A jövőbelátó angyalok laktanyája

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Szomb. Dec. 10, 2011 7:00 pm

Sam épp a kezembe esett, majd leszálltam és letettem a földre. Miután biztonságban tudtam, az angyal felé fordultam.
- Most már elmehetsz.. köszönöm a segítséget, de itt már egyedül is boldogulok! - Mondtam neki. Nem bíztam benne. Úgy éreztem, hogy Sam nincs biztonságba ha ő itt van. Éreztem, hogy ő el van átkozva, de ez sosem zavart, ha olyan személyekkel találkoztam. Most még is. Valamiért... nem tetszett az aurája...

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2010. Nov. 13.

// Áh, nem vagyok elátkozva... csak máshogy születtem meg mint a többi angyalXD //

Rowan kitárta a szárnyait.
- Nem azért fogok elmenni, mert te mondod. Ha érdekel rendbe fog jönni.ÉS nem sokára befut akire vársz. De mond csak, mi értelme húzni halaszni a dolgot? Miért nem mondod meg neki, hogy tudsz mindent? Ezzel csak magadnak ártasz.
Aztán odalépett Samhez. Letérdelt mellé. Kezét az apró madártestre tette. Érezte, hogy ver a szíve, bár kicsit lassabban, mint ahogy kellene. Kezéből halványkék fény áradt. Gyógyított, s megnyugvást próbált hozni a kicsi kis testbe.
- Nem bántom. - szólalt meg, mielőtt Assadar bármint mondhatott volna.
- Nem hiszem, hogy ilyen gondolataidnak kellene lennie irányomban. Félted tőlem? Nincs miért. Blokkoltam a démoni erejét. Mégegyszer nem fog megtörténni ezt. Legalábbis egy jó darabig.
A fény szerte foszlott, ő pedig felélt.
-Az idő angyala vagyok. Uralom a teret és az időt. Ha akarok bármit megváltoztatok. Megmutathatom, hogy most kinek hova tart a sorsa, s ha kell egy két dolgot megváltoztathatok. Csak gondoltam elmondom, hogy tisztában legyél azzal, kivel találkoztál ember. - Aztán eltűnt. Visszament az időtornyába, hiszen sok dolga van még. Nagyon sok.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Szomb. Dec. 10, 2011 8:12 pm

Sóhajtottam.
- Érdekes.. - Mondtam izgatottan.
- Még soha sem volt dolgom ilyen személyekkel... bár egy kicsit gőgös, de biztos jó harc lenne ha összeütköznénk... - Mondtam elmélkedve. Majd elmosolyodtam. Tudtam, hogy nincs itt, de ki kellet adnom amit a szívemet nyomta.
- Ostoba ez az angyal... nem vette észre úgy látszik, hogy most ki vagyok... pedig az angyalok még mindig emlékeznek erre... - Mondtam, anélkül, hogy tudnám mit mondok. A kezemre néztem.
- Szóval ez lenne a harcosok istenének az ereje... még kiaknázatlan de hatalmas erők rejlenek benne. - Suttogtam. Koncentráltam és visszaalakultam az eredeti alakomba. Fáradtan estem négykézlábra. Az egész testemet hatalmas fájdalom járta át. Úgy éreztem, hogy néhány izom szálam elszakadt. Végül nagy nehezen úrrá lettem a fájdalmon és oda csúsztam Samhez. Elmosolyodtam.
- Most már minden rendben lesz.... megvédek mindenkit! - Mondtam majd megfordultam és néhány percig az eget bámultam, majd elaludtam.

