Josette Bell Eva Gold
Hozzászólások száma : 31
Join date : 2010. May. 22.
 |  Tárgy: Josette Bell Eva Gold Szomb. Május 22, 2010 7:49 pm | |
| Név: Josette Bell Eva Gold
Kor: 24 (192)
Nem: nő
Kaszt: vámpír
Felszerelések: 3 tőr, 2 Defense-sword (védekező-kard), 1 medál (családi ereklye, a klán jelével)
Küllem: Szürkéskék szempár, melyekkel sötétben is nagyon jól lát. Bájos arc, és a többi vámpírhölggyel ellentétben ő nem festegeti magát, csak a szemét szokta néha. Nincs olyan alkalom, amikor nem fekete ruha van rajta. A vámpírok ünnepségén is mindig feketét hord, kivételes esetben vöröset. Olyan alkalmakkor, amikor épp nincs semmi vagy tudja, hogy harc fog bekövetkezni, pontosabban bevetéskor, akkor mindig fekete bőr szerkó van rajta, és egy éjfekete köpeny. Tőrjeit általában a csizmájában tartja, ahová könnyedén elrejtheti, és amikor csak akarja, onnan előkapja. 2 kardját a hátán hordja kereszt alakban, és ha harcra kerül a sor, ugyanígy, kereszt alakban rántja ki őket. A medál mindig a nyakában látható, ezzel is mutatja, hogy büszke a klánjára, meg amúgy is… jól áll neki.
Jellem: Nem gonosz. De nem is olyan jó. Inkább semlegesnek mondható, sosem lehet tudni, hogy mikor lesz a normális lányból hirtelen egy vad, fellángolt és dühös személy. Ezért is kiszámíthatatlan. Senkit sem enged magához túl közel, a vámpírok amúgy is inkább magányosak, örök szenvedésre vannak kárhozatva. Node akkor gondolkodjunk, hogy hogyan lesz az embernek, illetve vámpírnak lánya, főleg vérszerinti? Hát így, nem igaz? Hisz senki sem lehet magányos. És még Jos sem vallhatja magát annak, hiszen vele vannak kedvenc kis csemetéi, a gyerekek, akik mindig számíthatnak rá, ha baj van, ha nincs. Imádja a gyerekeket, nem tudni, hogy miért, talán pontosan azért, mert egyedüli gyerek volt a családjában. Az apja a klán vezére, ezért is ő az egyetlen utód, így örökös. Szeret órák hosszat az éj leple alatt ólálkodni, és haza sem térni, míg nem volt egy kis kalandban része. Vér… ő sem iszik minden nap, hetente legalább egyszer, maximum kétszer. De megesik az olyan alkalom is, amikor többször. Hiszen a vér ad vámpíroknak életet, az ad nekik erőt, gyorsabbá válnak tőle, és erősebbé. Ok nélkül sosem hipnotizál másokat, csak ha nagy szüksége van rá. Kihasználja a képességeit, mert amíg megteheti, addig lustálkodhat egy keveset és csak úgy oda „teleportálhatja” magához a tárgyakat. Csakhogy sosem lustálkodik. Nem nagyon beszédes, de ha kitör a dühe, akkor szándéktalanul, akaratlanul is kimond durvább mondatokat. A tárgyalásokon rendszeresen részt vesz, hiszen nagyon jó készsége van a beszédhez. A vérfarkasok… nincs velük valami jóban, de több vérfarkas horda is kapcsolatban áll a klánjukkal, szövetségeseik. Bár megfordul pár kivétel a vérfarkasok között, akiket kedvel, és volt is egy ügye egy vérfarkas férfival, csakhogy Jos nem a randik híve, hiszen ha az úton meglát valamit, amiről rosszat sejt, azon nyomban eliszkol és követi, amíg el nem kapja. Ezért is inkább a harcok embere. Hobbijává vált, hogy leugráljon magas épületekről… amúgy is édes mindegy neki, hogy milyen magasból ugrik le, legalább 15 emeletnyi épületről kellene leugrania, hogy belehaljon. De akkor sem halna bele, mert… ugye tudjuk, hogy mitől halnak csak meg a vámpírok? Szóval, mindig talpra esik, mint a többi vámpír. Teste jéghideg, amit csak a friss, meleg vér melegíthet fel. Sok ideig képes egy pontot bámulni, anélkül, hogy a szemét megrebbentené, ezért néha, amikor emberek közelében van, kezd eldurvulni a dolog, amikor őt figyelik, s olykor kirázza tőle másokat a hideg. Nem illik ujjat húzni vele, mert aki megtette, az később meg is bánja.
