Ősi romok

Tárgy: Ősi romok Szomb. Május 08, 2010 10:59 pm

Az 500 éves kőhalom csodás érzetet kelt minden teremtményben aki ott jár. Az egyik hely ahol kapcsolatba léphetsz a múlttal, az őseiddel. A romok, a föld mélyén a haszonlesőbb és nem utolsó sorban kitartóbb személyek értékes ősi kincsekre lelhetnek.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra kifújta magát. Lepattant Melosáról.

- Itt jó lesz ugye Melosa? - kérdezte az állattól. Az csak bólintott egyet. Yggdra felsóhajtott. Mióta eljött otthonról, Melosa újra hallgatag vele szemben. Nem tudta, hogy miért, talán azért, mert haragszik rá? Vagy inkább fordítva?

Kihúzta a kardját és a körbe szúrta, majd leült a földre és a karlapnak támasztotta a hátát. Melosa a lábához feküdt, s szemével őt nézte.

Yggdra simogatta egy darabig, aztán újra csak felsóhajtott.

- Olyan magányos vagyok.

Tárgy: Re: Ősi romok Szer. Aug. 17, 2011 3:13 pm

Egy újabb kirándulás Una társaságában. Nincs is ennél jobb. Hiszen már úgy hiányzott a természet. Persze nem panaszkodhatok, mert okom nem lenne rá, hiszen Afranasból minden nap kiszabadulok a házamból, hogy újra láthassam a Nap fényét. Egyébként sem vagyok valami otthonülős típus, mert állandóan pörgök, nincs megállás. Habár eddig nem ilyen voltam, de egy év alatt az ember sokat változik. Talán külsőleg olyan sokat nem, de jellemileg... na, ez aztán már más történet. Még én sem tudom, hogy mennyire változtam egy év alatt, szóval ahhoz társaság is kellene, hiszen Unával mindig ugyanúgy bánok, s a legjobb bánásmódban részesülhet mellettem.
Ahogy átléptem Normerebe, Anamúr birodalmába, az ősi romokhoz haladtam. Sok emlék fűz ide, bár nem is tudom, miért. Egyszerűen bevillannak emlékek a régmúlt korokról, mintha itt nevelkedtem volna. Talán ideje lenne kiderítenem, hogy mi is folyik itt. Elvégre még a családomról sem tudok semmit. Biztos valami égi áldás vagyok, csak úgy lepottyantam az égből az istenek kezéből, és lett belőlem egy Dirk Axel Norm. Bár beszélek itt hülyeségeket.
Mindenesetre a távolból egy ismerős alakot vettem észre, amint ücsörög, előtte pedig egy Winged-Wolf. Oh, csak nem Yggdra? De régen is volt már! Pontosan egy évvel ezelőtt, és lámcsak, a sors volt olyan kedves, hogy kezét pont ránk engedje.
Mosollyal arcomon... séta helyett óvatosan mögéjük teleportálok, amikoris kiejti száján a jelszót, miszerint magányos.
- Nem kellene magányosnak lenned. - válaszolom, mintha egyfajta kérdést intéztek volna hozzám, vagy csupán beleláttam volna, mit gondol. De effajta világról szó sincs, maradjunk a valóságnál: meghallottam. Nem tudom, felismer e.
- Emlékszel még rám, Yggdra? - a biztonság kedvéért azért megkérdezem. Talán Unáról felismer, hisz most is a nyakamban pihent.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Megijedt, mikor valaki megszólalt mögötte. Gyorsan felpattant, hogy szembe nézhessen vele.Melosa nyugodtan álldogált mellette, és ezt Yggdra különösnek találta.
*Talán azért, mert ismeri.* - futott át az agyán, majd jobban megnézte magának. Elmosolyodott.
- Még szép, hogy megismerlek Dirk. - közelebb lépett mellé, és megcirógatta Una fejét. - Szia Una! Rég láttalak.
* 1 Éve... * - tette, hozzá gondolatban. Aztán eszébe villant az elválásuk. Kicsit elszomorodott, de megpróbálta, nem kimutatni.
- Mi újság? Történt valami izgalmas veled? - kérdezte kiváncsian.

