Egy újabb megbízás céljából haladtam felfelé a hegyre ez jó kis elterelés volt az Anfarnosi kiruccanás előtt. Szerettem az ilyen megbízásokat amiket a kisebb falvakban csíptem el és tovább igyekeztem a hegy tetejére mivel ott fognak várni a célpontjaim. Az emberek Shadow-Wolfokat írtak le de nem értettem hogy mit keresnének itt? Eközben egyfolytában mentem felfelé miközben a lenyugvó napot szemléltem. Az éjszaka kiváló volt a vadászathoz és ezek a lények is ekkor vannak elemükben ha valóban azok. Szóval hasonlóságot véltem felfedezni a kényekkel és önmagammal. Szóval közben egyfolytában csak mentem előre és közben magamban imádkoztam hogy sikeres legyen a küldetésem és Amonkurának ajánlottam a vadászatomat ha már ő a vadászat Istene a mi vallásunkban. Közben csak mentem és a mestereim szavait idéztem fel magamban: "Megvívjuk a csatát aztán megpihenünk. Élve vagy halva de megpihenünk." Végül felértem a hegyre és feltámadt a szél miközben a hold ragyogóan sütött és egész szép volt a kilátás és szép csillagos az ég de én nem értem rá gyönyörködni a környezetben mivel egyfolytában a környezetet fürkésztem az ellenfeleim után. Még így ment ez pár másodpercig és valóban besötétedett ahogy azt megírták. Én kivontam a kardomat felkészülve mindenre. Hiszen most a ragyogó eget felhők takarták és az éj sötétje maradt a szél is felerősödött és farkasüvöltést hozott magával. Nos ez még nem vallott volna rá hogy Shadow-Wolfok lennének itt de a vörös szempárok igen amelyek közeledtek felém. Nos ez jó kis mókának bizonyult és hátulról támadtak és a szemem sarkából láttam így nem támadtam csak kivártam még egyre közelebb kerültek. Egyiküket megfordulva le is vágtam és füstként távozott még a másik sikeresen kitért. Szóval most szemtől szemben álltam a másikkal és közben egy újabb vágásom elől kitért ami már egészen ínyemre volt hogy nem csak a könnyű munka megy. Szóval igyekeztem a távolságot is tartani hogy felkészüljek bármire.