Az ember azt hinné hogyha egy magas rangú és sokak által félt fejvadászklán vezetője nincs ideje semmire. Akkor mire alkalmaznánk a testőröket vagy is a helyetteseimet ha nem erre. Szóval egy kis pihenés képen az egyik városba utaztam és valami szórakozás után kutattam ami nekem is. Ekkor a nagy kószálás közben észrevettem egy hirdető táblát amin a sok papírfecni közül megtaláltam azt az egyet ami nekem kell. Egy aréna való meghívás volt ami mindenkinek szólt. A következő mondatok voltak olvashatóak rajta.

"Tisztelt elfek, sötételfek, és mágusok!
Aki szeretne sok pénzt tudni a markában, az jelentkezzen a holnap kezdődő Aréna mérkőzésekre.."

Nekem nem is kellet ennél több. Ez nekem egy remek kikapcsolódás és szórakozás egyben. Elvégre egy fejvadász mindig legyen harcra kész és éber egyben. Még az se baj ha veszitek elvégre mágusok is lesznek ott. Nekem pedig nincs mágikus tudásom. De azért a legtöbbet teszem ami tőlem telik. Szóval egyből az aréna felé vettem az utat és jelentkeztem. Egyből egy kapuhoz küldtek ahol arra vártam hogy szembenézhessek a leendő ellenfelemmel. Nem kellet sokat várnom kinyílt a kapu. Közben minden felszerelésem megigazítottam még odabent voltam. Majd kiléptem közben levettem a csuklyámat is hogy ne zavarjon harc közben. Majd ahogy kiléptem az ellen felem egy nő volt. DE nem becsülhetem alá ezért csak kihúztam a két kardomat és megpörgettem őket magam mellett. Az egyiket a karomra simítottam és a szememet rajta tartva csak vártam hogy támadjon.

Nem becsültem alá az ellenfelemet és jól is tettem ezt.A támadási nagyon hogy is mondjam könnyen védhetőek voltak. Szinte csak egy helyben állva kivédtem az ütését. Csak oldalra léptem egyet és könnyen mellé érkezett az ütés. Majd ahogy arrébb léptem közben megvágtam a hátát és ahogy földet ért elkezdtem pörgetni magam előtt és így haladtam előre hogy megtörjem a koncentrációját és ezáltal a varázslatát is. Nem volt nehéz dolgom hat.hat ütés elég volt vagy is tizenkettő. Szóval ahogy megtört vissza is húztam a kardjaimat és most mindkettőt védekező állásba állítva ahogyan megláttam hogy a kardját előhúzza. De nem ütni akart vele hanem egy felhőt idézett meg aminek a villámai engem akartak. Hát nem járt nagy sikerrel mivel sikeresen ki tudtam kerülni a villámokat kisebb nagyobb sikerrel. Hiszen volt amelyiket könnyen volt amelyik hirtelen jött és sokkal nagyobbat kellet ugranom hogy ne találjon el engem. Most pedig elkezdtem felé futni csak nem volt könnyű dolgom mert a felhő ugyebár követett. De inkább csak megálltam még nem értem oda az erszényemből elővettem néhány kis fémgolyót. Elég közel kerültem hozzá hogy megcélozhassam vele. Ezért a markomban lévő ötöt egyesével elkezdtem neki dobni őket. Ezek ha ilyen közelségből dobják nem tudnak nagyon fájni de elvonják a figyelmet. Meg mondjuk nem is erre találták ki őket. Szóval párat az arca irányába dobtam néhányat pedig a mellkasa felé. Remélve hogy elvonja a figyelmét . De közben folyamatosan kerülgetve a villámokat.