Tárgy: Re: Ősi romok Szer. Aug. 17, 2011 10:41 pm

Una a simogatásra át is ugrott Yggdra vállára a karján át. Megörültem annak, hogy még emlékszik rám.
- Igen, tényleg rég volt... pontosabban egy éve. - visszhangzom, mintha mondta volna, hogy egy éve láttuk egymást. A kérdésén elmosolyodom. Lássuk csak, mi is történt velem. Sok minden.
- Hát, ami azt illeti, nagyon sok dolog. Például megküzdöttem egy élőholt hadsereggel... olyan 200-an voltak, mi meg csak 10-en, ennek ellenére nem vesztettünk el, csak egy embert. Aztán 10 hónap alatt kifejlesztettem pár varázslatot, talán futotta volna többre is, csak tudod... egy év alatt igazán ellazultam. Már jellemileg sem vagyok a régi. - mintha itt befejeztem volna, de még korántsem.
- De az bánt, hogy még mindig nem tudok sokat magamról. Érted, mintha azt se tudnám, hogy ki vagyok. - ezt nem is értem, hogy miért osztottam meg pont vele. Mindenesetre akármit mondana erre, majd kiderítem, hogy mi volt a hátteremben.
- És ti Melosával? Nem keveredtetek újabb bajokba? - vigyorodom el kérdésem után, amikor az ezelőtti kis csatánkra gondolok, amikor egy sötételffel és egy dark dragonnal kellett szembenéznünk.
Habár.. attól vannak rémesebbek is ebben a világban.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Megpuszilta Unát, miközben figylemesen hallgatta Dirket.
- De hát nem is változtál semmit! - ellenkezett afiúval. - Legalábbis én nem vettem észre. Ugyanolyan kedves vagy.
* És jóképű * - tette hozzá magában, és elpirult. De nem foglalkozott vele.
- Dehát te Dirk vagy, és akkor is Dirk Dirk marad, ha a mutját meg is tudja... - hadarta el gyorsan. Majd hallgatott. Mikor a fiú kérdezett tőle, elmosolyodott. Még hogy baj? Hm... Az elmúlt évben volt baja elég.
- Hát... Apám férjhez akart adni. Kétszer is. De megoldottam az ügyet. - vigyorodott el, mikor belegondolt az utolsó évbe.

Tárgy: Re: Ősi romok Csüt. Aug. 18, 2011 8:28 pm

Éreztem, hogy ezt fogja mondani, hogy nem változtam. Ugyanolyan kedves vagyok. Húha, ezt bóknak veszem.Lehet mások szemében nem változtam, de majd idővel ezt is tapasztalják, hogy mégiscsak másképp van az, mint ők gondolják. A következő kijelentésén felnevettem.
- Vicces vagy, Yggdra. - persze ezt nem lecseszésnek szántam, hanem amolyan kijelentés... csak szimplán.
- Igen, ha megtudom a múltam, akkor is Dirk maradok... a nevem marad, azt nem adom. - vigyorodok el. - Persze itt most az egész életemre gondolok... mert őszintén szólva semmit sem tudok magamról. Hogy kik voltak a szüleim, vagy voltak e egyáltalán, mágus vagyok, de miért? Ezekre a kérdésekre nem találom a választ. Talán majd legközelebb... - persze, még arra is lusta vagyok, hogy kutakodjak. De majd talán valamikor nekiállok, ha időm engedi. Yggdra beszámolóján elkerekednek a szemeim.
- Sosem voltam az érdekházasság híve. Hülyeségnek találom. Ha valaki nem akar házasodni, minek azt erőltetni, nem? Majd ha az illető úgy gondolja, hogy akar, akkor majd megismeri azt a bizonyost, akivel a közeljövőben házasodni szeretne. Elvégre...szerelem nélkül semmit sem lehet. - és akkor most én beszélek ilyenekről... nem vall rám, de hát... szoktam én mesélni mindenkinek ezt-azt, hogy mi a jó, mi a nem.
- Megléptél? - kérdezem végül, bár lehet nem rám tartozik az a része, hogy hogyan oldotta meg.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

- Én is így gondolom. És amúgy igen, leléptem otthonról, egy kis segítséggel. - mosolygott sejtelmesen. - De inkább ne is beszéljünk róla.
Melosa mint aki csak most ocsudott volna fel a meglepetésből, kicsit kitátotta a száját és a fiúhoz lépett. Fejével odadörgölőzött.Majd kétlábra állt, két melső lábával a fiú vállára támaszkodott, majd megnyalta az arcát.
- Úgy néz ki, hogy hiányoztál neki. - nevetett fel Yggdra.

