Mólók

Tárgy: Mólók Szomb. Május 08, 2010 9:34 pm

Ide parkolnak le a hajók. Külön van része a keleti, nyugati, déli és északi hajóknak a konfliktusok elkerülése végett. Minden hajót indulás előtt és érkezéskor kivizsgál a kikötői őrség.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2013. Apr. 05.

Nem is volt olyan rég, amikor valami megszállta a vadászlányt, és ezért megmentett egy bajbajutott tündét, aki azóta is a nyomában koslat, és szerelmi vallomások hadával zaklatja. Már rengetegszer lepróbálta rázni, de ez a lány mindig túljárt az eszén, és másnap reggel már újra vele együtt kellett útnak indulnia. Lassan már kezdte feladni a reményt, hogy valaha is egyedül fogja folytatni az útját, és végül már le is mondott az egészről. Azonban azt már az elején lekötötte, hogy az ő élete nem éppen az arisztokraták fényűző palotában lévő csodaszép meseálomszerű világra hasonlít. Sokkal inkább a mindennapos harcokra, és veszélyes kalandokra, bár ezzel talán még inkább felizgatta a fantáziáját a tündének, ugyanis egy nekromantával volt dolga, akiről még csoda is lenne azt hallani, hogy a vér megemlítése után lemondana az útról. Most Lunaton északi kikötőjébe érkeztek meg. Valahogyan a tünde erdőségekből ide jutottak, csak éppen az a helyzet, hogy mivel nem volt pénzük a hajóútra, így potyáztak a krumplis zsákok között. Alysha mihelyt meghallotta a kikötőben várakozó emberek hangját, azonnal kidugta a fejét az eddig tökéletesnek ítélt rejtekhelyről, és elkezdte figyelni a leszálló legénységet. Nem akart összefutni az őrséggel, mert akkor esélyes, hogy harc nélkül nem fogja megúszni. Nem nagyon törődött a kis tündével, hiszen tudta, hogy nem kell neki mondani a "kövess", a "gyere", vagy a "siess" szavakat, mert ezekre magától is rájött. Szerencsére sikeresen letudtak mászni a hajóról anélkül, hogy valaki észrevette volna őket. A város kifejezetten gyönyörű volt, bár ezzel se sokat foglalkozott Alysha, helyette inkább a szemével a következő útirányt keresgélte. Ha Ílumyl szól neki, vagy kérdez tőle valamit, arra nem figyel, mert túlságosan bele van merülve a terveinek szövögetésébe, na meg persze nem is nagyon érdekli őt a perverz lány pikánsabbnál pikánsabb beszólásai. Talán először valami fegyvert kellene keresni saját maga számára, amivel elboldogulhat ebben az új és ismeretlen világban. A mólón rengeteg kirakodó árus várta a tele erszénnyel lévő vándorokat, csak ezzel egy gond volt: Alysháék nem nagyon rendelkeztek pénzzel, talán csak egy-két harapnivalóra volt elegendő a zsebükben lévő összes arany, és ezüst. Most két választásuk van: 1. vagy elkezdenek munkát keresni 2. vagy a jól megszokott módon beveti Alysha a lopási művészet gyönyöreit, és e képen szerez magának valami éles vágószerszámot. Ahogyan őket lehet ismerni, nagy esélye van a második számú ötletnek.

Hozzászólások száma : 7 Join date : 2013. Apr. 06.

Furcsa lett volna, ha Ílumyl valamilyen értelmes reakcióval áldotta meg volna Alysha kikötését. Ugyan nem volt igénytelen lányka, de ez nála egészen pontosan azt jelentette, hogy semmi kifogása nem volt az ellen, hogy alaposan összesározza és koszolja magát, mindössze kifejezetten szeretett tisztálkodni, főleg kellemes, meleg vízben. Egy szóval, fogalma sem volt, hogy milyen lehetett hercegek és királyok élete nagy palotáikban, hiszen ő az erdőben élt egész eddigi életében, s ott érezte otthon csak igazán magát.
Vagy nem, elvégre az otthon mégis csak ott volt, ahol csinos és kedves választottja, Alysha is tartózkodott éppen. S bizony, nem szemfényvesztésről van szó, Ílumyl valóban kedvesnek tartotta Alyshat, a maga mércéjén mindenképpen! Ügyes nyomkövető volt, s ez a teleportáció mágikus nyomaira is ráillett, így miután Alysha többször is azon kapta magát, hogy például a fészer, ahová menedékért bebújt, egy kis elf lányt is tartalmazott. Egy csapattá váltak hát, szerinte legalábbis erről volt szó, s bizony füleire fogadta, hogy ő ugyan nem hagyja soha egyedül "kedvesét" a bajban.
A hajóút kiváltképpen érdekes élmény volt, Ílumyl igazán jól mulatott, főleg ha éppen hullámzott a tenger, nagyon. De mindenek felett, Alysha olyan közel bújt el hozzá, amennyire korábban nem, s valamiért nem akarózott kimászni a zugból, ami biztosan azt jelentette, hogy vágyott a társaságára! Kár, hogy makacs volt és szerette nehezen adni magát, igaz, a jól bevált "jó reggelt" csókokat nem sikerült elkerülnie.