Ahogy a lány ledobta a füstbombát egyből a számhoz kaptam nehogy a köhögésemmel felfedjem a helyzetem. De miközben a füstben vártam meghallottam egy számomra is ismerős szót. "Carbo" Én is képes voltam magamat leklónozni ezzel a kis varázsigével és be kell vallanom nagyon hasznos tud lenni olykor. Szóval résen kellett lennem mert most akárhány lehet belőle de ahogy egy kicsit is eloszlott a füst megláttam az előttem álló alakot és egyből megtámadtam. De persze résen voltam mert bármikor kaphatok még egy ütés szóval folyamatosan a hátamat is szemmel tartottam. És nem sokára jött is két nyílvessző ami a hátam felé süvített. Még a füst egy része fenn volt szóval ő se látott engem tisztán és ő se engem. Nem volt sok időm hogy elkerüljem őket. Az egyik kezemmel levettem a csuklyámat és egyik kezemmel a klón arcára dobtam és gyorsan átlendültem a vállán keresztül háta mögé és így ő fogta fel a nekem szán nyílvesszőket. Előröl pedig az egész úgy nézett ki mintha én esnék el éppen a hátamban két nyílvesszővel. Miközben leguggoltam és hagytam hogy rám dőljön hogy úgy nézzen ki mintha a kezemmel még támaszkodnék. közben még azért hasba is szúrtam ahogy eldőlt a biztonság kedvéért. Ahogy hallottam a kijelentését még egy kis ideig nem mozdultam. Hagytam hogy kiélvezze amit hisz. Majd lelöktem magamról a már élettelen klónt és lehúztam róla a köpenyemet és vissza felvettem.
-Talán csak akkor ha végre sikerülne győznöd. De még eddig csak ahogy látom a köpenyembe sikerült kárt tenned.
Mondtam neki méregetve a két nyílvessző helyét a köpenyemben. Majd gyorsan használtam a teleport képességem és a háta mögött termettem és a nyakához szorítottam az egyik pengémet.
-Szerintem itt vége is lesz nincs igazam?

Még nem gondoltam hogy ennyi neki elég lesz ahhoz hogy feladja. Áh ahogy felmértem és ahogy bebizonyította nekem sokkal több rejlik a kislányban mint hogy annyi miatt feladná. Nem is okozott csalódást. De nyilván azért teleportált el mert észrevette hogy direkt nem az éles oldalát tartottam a torkához a kardomnak. Szóval észrevette vagy nem is törődött vele hogy a kis varázsigéje közben átvághattam volna a torkát. De nem is volt lényeg elvégre azt akartam tudni hogy mire is képes ez a kis lány. Hamar meg is kaptam a választ. Egy gyors varázslat kíséretében ami elvakított. Igen nekünk sötételfeknek hátrány hogy fényben nem látunk jól ezért is volt sikeres a technika egyben. Majd egy tűgolyót küldött felém de annyit azért sikerült látnom hogy valami fényes közeleg felém a vakságom ellenére. Szóval kitértem előle de a köpenyem és a karom egy kis részét megkapta de semmi vészes nem történt. De érdekesnek találtam hogy nem akart leszúrni pedig az alkalom adott volt. Na jó azért nem sebzett volna meg súlyosan de azért valami sebet okozott volna. Szóval ahogy elesett balszerencséjére a kőben gyorsan odaléptem és egy ollót formálva a két kardból a nyakához tartottam hogy hogy egyik irányba se tudjon esetleg elmozdulni.
-Idióta miért nem tetted meg amikor meg volt az esélyed rá?
Kérdeztem tőle direkt alig hallhatóan hogy a közönség nehogy meghallja. Amikor nagy újdonságban törtek de ugyan is nem a legszebb így nyerni de végül is ő hibázott nem én.
-Ja és bármi mozdulat vagy varázsige és a fejedet leválasztom a nyakadról. Mert most ahogy látod már az éles oldalukkal környékezik a kis torkod a kardjaim. Úgyhogy jobb ha semmi ostobaságot nem teszel. Mert még lesz egy ajánlatom számodra amit nem fogsz visszautasítani az az érzésem.