A vámpírok történelme Évszázadokon keresztül dúlt a háború a vérfarkasok és a vámpírok között. Az okot nem tudni, hogy miért, lehetséges, hogy csak bizonyságot akartak tenni erejük létéről. A vámpírok különleges képességei a gyorsaság, úgy suhannak a levegőben, hogy meg sem lehet őket látni, szinte olyannak tűnik, mintha a talaj és a táj kúszna a talpuk alatt. Ujjaikkal, ha tehetik, hipnotizálni tudnak bárkit, aki ezek után engedelmeskedni fog nekik. Fogaikat csak akkor használják, ha nagy szükségük van rá, olyanok, mint egy macska karmai: visszahúzhatóak. Legendák szerint csak a félvámpírok tudnak nappali fényben is járni, viszont azok, akik eredetileg is vámpírok voltak, maximum 4-5 órát maradhatnak a napon. Ha ennél tovább maradnak, akkor bőrük elsötétül, végül a halállal kell szembenézniük, mert elevenen elégnek. Az éjszaka számukra a reggeli idő, amikor szabadon mozoghatnak Az emberek között nem igazán feltűnősködnek, mert ha észreveszi őket valaki, akkor azzal a bizonyos személlyel végezniük kell, ha nem akarják, hogy szörnyszülötteknek nevezzék őket. Vannak ám bátrak, akik közéjük mernek merészkedni, de csak azok, akik eléggé megbíznak magukban ahhoz, hogy embernek mutassák magukat. Az éjszaka sötétjében ugyanúgy látnak, mint egy normális ember nappal. Igaz az a tény, hogy háromszor erősebbek és gyorsabbak egy hétköznapi halandótól, de ők sem élhetnek életük végéig, nem halhatatlanok. Ugyanakkor később öregszenek meg. A mesék szerint a fokhagyma, a szenteltvíz és a karó az, amivel egy vámpír életének véget lehet vetni. Ez nem igaz. Ilyen csak a mesékben létezik. A szívükbe döfött karótól megbénulnak, de nem halnak meg. Ha túl sok sérülést szereznek, Torporba zuhannak. A Torpor hasonlít az alvásra, de annál sokkal mélyebb, melyből a Vértestvér csak hetek, hónapok, néha évek, néha pedig évszázadok után ébred föl. A Torporban a vámpír teste megpróbál meggyógyulni a súlyos sérülésekből. A vámpírok csak akkor halnak meg, ha levágják a fejüket vagy elégetik a testüket vagy olyan kevés vér marad a szervezetükben, ami már nem elég az életben maradásra. A vámpírok másik sajátos technikája, hogy bármilyen tárgyat magukhoz tudnak úgymond „teleportálni” egy téren belül. Úgy néz ki az egész, mintha egy másik személy csak úgy odadobta volna neki. Ha valamit akarnak, azt megszerzik. Nem gonosz teremtmények, nem is jók, senki oldalán nem állnak, kiszámíthatatlanok. Ha valakit vámpírrá akarnak tenni, akkor megharapják a célpontot, és hogy vámpírrá, illetve félvámpírrá váljon, a célszemélynek innia kell a vámpír véréből, pontosabban azéból, aki megharapta. A vámpír 1 hónapig bírja ki vér nélkül, de ha továbbra sem iszik, megvadulhat az éhségtől, s elszabadulhat benne a Bestia. Átlagosan hetente egyszer isznak. Sohasem ihatják meg egy áldozat utolsó csepp vérét, tudniillik az áldozatot „tisztelni” kell. Viszont, ha a vámpír az utolsó csepp vérét is kiissza áldozatának, akkor az méregként hat a testére. A vámpíroknak azonban nem elég, ha csak vért isznak, normális ételt is fogyasztaniuk kell, szükségük van a tápanyagokra. Testük hideg, mint a holtaké, csak a meleg, friss vér melegítheti fel őket. Valami van a vámpírok hangjában: meggyőzés, csábítás, esetleg utalás: parancs. A vámpírok erősek, s mégis hiábavaló ez a vérfarkasokkal szemben. A vérfarkasoknak nincs nagy erejük, szellemileg gyengék, viszont fizikailag olyan erővel bírnak, mint a vámpír mind