Dirk A. Norm
Hozzászólások száma : 29 Join date : 2010. Jun. 24. Age : 30 Tartózkodási hely : Ahol nagy a tömeg...
| Tárgy: Dirk Axel Norm Kedd Aug. 16, 2011 12:17 am | |
| Lemurus, avagy az élőholtak esete
Sosem volt erősségem a napló vezetése, főleg akkor, amikor Una megpróbálja bemocskolni a lapjaimat. Hiába, mindig is vadóc kismajom marad. Nade… Talán előbb arról mesélnék, hogy mi történt velem kezdetekben. Amikor összefutottam egy bizonyos Yggdra Union nevezetű leányzóval. Figyelmeztettem, hogy vigyázzon egyedül, ugyanis Afranasban elég sok a bűnözés… tolvajlás, rablás, meg miegyéb. Talán ezért is utálom Afranast, ugyanakkor ezért is szeretem, mert akármikor kiruccanok az utcára, mindig szembefut velem egy galád, aki csak arra vár, hogy a porba döngöljem. Nos, mindenesetre nem sokat tudtam meg a leányzóról… egy ideig együtt haladtunk Nicosiába, hogy majd ott hátha találok valamit, amin edzhetem magam, úgyis rég volt szerencsém élőholtakhoz. Eleinte minden olyan nyugisnak tűnt, amikoris a lány farkasa, Melosa a romokhoz sietett, ahol egy sötételf és sötét sárkánya tartózkodott. Persze mi mindezt nem tudhattuk. Aztán harcba keveredtünk. Így az esetből már csak annyira emlékszem, hogy a végeredmény végül az lett, hogy kiütöttem egy erős fénnyel a sárkányt, Yggdra pedig gyökerek áldozatául esett, aminek hatására lila foltok jelentek meg testén. A sötételf végül megkért arra, hogy gyógyítsam meg sárkányát, amit persze megtettem, mert nem vagyok egy gonosz szívű tuskó. Mindezt az erő kardjának köszönhetem, elvégre háromszor nagyobb lesz általa a használó ereje. Végül Yggdrához siettem, és érintésem hatására, mintha valami energia felszabadult volna bennem, ő is meggyógyult. Talán csak akarnom kell valamit ahhoz, hogy véghez tudjam vinni. Lehet, hogy van valami rejtett képességem, vagy ki tudja. Talán kutatnom kellene a múltam után, hiszen magamról sem tudok mindent. Na szóval, ebből az élőholtas dologból ennyi lett. Elköszöntem tőle, aztán mentem az utamra. Aznap már semmi kalandban nem volt részem, csak pár útonállót tettem el láb alól, mivel azok éppen egy szerencsétlent akartak megkéselni… de ez már más történet.
Talán egy héttel később történhetett, hogy kivetődtem az utcára újra Unával a vállamon. Éppen gyakorolni akartam, valamint fejleszteni a varázslataimat, meg újabbakat kitalálni, bár ez hozzátartozik a fejlesztéshez. Csakhogy ezt Afranasban nem tettem meg, s mint mindig, most is Nicosiába siettem, elvégre ott mostanság több teremtménnyel összefut az ember. Meg aki keres, talál. Egyébként is Frau valamit nagyon szövögetett akkor a fejében, aminek hatására szinte egy egész hadseregnyi élőhalott tanyázott közel a határvidékhez. Azt márpedig nem engedhettem meg, hogy átvergődjék magukat Anamúr birodalmába, hogy ez által egy újabb csatát idézzenek elő. Bár ahogy észrevettem, nem csak egyedül tartózkodtam ott a fény követei közül. Jobban szemügyre vettem őket: két elf, egy vándor, egy embersárkány, valamint három mágus, egy harcos, és egy angyal. Nem is tudtam, hogy az angyalok is harcolnak. Vagy az talán valamelyik személy őrangyala lehetett? Nem tudom. Mindenesetre legalább tudom, hogy nem egyedül kell szembeszállnom az élőholt hadsereggel, amiről megbizonyosodtam, hogy valóban Anamúr birodalma felé hajtanak, csakhogy ők még nem szereztek erről tudomást, vagy éppen Anamúr túl elfoglalt ahhoz, hogy tudjon erről. Valamint még át se lépték a határt így nem tudhat róla. Szerencse, hogy éppen itt tartózkodott pár hős, akik éppen azon vannak, hogy visszatartsák a sereget. Tízen voltunk közel 200 élőhalottal szemben, persze ez nem ütötte ki azt a lehetőséget, hogy hamarabb végzünk velük. Elvégre nem kell a kisebbet alábecsülni. Egy gyors intést tettem a többieknek, s azzal máris megkezdtük az invázióval szembeni ellentámadásunkat. Megidéztem a kígyómat, ami könnyedén elnyelte az élőholtakat, ugyanis ezek a csontvázak nem voltak valami életképesek, vagy inkább úgy mondom, hogy tehetősek. A vándor, amint megtudhattam, egy nekromanta volt… arról szintén nem tudtam, hogy vannak olyanok, akik Anamúr oldalán harcolnak. Végülis nem egy rossz ötlet egy nekromantát küldeni egy élőholt hadsereg ellen, mert ezzel gyakorlatilag ő szét is oszlathatja ezt a bagázst, csakhogy Fraunak volt annyi esze, hogy erre is gondoljon. Így élőholtak ellen élőholtakkal a jó oldalról. Érdekes összetűzetés volt, meg kell hagyni. Aztán az is kiderült, hogy az angyal a harcossal volt. Végülis, ez a harcos ne rendelkezett semminemű mágiával, így érthető, hogyha van egy angyal mellette, aki segíti. Én a kígyómon kívül eközben más mágiát nem igazán alkalmaztam, csak az erő kardjával kaszaboltam ellenségem, ez éppen elég volt ahhoz, hogy győzzünk alig egy óra leteltével. Az élőhalottak végülis nem jelentenek nagy kihívást. Egyébiránt naplóba utálom levezetni a harc kimenetelét, ezértis nem szándékoztam azt is leírni, hogy még így is elvesztettünk egy mágust, mert azt halálra harapdálta egyszerre öt jóval nagyobb csontos dög. Node… a győzelem az győzelem. Persze megadtuk a tiszteletet elhunyt társunknak, s a határvidéken eltemettük, de a fény oldalán. Elmormoltunk még egy imát, hálát adva az isteneknek, hogy ezt is sikeresen véghez vittük, s hogy a sok hős közül csak egy hullott el, bár becsülettel. Megköszöntem társaimnak, hogy velük tarthattam, s ők viszont, aztán újra tovább mentem utamra Unával oldalamon.
