Név:Assadar
Kor:25
Nem:Férfi
Faj:Ember/harcos
Város:Lunaton
Felszerelések:Military-Sword ~ Katonai-Kard,egy acél pajzs,hosszú íj,és persze az acél páncélja
Küllem:Rövid,barna haj,körülbelül 182 cm magas.
Jellem:Általában nyitott,kedves személyiség ki bárkinek segít bármikor.A szavaiban mindig magabiztosság hangzik.
Múlt:Egy kis békés faluban születtem Lunaton városától nem is olyan messze.Már kiskoromban kitűnt a tehetségem a kardforgatásban. Apámtól tanultam a kardforgatást aki szerette volna hogy,nagy harcos legyek.10 évesen 5 vérfarkas megtámadta az otthonomat és engem kivéve mindenkit lemészároltak.Én eközben annak köszönhettem,hogy élek,hogy az apám az apám elbújtatott a szekrénybe és azt mondta nekem,hogy maradjak csöndbe.A vérfarkasoknak kitünő a szaglásuk és végül megtaláltak.Mikor én jöttem volna hirtelen két harcos jelent meg a semmiből és megtámadták a vérfarkasokat.Nem tudom hogyan, de a két harcos könnyen győzött.Az egyik rám tekintett és hozzám szólt:
-Hello Caliel vagyok ő itt a társam Avaeish,hogy hívnak?-kérdezte.
-Assadar...-mondtam remegve és felálltam.-Meghaltak?-és oda mutattam a vérfarkasokra.
-Igen.-mondta komolyan
Elkezdtem könnyezni,de ekkor eszembe jutott apám egyik mondata:egy harcos nem sír.Letöröltem könnyeimet és odamentem.
-Szeretnék harcos lenni.-mondtam.
A két harcos összenézett és egymásra bólintottak.
-Van valami benned Assadar.Nem tudom micsoda de valamiért úgy érzem ki kell hogy tanítsalak a kardforgatásra.De csak akkor gyere ha képes vagy a fájdalmakat tűrni.-Mondta Caliel
Bólintottam.Ez utáni nap temettük el a halottakat.Caliel mondta,hogy nyugodtan sírhatok...éltem is vele.Hajnalodott mikor elindultunk.Utoljára visszanéztem és megígértem magamnak,hogy sose térek le a jók útjáról és megvédem a gyengéket.....
15 évvel később
Caliel mosolygott Aveish meg morgott valamit.Tudták,hogy itt a búcsú ideje.Az elmúlt 15 éven át megtanították a kardforgatást,a fegyver nélküli küzdelmet,az íj használatát és a szörnyek elleni harcot is.
-Viszlát Assadar.Ezennel elválnak az útjaink.Válj nagy harcosssá.-Mondta Caliel.
-Vigyáz magadra.-Mondta morogva Aveish.
Mind a kettejükkel kezet fogtam.Mikor már már indulnék hirtelen Aveish megállított.
-Kérlek várj.Valamit még el kell mondanunk.-Mondta Caliel.
-Nem rég hallottunk egy igen erős kardról.-Folytatta Caliel mondatát Aveish.-A kardnak állítólag különleges hatalma.Azt is mondják még róla,hogy törhetetlen.Sajnos mi soha nem tudtuk megtalálni...-Suttogta Aveish
Elnémulok.Még soha nem hallottam még ilyen kardról.
-A kardról állítólag találtak nyomokat Kyogre városában.Menj oda.Kérdezősködj.Sajnos a kard nevét még mi se tudjuk.Ezért kell oda menned.
Elmosolyodtam.Ezek már csak ilyenek...néha túl anyáskodok.Sóhajtottam.
-Jó akkor először oda megyek.
Elvigyorodtak.
-Akkor most már mehetsz az utadon.Válj nagy harcossá és segítsd a gyengéket.Sok szerencsét....
Azzal elindultam.Nagyon izgulok,hogy vajon milyen kalandok jönnek ezek után....de tudtam,hogy először a kard után kell mennem,bár ezzel tudtam,hogy ugyan annyi gondal kell szembenéznem.Nem csak nekem fog kelleni a kard.