-Igen? Talán akkor jobb kiélvezed mert ha a testőreim közé fogsz tartozni nem igen lesz lustaság.
*Jegyeztem meg neki tréfásan. Ez volt az első nem is tudom olyan megjegyzése ami azt mutatja hogy elengedte magát és nem maradt zárkózott. Bár a zárkózottság jó egy fajvadásznak de nem minden estben szóval az iméntit is meg kellesz, hogy tökéletesen tudjon beolvadni vagy ehhez hasonlók.*
-Nos akkor menj pihend ki magad, mert szerintem én is ezt teszem. Ha bármire szükséged van tudod hol keress és majd az értesítést maximum 2 nap múlva megkapod.

- Mi a jóistent csinál ez?! - kiáltottam amikor leugrott a falról.
Majd én is utána ugrottam.
~ Miért történik velem mindig ilyen? ~ Futottam utána, és látom hogy ott egy szikla. A lány megbotlott és úgy tűnt nem tud felállni!
~ Hohó... Akkor ijesszünk rá egy kicsit. ~ előhúztam az egyik kardomat majd eldobtam felé. Természetesen mellé céloztam. Majd miután földet ért odamentem és megnéztem a sérülését.
- Ezzel nem fogsz egyhamar futkorászni -

Felálltam, és felvettem a kardot majd eltettem.
- Ejj te lány. Így nem jutsz messze, akkor se ha félig elf is vagy. Inkább mutasd merre laksz, majd én elviszlek. - mondtam széles mosollyal az arcomon majd felkaptam és elindultam az erdő belseje felé. ~ Erre lakhat, ha már erre felé indult el ~
- Ne is ficánkolj, akkor is hazaviszlek ha nem akarod, és ez nem vita tárgya! -

- Hogy miért? Csak nem hagyhatok egy sérült lányt magára nem igaz?Egyébként miért kell hogy oka legyen hogy segítek valakinek? Ez nem természetes?Oh igen, a pénzemet vissza adnád majd? Semmi ennivalóm, és csak annyi pénzem van.

- Ugyan, majd elkapok valamit az erdőben. De a lényeg hogy haza kerülj. hamarosan meg is érkeztünk a faházhoz.
- Na és oda hogy foglak feljuttatni? Áhá megvan!  Na akkor, te átkarolsz, én ezzel magamhoz erősítelek - mutattam a ruhadarabra ami egy kötélhez hasonlított - Erősebb mint ahogy kinéz, no és utána felmászunk a létrán! Szólj ha készen vagy!

- Blaide szolgálatodra. Na akkor indulás. Majd elkezdtem mászni a létrán fel. Nem volt annyira egyszerű mint gondoltam, de végül felértünk.
- Nos itt volnánk. Remélem hamar rendbe jössz, na de nekem ideje odébbállnom, nem akarok zavarni. Remélem még találkozunk! Ég áldjon! majd leugrott a fáról, és lassan elindult.

Tudtam hogy valami nem stimmel. - Oh de hülye vagyok, hát nem tud lábra állni. Teljesen ki ment a fejemből. Majd gyorsan vissza is mentem.
- Bocsának, ki ment a fejemből hogy nem tudsz lábra állni. Nos amíg nem tudsz járni, addig itt leszek és segítek amiben tudok!

- Vettem! - válaszoltam miután megtudtam mit hol találok meg. Gyorsan összeszedtem amit kell, majd odavittem.
- Mindent itt van amit kértél. Segíthetek még valamiben?

- Nos akkor rendben van, de ha már itt vagyok akkor összeütök valamit a konyhában. - Majd elindultam a konyhába. Körbenéztem és megnéztem hogy mit tudnák elkészíteni. Egy halom dolgot összeszedtem, majd nekiálltam és szeleteltem, vágtam, pucoltam és úgy fél órával később egy kész lakomát sikerül összedobnom.
- Nos lehet kicsit túlzásba estem, de mit lehet már tenni? Csak nem veszhet kárba ez a rengeteg étel! - No fogtam is egy tálcát és vittem belőle Sylának is.
- Nem tudom hogy ízleni fog vagy sem, már régen főztem magamon kívül másnak...

- Nem bánom, de van két feltételem. Nem lopsz senkitől, és megtanulsz bánni azzal a karddal. Úgy gondolom azért futottál mert nem igazán tudsz bánni vele igazam van? Na akkor én lepihenek...
És kiugrottam az ablakon!
-Én lent alszom a fa tövében! kiáltottam zuhanás közben majd gyors tábort vertem a fa tövében.

Pont mielőtt földet értem gyorsan egy kést dobtam fölfelé hogy éppen a lány feje mellett menjen el. A kés beleállt a fa egyik föntebb lévő ágába.
- Ha majd le tudsz győzni akkor le tökfejezhetsz, de addig nem!'Cakát!
Mondtam majd ledőltem a fa tövébe és szinte azonnal el is aludtam, hisz már 2 napja semmit sem aludtam.