Hitskin.com

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Jún. 21, 2010 12:50 pm

- Aki majd jön. -mosolyodott el. - Merről is jönnek?
Kérdezte, de felesleges volt, mert már ki is szúrta őket. Gyorsan felmérte a terepet.
* Orkok, koboldok. * - nézett rájuk. - * hmm... A koboldoknak még arra sem jut, hogy normális védőcuccosuk legyen? A fa nem sokat fog bírni. *
Majd elvigyorodott s elindult az egyik közelebb lévő koboldhoz, s lesújtott rá a kardjával. Majd pördült egyet s a másik oldalra is suhintott.
- Megy ez mint a karikacsapás. - mondta, miközben a kardja tovább ölte a népet.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 13.

- Nem probléma. - Mondta, majd kajdját bal kézbe vette, míg a jobb kezében egy tűzgömböt hozott létre.
*chö... fura egy lány. * - nézte, ahogy szárnya nő Amelianak.
- Szummonálás? - kérdezte, bár ez inkább nem is kérdés volt, hanem kijelentés.
Megjelenítette szárnyait, majd felrepült, s elindult a sereg felé.
- Sámánok... Hol vannak? - nézett körbe. - Kicsi sámán gyere ki ég a házad ide ki' .
Már jóval bentebb haladt, mikor feltünk neki a két ork sámán.
* hát ezek sem a legszebbek. * - húzta el a száját, majd feléjük küldte a tűzgolyót, mely hatalmas robbanással csapódott be.
* Hmmm... Ez könnyű volt. *

Hozzászólások száma : 25 Join date : 2010. May. 24.

*Amelia is felrepült, és elő is hívta az elektromos villámokat a kezében. A bal kezéből egy villám gömböt küldött az íjászokra, a jobb kezéből pedig egy villámcsapást ugyan oda. Ha nem az összes, de 3-4 íjász biztos meghalt.*
-De jó! Még élvezem is!
*Jelentette ki, majd folytatta ugyanezt az íjászokfelé, míg meg nem haltak...*
~Amelia szuper csiga..na ez nem lett valami jó vers..~
*Gondolta nagy mosollyal a száján.*

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Jún. 21, 2010 5:28 pm

Shin kezében egy tűzgömb jött létre melyet bedobott a tömegbe. A várt hatás nem maradt el, s akikhez hozzáért, kissé megpörkölődtek.
- hmm... Eddig gyerekjáték. - mosolyodott el, majd kardjával lerohanta az egyik koboldot, s levágta a karját. Aztán jött a következő. Eldobta a kardját, egyenesen egy másik fejét vette célpontba, majd a kezében megjelent újabb tűzgömböt is felé dobta.
- Így kell ezt csinálni. - Vigyorodott el. - Reddo!
S pillanatokon belül ott termett a kardjánál s kirántotta a halottból, s újabb rohamot intézett.
- Ennyit a seregről. Még egy 5 éves is könnyűszerrel legyőzné őket. - vigyorodott el.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 13.

- Nézzük csak. - Nézett szét. - Mennyünk biztosra. Nem bízom az egy tűzgömbös halálban. Főleg hogy ezek sámánok.
Újabb tűzgömb jelent meg a kezében, mely ismét csak a két ork sámán felé repült, majd zuhanó repüléssel, a kardját szúrásra készen megtámadta őket. Míg az egyiket leszúrta, addig a másikat fejen rúgta, ami miatt az megszédült. Ruby kihasználta a helyzetet, s kirántotta a kardját a másikból, s kissé fentebb repült. Érezte, hogy elönti a tűz a testét, s majd az körülötte örvényként táncot jár. Ezzel is azt remélte, hogy nem fogják megközelíteni. vagy ha igen, kissé szénné fognak égni.
- Neked van már kemény fejed, hallod - e. - szegezte neki a fegyvert, majd nekitámadt.

