem tudta, hogy milyen arcot vágjon hozzá Will szavaihoz. Hol a földre nézett, hol az ágy szélére, hol Will szemébe, hol pedig ki a szoba irányából a természetbe. De aztán el is mosolyodott. Neki is tetszett Will stílusa. Már csak így elsőre is.
- Nekem is csak arról szóltak, hogy megint szövetségkötés. Bár kicsit furcsáltam a helyzetet, hisz sok királyság szövetségesünk már. És akkor miért akarna most még egyet, mikor nemrég kötött egy előző királysággal? - valójában ezt a kérdést magának tette fel, ő maga sem tudja, hogy miért. Aztán tovább hallgatta William herceget. Igen... pontosan ugyanígy érez ő is! Na, erre most már tudott arcot vágni. Nem is akármilyet... mert most komolyan leesett az álla. Az tetszett neki, hogy Will is ugyanolyan természetű, mint ő, és jobban szeret kint lenni, maga mögött hagyva a kastélyt, és az etikettet. Tényleg, minek az ide?
- Miért kapnám fel a vizet? Örülök, hogy ilyen jó emberismerő vagy, mert meg kell, hogy mondjam.... ugyanez a helyzet velem is. Utálom az etikettet, utálom, hogy hercegnő lettem. Ezért is, ha már kiesett szádon a kard szó... - nos, igen, a legféltettebb kincseket mindig tartsuk az ágy alatt. Így onnan kihúzott egy dobozt, majd az ágyára tette, és kinyitotta. Egy kard volt benne, mely törhetetlen volt, gyémántokkal rajta... vagy mondhatni, inkább a markolatán. Éles volt, mint egy hóhér bárdja. - Szóval, itt az én szerelmem. Előbb aludnék el a kardommal magam mellett, vagy a nyakamon, mintsem hogy hozzámenjek érdekházasságból valakihez. - szólt, majd kezét végigsimította a kardján.
- 5 éve őrzöm. Ha tehetem, kimegyek innen, és harcolok. Bár lehet, hogy furán hangzik, de tényleg így van. És örülök, hogy nem csak én vagyok így. - egy pillanatra abbahagyta, majd Williamre nézett.
- Szóval... még mindig jól áll nekem a kard, és sokra vihetnénk a jövőben? Harcra gondolsz?

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Kedd Május 11, 2010 1:54 am

Siph a várt eredményt produkálta, kicsit elcsodálkozott. Nem baj, Willnek ez is tetszett. Feledkezzünk el önmagunkról, legyünk egyszerűek!
A hab a tortán csak a lány kijelentése volt, aztán előszedett valami tárgyat az ágy alól. William pedig csak bámulta a szépen megmunkált kardot.
- Megnézhetem? - várt a hercegnő bólintására, aztán kézbe vette a kardot és jól végignézte.
- Nos ami azt illeti, nekem is van egy hasonló, bár én másra is használom puszta harcoláson kívül. És bevallom, ennél jobb kard nem is illene hozzád. Honnét szerezted? Nagyon szép mestermunka, igazi ritkaság. Nem csodálkoznék, ha a végén még ez a hideg tárgy lenne a férjed. Előkelőbb.
Will visszaadta a kardot Siphnek, majd elnézegette a lánnyal.
- Nagyon illik hozzád, tükrözi a személyiséged. Szép, mégis éles. Mint te. Más hercegnők is megirigyelhetnének, mégis más vagy, te olyan eredeti vagy. De ha már harcot emlegettél... Egyszer tegyünk egy próbát, ki a jobb. És ne gondold, hogy hagyom magam. - az utolsó mondat végén egy vigyort is megeresztett. Ám a beszélgetést egy kopogás megzavarta. Will az ajtó fele bámult, amin éppen Siph anyja lépett be teljes gyönyörrel az arcán.