Tárgy: Re: A jövőbelátó angyalok laktanyája Csüt. Dec. 29, 2011 8:00 pm

~ Aviantora! Elmehetsz. ~ ugrottam le a hátáról. A fekete sárkány nézett egy rövid ideig, majd elrepült. Lassan sétáltam előre. Kedvenc páncélom volt rajtam, a vörös színű fekete pókkal a mellkasán. Kardjai a hátára voltak erősítve. Körbe néztem.
CSak egy kis "házat" láttam. Aztán megpillantottam egy madárka testét. Furcsa érzés tölt el, főleg, hogy Assadar is ott fekszik mellette.
Odasétálok hozzájuk, és érzem ahogy a szívem ezerrel dobog. Eleinte azt hittem, hogy Assadar nem lélegzik, de megnyugodtam, mikor láttam, hogy a mellkasa fel-le jár.
- Még szerencse. - suttogtam magam elé, majd a kis lényre koncentráltam. Apró volt, mégis emlékeztetett valamire... vagy inkább valakire.
Hozzáértem. Éreztem, ahogy ver a szíve.
- Vajon hogy kerülhetett ide? - gondolkoztam el. Aztán eszembe jutott El. Vajon hol lehet?
Aztán mint villámcsapás belémhasított egy gondolat. CSak nem...!
- El? - néztem a madárra elcsodálkozva és aggódóan.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Csüt. Dec. 29, 2011 10:42 pm

Úgy éreztem magam mintha rám esett volna egy hatalmas sárkány, plusz még egy hatalmas hegy. Hangokat hallottam. Résnyire kinyitottam a szemem. Mera volt, épp Sam felett volt. Fájdalmasan elmosolyodtam.
- Lemaradtál a buliról... ne aggódj Samnak nincs baja! - Mondtam nyugodtan. Megpróbáltam felkelni, de a testem meg se bírt mozdulni.
* - Remek, egy csomó csontom eltört és megrepedt, az izmaim romokban. Most meg egy bábú vagyok! * - Gondoltam magamban mérgesen. De ez nekem nem számított. Örültem, hogy ennyivel megúsztam. Hatalmas erőre tettem szert, és tudtam, hogy mindennek ára van. De ez a legkevesebb. Becsuktam a szemem és elgondolkoztam, hogy miféle dolgokkal kell még megküzdenem.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

SAm érezte, hogy valaki hozzáér. Ismerős érintés volt. Aztán meghallotta azt az ismerős hangot: Mera megérkezett.
Kinyitotta szemeit, hogy jobban meggyőződhessen róla, hogy valóban ő e az. Megnyugodva felsóhajtott.
Közelebbb ugrált hozzá, majd emberi alakot öltött. Egy 8 éves kislányt testébe "bújt", akinek hosszú fekete haja, világítós kék szemei, és hófehér bőre van. Hajában 3 zöld-barna-piros színben játszó toll díszeleg, testét szörme fedi, bokájn egy vastagabb bőrpánt van, ahogy a csuklóján is.
- Mera! - sóhajtott fel. - Úgy hiányoztál. Hol voltál eddig?
Aztán Assadarra nézett.
- Jól vagy?

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Pént. Dec. 30, 2011 2:41 pm

Ránéztem.
- Őszintén, voltam már jobban is! - Mondtam fáradtan. Újra megpróbáltam felkelni, de nem bírtam. Végül sóhajtottam egy nagyot és Samre néztem. Jól átnéztem, és úgy láttam, hogy rendbe van. Nagy nehezen felemeltem a kezemet és nagy fájdalom közepette letöröltem az oromról a vért.
- Hogy érzed magad Sam? - Kérdeztem tőle. Majd kíváncsian Mera felé fordultam.
- Egyébként hamar megtaláltál minket? - Kérdeztem tőle, majd vártam, hogy mind a ketten válaszoljanak.

Tárgy: Re: A jövőbelátó angyalok laktanyája Szomb. Jan. 07, 2012 8:14 pm

// Na ha már Sam is bekeményít gondoltam hozok én is egy kis izgalmat... Bocsi hogy eddig nem írtam, ritkán jutok odáig, hogy irjak ide... és főleg a lustaság akadályoz meg ebben. :/ //

* Nekem is hiányoztál. * - gondoltam, bár nem igen akarództam kimondani. Sőt nem is mondtam ssemmit. Csak néztem előre.
- Óh, igen, eléggé hamar. - válaszoltam Assadar kérdésére.
VAjon rényleg ezt akarom? De érzem, hogy meg fog haragudni. Bár... sosem lehet tudni. CSak meg kell találnom. ÉS ennyi. Végül is... de nem lenne szabad... ezzel becsapom... De érdekel ez engem? A véremben van. De talán... talán nem jó ötlet még sem. Oké... nincs időhöz kötve, bármikor megtehetem. REndben... De nem fog menni, főleg nem úgy, hogy ők is velem vannak. VAlami szállást kellene keresni, egy olyat ahol biztos, hogy nem fog semmi se történni.
- Ha már itt vagyunk, keressünk valami helyet, ahol...hmmm... nem szúrunk szemet. - mondtam, majd ahogy Assadarra pillantottam, elcsodálkoztam. Eddig fel sem tűnt, hogy még mindig a földön fekszik.
- Hol fáj? - Kérdeztem aggódoan, miközben mellé ugrottam.
Ilyenkor persze nincs itt egy angyal se, hogy gyógyítson. - morogtam magamban.

