Árnykígyók klánja


„Ezúttal a pyarroni lány kezdte. Batyuja a szakadó vászon rekedt sikolyával bomlott ki, s két acélszárnyú halálmadár, két fejvadászkard röppent ki belőle az éjszakába. Mire a katonák felocsúdtak meglepetésükből, a suhancnak öltözött fejvadászlány átsiklott közöttük és végzett a veteránnal.
Társnője sem maradt tétlen, ezúttal a keresztmarkolatnál fogta kardjait, lendületes piruettlépésekkel forgott önmaga körül, miközben az alkarjára szorított pengék a felbosszantott kígyó fürgeségével csaptak ki jobbra és balra. Nem hárítottak, csak belemartak a támadásba lendülő csuklókba, a közelebb lépő bokákba; nem ejtettek halálos sebet, csak bosszantó, fájdalmas vágásokat a sérülékeny porcokon és nélkülözhetetlen inakon.
Rövid küzdelem volt. Ahogyan a katonák mozgása egyre bizonytalanabbá vált, úgy lettek az apró vágások is mind veszedelmesebbé: először néhány véres ujj hullott a homokba, s hamarost nyolc átmetszett torkú halott. Az ritkán látott, különös harcmodorban egyedül a lány ismerte fel az Árnykígyók kígyótáncát, a két fejvadászkard forgatásának magasiskoláját. Nem akadályozhatta meg a küzdelem végén felharsanó győzelmi rikoltást; a kiáltás része a táncnak, ősi tradíció, mely kiragadja a kardforgatót a harci révületből és visszaadja éberségét. Hosszan, elnyújtottan szállt a hátborzongató kiáltás az éjszakában; sok békésen szendergő kereskedőt és környéken cirkáló őrjáratot riasztva fel.”
(Ausric Krell a környéken szolgáló őr jelentése.)

A fejvadász

Hiba lenne misztikus okokat keresni, a magyarázat prózai: a fejvadász célja elérésének érdekében nem válogat a módszerekben és eszközökben. Márpedig célja egy: a hatékonyság. Egy fejvadász nem arra törekszik, hogy belőle váljék a legjobb harcos, a legkülönb kardforgató, vagy a leghírhedtebb párbajhős, ő egyszerűen csak elég hatékony szeretne lenni, hogy minden alkalommal végrehajthassa a rábízott feladatot. Nem a tökéletességet keresi a harcban, a harmóniát vagy a hatalmat, nem kíván szépen győzni vagy szépen meghalni, pusztán csak győzni, bármi áron. Ami mégis kiemeli a hozzá hasonló gondolkodású harcosok közül, az klánjának ősi tudása és a harcművészetek ismerete.
A legtöbb fejvadász klán harci tudása harcművészeti alapokon nyugszik. Ez természetesen nem jár együtt a slan diszciplínák használatával, egyszerűen azért, mert nem éri el azt a színvonalat. A fejvadászok harcművészete nem szűkölködik a látványos elemekben, a kívülálló számára megkülönbözhetetlen a vérbeli harcművészettől. A különbség ugyanis nem a külsőségekben, hanem a belső erők felhasználásában is rejlik – erre a pusztán hatékonyságot kereső fejvadászok nagymértékben képesek.
A fejvadászok minden tájon klánokba tömörülnek. A klán képezi ki a fejvadászt, s cserébe szolgálatokat, feltétlen hűséget követel – ami a fejvadász dolgát alaposan megnehezítheti. Egy fejvadász nem önmaga ura, hanem szigorú hierarchia szerint felépülő klán „tulajdona”: semmit nem cselekedhet feljebbvalói megkérdezése és engedélye nélkül, míg fordítva a legtöbb esetben feltétetlen engedelmességgel tartozik. A klánja kötelékéből még el nem szabadult fejvadász valóságos kötéltáncos, minden lépésére ügyelnie kell, nehogy a saját klánja végeztesse ki.