Tárgy: Avaren Kedd Május 11, 2010 5:35 pm

Siph odaadta a kardot a fiúnak, hogy jól megnézze. Az igazat megvallva a kardját jobban sajnálta bármi másnál... még saját magát sem féltette annyira a harcoktól, mint a kardját. Amikor a fiú elmondta róla a véleményét, és visszaadta Siph kezébe, akkor a hercegnőről is elmondta a véleményét, hogy hogy áll a kezében a kard. Nos, igen, nem hiába nevezte el Siph a kardját is kicsikémnek. Na jó, nem, de azért néha tényleg ezt mondja neki. William véleménykifejtése olyan volt, mintha csak egy házaspárról mondta volna el ugyanezt.
- Te és én? Hmm... ezt még jól meggondolom. - mármint a harcot. Ha jobban belegondol abba, hogy Williamnek még ideje is volt otthon, ráadásul vadászni is járhat, és ő pedig csak itt gubbasztott a kastélyba, s csak esténként juthatott ki, akkor sem mindig, hisz sokszor megakadályozták benne... akkor... Williamnek több esélye lenne, de ez még nem akadályozza meg Siphrét abban, hogy beleegyezzen. Hisz neki is volt ideje gyakorolni, és nem is akármilyen harcos. Hercegnő, és harcol. Lehet, hogy butaság, de nem.
- Szóval, jó. Meggondoltam. Harcolhatunk. De nehogy azt hidd, hogy hagyom magam, mert lány vagyok. - mosolyodott el, ekkor lépett be édesanyja a kopogás után. Mikor kopogott, már akkor gyorsan elrejtette a kardját a háta mögé, nehogy anyja észrevegye, és elkobozza azt... mert akkor már igazán kitörne a pokol, mert Siphből még az is kinézhető, hogy szeretett kardjáért ölne. Mit ki nem lehet belőle nézni! Anyja pedig mosolygott, biztos arra gondolhat, hogy ők ketten jól összemelegedtek addig, míg ők ott kint beszélgettek William nagybácsikájával. Valahogy úgy, de nem olyan szinten, amilyenre Otella gondolhat.
- Óh! Csak nem? - kérdezte tettetett meglepettséggel saját magától. Siphre csak komolyan nézett anyjára.
- Nem, anyám. Mi csak barátkozunk, így van, William? És mind a ketten ellentétes véleménnyel vagyunk veletek szemben: nem kívánunk házasodni. - ezzel el is intézte... még akkor is, ha elég hidegen nézett anyjára.
- Lesz ez máshogy, kincsem. De most magatokra hagylak, beszélgessetek csak. - azzal el is távozott egy széles mosollyal a száján, és bezárta az ajtót. Siph még várt kicsit, hogy a léptek zaja enyhüljön, majd Will felé fordult, közben kardját visszarakta a helyére, be az ágy alá.
- Szóval, ott tartottunk, hogy harcolunk. A ma este megfelel? Valahogy megszököm innen, észrevétlenül.

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Kedd Május 11, 2010 6:02 pm

Miután Siph anyja kioldalgott, Will megeresztett egy jókedvű mosolyt.
- Aranyos anyukád van, mondták már? Én örülnék ha ennyit foglalkozna velem az enyém. De miután kiderült hogy egyetlen örökösként csak én jövök szóba, kissé úgy viselkedik, mint ha nem is a fia lennék. Na de lényegtelen. - újabb mosolyt csalt az arcára Siphre igenlő válasza.
- Jól van, akkor este találkozunk. - azzal kioldalgott a szobából. A kézcsókot nem is erőltette, minek az? Már megvolt aznap...

Will alig várta, hogy mindenki nyugovóra térjen. Így aztán könnyedén felöltözött, magához vette a kardját, majd leosont a néptelen épületen keresztül az udvarra, onnét meg egyenesen Siphre tornyához. A lány szobájában sötét volt, mégis William tudta, hogy nem halasztana el egy ilyen dolgot. Megvárta míg a hercegnő is csatlakozik hozzá, aztán a lány javaslatára egy távolabb eső helyre mentek, ahol gondtalanul, megzavarás nélkül tudták tenni a dolgukat.
- Na szóval mégsem futamodtál meg. Ezt vártam. - szólalt meg Will először, miközben körbekémlelt a kis tisztáson, ahová érkeztek. Egy eldugott hely, ahol senki nem talál csak úgy rájuk. Az ifjú mágus elővette a hőn vigyázott családi ereklyét, apja egyetlen örökségét: egy nem mindennapi kardot, amit esetenként mágiával is megspékel.

Tárgy: Avaren Kedd Május 11, 2010 6:40 pm

- Méghogy anyám? Aranyos? Nem te élsz mellette 17 évig, én tudom, hogy milyen. Néha, jó, kedves, de mikor megköveteli, amit nem akarok… borzasztó tud lenni. – fejezte be William véleményét édesanyjáról, majd ezt követően elmosolyodott, hisz megint ráterelődött a harcra a téma.
- Rendben, akkor este. Nem szegem meg a szavam. – tette szívére két ujját, majd a szájára, nála ez volt a szokás. Annak a jele, hogy nem szegi meg ígéretét.

