Név: Démoni: Shea a Elwin

Kor: 18 (halhatatlan)
Nem: nő

Kaszt: démon

Felszerelések: önmaga

Állatok: -

Küllem: Kecses tetoválások, jelek díszítik amelyek születése óta a testén vannak. Hosszú derék alá érő fekete haj, igéző szürke szempár. Kecses, tökéletes alkat. Selyem puhaságú bőr.

Jellem: Rideg, kimért és kegyetlen. Hidegvérrel megöl akárkit aki hátráltatja parancsolója vagy a saját céljait. Könnyedén felvesz akármilyen személyiséget, hogy megtévessze akit akar. Olyan könny hazudik mint ahogy levegőt vesz. Rendkívül jó színész de a felvett akár kedves jellem egy éjfekete lelket és egy megrendíthetetlen üres szívet takar.

Múlt:
Amazon ként születtem, de olyan erőkkel feruházva amelyek megrémítettek mindenkit aki közénk tartozott. Egy világban ahol a férfiak helyett mi, nők uralkodtunk és ahol nem volt helye a sötét lényeknek, megszülettem. A testem már születésem óta tetoválások borítják és ahogy növekedtem azok egyre inkább szétterjedtek a hátamon és a nyakamon. A lábamra is nyúlt pár ilyen jel de körül belül 20 éves koromban véget ért a terjedésük. Anyám volt az amazonok vezetője így igen nagy ováció fogadott mikor világot láttam. Ám ez a lelkesedés lankadni kezdett amint egyre több napot töltöttem kis családunkban. Abnormálissan hamar megtanultam beszélni és járni. Amikor a többi gyerek még csak próbálta értelmezni szüleink harcát én már a kezembe vettem a kardot, íjjat és az összes fegyvert amit csak találtam. Igen, zseniálisnak tartottak addig a napig.
A felnőttek vadászni indultak és én szokásomhoz híven elvonultam a többi velem egykorútól. Egyszerűen az értelmi képességeink és a fejlettségünk nem egy szinten állt. Aztán az egyik fiú odajött hozzám, hogy odarángasson játszani valami értelmetlen játékot. Hiába mondtam neki, hogy inkább csak várok itt a szüleinkre nem értette meg. Megragadta a karom és ráncigálni kezdett. Nem is tudom már pontossan hogyan de ebben a pillanatban mintha valamiféle láthattlan villám csapott volna a fiú testébe, az összeesett. Felsikoltottam és megpróbáltam utánna kapni, de a teste élettelenül rogyott össze. Égési sérülés volt a mellkasán egyenesen a szíve felett.
Az édesanyám váltig állította, hogy ezt nem okozhattam én. Hiszen még csak nem is fegyverek okozta seb volt. Népünk javasasszonyai ugyan gyanakodtak rám de semmi mérvadót nem tudtak felhozna. Addig amíg nyilvánossan meg nem öltem eggyiküket. Ugyanolyan véletlen volt. Egy tanácsgyűlésen ültünk amikor az egyik javasasszony előállt az ötlettel mi szerint engem száműzni kell. Csak bajt hozok a fejükre. Azt mondta én vagyok a legsötétebb gonosz gyermeke, el akart szakítani az anyámtól. Az egyetlen embertől aki melettem állt. Féktelen dühöm újabb halálhoz vezetett.
