-Rendben. De én meg akarok tudni mindent arról a napról és a családomról. Mondj el minden!
*Elmondod vagy megkapod a magadét.*
-Nos?

-Rendben. Nincs több kérdésem. Csatlakozom a klánhoz.
-De mond el, hogy csak ezek miat az ígéretek miat segítesz?
*Hogy mindig érzékeny pontomra találnak.*

*Az idegeimre megy ez az alak. Az őrületbe kerget.*morgolódtam
-Akarsz még valamit? Mint látod el vagyok foglalva.
-Legalább áruld el honnan ismered a szüleimet.
-Tudod bosszantó, ha felcsigázzák az embert és tudatlanságban hagyják.

// TE a láthatatlan angyalom hogy láthatod? Csak nekem mutatkozik te..XD //

Shin nézett egyet, mikor megjelent egy fiú.
* Remek! * - gondolta, majd kezét a homlokára tette. Talán ezért nem vette észre a közeledő angyalát. Mikor a nevét mondta, elvette a kezét, és ránézett. Nem hitt a szemének. Azt hitte álmodik. De rögtön megváltozott a véleménye, mikor felhúzta a földről, és leszedte a fejét.
- Te jó ég! Mi az ördögnek vagy te itt?! - kérdezte.
- Ja várj, te vagy az őrangyalom. De akkor is! Nem mindegy neked, hogy mit csinálok? És csak úgy mellékesen, nem akkor kéne itt lenned, hogyha éppen gondban vagyok? - karját keresztbe fonta a mellkasán, és úgy nézett az angyalra.

Nem értettem semmit.
*Mi az ördög.*
-Mi történik?
Láttam, hogy Shin olyan, mint ha beszélne valakivel.
-Shin, mi a baj?-kérdeztem érdeklődve

-Látlak. Angyal.
-Mi az, hogy Terra-Kotta?-morogtam magamban
-Te egy őrangyal vagy? Egy kérdés, tanulmányaim alapján, a legtöbb angyal nem szereti a nekromantákat. Ez igaz?
*Biztos igaz, ha érzi a szüleim csontvázát a kabátomban.*

-Mit képzelsz? Tudod egyáltalán mi történt velem? Engem és a szüleimet élőholtak támadtak meg. Semmit nem tehettem ellene. Csak a fekete mágiához tudtam fordulni. Hisurban még a tanulmányaim előtt cserben hagytak.
-Amúgy is, hol volt egy angyal amikor nekem kellet volna segítség?

-Huh..Végre.
-Úgy utálom, ha valaki prédikál, de semmit nem tud.
*Minden angyal ilyen velem.*
Aztán sóhajtottam nagyot.
-Shin elmondanád részletesen, ki volt ez?
Majd ránéztem Assadarra.
-Te akarsz még valamit?

-Általában azt mondanám, hogy semmi baj, de ezt nem tehetem. Aki nem tud semmit az ne prédikáljon. Ezek az angyalok, mindig utálnak engem. De amikor megkérdezem miért nem volt angyal ott amikor kellet volna nekem, akkor mindig hallgatnak, mint a sír.
*De tényleg, lehet, hogy az angyaloknál választ kapnék arra mi is történt.*
-Szerinted az angyalok tudhatnak valamit, arról a napról amikor élőholtak ölték meg a szüleimet?
-Talán azért nem segítettek, mert családom egy nekromanta család. De a szüleim tudomásom szerint jó emberek voltak. De akkor miért?
Hirtelen elkezdtem zokogni, majd sírni kezdtem és a földre rogytam.
*Úgy utálom, az angyalokat. Ha megtudom, hogy közük volt ehhez. Meglakolnak. De az is igaz, hogy amíg nem tudom biztosan, nem ítélkezhetek.*
-Mond Shin, szerinted mit tehetnék?

-Shin..
-Tényleg nem tudom mit tegyek. El vagyok keseredve. Talán tíz éves voltam amikor meghaltak a szüleim, de kihez fordulhattam volna. Hisurban senki nem segített. Csak magamra számíthattam. A szüleim csontvázait használtam, hogy megöleljen valaki. De, komolyan kire számíthattam volna? Lehet, hogy kívülről erősnek látszom, de a lelke gyenge akár egy kisfiúé.
Ez után megöleltem és a vállára hajtottam a fejem.
-Hiányzik anyu és apu. Olyan egyedül vagyok. Csak a holtak vannak nekem. De a holtak nem segítenek.
-Szegény. Akkor ezért vagyok Memento. Ne sírj, amint fel növök segítek és megvédelek, ahogy te is engem.-mondta Memento megszánva engem

-Várj csak egy kicsit. Ahol meghaltál. Akkor most, hogy élsz?
-Az angyalok valamiben bűnösök?