Várta, hogy eljöjjön végre az este. Miután William elment a szobájából, és a szülei is békén hagyták, lepihent, hogy az estére kipihent legyen. És indulás előtt kelt fel másfél órával, hisz tudta, hogy szülei mikor alszanak. Bár az őrség sohasem alszik, ezt jól tudta, de át tudta őket verni. Ilyenkor este mindig magára húz valami gúnyát, legtöbbször egy köpenyt, amivel eltakarja az arcát, és egy s mást, így olyan, mintha egy szobalány lenne, aki a kastélyban szolgál, és csak most járt le a munkaideje odabent. Nem mintha feltűnne az őröknek. William hamar meg is érkezett, majd elindultak, messze, valahová távol a királyságtól. Hisz itt a királyságokat legtöbbször erdők veszik körül, így ők is egy erdőbe bandukoltak, azon belül pedig egy kisebb tisztásra. Úgyse kell valami nagy hely, ha közel harcot akarnak, a kard meg éppen erre szolgál. Maximum csak 3 lépéssel lesznek távolabb a másiktól. Nos, igen… Siphre először mindig jól felmérte a terepet, és úgy dolgozott ki stratégiát. Minden egyes fűszálat, és avarrejteket jól végignézett, hogy véletlenül se botlódjon meg valamiben. Ezt persze néha az ellensége ellen fordítja. De hát ki tudja, hogy Will nem ugyanígy gondolkodik e, és először ő is felméri a terepet. Mi van akkor, ha egyikőjük sem kerül ki győztesen, vagy döntetlen lesz a kis harcuk? Úgyis csak egy próbát tesznek, hogy ki az erősebb. De még annak ellenére is, hogy egy próba, Siph elég komolyan veszi, hisz azzal a becsületkódexét tenné tönkre, ha hagyja magát. Szóval, miután megvolt a terepszemle, így távolról is jól szemügyre vette William kardját. Az egyik hátránya, hogy az övét már látta. De nem csak látni kell azt, hanem tudni kell vele bánni. És… Siph kardja elég erős, eltörhetetlen.
- Készen állsz? Vannak szabályaim. Mégpedig: mivel ez csak egy rátermettségi próba, nem sebesítjük meg a másikat, és nem próbálunk meg csalni. Harcoljunk csak szépen a kardjainkkal, vagy éppen, amink van, más fegyvert nem használhatunk. Itt a tőrre, meg a kisebb rejtett késekre gondolok. A természetet viszont felhasználhatod egyfajta segítségnek, valamint puszta kezed. A legfontosabb szabály: ne hagyd magad, mert lány vagyok, és vigyél bele mindent. – számolt be egy kisebb monológgal a szabályairól, aztán felkészült. Most könnyedén tudott mozogni, hisz nem volt rajta az a hosszú, buggyos hercegnői ruha, csak simán egy olyan nadrág, ami teljesen hozzáfeszül testéhez, valamint egy ugyanilyen felső. Mint amilyet a lovagok szoktak használni páncéljaik alatt… legtöbbször. Éjfekete köpenyét azonban még mindig magán hagyta, jobbnak látta, ha azzal együtt harcol. Ő már felvette a támadói pózt, csak az a kérdés, hogy ki fogja elkezdeni a támadást. Óh, hogy utálja a kezdéseket! Bezzeg, ha egy valós csatába keveredne, mindenkit letarolna rögtön… bár azt el se kell kezdeni.