Tárgy: Re: Ősi romok Szomb. Aug. 20, 2011 3:23 pm

- Azt jól tetted. - mosolyodok el. Végülis nem kényszeríthetik erővel arra, hogy maradjon, főleg úgy, hogy valami olyasmibe kell belemennie, amit egyáltalán nem szeretne. Még jó, hogy nekem ne szabják meg, hogy kivel legyek és kivel nem. Mindig a magam útját jártam, s ezentúl sem lesz másképp. Mert ha azt mondják, hogy ugorjak a kútba, bizisten azt dobom bele, aki kiosztotta parancsnak.
Aztán a farkasa hozzámdörgölőzik, végül azon kapom magunkat, hogy szinte velem egymagasságban van a farkas. Nem mondom, hogy nem szeretem az állatokat, csak ez egy kicsit furcsa volt. Valamint attól, hogy mi vagyunk a gazdájuk az állatoknak, egyenlőeknek tekintem őket az emberekkel, olykor még feljebbvalóaknak is, ugyanis intelligensebbek, mint azt hinnénk.
De hirtelen gondolattól úgy tettem, mintha megijedtem volna, és alul lennék egy áldozat képében.
- Háááp-háááp. - aztán elvigyorodok, s megsimogatom a farkas füle tövét. - Poénkodok csak. - néha a poénok sem olyan poénosak, de ki tudja.
- Te is hiányoztál ám nekem, Melosa. - simogatom tovább. - Máskor talán táncra is perdülhetnénk, ha már így rajtam vagy, kislány. - ezt is a farkasnak címeztem, de végül arra jutottam, hogy lehámozom magamról, ogy mind a négy lába újra a földön legyen.
- Egyébként hogyhogy itt talállak? - fordulok Yggdra felé.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Melosa vigyorgott egyet, majd a földre ugrott és leült. Dirket nézte.
Yggdra csak mosolygott.
* Talán tényleg megváltozott egy kicsit. Vagy régen is ilyen volt? Ilyen nyílt? Áh, biztosan, csak rég láttam már őt, azért tűnik úgy, hogy megváltozott. * - gondolta, aztán Dirkre nézett. - * Kérdezett valamit? *
- Hm? Ja, ö, azért mert itt olyan békés volt. Gondoltam, ha ide jövök, akkor talán ... nem is tudom igazából mit gondoltam. Talán a sors hozott erre. - vigyorodott el.

Tárgy: Re: Ősi romok Szomb. Aug. 20, 2011 3:56 pm

A sors? Talán igen. Néha kegyes, néha pedig kegyetlen. Legtöbbször kegyetlen, ha úgy tetszik. De azért ki tudja, hogy tényleg milyen szél hozta őt erre. Az ősi romokhoz pont. Habár igen, tényleg békés hely, még jó, hogy nem gonosz szellemek tanyáznak itt, hanem a háborúban elesett hősök szellemei, akik szívesen segítenek a rászorulókon.
- Hm... mintha a sors szándékosan terelt volna ide téged, meg engem is, hogy aztán összefussunk egy röpke pillanatra. Vagy mennyi is az idő? Nem érdekes. - nem tudom, hogy ezzel mit is akartam mondani. Talán jobb lett volna akkor, amikor már többször is találkozunk, elvégre még csak ez a második eset. Többszöri alkalom után már viccesebb lenne és tényleg lenne benne valami.
- Olyan, mintha elindulnál Anamúr kastélya felé, én pedig Choor kastélyához, aztán meg mégis összefutunk a határvonalon. - töprengtem, bár hogy jött ez ide, azt nem tudom. Una közben átugrott a vállamra, és farkát a nyakam köré tekerte, ahogy szokta.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra csak nézett rá. Nem valami nagyon értette a fiút. De ez nem lényeges.
Melosa felpattant és Yggdra mögé nézett. Morogni kezdett. Yggdra megfordult és a távolt képlelte. Valami nagy port kavart, aztán megpillantott egy fehér nagymacskát.
* Jaj ne! * - gondolta, majjd előre sétált. A macska pillanatokon belül megállt Yggdra előtt. Csak pár centivel volt kisebb, mint a lány. Fehér volt, bár testét fekete csíkok tarkították. Szeme kék volt. Füle hegyes, a vége pedig bolygos. Egy hiúz.
~ Te mit keresel itt? ~ kérdezte Yggdra felháborodva.
~ Nem akartalak magadra hagyni, Yggdra hercegnő. ~ nézett rá ártatlanul, majd bosszúsan Melosára nézett. ~ Nem bízom ebben a törpében.
Melosa erre még hangosabban felmordult.Yggdra felsóhajtott.
* Már megint kezdik. * - gondolta. Aztán eszébe jutott, hogy velük van még Dirk is. Feléfordult.
- Ő itt Wendster. Őt kaptam Apámtól az esküvömre. Bár egy éve még kisebb volt. Sokkal. - megvakarta a homlokát, és újra felsóhajtott. Ezuttal hosszabban.
Wendster a fiúra nézett. Elindult felé, majd körbejárta, aztán elégedetten Yggdrához lépett.
~ Nem tűnik veszélyesnek. Nyugodtan beszélhetsz vele.
Yggdra fejét csóválta...
* Még egy ilyet.... ! * - gondolta, majd bocsátnatkérően nézett a fiúra.
- Sajnálom, úgy néz ki lesz egy plusz társaságunk ebben a hiúznak a személyében. Remélem nem baj.

» Elveszett emlékek romjai