Végül megérkezve valami idegen ország idegen helyére, Alysha ővele a nyomában leosont a hajóról, s együtt elvegyültek a tömegben. Csak Ílumyl nem bírt magával, alig mentek egy kicsit, fogta a szalagját és inkább a homlokára tette pántként, s mindennemű kérést ignorált, hogy vegye vissza a megfelelő helyére.
Alysha talán megszokta már az elf folytonos szóadományait, így elsőre biztosan nem tűnt fel neki, hogy alig egy percig egy szót sem szólt. Ugyanis eltűnt mellőle, s kicsi kör után, melyet a kikötői tömegben tett meg, visszatért két alkar hosszúságú füstölt hallal. Tudniillik, Ílumyl nem rendelkezett vagyonnal, s nem mutatott hajlandóságot ahhoz, hogy még több ruhadarabbal - ez esetben útibatyuval - gyarapodjon tulajdonainak száma. Szóval az ennivalót is akkor szerezte be, amikor éppen éhes volt, s ellopni azt a pár halacskát gyerekjáték volt, fürge és hangtalan léptű kis elf lány lévén.
- Tessék! - nyomta Alysha kezébe az egyik halat, s rá is gyújtott egy újabb monológra, ügyet sem vetve arra, hogy szíve választottja esetleg kíváncsi lehetett a beszerzés körülményeire, már ha igen - Tudod, már nagyon várom, hogy találjunk egy fürdőházat! Nagyon szeretem a halacskákat, de azért én mégsem egy halandó vagyok, nem hogy halacska, hogy még a szagom is olyan legyen, mint az övüké. Neked sem kell, hogy halacska szagod legyen, szóval én arra gondoltam, hogy elmegyünk valahova fürdeni és én majd jól megmoslak, aztán összebújva jól kialusszuk magunkat, közben talán még meg is ölelgetlek egy kicsit, már alig várom!
Eképpen magyarázott, míg nem gyomra nem kerekedett felül, s így rágcsálni kezdte új szerzeményét.

Hozzászólások száma : 6 Join date : 2013. Apr. 05.