Láttam hogy az ajánlat jobban lázba hozta mint az amit előtte mondtam neki. Nyilván nem is nagyon lett volna kedve elmondani hogy miért nem tette meg a dolgot. Szóval nem is tudtam hogy magyarázzam meg neki hogy csatlakozhat a klánunkhoz. De viszont egy teljesen új életet fog kezdeni és ugye kiképezzük arra amiért minden fejvadászt jobb kerülni.
-Nincs más választás. Elfogadod az ajánlatot vagy itt vágom át a torkodat. Ami pedig nem más mint hogy csatlakozni fogsz az én általam vezetett fejvadászklánhoz. Na mit szólsz? Egy rakás új dolgot tanulhatsz és felszerelést is kapsz. Mindent biztosítunk ameddig tartod magad a szabályokhoz ha nem akkor ez a sors vár rád amit most itt tehetnék veled. Szóval gondolj bele mennyire megváltozna az életed. A küldetéseiddel sokkal több pénzt szerezhetsz mint itt. Nos hogy döntesz? A halál vagy csatlakozol hozzám?
*Mondtam neki elég ridegen az utolsó mondatot miközben erősen tartottam. És a másik pengémet a szívéhész nyomtam a hegyével hogy nyomatékosítsam a mondanivalóm a számára. Ilyen ügyekben nem vall rám hogy elviccelném a dolgokat.*
-Úgy is sokat fogod még hallani de Nalfein Do Urd a teljes nevem.

Látszott hogy tetszett neki az ajánlat. De ami nem tetszett hogy egyből alkudozni kezdett ami akár az életébe is kerülhet hogyha a klánban teszi majd ezt. Én pedig akkor nem tagadhatom meg a példák statuálását ami nem más mint a nyilvános kivégzés. Ami akár most se esett volna nehezemre. De kitudja talán sikerül belőle egy igazi fejvadászt nevelni.
-Nem azért zsarollak. Ugyan is a mi klánunk nem nagyon szereti a nyilvánosságot. Azt pedig nem engedhetem hogy valaki akit bevenni szándékozunk csak úgy elsétáljon. Ez esetben ha nemmel feleltél volna átvágtam volna a torkod egy sima mozdulattal.
Mondtam neki. Hiszen nem vagyok egy véres kezű uralkodó de ragaszkodom ahhoz amit az elődeink lefektettek mint szabályokat és sosem voltam belőle hajlandó engedni ezt mindenki jól tudja. Meg ráadásul engem a leendő klánvezérét zsarolni próbál még is mit képzel ez magáról? Szeretem ha valaki szereti feszíteni a a húrokat de ne ennyire.
-Mit szólnál hogyha azt mondanám hogy csatlakozol és meghagyom a a jelentéktelen kis életed?
*Kérdeztem tőle a szabad kezemben lévő pengét megpörgetve és a nyakához emelve.*
-Az alattam szolgálás igen megtörténik mivel minden tanítvány tőlem kapja a küldetéseit egy ideig. Szóval egy új élet vagy halál? A döntés egyedül a tiéd.

-Akkor imádkozz mert ma megtérülsz az istened előtt ha egyáltalán hiszel valamiben.
Mondtam neki és egyszerűen megettem. Elvágtam a torkát. Legalább is a mozdulat azt eredményezte volna ha megint a kardomat nem az életlen végével tartom a nyakához. Meg akartam tudni hogy meddig megy el. Szóval van benne kitartás de engedelmesség is ha rá van kényszerítve. Szóval már előre látom mennyi büntetés is vár rá ha nem változtat a kis szokásán. Főleg mivel alattam fog szolgálni mint tanítvány dupla büntetést fog kapni. Ráadásul én még elnéző leszek de a többiek nem főleg Malik és a többiek nem.
-Nos rendben van felezünk ha csak nem ijedtél meg nagyon az iménti kis tettemtől. Nos akkor én győztem szóval ideje is lenne mennünk hogy elkezdődjön az új életed.