A Gonosz földjén sétálgattam harcra éhesen, hátha tudom fejleszteni a tudásomat. Ám nem minden úgy sült el ahogy terveztem. Egy igen magasan repülő dolgot pillantottam meg a magasban, először egy repülőre gyanakodtam. Egyre lejjebb-lejjebb szált, és felvilágosodtam arról, hogy ez bizony egy sárkány.
~ Na ez is nagyon jó... Idejövök és pont egy sárkányt kell kifognom... Láttam én már sok sárkányt, de ez valahogy máshogy nézz ki.
- Ááá fenébe is!!! - felkiáltott egyet a magasban, ekkor már vérfarkas volt.
Követte a szagot, míg megérkezett céljához. Mintha már tudták volna hogy érkezik, próbált megrejtőzni valahol. Ám egy ügyetlen mozdulattal belerúgott egy nagyobb kőbe, és felkiáltott.
~ Mekkora egy sügér vagyok... Most már biztos nem bukok le.

Még hogy fél fogra? Hát ha össze kerül velem nem sok foga marad.
Előjöttem a bokorból, de már ember formában mutatkoztam.
- Még hogy félek-e előjönni? Ezt a lehetőséget kizárnám, csak kíváncsi voltam a sárkányodra, de mint látom igazi ritkaság. Milyen sárkány?- Mondta a magáét mosolygósan.
- Ellenfelet jöttem keresni errefelé. Nem tudom honnan valósi vagy, én Kahlvarból származok.
- De igazából nem tudom tudtad-e de a cápák a fákon élnek és tudnak repülni. Kajra, láttam már ilyen lényt. Olyan brutálisak. Jönnek így hordába vagy nyolcvanan és szétkapnak mindenkit.
Éberen figyeltem a mozdulatát, ki tudhatja mi lesz emellett a sárkány mellett.

Egészen idáig követtem az illetőt akit a testvéremnek hittünk Drékkel. De amint elég közel kerültünk hozzá, hogy megbizonyosodjak róla, hirtelen köddé vált.
~Csak egy illúzió lett volna?~ kérdeztem magamban.
~Nem hinném. Joe ugyanúgy össze tud olvadni a sárkányával mint te velem. És emlékszel még mi volt az egyik képessége Grimmag-gal?~
~Hogy el tudott tűnni.~ válaszoltam egy hirtelen beugrott emlék alapján.
~Bizony. De ez az eltűnés nem azt jelenti, hogy láthatatlanná válik, hanem, hogy szó szerint köddé válik.~
~Tudom. De mióta vagy te ilyen beszédes?~ kérdeztem, de csak némaságot kaptam válasz ként.
~Tudod mit szálljunk le!~ mondtam Dréknek aki a föld felé közelített. Mikor leértünk a talajra leszálltam róla és leguggolva nyomokat kerestem a sáros földben. Hirtelen lépteket hallottam magam mögül. Egy másodperc alatt felpattantam a földről és a kardomat a két idegenre fogtam, valamint a sárkányukra.
-Kik vagytok és mit kerestek itt?- kérdeztem.

Egy férfi termett előttünk az úton és kardot szegezett ránk. Ree a kard elé ment és kioktatta az idegent, valamint visszakérdezett. Tény, ami tény féltettem a lányt szóval előkaptam íjamat és felhúztam, valamint az idegenre céloztam vele.
~Amint egy rossz mozdulatot tesz egy nyílvessző boldog tulajdonosa lesz a feje.~ gondoltam rezdületlen arccal.

~Furcsákat mond ez a lány. Engem sosem érdekeltek az ilyenek.~ gondoltam, majd válaszoltam a kérdésére.
-Viszont én kérdeztem előbb és a kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni.- mondtam, majd észrevettem, hogy az elf rám szegezi az íját.
~Drék állj készenlétben!~ parancsoltam sárkányomnak aki mellettem állt.
~Azt hittem Joe-t keressük.~
~Már eltűnt és ritkán hagy nyomot maga után, majd rá akadok később, de nem szeretném, hogy hátba támadjanak, nem tudni kik ők.~ válaszoltam és vártam a lány válaszát is

Azt közben Ree észrevette, hogy Faran fedezi őt, de sok értelme nem volt. Ree összeráncolta a szemöldökét, majd megkönnyebbült és sóhajtott egyet. Milyen ostoba és esetlen!
- Ha jobban figyeltél volna szavaimra, akkor észreveszed, hogy nem kérdeztem, hanem kijelentettem - de ugyan, az nem méltó ellenfél, aki nem hallgat a másik szavára. Mert úgy tartja a mondás, hogy "Hallgattassék meg a másik fél is" és akkor biztos a nyereség. Mert ha nem figyelünk arra, amit mondanak, akkor már elástuk magunkat, ugyanis sok mindent le lehet szűrni abból, hogy mit mond a másik. Így Ree például arra jött rá, hogy ez a tuskó könnyen kikosarazható. De hagyjuk az ellenségeskedést!
- Egy elveszett barátunkat keressük, kék páncélban - már fel sem teszi a kérdést, hogy nem e látta valahol, ugyanis nézéséből lehet arra célozni, hogy ez is érdekli. Közben a neonsárkányra figyelt, és gyengéden meghajolt előtte, ugyanis Deiree tiszteli a sárkányokat, legyen az akármilyen fajta. Általában még vadászat előtt is meghajol minden préda előtt, hiszen tisztelgés azért, amit ők adnak. A sárkányoknak külön tisztelet jár, legyen az békés vagy békétlen. Egyébként is Ree ismerte a sárkányfajokat, hiszen sokat tanult Ellowaelben, az Emlékezés birodalmában. Talán most ennek is köszönheti igazi erejét, hogy már egyáltalán nem kell varázslatokat tanulnia, hanem úgy használja minden elemét a varázslatoknak, ahogy akarja. Tudta azt is, hogy a vele szembenálló lény egy neonsárkány, egyike a legnemesebbeknek. Ugyanis nem sok nemes sárkányfaj létezik: ilyenek a neonsárkány, a leafeon sárkány, alkonysárkány és az elemental sárkány, mint Ree sárkánya, Darg.
Közben a tisztelet megadása után felemeli fejét és újra az idegenre néz. Arra még mindig nem felel, hogy kik ők.

A nő meghajolt Drék előtt és a sárkány vissza neki.
~Ő tudja mi az a tisztelet. Nem akarsz kicsit tanulni tőle Súrá?~ kérdezte Drék. Szúrós szemmel ránéztem, majd vissza a lányra.
~Inkább hallgass!~ válaszoltam a sárkánynak, majd visszacsúsztattam a kardomat a tokjába jelezve, hogy megbízok bennük.
-És merre mentek?

Mikor a fickó letette a kardot én is eltettem az íjamat.
-Én sem tudom. A te ötleted volt Nicosia nem az enyém.- feleltem mosolyogva- Mindenesetre ha már itt vagyunk körbenézhetnénk a környéken, hátha találunk valamit.- tettem meg javaslatomat. Ekkor érkezett meg Hewkiin és a vállamra szált, hogy onnan figyelje az idegent.