Paro-Shin folyóhoz megérkeztünk olyan egy hét alatt. Az utazás alatt rájöttem, hogy mennyire szeretem a macskákat és elkezdtem azon gondolkodni, hogy kéne szerezni egyet. Vagy valami nagyobbat. Memento míg repült felettünk az utunk alatt hála neki több veszélyt elkerültünk. Azon kezdtem gondolkodni, hogy odaadjam e Shinnek az ajándékomat? Vagy még ne? A folyóparton megálltunk hirtelen és én leestem a pumáról és a vízbe estem.
-Hé! Ez mire volt jó? Mire volt jó az, hogy így ledobsz a hátadról?-kiáltoztam felháborodottan
Majd Shinre néztem és rögtön lenyugodtam. Olyan volt, mint ha Isten parancsolt volna. Hát igen. Akármi van és akárhol, Shin mindig lenyugtat. De jó, hogy vele vagyok.
Felálltam kiléptem a partra, ledobtam a kabátomat a partra és lefeküdtem megszáradni.
- Shin, nem fekszel le mellém?

-Annyira örülök neked. Már annyira hiányoztál és mikor újra megláttalak elmúlt minden bajom. Maradjunk annyiban, hogy volt egy két kalandban dolgom és azért valamivel magabiztosabb lettem.
~Ja, kivéve amikor nem.~mondta kicsit morogva Memento
-Jut is eszembe. Van valamim a számodra. Remélem tetszeni fog.
A zsebembe nyúltam és elővettem a nyakláncot.
-Tessék, ezt a szüleimtől kaptam. Azt mondták, hogy lesz majd valaki akivel nagyon jóban leszek és ezt adjam neki oda. Állítólag szerencsét hoz. De szerintem ez valami családi dolog. A lényeg az, hogy erre mindig is nagyon vigyáztam és vártam azt akinek odaadhatom. Nos, hogy tetszik?
*Köszi anyu.*gondoltam magamban
-Nos?

-Persze. Szívesen megyek.
A kabátom mellé letettem a felsőmet és a nadrágomból kipakoltam az apróságaimat. Amennyi zsebem eltartott egy darabig. Talán olyan 10 percig is tarthatott, de nem is tudom. Nem igazán figyeltem az időre.
~Jaj, ez a nadrág. Szörnyű. Nagyon jó, hogy ilyen nagy, de rossz, hogy keresgélhetem benne a dolgaimat. Na, mindegy. A lényeg, hogy kipakoltam.~
-Memento, vigyáz a holmimra!-a sólyom bólintott és leszállt a cuccaim mellé
-Akkor hát mehetünk.-mondtam mikor megláttam valamit az egyik bokorban.
Rögtön odanéztem és, mint ha valamilyen állat farkát láttam volna. Rögtön odamentem és megnéztem.
-Várj még egy kicsit kérlek. Pár perc.
A bokorba benyúltam és óvatosan kivettem az állatott. Egy kis tigris volt az. Nagyon meglepődtem, hogy ilyet találok errefelé. Nem is gondoltam volna, hogy találok egy macskafélét. Leguggoltam és elővettem a legalsó nadrágzsebemből egy kis húsdarabot és a szájához tettem. A tigris elkezdte eszegetni. Ekkor felálltam és odamentem Shihez.
-Szerintem aranyos kis tigris. Őszintén szólva a sólyom után a macska a kedvenc állatom és nagyon szeretem őket. Az utazásaim alatt nagyon megszerettem a macskákat. agyon örülök most neki. Sajnálom, de most nem tudunk megmártózni. Talán egy kicsit később. Amint biztonságba tettem. Természetesen felnevelem és kiképzem, hogy a hasznunkra legyen. Valamint nagyon jó barát is lesz.
Elővettem a cuccaim közül egy párnát amire rátettem és észrevettem, hogy a mancsába belement valami. Fogtam és elkezdtem kipiszkálni, majd sikerült kivenni.
-Hol jártál te.
-Nem tudom, elvesztem.
Hirtelen meglepődtem, hogy értettem amit mondott.
-Szegényke. Memento ne légy féltékeny veled is ilyen voltam. Vigyáz rá is, hogy ne legyen baja.
-Nos, Shin itt is vagyok.