Becsület-kódex

A klán kialakította a maga „becsület-kódexét”, melynek betartását a legszigorúbban megköveteli. A szokásos tiszteletadási és engedelmességi követelményeken túl a kódex több érdekes vonásban is rokonságot mutatnak:
- A klán bármelyik tagjára kiszabhat egy feladatot, de a fejvadásznak joga van azt visszautasítani – habár ez illetlenség. Ha ellenben elfogadja a megbízást, kötelessége végrehajtani vagy meghalni. A kudarc fogalma ismeretlen.
- Ha a fejvadász valamely különleges feladat végrehajtásával vagy bármilyen más módon megváltja magát a klántól, többé nem tartozik engedelmességgel, önmaga ura lesz. Szabad fejvadásznak számít, nem szökött vagy kitaszított klántagnak. Ha továbbra is a klánnál marad, egyenrangú szövetségesként kezelik.
- A klán köteles biztosítani tagjainak a rangjukhoz méltó életet. Ha erre nem képes, fel kell szabadítania őket hűségesküjük alól.
Az áruló fejvadász halott fejvadász; a kegyelem és a könyörület ismeretlen fogalmak.

Árnykígyók

Az Árnykígyók kötelékébe tartozó klánok gátlástalanságukról híresek. A hatékonyság érdekében a legaljasabb húzásokra is képesek, az erkölcsi aggályoktól, becsületbeli megfontolástól teljes mértékben mentesek. Halálos mérgeket használnak, túlerőben, lesből támadnak, hazudnak, és könnyű szívvel gyilkolnak ártatlan kívülállókat. Bizonyos szempontból kétségtelenül a legveszedelmesebbek – az Árnykígyóknál kitanított legerősebb fejvadász lehet. Épp ezért igényli a becsület kódex minden mondata betartását és a felvételhez való követelményeket is. A fejvadászoktól mindenki retteg, a világ minden táján gyűlölik és üldözik, ha csak tehetik, megölik őket. Egy fejvadász éjjel-nappal álcázni kénytelen magát, aki előtt lelepleződött, azt jobb, ha nyomban megöli. Egy fejvadász ellen a legádázabb ellenségek is összefognak, a legmegbocsátóbbak is könyörtelenné lesznek. Jobb, ha alaposan megfontolja, mikor húzza elő fejvadászkardját, mert a különös fegyver kizárólag az Erre a klánra jellemző, mások, önálló fejvadászok nem használják. Az olyan fejvadászok, akik szeretik hatalmukat megmutatni, mestersége teljes pompájában megjelenni, a fejvadász biztos öngyilkosság. Klánja, urai birtokán természetesen teljes harci díszbe öltözhet, ott senki nem merészelne rátámadni. Már területein senkivel sem gyűlik meg a baja, míg a kastélyuk falán túl, szinte biztos halál vár rá, ha leleplezik.
A legtöbb klán egy magas rangú mester irányítása alatt van. Ő pénzeli a kastélyban élő fejvadászokat, akik cserébe feltétlen engedelmességgel tartoznak neki és jutalmukat a munkákért (ha nem a klán adta nekik a feladatot) kötelesek a mesternek adni, testőrként ellátják a védelmét, végrehajtják a politikai érvényesüléshez és az életben maradáshoz elengedhetetlenül szükséges gyilkosságokat.

Különleges fegyverek

A fejvadász majd’ minden fegyverrel meg tanul bánni. Felettébb hasznos tudomány ez, mert klánja jellemző fegyvereihez csak beavatása után nyúlhat, élete során legtöbbször ezekkel a fegyverekkel harcolnak. Hasonló a helyzet az alkar- és lábszárvédőkkel: hatékony használatuk óriási gyakorlatot és akrobatikus ügyességet igényel, ami általában a fejvadászok sajátja. Nem jelent egyértelmű lebukást, mint a különleges fejvadász fegyverek, hiszen olykor mások is, ha (például egy halott fejvadásztól vették el őket) használják, de gyanút kelt. Márpedig a gyanú sok esetben azonos a lelepleződéssel…