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Kedd Május 11, 2010 7:05 pm

- Jó, jó, tisztában vagyok az efféle szabályokkal. A barátaimmal is hasonlóképp gyakorolunk, akár csak erőpróba, vagy pusztán gyakorlás. Ne aggódj, nem tiporom porba az önérzeted, hogy kíméllek. - Will kivette a kardot a tokjából, majd ő is támadóállásba állt be. Igazából tett még egy terepszemlét, majd az egy helyben ácsorgó Siphrére nézett és feltűnt, hogy ha rajta múlik, nem indít egykönnyen támadást.
- Hát jó, akkor nyitok én. - azzal nekiindult, hogy a távolság többé ne legyen köztük akadály. Alaposan kezdte csépelni a lányt, gondosan ügyelve arra, nehogy a kard megcsússzon és Siph megsebesüljön. Bár ahogy a hercegnőt elnézte, nem nagyon kellett támogatni, ugyanúgy visszavágott.
" Szóval ez az a nagy ne becsülj le dolog? Nem rossz ahhoz képest, hogy sutyiban csinálod..."
Will rövid idő alatt taktikát váltott. Ezzel a szemből támadok dologgal semmire sem ment, Siphre gyors volt és oda tette a kardját, ahova kellett.
- Védd magad! - azzal tett egy ismételt szemből csapást, de a saját fizikális erejét belevetve lökött egy nagyot a kardon, Siph ezzel kénytelen volt arrébb lépni, hogy megtartsa az egyensúlyát és ne essen el. És akkor még jött a következő lendület, ami elől el is kellett húzódni. William kezdett belelendülni, de valahogy gyanította, hogy a lányban is lakozik még valami szunnyadó harci tűz, ami megspékeli a harctudását. Csak ezzel a kevés gyakorlással nem nagyon hozhatta elő. Will eltökélt szándéka volt, hogy ha most csak egy kicsit is, de ezt kiprodukálja.

Tárgy: Avaren Kedd Május 11, 2010 9:17 pm

Siphre, mivel nem kezdeményezett támadást, így úgy tűnt, hogy Will kezd bele először a támadás lebonyolításába. Szóval, ez még jó is így, Siph pedig próbálta a lehető legkönnyebben kerülni a csapásokat. Ahhoz képest, hogy tényleg lány, elég jól veszi az akadályokat, ami azt illeti, ugyanakkor erősen vissza is csap kardjával. Már csak azért is, mert a kard maga erősebb, mint ő... bár ez alap. Mindegy, olyan nagy erőkifejtés mégse kell neki. Viszont William egyik csapása messze sodorta magától a lányt, így ő kénytelen volt gyorsan hátrébb lépni a fiútól. Két mozdulat között tartott gyorsan egy kis szünetet, majd bólintott.
- Jó. Ha kemény játszmát akarunk, akkor legyen kemény. - ezzel a mondatával pedig felvett egy újabb pozíciót. Amolyan kisebb terpeszállást vett fel előrefelé, és a kardját döfő helyzetbe állította. Persze ezzel nem az volt a célja, hogy leszúrja Williamet... mert nem akarta, csak egyszerűen... megtévesztés. Amikor pedig jöttek az újabb csapások, Siph már nem ugyanezt a pozíciót használta, hanem hirtelen összezárta a lábát, amikor Will lesújtott, akkor oldalralépett, és onnan hárította Will kardját. Egy ideig így voltak a kardok "összegubancolódva", mikor Siph Will szemeibe nézett, már csak a túlzott közelség miatt is, közben elmosolyodott.
- Egyébként vedd figyelembe, hogy előnyöd van velem szemben. Hány éves is vagy? - tette fel a kérdést, hisz azért Williamnek tényleg előnye volt a korkülönbség miatt is, másrészt a gyakorlásra fordított idő miatt is. Szóval, Siphre addig nem lökte el magától Williamet a karddal, amíg az nem válaszolt a kérdésére.

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Kedd Május 11, 2010 9:38 pm

- Hogy mennyire eltaláltad ezt. - vigyorodott el abban a pár másodperc szünetben Will, majd ismét taszított, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön. Ismét támadott, de most már jobb lendülettel is indult, bár nem látszott hogy fáradna. Siph meg egyenlőre derekasan állta.
- De ha már így szóba hoztad, én éppenséggel 23 éves vagyok, de nem hinném, hogy te meg a huszat betöltötted volna. Sőt... - azzal eszébe jutott valami kis trükk. Egy kardnak ha megtalálják a súlypontját, könnyen hatástalanítani lehet. Márpedig Siphre kardja nem csak nagy, de nehezebb is mint egy átlagos kard, több gondot okozva viselőjének.
És akkor William mint aki megvilágosult, rátapintott a lényegre. Ahol a kard súlypontját vélte felfedezni, nagyot csapott a penge életlen részével, ezzel egy egész reakciót indítva el. Ship csuklója megremegett a kardra mért ütéstől és akaratlanul is kiengedte a kezéből a fegyvert. Will meg kihasználva a lehetőséget, még jól el is gáncsolta a lányt és közel szegezte hozzá a fegyvert.
- Azt hiszem a meccsnek vége. De nem semmi ez a szívósság egy ekkora kard esetében, gratulálok.