Tárgy: Re: Erdő Szer. Jún. 23, 2010 10:42 pm

Óh! Szóval, a harc megkezdődött. A sámánok csak egy helyben álltak, nem mozdultak sehová. Amúgy sem tudtak volna mivel küzdeni, nekik csak a "hatalmuk" volt nagy. Az orkok pedig küzdelembe indultak veletek, ugyanakkor a koboldok is jobban teljesítettek, mint ahogy azt elvárta volna tőlük Frau. Már csak azért is, mert az orkok szívósak voltak, és kemények, őket nem lehetett seperc alatt a földre küzdeni, és ezt mindenki tudta, még azok is, akik jobban hittek magukban, vagy akár kardjuk erejében. De mivel köztudott, hogy az orkok lassabbak egy ember szabásúnál, ezért az nehezíti munkájukat. Mindenesetre csak annyit észlelhettetek, hogy egyikőtök karja megsebesül. Talán meg sem érezte, mikor megvágták, csak utána észlelhette, mikor egy csípős fájdalom kerítette hatalmába felsőkarját. Shin Ki Ki. Megvágtak. Pedig annyira elszántan küzdöttél, mégis úgy, mintha fejedet elborította volna a sötétség, s attól nem látnál. Nem láttad, hogy mégis mikkel állsz szemben. Nem a külsejük alapján kell őket megítélni, hogy milyennek tűnnek, ki kell ismerni az ellenfél mozdulatait. És a sámánok? Ők továbbra is mormolták igéjüket, mely lassan úgy hatott, mintha a levegő nehezedne. Végülis... 2 élő számára. Ruby és Amelia. Nem repülhettek. A sámánok megbűvölték szárnyaitokat, így azok olyanok, mikor szállni akartok, mintha egy nehezék húzna vissza a földhöz. Szóval, a sámánok ennyitől nem purcannak ki. Említettem, hogy rosszabbak egy mágusnál... védelmi faluk erős, melyet saját maguk köré alkottak, egyenesen a bőrükre. A koboldok most csoportosan szálltak rátok, mindegyikőtöknek jutott legalább 3, és ott püföltek, ott csapkodtak titeket fegyvereikkel, ahol csak tudtak. A szárnyak ugyan már nem segítenek, hacsak valamelyikőtök nem tud az egyik sámán közelébe férkőzni, és megszüntetni az átok hatását. De erre már nektek kell rájönnötök, magatoktól, legfőképp arra, hogy 3 közül melyik sámán okozhatta ezt a titeket sújtó csapást.

Hozzászólások száma : 25 Join date : 2010. May. 24.

*Amelia célpontot váltott és a sámánok felé kezdett támadni. Gyorsan klónokat csinált magából, és a sámánok felé kezdett támadni. Közben szétvált a farkasával, elvesztette szárnyait de a farkasa még hűen támadott tovább. A farkas elkezdte nagy karmaival támadni az egyik sámánt.*
-Shin! Jól vagy?
*Kérdezte, majd értetlenül nézett az angyalra.*
-Gyógyítsd meg! Addig támadok!
*Mondta, majd teljes erejével elektromosságot irányított a sámánok felé.*
~Addig nemhagyom abba ameddig a sámánok megnem halnak!!!!~

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Jún. 24, 2010 1:45 pm

*Hát ez kicsit fájt...* - szisszent fel Shin.
- Jól vagyok. - mondta, majd a csapatokba verődött koboldokra nézett.
* Hát ezek aztán keményen küzdenek.* - gondolta, s szorosabban tartotta a kardját. - * Csak ne fájna ennyire. *
- Ruby... Nem akarsz egy kicsit sietni? - korholta.
* Addig is, nem ártana védekezni... Bár így nehéz lesz.*
Felvett egy védekező alakzatot, s várta a támadásokat.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 13.

-Már ott is vagyok. - mondta, majd repülésre tárta a szárnyait.
* Mi a ...?! * - csodálkozott el. - * Nem birok repülni?! *
Pár másodperc múlva, miután rájött, hogy hiába próbálkozna a repüléssel, eltüntette azokat, s már indult is Shint meggyógyítani.
* Rendesen érzem azt, hogy neki fáj. * - húzta el a száját. Percek múltán ott is volt mellette, s elkezdte gyógyítani a védencét.
- Nos ezzel meg is volnánk. - mosolygott Shinre miután meggyógyította a karját.
- Segítek neked. - mondta. - Amelia úgyis jól elvan a sámánokkal.
Fejezte be, s pár lépéssel hátrébb lépett.
- Na kezdődjön a buli! Ignis Ensis! - miután kimondta, több kard jelent meg mögötte, melyeket az ellenfél felé dobált, s mind emellett addig vagdosta a kardjával a lényeket, míg azok holtan nem estek össze.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Jún. 24, 2010 5:50 pm

