-Ja, senki, csak a fél világ.-mondtam morogva
-Tapasztalatból tudom, hogy vannak olyan helyek ahol rengetegen a fajtámra vadászik és már megőrülök ettől. Tudjátok mi sokat bujkálunk és mára már nem bízunk meg egy fajban sem. Én vagyok az első aki hosszú idő után emberi alakban jelent meg egy városban. Szóval azért valamilyen szinten bátor is vagyok.
Elgondolkodtam. ~Talán egy szél sárkány jó lenne. Igen, szerintem egy olyat fogok keresni.~
-Szerintetek egy szélsárkányt milyen nehéz találni?-kérdeztem érdeklődve
Pár perc múlva észrevettem, hogy a fa gyökerei befogták a lábaimat.
-Nyugi! Nem kell félni. Tudom, hogy hiányozni fogok, de nem kell aggódni. Ígérem visszajövök.-mondtam lágy hangon
Viszont a fa nem engedett. Leguggoltam és megsimogattam. A fa még mindig nem engedett.
-Szerintem belém szeretett. Olyan sokat segítettem neki. Szerintetek?

-Igen Death biztos beléd szeretet.- mondtam nevetve- Ami pedig a szélsárkányt illeti. Rájuk lehet akadni csak tudni kell hogy hol keressük őket. Erdőkben vagy hegyeken kel őket keresni, de sajnos ott sem maradnak sokáig. Végül is szeretnek utazni.
Miután végig mondtam láttam hogy Deathet még mindig nem akarja elengedni a fa.
~A végén még kiderül hogy tényleg bele szeretet. Furcsa párkapcsolat lenne.~ a kezem a szám elé raktam és elkezdtem halkan nevetni.

-Nem akartam ezt tenni, de mást nem tehetek.
Megfogtam a gyökereket és visszatoltam a földbe.
-Bocsáss meg, de sajnos nem hagyhatom, hogy lefogj. Tiszteletben tartok minden élőlényt, de nekem is megvannak a gondjaim és a dolgaim. Remélem megérted. Szia.
Drákon felé fordultam és egy kicsit megráztam a lábam, mert egy kicsit megrándult. ~Jaj, de fáj. Na mindegy.~
-Nos, hogyan tovább? Úgy hallottam, hogy van egy akadémia ahol a képességeinket lehetne csiszolni. Szerintem érdemes lenne megnézni. Az egyik bokor súgta míg ültem és tudod nem hiába vagyok a növények barátja. Na, akkor megnézzük?

-Felőlem megnézhetjük. Sokat úgy sem veszíthetek rajta.
~Csak annyit, hogy lehet a bátyám nyomára akadnék ha nem ott gyakorolnék. De ami késik nem múlik. Előbb vagy utóbb úgyis megtalálom. És ha elmegyek az iskolába akkor legalább nem fekszek ki egy ütéstől amikor össze futok vele. Arról nem is beszélve, hogy lehet hogy valaki tud infóval szolgálni Joeról.~
-Te mit gondolsz Drék? Elmenjünk vagy ne?- Drék bólintott egyet.- Akkor mi benne vagyunk.

-Szia.- kiáltottam utána.
-Úgy néz ki már csak hárman maradtunk. Nem igaz Drak?- azzal a sárkány bólintott egyet.-
-Most mit csinálunk? Elmegyünk arra az Akadémiára, vagy kerítünk neked egy szélsárkányt?
~Őszintén szólva én inkább a sárkány vadászatra szavaznék. De ő hozta fel az Akadémiát és az ő jövendő sárkányáról van szó. Szóval döntsön Death.~

-Szerintem menjünk és szerezzünk be egy szélsárkányt. Aztán meg ráérünk arra az Akadémiára elmenni.-mondtam vidáman, kicsit nevetve
Hirtelen észrevettem, hogy a fa mögül valamit hallok. Nagyon zavart a hang és nem értettem, hogy mi az. Egy ideig tűrtem a hangot, de egy kis idő múlva már nem bírtam magammal és a fa mögé nézem. Csodák csodájára egy kis tigrist láttam. A tigris beszorult egy fatörzs alá. Szegényt nagyon megsajnáltam és rögtön kivettem óvatosan.
-Te kis szegényke, biztos beszorultál mikor a fa engem is megfogott. Annyira sajnálom.
Megnéztem jobban a tigrist és láttam, hogy semmi baj nincs vele. Ennek nagyon megörültem. Majd az ölembe vettem és elkezdtem vakargatni a hasát. Látszott rajta, hogy nagyon örül neki és elkezdett dorombolni. Nagyon megtetszett nekem és úgy döntöttem, hogy megtartom és elkezdett, hozzám dörgölőzni. Nagyon megmelengette a szívem és már is lett egy kis önbizalmam tőle.
-Mond, mi keresel itt?
-Elaludtam és amikor felkeltem már sehol se volt a családom. Elkezdtem keresni őket, de nem találtam senkit és hirtelen elkapott egy gyökér. Majd jöttél.
Figyeltem, hogy Drákon érti e amit mond a tigris, de látszott, hogy nem.
-Nyugalom, leszek én a barátod.
Ekkor a tigris elmosolyodott és megint elkezdett dorombolni.
-Legyen a neved, Keve. Jó?
-Jó.-mondta kicsit ásítva és elaludt az ölemben.
-Aludj csak kedves Keve, jó társak leszünk és mindent megteszünk majd egymásért. Addig is én felnevellek.-mondtam suttogva és megsimogattam a fejecskéjét
-Nos, mehetünk?

-Persze. Szerintem menyünk Kahlvarba. Talán ott találunk egy szélsárkányt. Drék!- azzal odajött Drék és letérdelt.- Gyere! Hamarabb odaérünk, mint gyalog. Ja és ha benne vagy a légi utazásban, akkor vigyáz Kevere!- azzal fel ültem Drék hátára és Death felé nyújtottam a kezem hogy felhúzzam.

Kevét a bal kezembe átvettem és a jobb kezemet Drakon felé nyújtottam és felugrottam Drék hátára. Elég érdekes volt. Még sosem ültem sárkányon és csodálkoztam, hogy milyen kényelmes. De csak elsőre tűnt annak. Idővel elég kényelmetlenné vált és lekötötte a figyelmemet, hogy Kevére figyeljek. A kis tigris még mindig aludt és néha nagyokat ásított. Egyértelműen érződött rajtam, hogy ha még félénk is vagyok már nem annyira. Kicsivel később megböktem Drákon hátát.
-Indulhatunk?
Kevét óvatosan magamhoz fogtam úgy, hogy biztonságban legyen.