Mindössze 12 éves voltam, és már rég kitagadtak. A saját anyám aki eddig mellettem állt belefáradt abba, hogy védelmezzen és nemrég életét vesztette egy betegségben. Inkább feladta. Ezek után bármit megtehettek velem. Én voltam a hierarhiai létra legalján. A legbutább ember is okosabb volt mint én, erőssebb, ugyanúgy bánthatot mint akárki más. Nekem pedig el kellet viselnem.
Egy éjszaka szörnyű álmom volt, azt álmodtam, hogy a saját családom tör az életemre. Hideg vérrel öltek meg. Úgy gondoltam csak egy buta álom, de olyan heves volt, hogy felriadtam belőle. Nagyon rosszul voltam utánna így sokáig tartott amíg összeszedtem a gondolataim. Mára már tudom, hogy ez egy látomás volt. A halálom napján jelentek meg ezek a kínzó látomások és azóta kívánom úgy, bárcsak ne lennének. Gyötrő fájdalmat és elviselhetetlen rosszulétet okoznak. Kimásztam hát az ágyamból és körülnéztem. A népem talpig fel volt fegyverkezve. Nem tudtam mi tévő legyek hisz pontossan ezt láttam az álmomban. Így kezdődött. És így is folytatódott, észrevettek és hajtóvadászatot indítottak ellenem. Egy 12 éves lány ellen aki maga is rettegett a képességeitől. Gondolkodás nélkül megfordultam és rohanni kezdtem. Amilyen sebessen csak tudtam. Valahogy mindig is nagyon gyors lábú voltam, de ez mit sem ért az utánnam hajított dárdákkal, nyílveszőkkel szemben. A sötét éjszakában túl sokáig űldöztek, a hegy teteje felé. Végül kifáradtam és a földre zuhantam. Reszkető, túlhajszolt végtagjaimmal próbáltam tovább kúszni a földön, ekkor megéreztem azt az elviselhetetlen fájdalmat. Egy nyílvessző repült a hátamba, majd mégegy és egy a karomba. Éreztem ahogy meleg vérem végigcsordul a testemen, vérvörössé változtatva bőröm. Négykézláb próbáltam menekülni, de elértem a szakadék tetejéhez. Utolsó csepp erőmet összeszedve felálltam, és könytől ázó arccal szembe néztem a családommal. Nem láttam a szemükben mást csak űzöttséget. Meg akartak ölni úgy ahogy minden ellenfelünket, ahogy egy vaddisznót akit vacsorára szánnak. Pontossan így láttam, így szólt az álmom. És ugyanígy éreztem. Lehunytam a szemem és ekkor egy dárda átszúrta a gyomrom. Ez volt az utolsó amit tőlük kaptam. Lezuhantam a hegyról egyenesen a lábánál csördögélő folyóba. Amint a hideg vízbe zuhantam kinyitottam a szemem. A kristálytiszta víz körülöttem vér vörössé vált, de egyik sebem sem fájt annyira mint a darabokra tört szívem. Elárultak, és megöltek.