// Azt a jó mindenit, hogy nem jösztök rá! =P//

A sámánok továbbra sem adták fel a küzdelmet, ugyanúgy védték magukat, így Ameliának nehezebb dolga akadt, mint azt gondolná. Az elektromosságot úgy elnyelték, mintha egy feketelyuk nyelt volna el egy űrhajót. Szinte lepattant róluk a varázslat. A koboldok, és az orkok pedig továbbra is ostromolták Rubyt, és Shin Ki Kit. Úgy tűnt, nem igazán akarják feladni a küzdelmet, és eszük ágában sem volt meghalni. Páran persze mégis belehaltak a Ruby által osztott csapásokba. De nem mind. Még a fél sereg sem dőlt ki, alig néhány, ami azt jelenti, hogy eddig csak a negyed sereget pusztítottátok el. A sámánok továbbra sem hagyták magukat, így Amelia nem akaszthatta ki a védelmet, amely körülöttük épült fel. A koboldok pedig arra próbáltak törekedni, hogy körbe vegyenek titeket, és harcképtelenné tegyenek. Újabb kardcsapásokkal vágtak nektek, ami azt illeti, a távolból valahonnan fejszéket is hajigáltak felétek. A küzdelem egyre húzósabb lesz, és nehezebb lesz megbirkózni ezzel a hordával. Itt már csak a csapatmunka segíthet, hisz hárman vagytok, külön-külön nem mentek semmire.

Hozzászólások száma : 25 Join date : 2010. May. 24.

*Amelia hirtelen feleszmélt.*
-Ruby, dobj egy hatalmas tűzgolyót a sámánok felé! Én egy nagy villám gömböt dobok! Shin! Te meg valami ilyesmit csinálj!
*Mondta, majd ő is így tett.*
-Remélem így sikerül!
*Mondta, majd minden erejét bevetve "kilehelve erejét" támadott.*

Tárgy: Re: Erdő Pént. Jún. 25, 2010 3:55 pm

*hát... Így nem nagyon fog menni ez a harc.* - gondolta.
Percek múlva Amelia hangját hallotta.
* Szóval most a sámán a célpont? * -értetlenkedett, majd ráeszmélt Amelia parancsainak lényegére.
-Csoportmunka? - nézett egyet, majd megvonta a vállát.
- Tűz jó lesz? - A választ meg sem várva, létrehozta a tűzgolyót, s ő is a sámánok felé irányította a támadásait..

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 13.

- Tűzgolyót? - nézett Ameliára. - Mire készülsz?
Bár kicsit bizalmatlan volt, mégis tette amit a lány kért. Elkezdte létrehozni a tűzgolyót.
Hirtelen megszólalt Shin.
* Csoportmunka? * - nézett rá a lányra, majd vissza Ameliára.
- Értem már! - nevetett fel. - Nos, akkor támadás!
* Talán így meghalnak.* - gondolta, miközben becélozta a sámánokat. Összeszedte minden erejét, s megtámadta a sámánokat.

Tárgy: Re: Erdő Pént. Jún. 25, 2010 4:36 pm

No lám, végre rájöttetek, hogy mit is kell tenni abban az esetben, hogy végre leküzdjétek a sámánokat. Amint feléjük irányult az összesített varázslat, meghökkenve nézték, aztán már csak nézhették volna az eredményt. Kisebb füst keletkezett, aztán csak a hűlt nyomukat lehetett látni. Illetve, lehetett őket látni, amint holtan esnek össze. Már vége a varázslatoknak, csak támadni tudnak. S mivel a sámánoknak vége, megkönnyebbülten vehetitek észre, hogy Ruby újra tud repülni. Bár ez talán neki volt nagyobb megkönnyebbülés. Az orkok dühösek lettek, hogy vége a sámánaiknak, és újabb sorozatot indítottak felétek. Próbáltak ők is csapatokban dolgozni, hogy egyesített erővel végezhessenek veletek, de talán nem ment annyira jól nekik. Szívósak, az biztos, de agyuk... az nem sok volt, szóval nem tudták, hogy mi a csapatmunka lényege, így csak össze-visszaság lett belőle. De a koboldok azért agyafúrtabbak voltak, és egy-egy ork csapása mögött mindig ott lapultak. Így, ha egy ork támadott, eléfutott egy kobold, és ő is vágott. Ami pedig azért volt kevésbé kivédhető, mert a koboldok kétszer kisebbek voltak egy orknál. Így mondhatni, megint csak ért titeket egy-két vágás. Ami azt illeti, Ameliát megsebezték a vállánál, Shin Ki Ki is kapott egy kisebb sérülést a karjára, s Ruby is a szárnya tövéhez közel, épp, hogy nem a szárnyát vágták le, ami pedig nagy veszteség lett volna...

//Még írjon mindenki egy-egy postot, hogy hogyan végeztek a többi orkkal, és kobolddal. Részletesen kérek mindent leírni, nem csak annyit, hogy egyet vágtok rajtuk, és huss, kifeküdt egyszerre 10. Ha ezzel megvagytok, értékelem a játékotokat, és jutalomban részesülhettek!//

Hozzászólások száma : 25 Join date : 2010. May. 24.

