Az Anfranasi kitérőm előtt még útba ejtettem ezt a helyet is mivel mindig is látni akartam az emlékezés folyóját. Sok hely van ahová még nem jutottam el Salonirban és ez a hely is közéjük tartozott és levehetem végre a listámról. Elég messze álltam meg a folyótól és közben sétáltam a tó irányába gyönyörködtem a kilátásban és a természet szépségében. Hallgattam a szél zúgását és közben a közelben éneklő madarak dalának melódiáját hallgattam. Közben pedig azon elmélkedtem hogy mióta is nem találkoztam senkivel az utaim során. Persze mindig találkozok a falusiakkal vagy városiakkal akiktől megbízást kapok az őket terrorizáló lény megölésére de az nem ugyan olyan mint beszélni valakivel aki nem ember és van benne valami érdekes. Tovább lépdeltem és már láttam a mólót de nem csak azt hanem egy alakot is rajta. Nos nem hinném hogy pont itt kellene megijednem bárkitől is és nem mellesleg vadász vagyok aki halálosan bánik a fegyvereivel. Közben tovább lépdeltem és belegondoltam hogy talán ez lenne az a valaki akiért imádkoztam? Az imádkozás talán nem is legjobb szó rá inkább csak szerettem volna végre valakivel találkozni szóval közelebb mentem. Ahogy egyre csak közelebb értem a testtartásából láttam hogy szorongat valamit. Ennyi idő után és kiképzés után észreveszem az ilyet. Odamentem mögé és megálltam tőle egy tisztesebb távolságban és közben csak őt néztem.
-Arra nem lesz szükség...
Mondtam neki miközben összefontam a kezemet.

Talán ez a kis látogatás mégsem fog úgy sikerülni ahogy vártam. Én őszintén szólva itt magányra számítottam ahol meditálhatok önmagamban és együtt lehetek a gondolataimmal. Közben pedig azon is csodálkoztam hogy a lány mennyire is fiatal és nem igazán tudtam mit is kezdeni ezzel. Persze tudtam volna de hát akkor is nekem nem nagyon voltak társaim barátaim vagy ehhez hasonlók mivel engem csak egy dologra edzettek a gyilkolásra és az ehhez kapcsolódó dolgokban. Majd feltesz nekem egy fölösleges kérdést ami nem éppen a legjobb volt a részéről. De viszont én is éreztem benne valamit de nem ismertem akkor sem.
-Nem hiszem...
Csóváltam még mellé a fejemet és talán csak a fejemet kellet volna megrázzam hogy ne törjem meg ezt a csöndet de már ő megtette ahogy én is. Szóval valamennyire innentől muszáj lesz beszéljek vele. Közben csak azon gondolkoztam hogy mivel folytassam vagy inkább mit ne tegyek. Számtalan ilyen gondolat és megoldás suhant végig az agyamon hogy mit is tegyek. Közben csak álltam és néztem őt összefont kézzel. Nem éreztem hogy fegyvert kellene rántsak ellene vagy veszélyt jelentene rám. Nem becsültem alá még senkit sőt mindig is erősebbnek tippeltem így mondhatni nem vagyok valami nagyon jó az ilyesmiben. De ha még támadott is volna több megoldás közül válogathattam volna hogy mivel öljem meg vagy csak ártalmatlanítsam. Közben jó volt hallgatni a folyó csobogását mivel a megnyugvást sugározta ami eléggé segített.