Tárgy: Avaren Kedd Május 11, 2010 10:02 pm

A válasz pedig nem sokára jött is. Illetve, előbb még nem, csak az, hogy Siph eltalálta, hogy Willnek nagyobb az előnye. Aztán pedig a kor... 23. Óh, az nem olyan sok. Éppenséggel 6 év korkülönbség. No, igen... Williamnek volt plusz 6 éve, hogy gyakorolhasson, és hogy tapasztaltabb legyen kardforgatás terén.
- 23? Igen, eltaláltad... még nem töltöttem be a 20-at. 17 vagyok. Így... igen, van okod dicsérgetni, hogy kiállok ellened... herceg. - valahogy jól állt Siphnek, ahogy kimondja a herceg szót. Bár jobb is volt így, hogy végre eltávolodtak egymástól, mert a túlzott kardközelség még veszélyt okozott volna... Siph szemében, vagy ki tudja. Sose lehet tudni, hogy az a kard mikor csap ki magából egy másik pengét, amit ők nem látnak. Meg általában ekkor szoktak jönni a kiskések. A másik nem is gondolná olyankor, hogyha közel van egymáshoz a 2 kard, akkor történhet más dolog is. Például léteznek varázslatok, amelyekkel ki lehet védeni támadásokat, vagy éppen irányítás alá vonni az ellent. Ez meg csalás lenne. Node, úgy tűnt, hogy William jól kispécizte, hogy a kard milyen anyagból van kovácsolva, és azt szó szerint kardjával kidobta Siph kezéből, aki a kardja után pillantott.
- Kicsikém... - mondta halkan.
*Istenem, add, hogy ne legyen baja!* - kissé már beteges, hogy ennyire odavan egy kardért, de hát... az egyetlen dolog, amire még büszke az életében, és akire, vagy amire számíthat. Szóval, Will lefegyverezte, és Siphnek szegezte a kardját, mire Siph lefordította annak élét, hogy jó, akkor legyen vége.
- Rendben. Vége. - reagálta le Will utolsó mondatát, aztán abban a tudatban, hogy Will letette kardját, futott a sajátjáért, hogy magához vegye. Akár egy gyermeket, olyan óvatosan vette fel.
*Huh.*
- William, ha keresnél a továbbiakban... lehet, hogy nem fogsz megtalálni. Viszont, ha meg akarnál mégis találni, akkor a szobalány tudni fogja, hol vagyok. Most viszont... mennünk kellene, nem gondolod?

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Kedd Május 11, 2010 10:24 pm

- Ennyire mindened az a kard? - kérdezte csodálkozón Will, mikor látta, hogy mennyire igyekszik Siph azt a kardot felszedni. - Hát akkor tényleg nem lehet odahaza jó sorod... - mélázott el csak úgy hangosan, de Siphre már közbevágott és mondta a magáét.
- Miért, hol leszel? - na igen, újabb érdekes arcvágás, de egy mosoly kísérte. - Ja készülsz a következő megmérettetésre? Csak tessék, állok elébe. De abban igazad van, hogy vissza kéne menni. Lassan hajnalodik és keresni fognak, hogy hová tűntünk. Anyukádnak kicsit túl gyanús lesz és le nem vakarod magadról. Bár így is faggatni fog, hogy mi volt a szobádban. - William elképzelte a jelenetet és akaratlanul is elnevette magát. - Muris lesz.
A herceg közben eltette vissza a tokjára a kardot, majd ami köpenyt a csatározásra ledobott, most magára kanyarította. Megvárta míg Siphre is végez és együtt mentek vissza a palotához. Ott aztán Will lassan búcsúzkodni kezdett.
- Hát akkor majd legközelebb találkozunk. Addig húzz bele nekem ha nem akarsz még egy ilyen befejezést. - Will értett ahhoz, hogy hogyan lázítsa a másikat, hogy "csak azért is megcsinálom" dolog legyen belőle. - Na hát akkor jóéjt hercegnő. - azzal elment a szállására, hogy másnapra kipihent legyen.

Hozzászólások száma : 2 Join date : 2010. May. 13.

