Hidegen hagyott Assadar sebe, és hogy a lány megcsókolta. Viszont a vámpír nem annyira. Odamentem hozzá, és legugoltam mellé. Felvettem egy botot a fölről, és elkezdtem bökdösni a vámpír ernyedt testét.
*Tényleg csak alszik? Mintha gumiból lenne. Nagyon furcsa.*
-Mit lőttél bele? Altató?

Assadar felkapta mellőlem a vámpírt, és elkezdte vinni.
*Hmm miért nem teleportál oda? Mindegy nem az én dolgom. Nézzük csak. Így már unalmasak a dolok. Huhuhu Juuuuuuj Neeeem azt nem csinálom. Bár úgy viccesebb lenne.*
Odamentem a lány mellé, és kikaptam a kezéből a köpőcsövet. Elkezdtem futni.
-Kapj el! - kiáltottam - Bár kétlem hogy sikerül.

Elégedetséggel töltött el hogy fut utánem az érintett személy.
*Nagyon lehegytam kicsit kifujom magam.*
Megáltam, de hamar ledolgozta a hátrányát, ezért ujra megeredtem. Hátrafelé néztem, ezért nem látom merre futok, és BOOM. Lefejeltem a falat.
-Szeretem ezt az állat játékot.
Ez volt az utolsó amit ki tudtam mondani, aztán minden elsötétült.

//Na jó ezt is megtettem. most reggel 6-kor...//

Homályosan láttam. Egy ember csinált valamit.
*Talán esőtáncot jár. Igaz is eső-víz-mosakodás-rég nem mosakodtam-víz-eső-esőtánc.*
Kitisztult a kép. Az előző lány táncolt.
*Akkor mindjárt lessz eső hisz eljárta az esőtáncot.*
A lány abbahagyta. Nem jött az eső. Feláltam.
-Nem sikerült próbáljuk meg ujra eggyütt. Tudod rég mosakodtam már, és az eső jót tenne.
És elkezdtem ugrálni csapkodni meg minden.
*Fogalmam sincs hogy van az esőtánc...*

-Tényleg a tűz!
Nem tudtam hogy tűz is kell, de nem akartam tudatlannak látszani.
-A nevem Scharcus. Vagyis nem ez a nevem, mert nem tudom mi a nevem.
Elkeezdett esni. Éreztem a jó kis esőt az arcomon.
*Áááh üdítő. Azt hittem hogy ez nem működik, de úgylátszik tévedtem.*
-De ne beszéljünk a nevemről. Rossz emlék. Az az épp hogy nem emlék, hanem
Belezavarodtam, és inkább elhalgattam.

-Te? Nem te csináltad. Már régebb óta ijen. Nem a te hibád...
*H ogy ő okozta az amnéziát? Furcsa fejlemény lenne... Végülis ha rákenném, akkor biztos perelhetnék egy kis pénzt...*
-Mit is mondtál? Hogy hívnak?
Ekkor mintha görcs ált volna a bal lábamba. Odakaptam, de következő pillanatban, nem éreztem semmit, ezért elvettem a kezem.

-Igen csak egy kis görcs...
*Na jó annyira nem vagyok szemét.*
Észrevettem hogy megkönnyebült.
*Ezek szerint agódott miattam.*
Az eső még mindig esett.
-Későre jár.

Egyszercsak megjelent egy három vagy négy méteres óriás Jeti. Nagyon megrémültem, de valamiért nem mutattam semmi jelét.
-őőőő Viszlát.
Utána néztem, ekkor mér csak két méter magas volt, és nem jeti.
*Nem szeretem az alakváltókat. Szeszélyesek. :S*
Elindultam hazafelé.