*Amelia nagy örömmel folytatta a harcot. Villám gömböket, villám nyilakat dobált a koboldok felé. Hogy miért? Mert a villámtól nem tudják megvédeni azok a fa eszközök őket. Erős villámláncot indított, el. Az egyikbe belecsapott, ami átvezette a másikba, és így tovább..*
-Ügyesek vagytok!
*Mondta, majd rákacsintott Shin-re, és aggodalmasan ránézett Ruby-ra.*
-Ruby? Jól van a szárnyad?
*Kérdezte aggódva, pedig nem is az ő angyala. De azért elszántan folytatta a harcot, és minden erejét beleadva egy kardal kezdte ütni az orkokat, is. Többször megvágták őt, de persze ő meg többször agyon szúrta őket. Nagy nehezen, és lassan sikerült ki "szúrnia" a koboldokat a csatatérről. A többi a lányok dolga volt.*

Tárgy: Re: Erdő Vas. Jún. 27, 2010 7:08 pm

* Hm, egész ügyesek vagyunk. * - gondolta, mikor egy ork megsebezte a karját.
- Miért mindig a karomat? - kérdezte, majd folytatta tovább a harcot. Kardját úgy forgatta, hogy egyre több sérülést kapjon ellenfele, s ő viszonylag megússza apró sérülésekkel. Bár volt közöttük nagyobb is, de azért ő is osztogatta a halálos sebeket. Elterelő hadműveletként tűzgolyókat dobált az ellenfél felé, majd rögtön karddal támadt is.
Rámosolyodott Ameliara, s tovább folytatta a harcot.
Úgy rendezte az egészet, hogy Ruby közelében maradhasson, hisz ő rosszabbul járt, mint Shin, vagy Amelia.
Ruby, tudod így folytatni? - kérdezte, majd pillanatokon belül tovább folytatta a harcot. Bár ő lassabban haladt, mint a többiek, ám mégis csak hullottak el az ő keze által orkok és néhány kobold is.
Pumakölykök, akik eddig megbújtak a fák védelmében, most előtörtek, s ők sem kimélték azt a néhány koboldot, mely feléjük tévedt. Karmolták és harapták áldozatukat, s miután holtan esett össze, keresték az újjabb zsákmányot. Bár ők sem úszták meg sérülés nélkül, de azért mégis csak folytatták a harcot, hisz gazdájuk is harcolt, a ő is bevett néhány kardcsapást.

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2010. May. 13.

*Heh, végül is megöltük őket.* - mosolyodott el, miután látta holtan összeesni a sámánokat. - * Viszont nem tetszik az orkok viselkedése. *
Kardjával kivédte a támadásokat, s ő is visszavágott nekik.
- *Ahhoz képest jól harcolnak. Mármint a technikájuk nem rossz.* - Ahogy kigondolta ezt, éles fájdalom hasított bele a szárnyába. Az egyik szörny majdhogynem levágta a szárnyát.
* Ez iszonyúan fáj* - szisszent fel. Érezte, ahogy a fájdalom átjárja a testét. - * Hát jó... Ti akartátok. *
Nem figyelt többé a többiekre, s nem is válaszolt kérdéseikre, ehelyett újult erővel támadott tovább. Körülötte izott a levegő, s szinte olvasztott a hője. Eltávolodott a többiektől, hogy őket ne érje semmilyen égési sérülés, s mikor már úgy érezte, hogy megfelelő a távolság, elkezdte támadni a köré gyűlt orkokat.
Fegyverét eldobta, mely vagy végtagot távolított el a helyéről, vagy éppenséggel beleállt a szörnybe. Persze arra figyelt, hogy ne a társait találja el. Majd a kardja után tűzkardokat küldött, s tűznyilakat.
- Ignis paries - miután elhagyták a szavak a száját, egy tűzgömb jelent meg a kezében. Pillanatok múlva, kissé ívelte eldobta az ellenfelei felé. A becsapódás után egy tűzfal jelent meg az orkok körül, persze ő is benne volt a körben.
* Így nem tudtok menni sehova sem* - jelent meg az arcán egy gonosz mosoly.
- Nesze nektek! - majd kardját visszahívta, s minden erejét összeszedve támadott. Bár szerzett újabb sebeket, de támadásai folytán több ork is elesett.