Ez lehetetlen, talán újból megszülettem? Lélegzem. Ez nem lehetséges. Valyon ki tudom nyitni a szeme? Igen. Látok! Azonnal felültem és megpillantottam a testem. Egy szent helyen vagyok, ő lenne Choor?! Sokat halottam róla. Persze sosem beszélhettem róla mert kivágták volna a nyelvem. Megtöröltem a szemem, hogy megbizonyosodjak róla jól látok e. A testem teljesen ép volt, nem állt ki belőlem semmi és nem véreztem. Csak a ruhámra száradt vérrel találkoztam. Semmi más.
Életet kaptam a szolgálataimért. Különleges voltam és cserébe kaptam egy második esélyt. Egy esélyt önmagam kiteljesítésére és a bosszúra.
-Mától az én teremtményem vagy Shea. Tudom, hogy ismersz hiszen kivételes vagy. Eddig mind közül a legkülönlegesebb. Már gyermek korodban éreztem, hogy hívsz engem. Halottam ahogy a nevem suttogtad és figyeltelek. Olyan hatalom van a birtokodban amellyel hatalmasabb lehetek mint eddig valaha.-Mondta Choor és én csak ittam a szavait. Soha senki nem volt még ilyen kedves velem holott csak tényeket közölt velem. De valami hiányzott belőlem, már nem éreztem. Nem találtam. Hol van az a jól ismert érzés amit anyám iránt éreztem, hol van a szeretet? Choor mintha meghalotta volna a kérdésem újból rám emelte elkalandozott tekintetét.
-A szíved apró szilánkokra törték, soha többé nem érzel majd szeretet. Üres vagy belül és a lelked éjfeket. Te leszel ez én első Démonom. A villám Démona, ez a te erőd. Megtanítom majd hogyan használd. Hogy érd el vele amit szeretnél. Shea a Elwin mától te leszel az én legfőbb hírnököm és diplomatám. Halhatatlanná váltál és amikor úgy döntessz nem akarsz tovább öregedni megálapodhatsz a kiválasztott kornál. Mostantól ezernyi döntést hozhatsz meg a nélkül, hogy mások befolyásolnának.
-Értem nagyuram.-Mondtam tiszteletteljesen.
-Három alakot választhatsz magadnak. Egy vizi, egy földi és egy légi alakot. Ezek az alakok arra szolgálnak, hogy a leggyorsabban tudj közelkedni az összes terepen. Bár úgy vélem a földi alakot nem kell kiválasztanod. Gyorsabb vagy mint a villám és mások számára láthatatlan sebeséggel tudsz mozogni. Nem választhatnál egy nálad gyorsabb állati alakot sem. -Mondta Choor határozottan. A légi alakomnak a baglyot választottam. Nem azért mert túl gyors lenne, hanem mert bölcs és csodálatos állat. A vizi alakom egy anakonda, nem kimondottan vizi állat de lenyűgöző teremtés. És még gyorsan és jól is úszik.
A palotájában tanultam, Frau pedig lassankét úgy tekintett rám mint a lányára. Talán azért mert pontosan egy idősek voltunk akkor a fiával és folyton együtt edzettünk. Mindíg jobb volt nálam ezt nem tagadom, de csak ugy fejlődhetünk ha kihívást állítunk magunk elé. Rengeteg dologra tanított. Persze, Frau mindig nagyon szigorú volt velem. Természetessen sosem tett szeretet teljes gesztust felém de tudtam, hogy úgy tekint rám mint lányára. Ezért olyan szigurú, akárcsak a fiával. Kemény, érzéketlen harcost nevelt belőlem. Azt, hogy Frau befogadott, annak tudtam be, hogy tetszett neki fekete lelkem. Tetszett neki, hogy nincs szívem és nem érzek. Én voltam a tökéletes gyilkológép, egy sátáni kislány, amire Frau vágyott.
Amíg én ilyen érzéketlen voltam Choor és Frau fia érzelem teljes lény volt. És azt hiszem ő volt az egyetlen aki néha, érzelmekre fakasztotta széttört, elszenesedett szívem. Igazán jó barát volt, olyan amit előző éltemben nem kaphattam meg. Túlságossan más voltam mint ők, de e mellett a fiú melett nem voltam olyan különgleges. Hisz ő sokkal hatalmasabb volt nálam, de ez sosem zavart. Ő nem akart megalázni, megölni, kitaszítani. Ő elfogadott akárcsak a családja. Akárcsak Choor összes teremtménye. És ezért örökké hálás leszek nekik. Örültem, hogy végre olyan lehetek mint mások.
Miután kiokítottak Choor utamra engedett. Kémkednem kellet, híreket hoznom, beolvadnom a fény lényei közé. Ez egy gyermeknek könnyen ment. Bármit ki tudtam szedni az emberekből akárcsak most is. Most már annyi bizalmason van a "jók" táborában, hogy akármilyen információt könnyedén megszerezhetek Choornak. Ezért lettem én az első számú? Nem zavart. Hiszen újból éltem és hatalmas voltam. Tiszteltek és senki nem akart megölni. Ez már egy jó pont az új életemnek. Hallottam még 2 démon megjelenéséről de mivel 18 éves korom óta nem tartózkodom még csak a palota közelében sem, nem találkoztam velük.
Ám Choor most visszahívott.
-Miét hagysz egyedül?!-Kérdeztem halkan. Nekem nincs társam, de miért?
'-Ők társak Shea. Neked nem lesz társad de cserébe nem kell félned attól, hogy a tudtodon kívül bajba kerülsz és kapsz még egy ajándékot. Mivel születésed óta zseniális teremtmény voltál így neked adom az állatok irányításának ajándékát. Mostantól bármely állat agyát uralhatod így akár a saját oldaladra is állíthatod az ellenfeled állatát. Mostantól te vagy a sötét természet bölcs anyja.- Mondta Choor és esküszöm némi melegséget véltem felfedezni a hangjában. A nagyúr érez… a szolgája pedig nem. Bólintottam és tiszteletteljesen meghajoltam. Choor úgy rendelkezett, hogy meg kell ismerkedjek velük. Így már másnap útra keltem.