szellemileg, mind fizikailag. A vámpírok és vérfarkasok közötti háború, s szövetkezés Sose fogjuk megérteni annak a rejtélyét, hogy mi okból fogva szítatnak csatákat a vámpírok és vérfarkasok egymás között. A denevérek, akik a vámpírok családjába tartoznak, és a farkasok, akik a vérfarkasokéba, ők sem viaskodnak évszázadokon keresztül. Ha külön vannak, békés fajnak látszanak, viszont, ha hordákba vegyülnek, veszedelmesek és nem lehet közéjük lépni. Egy azonban nyilvánvalóvá vált: Olyasvalamiért küzdöttek – s lehet, hogy még ma is küzdenek -, amiről tudták, hogy sosem lehet az övék, nem kaparinthatják meg. Ez is más idő, amiről nem gondolnánk, hogy megtörtént, de való igaz, így volt. A csata előtt… aznap este minden vámpír és minden vérfarkas csatlósokat toborozott. Akik túl fiatalok voltak, nem vették be a csatába, csak 20 éves kortól. Elkezdődött a háború, ami egész éjszaka dúlt, de amikor hajnalodott… mindennek vége lett. A vámpírok nem bírták sokáig a tűző, fényes napon 5 óránál tovább, ezért visszabújtak zugaikba, a vérfarkasok a régi időben még nem voltak képesek arra, hogy akkor változzanak át, amikor akartak, hiszen az éjszaka teremtményei ők mind, így hát reggel, amint a Nap elérte a koronghelyét, nekik is vissza kellett térniük. Belátták, hogy ezzel a viaskodással semmire sem mennek, ezért megalakítottak egy szervezetet: A vámpírok és a vérfarkasok szervezetét. A 2 klán szövetkezett egymással, így szövetséget kötöttek. Nem pusztították el a tagokat, saját fajtájuk ellen sem fordultak, ha újabb csatára kerülne sor. Azok ellen harcoltak a vérfarkasok, akik nem tartoztak a saját és a vámpírok fajtájába, azaz más fajokkal, szörnyszülöttekkel. Ugyanis felvetődött, hogy azok, akik nem tartoznak a szövetségbe, kapjanak egy esélyt, és fogadják be őket akkor, ha méltónak találják rá őt. Persze ezt mindig is a tanács döntötte el. Így volt még több viaskodás mindenki között egy bizonyos dologért, amelynek senki sem tudott a létezéséről. A klán (szekta) Desum Mens (Elveszett lelkek) Josette Bell Eva Gold már az óta tartozik ebbe a klánba, amióta a fejét tudja. Éppen azért, mert az apja körülbelül 100 éve a klán vezére, és még 200 évig az is lesz. Ugyanis minden vezér 300 évig áll a klán élén. Jos pedig az örököse lesz annak, amit birtokolni fog: a klánt. Igaz, egyetlen gyermek a családjában, de hiába… a nők nem lehetnek vezérek még akkor sem, ha az apjuk előttük klánvezér volt. A megengedett idő, ameddig uralkodhat: 50 év. Hogy mire is épült ez a klán? Mi tartja össze? Mi tartja fenn? És mit diktál? Mi a feladata? Nos, nem egyszerűek ezek a kérdések. Minden klánnak valami más feladata akad, ahogy ennek is. Léteznek a gonoszabb klánok is, ugye, de ez a klán inkább a jó oldalon áll. Amire épült: Szimplán megalapították. Saját alakulat volt, már évezredek óta fent áll. Mi tartja össze:A vámpírok közötti rokonszenv. Nincsenek ellentmondásaik, legtöbbjük betartja a törvény 3 pontját. A barátság és a megértés is nagy kötelék számukra, s összetartanak minden körülmények között. A vérfarkasok is a családjukba tartoznak, már azok, akikkel szövetséget kötöttek a klánon belül. Amit diktál: Békét. A vámpírok és vérfarkasok között. Ezt biztosítják is a szövetség tagjainak. Állandó lakhelyet, menedéket, megélhetést: magát, az életet. Feladata: Begyűjteni azokat a vámpírokat, félvámpírokat, akik nem tudnak gondoskodni magukról, odakint élnek, azaz nincs állandó