Szakadék

Egy unatkozó angyal száll az égen, ha meg kéne neveznem Cissynek hívnám. Na szóval ez az unatkozó angyal egy királyfi őrzője, és eléggé megunta magát a palota falai között. Williamnak jelenleg órái vannak, ahol nagy valószínűség szerint nem eshet baja, így Cissy vette a bátorságot és szépen lelépett. Szárnyai egy szép de kissé ilyesztő helyre repítették, ahol egy árva lélek se volt, kivéve azt a furcsa madarat...De legalább it nyugalom volt, sehol egy cselédlány vagy inas, vagy a királyfiért epekedő és hangoskodó udvarhölgyek. Nekem elhihetitek, hosszútávon, már nagyon idegesítőek. Na szóval ott tartottunk, hogy leszállt valami sziklás helyen, és feloldotta a maga láthatatlan varázslatát. Amióta az egyik szárnya befeketült, sok erőt veszített és még az ilyen rutin képességek is nehezebbek lettek. Lábát nyugodtan lógatta le a szakadékból, és lefeküdt hátára, a kék eget nézte ami olyan távolinak tűnt. Hirtelen fülét újra megcsapta a madár fülksüketítő zaja. Bosszúsan felé nézett, amik fölfedezett valami különös erőt. Nem ült föl, nem tett semmit, egyszerűen csak várt hátha fölfedi valódi kilétét fajtársa.

Elégedett mosoly suhant át az arcán majd újra a nyugalmas pókerarcát öltötte fel.
- Köszönöm, meg vagyok. - Eléggé meglepődött a következő alakon. Egyértelműen érezte, hogy ez nem a valódi alakja kedves fajtársának, de ha nem is érezte volna, esze biztos megsúgta volna neki, hogy egy angyal nem nézhet ki ilyen különösen.
- A nevem Cissy, és előttem nem kell álcákat hordanod. - Mostmár fölült és Nicole szemébe nézve folytatta. Eleinte nem nagyon akaródzott elmondani, attól, hogy a nővel egy fajból származnak, nem jelenti, hogy meg is lehet benne bízni. Bár az angyalok nagy része megbízható de..Mi van ha Ő nem az? Esetleg ha bántani fogja azok után amit tett? Megvetéssel néz rá, és borzalmas szavakat vág a fejéhez, mint a többiek? Bár, már nincs mit kockáztatnia. Mindenki meggyűlölte, kitagadták. Egyedül már csak Will maradt neki, tőle pedig úgyse szakíthatják el. Mély levegőt vett majd belekezdett.
- A húgom beleszeretett a védettjébe, de a férfi visszautasította, és nagyon megbántotta.Ő ebbe teljesen belebolondúlt, emellett még sokat is veszekedtünk a dolog miatt. Az egyik alkalommal a vitánk elfajult és a torkomnak ugrott, teljesen begolyózott, és ahogy védekeztem...-Nem fejezte be a mondatot. Képtelen lett volna kinyögni, hogy "megöltem a saját húgomat". Úgyhogy szépen csöndben maradt, és reménykedett, hogy Nicola megértette a dolgot.

Elégedetten elmosolyodott, már az elejétől sejtette, hogy ez a helyzet. 'Neki valószínüleg az alakváltás lehet a különleges képessége, így érthető.~
- Semmi gond.-elmsolyodott. A többin meglepődött, angyal létére igen tudatlan volt saját fajával szemben.
- Köszönöm az együttérzésed, és nem. Tutommal nem lehet. Viszont ha még is képesek lennénk rá, skkor se akarnám. A húgom már nem ugyanaz a személy lenne aki volt. - szomorkásan fölhúzta lábait és fölnézett az égre. ű
- Tényleg hálás vagyok, de azt hiszem így van rendjén. Hiszek benne, hogy minden okkal történik, akárcsak ez.- vállá fölött fekte szárnyára mutatott, közben elhúzta a száját. Felsóhalytott és közben próbálta elhesegetni a kellemetlen emlékeket.
- És te? Hogy keveredtél ide, őrangyal vagy esetleg vándorló vagy? - Kérdezte, igazság szerint egyáltalán nem volt kíváncsi, csak mindig is úgy gondolta, hogy úgy illik ha ő is kérdez a másikról, ha az már megtette.

- Én is.- megint hátradőlt és a kék eget bámulta. A majomkodós dologra nem tudta hogyan is reagáljon. Ő eredetileg egy visszahúzódó és nyugodt személyiség és ne igazán tudja mit is kezdjen az ilyen..úgymond hiperaktív emberekkel. Megint csak felült és értetlenül bámulta a lányra majd felsóhalytott és beletúrt a hajába. Már ki akarta mondani, mikor szembe találta magát iokertestvérével, na erre már tényleg nem tudott mit mondani. Elmosolyodott majd halkan nevetni kezdett.
- Te aztán pörgős angyal vagy, nem mondom! Nem lehet unalmas élete a védettednekse! - még egy kicsit nevedgélt majd abbahagtya.
- Változz lóvá, mindig is szerettem azokat az állatokat!- Mondta szája szegletében egy apró kis mosolyal.

Elmosolyodott. Ahogy eddig megismerte, ez is a lányra vallt.
- Viszlát!- integetett egy keveset majd elgondolkozott. Mi van ha tényleg vissza lehet hozni az angyalokat? Bár mit számít, hisz Nissy nem lenne ugyanaz. Lassan feltpászkodott, neki is indulnis kellett, William órái már biztos véget értek. Megtornáaszatta szárnyait és már repült is védence felé.