Valóban nem vette észre az elf lány pár perces eltűnését, így elég meglepte az érkező halak fenséges illata, bár nem mutatta ki. Csak egy biccentés után elvette a lánytól az egyik neki szánt ételt, mintha az egészet csak úgy elvárta volna a sok szenvedés után amit okozott neki. Na jó, talán a reggeli csókokat mégsem lehetne szenvedésnek nevezni, de azért mégsem voltak kellemesek, inkább irritálóak. Miközben elkezdte csámcsogva enni a halat, közben kék-vörös szempárjával egy fegyverárust kezdett keresni. Hamar ki is szúrt egyet, és az egyik éppen vásárolni vágyó vevő hátára felillesztett lándzsába is elég hamar beleszeretett. Az oldalain még volt egy-egy tőr, és az övéhez egy szép üvegcse is volt még csatolva, ami talán egy harci mérget tartalmazhatott. Alysha gyorsan oda is szaladt, majd egy-két gyors mozdulattal le is akasztotta a két tőrt, és az üvegcsét, majd az egyik tőr segítségével levágta a lándzsát is a férfiról, és sietősre véve a lépteit elhúzta a csíkot, természetesen Ílumyllal együtt. A fürdőházas ajánlatára nem szólt semmit, hiszen valahogyan érezte, hogy az egész mögött csak egy sunyi, perverz és pajzán ötlet bujdosik. Miután sikeresen "felfegyverkezett", és a reggelijét is elfogyasztotta, a következő célpont után kezdett kutatni a városban. Nem igazán tudta még, hogy mi lehet Lunatonban és a környékén, de szinte biztos volt benne, hogy találni fog olyan dolgokat, amik feldobják a kedvét. Az ilyen dolgok általában egy levadászásra váró bűnöző, vagy egy különleges varázslény, akinek a szőrméjére oly sok ember pályázik. Ilyesmi szórakozásra vágyik ő, és nem holmi fürdőzésre. Ő szívesebben fürödne izzadtságban és vérben, és nem meleg vízben és tusfürdőben. Ezért is bányássza nagy nehezen elő a térképet, és elkezdi böngészni a várost rajta. Szeme elég hamar megakadt a vasútállomáson, ami szépen elviszi majd őket Hisurba, ahol található a farkasok és a medvék völgye. Még nem volt dolga ilyen állatokkal, és talán a falusiak még hálásak is lennének ha levadászna közülük egy-két szép példányt. Azonban nem csak az állatokról híres ez a vidék, hiszen pár kilométerre itt található a varázslók városa is, ahol a már a több ezer éves iskola is megtalálható. Eddig esze ágában sem volt odamenni, és talán most sem nagyon van. Nincs olyan dolog, amit ilyen hétköznapi mágus tanárok megtudnának neki tanítani. Talán mégsem vadászattal kellene kezdenie, hanem valami egyedibb dologgal? Eddig még nem nagyon foglalkozott azzal, amit Ílumyl akart, pedig talán nem ártana az ő igényeit is néha kielégíteni.
- Rendben, mivel jó pár hétig kibírtad a társaságomat, ezért jutalmat érdemelsz. - fordult a lány felé, majd egy kis szünet után folytatta. - Most te választhatod ki, hogy milyen lényre, vagy milyen fajra vadásszunk. Ez nagy megtiszteltetés a számodra. - mondta egy apró mosoly, vagy szemrebbenés nélkül. Nem éppen van hozzászokva az érzelmes dolgokra, így akkor sem mutat érzelmet az arca, ha éppen boldog valami miatt. Ha mégis olyan ember lenne, akkor talán egy elégedett mosolyt küldene a kis elf lány felé, de mivel nem olyan..

Hozzászólások száma : 7 Join date : 2013. Apr. 06.

- Ugye finom? - hajította félre a precízen lecsupaszított szálkákat, egy embernek ilyesmi nem lehetett könnyű, de Ílumyl alig egy perc alatt teljesen elmajszolta a halat - Szándékosan a legnagyobbat és legszebbet választottam ki neked, elvégre, ha majd feleségül veszel, nekem kell majd gondoskodnom a finomságaidról... legalábbis, azt hiszem, a fajtádnál így szokott ez lenni! De ne aggódj, én addig is gondoskodok rólad, megszakadna a szívem, ha éhezni látnálak! Tudod, azt beszélik, hogy aki halat eszik, az ritkábban betegedik meg, mármint az emberek! Én makk egészséges vagyok ugye, aligha dönt le valami csúfság a lábamról napokig, mint holmi halandót. De de de! Te persze nem vagy holmi halandó, szerelmem, te A halandó vagy, a legszebb és a legkedvesebb mind közül, a szívem csak érted dobog! Ugye tudod, ugye?
Nehéz volt befogni a száját, még akár erőszakkal is, s most is magyarázott volna tovább, ha nem pillantott meg éppen néhány látnivalót, melyek lekötötték figyelmét, néhány másodpercre.
- Egyszer majd keverek neked egy pépet, amit ha a bőrödön hagyod, akkor selymes és puha lesz a tapintása! Persze, nekem nincsen ilyenre szükségem, mert én elf vagyok és természetesen szép, nem csak látásra de érintésre is. Bár, az is lehet, hogy elég lenne gyakrabban megmosakodnod, és akkor a probléma is megoldódna! Ami engem illet, szeretném azért, ha néha megnyalogatnád a fülem tövét, tudod, olyankor jobban érezném a közelségedet! Nem is tudom, te miért szoktál elutasító lenni... bezzeg amikor álmodban megnyalom a füled tövét, azt láthatóan mindig szereted, biztos velem álmodsz olyankor! Ha megölelgetnélek mellé, akkor engednéd?
Nem nagyon foglalkozott azzal, ha Alysha most sem válaszolt, egyébként is jobban lekötötte őt magát is az, amit szíve választottja kérdezett tőle. Meg is örült a figyelemnek, s ujjongva, szokása szerint nem törődve környezete reakciójával, felugrott a levegőbe.
- Emberre! - sipította vidáman - Vadásszunk halandó emberre! Meg is skalpolom, ha kell a pénzadónak!