Név: Namikata Yoshimuze

Kor: 16

Nem: Férfi

Faj: Farkasember

Város: Kahlvar

Felszerelések: Összetett Íj

Küllem: Fehér haj, általában zöld öltözködés

Jellem: Laza, barátságtalan, zárkózott


Varázslatok: Egyedi varázslatok:
Villámló karom
Egy állandó varázslat, addig tart ameddig a használó ki nem merül, a karmokban elektromosság van. Az elektromosság a levegőbe marad még akkor is, ha célt tévesztett. Úgy 5 másodpercig marad a levegőben, vagy a célpontban.
Földrezgés
Egy nagyobb üvöltés, aminek olyan hangereje van hogy a kisebb-nagyobb hanghullámok berezegtetik a földet. Egy alap technika, de néha segíthet.
Farkas sugár
A használó szájába elektromosság termelődik, amit a szája kinyitásával tud kilőni. A technikát ha jól megtanulják sokszor lehet használni.
Admin kérem ezeknek adjon valami nevet mert elég rosszul hangzanak így… Nem tudtam mennyi technikát lehet beleírni, nem akartam nagyképű lenni ha írhatok többet akkor az jó lenne.

Módosítás: 2010. Június 29.
Történet: Kahvlar természetfeletti földjén született egy fiú, aki Namikata Yoshimuze néven ismerte meg a világot. Anyja és apja nem szerette volna felnevelni a fiút, ezért egy ajtóhoz tette le gyerekét. Szülei szeme még csak meg se rezzent, nyugodt szívvel hagyták ott a gyereket. Mit ne mondjak, a fiú is ugyan ilyen volt. A Befogadó szülők szerették amikor még tehetetlen volt, de egyre inkább kezdett elkanászodni. Volt egy mostohatestvére, bár ő azt hitte hogy a vérszerinti testvére. Teltek múltak az idők, a fiún egyre több szőr jelent meg. A szőrt hosszú vaskos körmök követték. Az utcán mindenki félt tőle, igaz hogy rendbe rakták és ápolták, de pár nap után újra és újra feltűntek ezek a rendkívüli dolgok a fiún. Úgy tizenkét éves lehetett, mikor egy nagy változás történt az életébe. Kiment csak úgy sétálni Kahlvarba teliholdkór. Pár percen belül karmok nőttek a kezén, hosszú szőr fedte testét. Izmai megnyúltak, ruhája is elszakadt. Uralma megmaradt saját maga felett. Valami hang sugalt neki valamit, hogy mennyen az ősök városához, ott mindenre választ kap. Nem tudta hogy merre találja meg, csak az ösztön áradt belőle. Pár nap hosszú kitartó séta után oda ért a városhoz. Az volt a furcsa, hogy ki se fáradt. Érdekes hangokat hallott mindenhonnan, egyre kezdett megijedni. Abba bele se gondolt hogy hogy megy megy vissza, csak ment a feje után. Egy árny rejtőzködött ott a sötétben, akinek nem volt teste, csak az árnyékát lehetett látni. Fura dolog volt ez, de Yoshimuzera támadt. A fiúnak több se kellett rávicsorgott egy nagyot, ami egy erős üvöltést követett. Megpróbálta elkapni a lényt, de nagyon fürge volt. A harc addig-addig húzódott el, míg egy folyóhoz nem értek. Yoshimuze egy várost pillantott meg a túlparton. A lény közbe már ragadta meg a lábát, és lökte volna a vízbe, aminek a vége egy hatalmas vízesés volt. Yoshimuze-nak se kellett több, kezét szétnyitotta és átszúrta az idegent karmaival. Annyira meg volt ijedve, hogy 3x ütötte át kezével az idegent. Yoshimuze egy fát pillantott meg, amit tíz-tizenöt percig próbált kidönteni, végül sikerrel. Egy instabil hidat hozott a földön kívüli élőlénynek, amin kisebb szerencsével és ügyességgel át tudott kelni. Szerinte új népre bukkant, ami végül be is bizonyosodott. A nép igen gazdag volt, és nagyon segítőkész. Mintha csikizték volna, egyszer csak elmúltak rajta a szőrök, és a karmok se voltak már a helyén. Ekkor jött rá, hogy az akaratával irányítani tudja ezt az erőt. Egy idegen ember jött hozzá, aki segíteni szeretett volna neki. Ez az idegen volt a fejében, pont ugyanaz a hang volt ezért Yoshimuze vele tartott. Az idegen elmondta, hogy ő a nagyapja. Minden második gyermek képviseli ezt az erőt, legalábbis az ő családjukban. Az idegen segített neki edzeni, 10kg-os súlyt rakott a fiúra, azzal a céllal hogy amikor leveszi sokkal gyorsabb lesz. Két év után a súlytól megszabadulhatott, mintha a levegőben ugrálhatott volna. Az öreg már tudta hogy készen áll a fiú, és elkezdett neki egyedi technikáit tanítgatni, ami két esztendőt vett igénybe. Tizenhat éves korában útnak eredt, hogy vissza mennyen kahlvar-ba. Valami furcsa módon egy halom szörny lépett elé, hogy megállják útját. Yoshimuze nevetett egy nagyot, és már farkasemberformába láthattuk. Mintha semmibe venné a küzdelmet, neki dőlt egy fának, karba tette kezét. Ez csak a látszat volt, szeretett higgadtan harcolni, mint amit az öreg is tanított neki. Már közeledtek Yoshimuze felé, mikor a fiú végre megmozdult. Felugrott a magasba szájából elektromosság tört ki. Úgy öt másodpercig húzta a földön, míg egy kisebb tömeget ki nem tudott irtani. Megpillantott három nagyobb óriást, ekkor aktiválta a villámló karmokat. Elkezdett a levegőbe hadonászni, hogy legalább öt másodpercre nyugton hagyják őt. Nagy hangzavar lett ekkor, mert elkezdett Yoshimuze ordítani amibe a föld is belerezgett. Oda futott az óriásokhoz, és már kettővel végzett. Egy röpke pillanat alatt végzett velük, de egy még talpon volt. Egyre több szörny közeledett felé, meg még az az-az állatóriás is. Nem tehetett mást, maradt a puszta ereje. Hosszú harc során végzett mindegyikkel, és egy szempillantás alatt már menekült vissza kahlvarba.

Javítás 1