Tárgy: Re: Erdő Vas. Jún. 27, 2010 8:30 pm

A csatatéren a szörnyek végül eggyé váltak a földdel. Az orkok nem tudtak hova rohanni, már így az elején sem, amikor láttak titeket új erőre kapva, aztán meg egyfajta tűzgyűrűbe zárva. A koboldok talán még annál jobban reszkettek félelmükben, hisz eleve kisebbek voltak az ork társaiknál. Támadás helyett inkább csak védekeztek, bár aligha tudtak, hisz ők semmilyen szinten nem rendelkeztek mágiával, páncéljaik pedig ahelyett, hogy elnyelték volna, vagy visszaverték volna a varázslatokat, inkább engedtek nekik. A kardcsapásokat sem tudták elviselni, mivel a fa könnyen áttörhető. Menekülni már nem tudtak, mert lábuk a földbe volt gyökerezve. Kimondhatatlan erő tartotta lábukat a földhöz tapadva, amit ebben a küzdelemben csak ők érezhettek legbelül: a félelmet. Talán Frau mégsem végzett jó munkát, mint ahogy azt gondolta, és becsúszott egy-két hiba a számításaiba.
De ti végre megízlelhettétek a győzelem illatát, s ami azt illeti, ezzel végét is vette a küzdelem: az orkok és a koboldok ott feküdtek saját vérükben, holtan. De még tudhatjátok, hogy itt nincs vége... Frau ezek után már csak erősebb lényeket fog csatába küldeni.

//Remek! Akkor meg is kapjátok a jutalmatokat.^^
Bár mindnyájatoknak figyelni kellene a kisebb-nagyobb íráshibákra, hogy áttekinthetőbb legyen egy post, és a sorokat végig kell írni mindig, hacsak nem következik egy párbeszéd, vagy egy újabb bekezdés.
Ameliának megjegyezném, azaz immáron Ashleynek, hogy a cselekedeteket folytonosan írja, mindenféle csillag nélkül. A gondolatokat kell két csillag közé ékelni. Ha pedig párbeszéd van, akkor utána nyugodtan folytathatod a folytonos írást. Például:
- Ügyesek vagytok! - mondta, majd rákacsintott Shinre...
Remélem, hogy ez érthető. Ugyanakkor a jutalmad 10 pont. Kérlek, írd fel az adatlapodra.^^
Shin is odafigyelhetne néha a ragozásokra, bár ez folyamatosan csökken a játékai során. Előfordulnak olyanok, amikor néha nem értek egy-egy részletet, de lehet, hogy ez csak miattam van, és kezdenek összefolyni a betűk. Azonban a játékod élvezhető, így megítélek neked 10 pontot, amit szépen felírhatsz az adatlapodra!^^
És itt jön Ruby. Neki is előfordulnak néha a postjaiban az íráshibák, de ugyanakkor szeretem azt, ahogyan játszik. Azért régen láttam már olyas valakit, aki hosszan le tud írni egy cselekedetet. (tisztelet a kivételnek, mert kivételek mindig vannak, s ők erősítik a szabályt.) A te jutalmad is 10 pont, kérlek, írd fel az adatlapodra!^^

Köszönöm a játékot!

Tárgy: Re: Erdő Hétf. Júl. 25, 2011 10:15 pm

- Ken'Sha -

Tavasz. A legszebb évszak. És egyben a kedvencem is. Ilyenkor virágokba borulnak a fák, kellemes az idő, s ahogy most is, arcomba csap a lágy szellő, ahogyan Zara hátán ülök, s szállunk egyenest Normere erdejébe. Általában, ha tehetem, mindig ide jövök, ahol megnyugodhatok, elvégre én sem lehetek bezárva Dragonia városába.
Zarával egy tisztáson szálltunk le, s míg én egy árnyékot adó fa tövében foglaltam el helyemet, addig ő megkuporodott mellettem. Bár azt aligha tudta volna megtenni a nagy termetével... másrészről mindenki észrevenne a távolból is egy hófehér sárkányt.
Mindenesetre, annak ellenére, hogy pihenni jöttünk ide, minden egyes neszre figyelek, nehogy egy olyan alakkal legyen majd dolgom, aki sárkányokra vadászik, vagy éppen emberekre.

Hozzászólások száma : 51 Join date : 2011. Jul. 25.