lakhelyük, nincs rendes életük, el vannak zárva a világtól. Megvédeni társaikat a betolakodóktól. Szembeszállni azokkal a lényekkel, akik úgymond hátba támadják a klánt, ellenállnak akarataiknak, ellenszegülnek parancsaiknak, és az olyanok kiirtása, akik semmibe veszik őket. A klán jele: Josette Bell Eva Gold története A Desum Mens klánján belül látott holdvilágot egy klánvezér és egy vámpír hölgy gyermekeként. Sok éven keresztül csak ő volt az egyetlen gyerek, és ez továbbra is így maradt. Nem született senki sem mellé, szóval egyedüli volt. Így apja örökségét, azaz a klánt majd egyszer ő fogja uralni, ha letelik a 300 év uralkodása a vezérnek. De nem uralkodhat sokáig, mivel a törvény kimondja, hogy a nők csak 50 évig lehetnek a trónon. Jos szépen cseperedett, kiskorában még sok vért is ivott. Sokszor egyedül maradtak a gyerekekkel a nagy kastélyban, mivel a felnőttek csatázni voltak a vérfarkasokkal. De napkeltére már itthon is voltak, hisz annyi idő alatt nem ért véget a háború. Amikor Jos 15 éves lett, akkor alakult meg a szövetség, így a Desum Mens klán már nem csak a vámpírokat, de a vérfarkasokat is eltartotta. Igaz, eleinte nem nézte minden tag ezt jó szemmel, de később megbékéltek egymás között és hamarosan a viszálykodásoknak is vége szakadt. Ahogy telt-múlt az idő, Jos egyre jobban kezdett érdeklődni az után, hogy vajon mi lehet oda kint. Gondolt egyet és el is tűnt otthonról, s amióta egyszer kint volt, azóta többször is kijár, és csak akkor tér haza, ha valamilyen nagy kalandban volt része. Addig mindig megbújt valamilyen sötét helyen, amikor a nap felkelőben volt. Egyre jobban kezdte megszeretni az izgalmakat, ezért is kalandos életben lehetett része vámpírként. Hazatértével mindig a gyerekek voltak az elsők, őket nagyon szerette, és ők is őt. Talán azért volt úgy oda értük, mert ő egyedüli gyerek volt, és arra volt szüksége, hogy legyen mellette még valaki. Nos, ezért is úgy gondolta, hogy a gyerekeknek fog adni magából egy kislányos én-t. Sokszor meg kellett válnia tőlük, mivel itt volt az ideje egy újabb kalandnak. Volt, hogy saját kalandozás után indult, volt, hogy apja adott neki valamilyen veszélyes feladatot. Habár, minden alkalomkor, amikor megölt egy rossz személyt, vérhez tudott jutni, így már nem volt szüksége az otthoni ünnepélyes vérre. Egy alkalma nyitódott rá, hogy randizzon egy vérfarkassal, aki nagyon is szimpatikus volt a szemében. Ám nem olyan jól sikerült, mint ahogy azt gondolná, mivel az úton meglátott egy olyan rossz személyt, akit már hetek óta üldözött, s a nyomába eredt, kitörve így az étterem ablakát. Azóta talán nem is tér be ilyen nagy helyekre, nehogy valami felhajtást csináljon. Szóval, annak a személynek az útjába eredt, akit már hetek óta üldözött, s utol is érte, amikor már majdnem megszökött előle. Igazából egy olyan vámpír volt, aki elárulta a klánjukat, és ez Jos feladata volt, hogy elkapja őt. Meg is volt, és a két vámpír között egy kisebb harc ütött ki. Jos megúszta egy enyhe kis sérüléssel, oldalában a késsel, viszont ellenfele nem, mivel annak kitörte a nyakát. Most is kalandozik, s ebben segíti őt állandó viselete: egy bőr szerkó, és egy éjfekete köpeny. Édesapjától ajándékba kapott 2 kardot, amiért sikeresen teljesítette a feladatot, s azokat a hátán tartja kereszt alakban. Már csak arra vágyik, hogy legyen része még több ilyen kalandban, s hogy fenn tartsa a klánját, a jövő nemzedékeit. | |
|