Kígyótánc

A keresztmarkolatú fejvadászkard használata kizárólag az erre a klánra jellemző. A keresztmarkolatból adódó technikákat csak ők ismerik, csak ők képesek kihasználni a különleges fegyver előnyeit. A háromféle tartás számtalan különleges technikát tesz lehetővé.
A fejvadászkardot általában kétféle módon fogják: vagy hagyományosan, akár bármilyen kardot, vagy megfordítva, a pengét alkarra szorítva. A keresztmarkolat segítségével a fejvadászok szemfényvesztő gyorsasággal képesek harc közben fogást váltani fegyverükön. Ha a keresztmarkolatot szorítják a tenyerükbe, a penge lapjával az alkarjukra simul – ez kifejezetten védekező tartás, habár a pengét kipörgetve szúrni is szokás. Az így fogott fejvadászkard hárító tőrnek számít. Általában az egyik kardot tartják így – ez a hárító kéz -, míg a támadó kézben hagyományos módon fogják a fegyvert.
Két fejvadászkard egyidejű forgatásának magasiskolája a Kígyótánc. Ekkor mindkét kardot védekező tartásban fogják, de nem hárítanak vele, hanem villámgyors pördítésekkel fájdalmas sebeket ejtenek a támadó kezein és lábain, minden esetben megelőzve a támadást. Ezek először csak zavaróak az ellenfél számára, majd később a vágások egyre mélyebbek és létfontosságú szerveket támadnak.
Erődjeik
Ebből a szempontból a klán elég fura. Legtöbbször kastélyaik vagy kisebb erődítményeik hegyeken, völgyekben és bérceken található. Csakis a klánnal kapcsolatban állók tudják a helyét és a járást a kastélyokban. De van, amikor az erőd maga köré épít egy várost, például egy völgyben. Így könnyebb a klán megélhetése szempontjából, mivel ők irányítják azt a kis falvat. Az ott lakók adója legtöbbször fedezi a klán kiadásának költségeit. Cserébe a klán védelemmel látja el a falvakat úgy, hogy háború vagy támadások esetén helyet biztosít nekik a várban.

Elhelyezkedésük

Stratégiai helyzetéből adódik, hogy kitűnően védhetőek. Egy vár igen különös elhelyezkedése szempontjából, mivel egy völgyben helyezkedik el. És a völgyben található 650 m magas vulkáni kúpon helyezkedik el. A völgy egyetlen természetes átjáróként szolgál a tengerpart és a közelben lévő város belső területei között. A völgyet csak a halál kapujának hívják az ott élők. Aki itt akar keresztülmenni, annak mindössze a város 32 km–re van keletre. De mivel a fejvadászoktól veszélyessé vált, ezért gyakran a hegy megkerülésével biztonságban eljutnak a városba, de még 20 év után is vannak olyan vakmerő kereskedők, akik megkockáztatják az ottani átkelést.

Felépítése

A külső várfal keleti oldalán található a vár egyetlen bejárati magas kapuja, ahova leereszthető kapun át jutunk. Balra fordulva belső lépcsőfeljárón jutunk be a várba, ahol baloldalon őrhely következik, majd istállók. A lépcsősor végén élesen jobbra fordulva további lépcsősor vezet tovább fel a felső bejárathoz, mely előtt keletre még egy újabb őrszoba található. A belső vár falai is bástyákkal erősítettek, melyek alul-felül várudvarokat zárnak közre. Ezen belül sorakoznak az egyes épületrészek, termek. A felső bejárattól balra raktár, jobbra a hosszú őrszoba helyezkedik el, mögötte a lakókörletek találhatóak. Innen is vezet fel lépcső a lakótoronyhoz, a mester tornyához szemben, a felső udvar nyugati oldalán látjuk az ötablakos galériát és a gótikus kapubejáratot. Itt lépünk be az összejövetelekre használt nagyterembe, mely a vár legnagyobb (28 m hosszú és 8 m széles) helyisége. A nagyterem mögött húzódik a 120 m hosszú folyosó, ami összeköti a lakókörleteket a háromszintes őrtoronnyal. A két háromszintes őrtorony között helyezkedik el az olajpréselő helyiség. A felső várudvar déli oldalán sorakoznak a konyhák, ebédlők, víztartályok. Ez utóbbiak a 20 m vastag pillérekkel alátámasztott sűrű oszlopos csarnokban találhatók. Ez arra szolgált, hogy akár a sivatagok közepén is képesek voltak létrehozni meditációs kerteket. A déli várszakaszt később három bástyával és egy 60 méteres csarnokkal bővítették ki. A bástyákban hatalmas könyvtárakat létesítettek, amelyek arra szolgáltak, hogy feljegyzéseket új technikákat írjanak le és örökítsék tovább az utókor számára. Szintén később épültek be a várba a fürdők is.