Annyi helyen jártam már ezen a bolygón, de még egy hely sem nőtt úgy a szívemhez, mint Normere erdeje. Innen származom, és meglehet, hogy ritkán járok itt, akkor is ez a kedvenc helyem.
A táborom már felvertem. Valahol az erdő sűrűjében van. Sajnos muszáj vagyok enni valamit, így legegyszerűbb, ha vadászok. Nem szívesen tettem, főleg nem ezen a helyen. Két napja nem ettem semmit, ugyanis úton voltam. Szerettem volna találkozni a fajtámbeliekkel, és erre itt van a legnagyobb esély. Víz még ugyan van a kulacsomban, azt ráérek újratölteni, de az este mindenképp szeretném valamivel elűzni az éhségem.
Halkan lépdeltem előre. Íjam a kezemben. Fülemet hegyeztem, szemem élesítettem. Semmi nem kerülte el a figyelmem. Éreztem, és hallottam,hogy van valami a közelemben. Itt-ott megreccsent egy ág, viszont a fák olyan sűrűn álltak ezek a területen, hogy pár méterrel magam előtt már semmit nem láttam. De biztos voltam benne, hogy egy nagy testű állat pihenget a nagy fák mögött. Lassan közeledtem, észrevétlenül. Egyik fa mögül a másikhoz szökkentem menedékért. Aztán a hangokból ítélve rájöttem: ha kifordulok, szembe találom magam vele. Íjam felhúztam, és nagy lendületet véve kifordultam, de még megadtam az esélyt, nem lőttem. Persze meglepetésemben majdnem elengedtem a húrt... Egy hófehér sárkánnyal és egy csinos hölggyel találtam szembe magam. Egyből leengedtem a fegyverem. Nem tudtam, mit csináljak. Egyrészt így szemtől szemben ez a sárkány széttép, másrészt nem tudom, hogy viselkednek ezek ketten, ha fegyvert fognak rájuk. Bocsánatkérően felemeltema kezem.
-Sajnálom! Azt hittem, valamilyen vadra bukkantam. Nem szándékoztam ártani senkinek! - igyekeztem azért készenlétben állni. Nem tudhatom, hogy ők vadásznak-e valamire....

Tárgy: Re: Erdő Kedd Júl. 26, 2011 12:13 am

Csendben ülünk, minden egyes neszre felfigyelve. De egyelőre semmit sem hallok, másrészről annyira nem nyugodt minden... a madarak csicsergése tölti be az erdő már így is meghitt szépségét, valamint Zara is ad egy kis bájt a tájnak hófehér ragyogásával.
Rámosolygok, amint felém fordítja a fejét. De a nyugalom hamar elillan, amint azt veszem észre, hogy Zara nyugtalan, s már nem olyan tekintettel figyel rám, mint azt eddig tette.
~ Valaki a közelben van...~ - jelez nekem telepatikusan, mire felpattanok kicsit ijedten. Bár semmi okom nincs rá, elvégre, akivel most szemben állok, az egy elf. Ennek ellenére is, mivel idegen számomra jelenléte, tartok tőle egy aprónyit, akkor is, ha tudom, hogy harcos vagyok. A külsőm talán megtévesztő, és egy ártatlan lánykának tűnök... mert senki sem nézné ki belőlem, hogy a drakojanok közé tartozom.
Résnyire nyitott szájjal bámulok felé, aztán leesik a tantusz, hogy ő nem szándékozik ártani nekünk. Zara is feláll, s a hátam mögé sétál pár lépéssel, s onnan figyeli az elf férfiút.
Egy bátor mosolyt engedek meg magamnak, mindezt a fiúnak címezve, hogy ugyan, nincs semmi baj. Talán észreveheti, hogy nem beszélek... de pár pillanatra tudom használni a telepátiát.
~Mi sem vadászunk...~ - üzenem neki, ezzel egy hang szólalhat meg a fejében. Az én hangom... amit én magam is olyan rég hallhattam már. Talán, ha nem lett volna az a csata, még most is beszélnék. Elmehetnék Anamúrhoz is, hogy oldja fel az átkot, de felesleges lenne beszélnem. Ha majd értelmet nyer számomra a nyelv, a beszéd, megértetem magammal, hogy szükségem van rá.
Intek egyet a fiú felé, amolyan üdvözlésképpen. Semmi ártó nincs bennem, sem Zarában, így csatlakozhat hozzánk, esetleg... ami történik.

Hozzászólások száma : 51 Join date : 2011. Jul. 25.