Tárgy: A jövőbelátó angyalok laktanyája Szomb. Jan. 07, 2012 11:02 pm

//Semmi baj, én nem sietek //

Még mindig nem bírtam felkelni.
- Hogy őszinte legyek.. mindenem fáj.... - Suttogtam, majd nagy nehezen lassan megráztam a fejem és egy mosolyt kipréseltem magamból.
- Semmi bajom! Nem fáj semmim. Nyugodtan foglalkozz Sammal. - Mondtam nyugodtan, majd hatalmas fájdalmakkal nagy nehezen sikerült felülnöm. Hatalmas fájdalmat éreztem. Mikor úgy láttam, hogy Mera és Sam pont nem engem néz, a szívemhez kaptam. Hatalmas fájdalmat éreztem ott is.
* - Mintha szét akarna robbanni!* - Gondoltam magamban fájdalmasan. Hirtelen köhögés roham jött rám, és a szám elé raktam a kezem. Mikor végre befejeztem, tiszta vér volt a kezem. Mielőtt még bárki észrevehette volna, nagy nehezen megmozdítottam, majd letöröltem azt. Még mindig nem enyhült sehol sem a fájdalom.
* - Mi történhetett? Ennyire soha sem fájt semmi!* - Gondoltam magamban. Kicsit meg voltam ijedve. Gyorsan kivertem a fejemből minden rossz gondolatot, majd nagy nehezen Mera felé fordítottam a fejem.
- Most jól esne, ha szállodába mennénk.... - Mondtam, majd hirtelen azt vettem észre, hogy a fájdalom nagyon felerősödött. Utoljára már csak arra emlékeztem, hogy minden kezdett elhalványúlni, és elájultam.

Hozzászólások száma : 137 Join date : 2010. Jun. 27.

Sam bólintott, hogy jól van, aztán Merat kezdte el figyelni. valamiért olyan furcsán viselkedett. De miért? Vagy lehet azért gondolta így, mert régen látta. Igen, biztos ezért gondolja így.
Sam felpattant és Assadarhoz lépett. Látszott rajta, hogy mindjárt elájul. Sőt... Vér szagát érezte.
- Szálloda? - kérdezett vissza Sam. - Nem hinném, hogy lenne itt szálloda. De talán ha... ha megtalálnánk azt az angyalt...Te mit gondolsz erről Assadar?
Nem kapott választ.
- Assadar? - kérdezte újra. - Mera! Assadar nincs magánál! Vigyük el valahova! Vigyük az angyalhoz! Vagy keressünk egy angyalt, vagy valami!
Szemét ellepték a könnyek, s alig kapott levegőt. Nagy nehezen nyugalmat erőltetett magára.

Tárgy: Re: A jövőbelátó angyalok laktanyája Szomb. Jan. 14, 2012 8:34 pm

-As...Asssadar? - néztem rá félve. Nem válaszolt. Ugye...Ugye nem halt meg? De nem... még lélegzik. Biztos csak elájult. Igen. Tuti.
- Milyen angyalról beszélsz? - néztem kiváncsian rá. Talán ő lenne az. Talán. De ki tudja.
-ÉS mégis hova vigyük? - kérdeztem kiváncsian. FElpillantottam. Innen jól látható volt egy magas torony. Talán ott meghúzhatjuk magunkat. De ki tudja, hogy mi van ott. DE biztos jobb mint itt.
Megérintettem Assadar vállát. Ha most magánál lenne, biztos összerándulna. Aztán megragadtam Sam kezét, aki kicsit elcsodálkozott. Aztán elteleportáltam, reménykedve, hogy az épület belsejében lyukadunk ki.

// Mostantól az idő tornyához irjatok:) //

» Angyalok fürdője