Amint leszálltunk az arra kijelölt helyen már éreztem a szellemek jelenlétét. Drago leszállt hatalmas jégsárkányáról és megsimogatta a nyakát. Én is leszálltam Askookról majd ugyanúgy megsimogattam, hogy megnyugtassam. Nem minden sárkány érzékelte a szellemeket de ő igen. Különleges volt akárcsak én. Engem választott és én őt. Drago oda sétált hozzám és körbenézett az összegyűlt embertömegen.
'-Látszik, hogy nem gyakran találkoznak ilyen sárkányokkal.-Mondta Drago széles mosollyal. Én csak bólintottam és csatoltam hozzá még egy halvány mosolyt is, hogy Drago ne maradjon egyedül a jókedvével. Pedig tudtam, hogy nyugtalan akárcsak én is. Nem szerette az idegen helyeket. Elvégre se ő sem én nem hagyhattuk el Dragoniat valami gyakran. Ő mint a vezér Dakath utódja és egyben a jövendőbeli vezér nem hagyhatta el Dragoniat. Én mint a papnő utódja ugyanúgy bezártságra voltam ítélve. Mivel mindkettőnk felmenője elég hamar távozott az élők sorából a háborúk miatt, fiatalon kellett átvegyük a posztjainkat. Túl hamar kellett felnőnünk. A kivételesség úgy vélem sosem jár pozitív kiváltságokkal. Csak kényelmetlen kiváltságokkal.
'-Úgy halottam a hercegnő kedveli a sárkányokat.-Mondta Drago. Rá néztem, láttam a szemében, hogy félne itt hagyni a sárkányát, idegenek között. Az egyik bátrabb ember elindult a sárkányom felé. Igen, kivételes sárkány volt, csodaszép és hatalmas. Amint Askook úgy vélte, hogy az ember túl közel jött hozzánk azonnal lehajtotta a fejét mellém és az embert kezdte bámulni. Fenyegetően felemelte a szárnyait ezzel egy kisebb szélörvényt kavarva mire az ember azonnal megtorpant. Nem szóltam semmit csak megsimogattam Askook homlokát mire a sárkány visszahúzta a szárnyait és felemelte a fejét.
"-Ü..üdv...üdvözöljük önöket a királyi udvarban.-Mondta a fickó reszketve. Valamelyik bugyuta tanácsos lehetett. Csak az öltözetéből gondolom, hogy tanácsos. Másrészt pedig senki nem olyan bolond, hogy ilyen lazán megközelítsen egy sárkányt is. Mindegy, hogy az szelídített e vagy sem.

Tárgy: Re: Tiliem - Avaren Vas. Május 23, 2010 3:18 pm

A kastély udvarában nagy volt a sürgés-forgás, azonban a városban is körülbelül ugyanolyan nagy... sőt... nagyobb. A kastélyon belül is ugyanúgy szaladgált mindenki ide-oda, hisz értesültek a papnő érkezéséről. Siphre is most kivételesen nem a szobájában ücsörgött, hanem fel-alá járkált, sőt, mondhatni azt már szaladgálásnak is. Főleg, mivel sárkányt látott az ablakon át, így elkapta a hév, és nem állt meg, míg le nem ért a sok ezernyi lépcsőn. Édesapja, Dravan, a király már ott álldogált oldalán a mágusával, a főpapnővel szemben, és köszöntötték őt.
- Üdvözöllek királyságomban. Először is szeretném meghálálni, hogy első kérésemre eljöttél ilyen messzire. Tudod, Siphre hercegnő mostanában nem a legmegbízhatóbb, mióta William herceggel tölti legnagyobb szabadidejét, de mindenesetre én megbízom benne, míg a herceg mellett van. Minden bizonnyal biztonságban. De sose tudhatom, hogy milyen szándék vezérli őt, és milyen útra téved, így a feladatodat ezzel már el is árultam. Rengeteg aranyat fogok neked fizetni azért, ha ellenőrzöd leányomat. Az a feladatod, hogy őrizd őt, bármi áron. - jelentette ki a király, s közben mágusa vállára szállt egy sólyom. A saját sólyma. Eredetileg ő őrizte a hercegnőt, s a mágus az ő szemén át látta cselekedeteiket, de ez nem volt elég megbízható forma. A hercegnő pedig ekkor jelent meg a helyszínen, futott... egyenesen a főpapnő felé.
- Sárkáááány! - nos... édesapja talán nem igazán nézheti jó szemmel, hogy leánya oda-vissza van a sárkányokért, hisz az ő kötelessége az lenne, hogy hercegnő módjára viselkedjen. De ez ellen nem tehet semmit, már nem nevelheti belé. Siphre ekkor vette észre magát, hogy nem volt elég illemtudó. Ezért is mielőtt még olyat cselekedett volna, megemberelte magát, és illemtudóan pukedlizett.
- Üdvözlöm, papnő. - igen, ő is tudott róla, hogy érkezni fog, de arról már nem tudott, hogy miért.