A me locus, mert eljött az én időm is
Úgy döntöttem, hogy nem csak a kalandokat fogom keresni ebben az évben, hanem törekednem kellene arra is, hogy minél erősebb és tapasztaltabb legyek. Ezért úgy gondoltam, eljött az én időm is arra, hogy végre hozzákezdjek a gyakorlásnak, az edzésnek, annak, hogy új varázslatokat fejlesszek ki magamban. Ehhez nem kellett más, minthogy előbb átolvastam minden könyvet, mindezt Anamúr könyvtárában… persze azért nem mindet, mert egy élet nem lenne elég rá, hanem a legfontosabbakat, hogy mi kell ahhoz, hogy magamtól tudjak varázslatokat kifejleszteni. Ugyan nem volt nagy ördöngösség, csak ész és fantázia kellett hozzá, és a legfontosabb: türelem. Mert azért 10 perc alatt nem pattan ki a fejemből olyan tudás, amire még szert se tettem. Minden áldott nap, miután kiolvastam a könyveket, s elegendő információ jutott el a fejembe, csak gyakoroltam, gyakoroltam és gyakoroltam. Mindenfélét kipróbáltam, hogy fejlesszek egy varázslatot, ami azt illeti, felhasználtam a két fiolámat is, mert kitaláltam valami újfajta bájitalt, persze csak annyiban volt új, hogy hatásosabb volt. De ehhez szükségem volt kísérletezésekre, ami meg is volt. Több fiolát is felhasználhattam volna, de megelégedtem ennyivel. Az első főzetem egy erőfőzet volt, aminek hatására az, aki megissza, a vártnál erősebb lesz mindazzal együtt, hogy sebei begyógyulnak, és fájdalmai enyhülnek, a másik pedig egy szimpla gyógyfőzet, amitől fájdalmai és sebei valamelyest begyógyulnak, de ez legtöbb esetben csak 80% siker. Továbbá Una segítségemre volt, hogy varázslatokat fejlesszek ki, s végül elértem annyit, amennyit akartam, mindezt 10 hónap alatt. Végül ez sült ki belőle: Curatio Ira – Gyógyító méreg Valójában csak akkor használ, hogyha megidézem vele a kígyót. Mivel a mérge nem csak arra szolgál, hogy abba belehaljanak, így gyógyítani is lehet vele azáltal, hogyha valakit megharap. Nostrum – A mindent gyógyító Akár belső sérülésről, vagy akár külső sérülésről van szó, ez a varázslat mindent begyógyít. Onis Falx – Káosz pengesor Valójában csak az erő kardjával vihető véghez, szóval úgy fejlesztettem ki. Lényegében annyi az egész, hogy varázslat kimondása után a föld felé kell suhintani egyet, aminek hatására egy kissé megreped a föld, és 3 sorban abból lendítés hatására pengék törnek elő a földből, amik az ellenfél felé közelítenek, s ha célba érnek, felkaszabolják azt. Statua – Szobor Varázslat kimondása után az, akire kimondom e szavakat, szó szerint megdermed, mozdulni sem tud, persze arra még képes, hogy beszéljen. Így megszüntethető is varázslat által, de 10 percen belül mindennek vége, szóval csak időnyerésre jó. Defaeco – Kitisztítás Valójában arra való, hogy a gonosz ártó szellemeket, amik nem erősebbek, kiűzzük a megszállott testéből, vagy éppen az átkot, amivel sújtották, megszüntessük. Fumo pulpa – Energiatest Amikor a közelembe kerül az ellenfél, elég kimondanom ezeket a varázsszavakat, és a testemből egy energiahullám lövell ki, ami láthatatlan, de hatására méterekre röpíti az ellenfelet.
Röviden ennyit rólam, nem valami nagy újság. Tiszta unalmas az életem. Jade érdemes megemlíteni, hogy változtam belsőleg. Ugyanakkor maradtam az az illedelmes srác, de sokkal lazább lettem, elvégre… a komolyság már nem passzol hozzám. | |
|