Kezeim a fejem mellett, de rettenetesen figyeltem, a legkisebb jelre és előrántom a tőrömet, és elhajítom. Persze erre nem volt szükség. Eddig a nagy termetű sárkányt néztem, de egy idő után a tekintetem a lányra vándorolt. Amint ránéztem, elmosolyodott, és egy hangot hallottam megszólalni a fejemben, majd intett egyet.
~Tehát néma lenne?~ Miután kiderült, hogy nem vadásznak senkire és semmire, elkezdtem elemezni a helyzetet.
~Hm... Sárkánnyal. Aki szemmel láthatóan közel áll hozzá. Csak nem egy...~
-Drakojan? - valamiért hangosan kicsúszott a számon. Ha ő valóban egy drakojan, akkor nincs mitől tartanom. Nem eggyel találkoztam utazásaim során, és pozitív élményekkel gazdagodtam. Azt hiszem, itt az ideje a bemutatkozásnak.
-A nevem Ken'Sha. Valamikor itt éltem ebben az erdőben. Kit tisztelhetek benned? - közben visszaraktam a nyilat a tegezbe, az íjat pedig a vállamra vettem. Kicsit lazábban vettem a dolgokat, persze jobb kezem ettől függetlenül közelebb tartottam a kardomhoz, bár tudtam, hogy ha ők támadásra adják a fejüket, nekem végem van. Nem voltam annyira biztos magamban, mint amennyire szoktam, és elég hülyének is éreztem magam miatta. Mindenesetre a lábam lecövekeltem ott, ahol megálltam, már csak azért is, mert valami visszatartott attól, hogy közelebb lépjek, valamint mellettem trónolt egy vaskos fa, ami szolgál egy kis menedékkel, ha el akarnék ugrani valami elől.

Tárgy: Re: Erdő Kedd Júl. 26, 2011 10:48 am

Észreveszem, hogy először a sárkányomat méregeti, aztán egyenest rám néz. Ugyanúgy tartom azt a mosolygós, életvidám arcomat akkor is, amikor hangosan felteszi a kérdést: drakojan. Néha úgy érzem, hogy úgy szeretném ezt a szót kimondani, és úgy bemutatkozni akárkinek, mint bárki más.
Amikor felteszi a kérdést, ezzel a mosollyal az arcomon igenlően bólintok egyet. Igen, az vagyok. Le sem tagadhatnám. A legtöbb drakojan egy átlagos ember, némelyikük felspécizve némi szél vagy tűz elemmel. Ez esetben, mivel még nem tartozom a tapasztaltabbak közé, mágiával nagy szinten nem rendelkezem, csak Zarának adatott meg, hogy használhassa a szél elemét. A tüzet már amúgy sem nézné ki belőle senki, másrészről nem illene hófehér tónusához.
Amikor bemutatkozik, azon gondolkodom, hogy hogyan is mondhatnám meg neki az én nevemet. Persze, puha a föld, s rájövök, hogy a porba is írhatom. Látom, hogy azért kicsit tart tőlünk, mert valójában... egy drakojan puszta fegyverével erősebb, de nem volt szándékomban támadni... maximum, hogy védekezzek. De erre most nem igazán kell figyelnem, mert ha mégis történne valami, azt Zara hatékonyan távol tartja tőlem.
Közelebb lépek az immár névileg megismert Kenhez, feltartva a kezemet, hogy semmi rossz szándék nincs bennem, s közeledésemmel nem akarom megtámadni. Amikor már kellő távolságra, vagy inkább közelségbe jutok, 1 vagy legalább 2 méterre tőle, nagy nyomtatott betűkkel a porba írom a nevem: Aida Mo. Ezt olvashatja le, mindezt magamnak fejjel lefelé, hogy számára olvashatóbbá váljon. Közben még mindig nem hervad le a mosoly az arcomról, s úgy tekintek felé a már megszokott ártatlan tekintetemmel.

Hozzászólások száma : 51 Join date : 2011. Jul. 25.

Kiderült, hogy nem tévedtem: Tényleg egy drakojan-nal van szerencsém. Kedvesen elmosolyodtam. Talán megérte összefutni vele. Bemutatkozásom után lassan elkezdett közeledni felém, jelezve, hogy semmi rosszat nem akar. Mivel puha volt a föld, könnyedén bele tudta írni a nevét.
Aida Mo. Nem hallottam még róla. Hm. Megkockáztattam a távolság csökkentését. Előreléptem párat, de csak lassan és nyugodtan. Nem akartam támadni, bár lehet, hogy erre már ők is rájöttek, hiszen megtehettem volna. Kezem teljesen elvándorolt a kardtól. Szinte teljesen megnyugodtam. Általában érzem, ha valaki rosszat akar nekem, nekik azonban egyenesen jó volt a kisugárzásuk. Azt hiszem, jogosan tehettem fel a kérdést,ami megfogant a fejemben.
-Mi járatban vagy errefelé? Ha esetleg átutazóban vagytok, és pihenőhely kellene, akkor a táboromban ellakhattok. Étellel azonban nem szolgálhatok... - nem tudtam, hogy az utolsó két mondatot miért tettem hozzá. Teljesen idiótának éreztem magam miatta, és mintha elkezdett volna égni az arcom. Soha nem éreztem hasonlót, ha beszélgettem valakivel. Odanyúltam az arcomhoz. Tényleg forró volt. Mintha könnyeznem kellett volna, bizsergett mindenem. Erre mondják azt, hogy...,,Zavarban vagyok'' ?

Tárgy: Re: Erdő Szer. Júl. 27, 2011 3:36 pm

Amikor kiolvasta a nevemet, már nem tartott tőlünk többé, hiszen meglátta bennünk azt a fényt, ami utalt arra, hogy nem vagyunk egy vadorzó, kegyetlen társaság, aki csak úgy végezne a velük szemben jövővel. Én például nem voltam ilyen, akármilyen harcos nép is legyen a drakojan. Elvégre harc terén is becsületesek vagyunk, nem támadunk fegyvertelenre, csak ha látjuk, hogy számunkra fegyver nélkül is igen veszélyes. Másrészt barátságosak vagyunk, s szívesen váltunk szót fajtársainkkal, vagy az azon kívül esőekre, de sosem bánunk velük úgy, mint egy kutyával. Tisztelettudóak vagyunk.
Kérdésére gondolkodóba esek, ezt a gondolkodást pedig úgy jelzem, hogy az ég felé pillantok, majd egyik kezem az államra biggyesztem egy röpke pillanatra. Mikor felajánlja szállását, legyintek egyet, hogy semmi szükség rá. Magamra mutatok, majd a sárkányomra, amolyan 'mi' szócskát fejlesztve ezzel; jobb kezemet felemelem, és az égbe mutatok, onnan el a távolba. Talán megérti, hogy ennek jelentése, hogy nem sokára röppályára állunk, és nem tartózkodunk itt sokáig. Újra a sárkányomra mutatok, majd magamra, megintcsak előhozva ezzel a 'mi' szócskát, végül teszek egy olyan mozdulatot, ami úgy tűnik, mintha átölelném önmagam. 'Csak pihenünk' - teszi a jelzés.
Észreveszem rajta, hogy zavarban van, s először kíváncsian nézek rá, csillogó szemekkel, majd játékosan elmosolyodok, s nem az övét, hanem saját arcomat fogom meg, s kérdően pillantok rá, hogy ez nála mit jelent, zavarban lehet?
Úgy érzem, most újra használnom kellene a telepátiát, elvégre hosszabb szövegeket nem akarok elmutogatni. Másrészről, használhatom is azt, elvégre ő sem érthet meg mindent.
~ Sajnálom, hogy nem beszélek valami sokat... illetve...~ - itt a gondolatbeli hangom megreked, elvégre egyszerre nem tudok sok információt átadni másoknak. Még ezt gyakorolnom kell, s fejlődnöm kell, hogy bírjam.
~ Nem zargatom a múltam.~ - egy pillanatra lehal a mosoly az arcomról, ahogy felidézem a csata eseményeit. Ebből talán tudhatja, hogy a múltamban történhetett valami olyan, ami miatt most nem járhat a szám. De nem akartam az életvidám leányzót kiiktatni lelkemből, ezért újra megjelent egy halovány mosoly arcomon. Megtanultam, hogy mindig mosolyogjak, akármi történik, ezzel összezavarhatom az embereket is. Ha tehetem, a csata lefolyása alatt is csak mosolygok, s ez tényleg zavaró tud lenni az ellenség számára. Van, akiknek meglágyítja a szívét, de az erősebbek nem fognak megenyhülni.
~ De ha akarod, s szükséged van egy kis társaságra, maradhatunk.~ - ezek a mondatok egymás után szólhattak a fejében köztük pár pillanatnyi szünettel. Ugyan én nem akartam befurakodni, s elfoglalni a helyet a táborában, elvégre az az övé. S mi becsüljük, amink van... megosztjuk egymással, igaz, de ha látjuk, hogy a másik nem tud mindennel szolgálni, inkább mi segítünk rajta. Most, hogy így említi...étel.
Egy kissé nyitott ajkakkal, egy apró o betűt formázva jelzem Ken'Sha felé, hogy eszembe jutott valami, amivel segíthetem őt, másrészről mutatóujjam is felmutatom, hogy támadt egy ötletem. Zarára mutatok, aztán visszafordulok felé, és úgy teszek kezemmel, mintha egy íjat formáznék, és lőnék. Vadászatra célzok. Végül újra egy kérdő pillantást vetek a fiú felé. Mi segítünk, ha kell, elvégre Zara elől nehezen menekülnek el a vadak. Anamúr pedig nem bánja, ha egy-két állat eltűnik a sűrűben, elvégre ő is tudja, ételre szükségük van, s az elfek szeretik az elejtett vad húsát odahaza.

» Erdő