Assadar

Tárgy: Assadar Pént. Szept. 02, 2011 8:53 pm

[b]Elkezdtem a naplómat írni.
Drága naplóm. 1 hónapja már, hogy elváltam a mesteremtől és Mera találkozásával, kalandosabb lett az életem. Sokat változtam. Sok történetet halottam, hogy ha erősebbek leszünk, akkor valami megváltozik rajtunk. Hát ez meg is történt. Hajam rövid barnáról, hosszú fekete lett, továbbá legtöbb hegem eltűnt. Nem rég vettem észre, hogy legalább 5 centimétert nőttem. Gyorsaságom és erőm is sokat változott, erősebb lettem. 1 hete újra alakítottam, egyik ősöm klánját az Anamúr hőseit. Sok páratlan erejű harcos csatlakozott már ide. Együttesen elfoglaltuk régi erődünket. Berendeztünk és toboroztunk vár védőket. Jelenleg őket képezzük tovább. Napról napra dolgozok egy technikán és most végre sikerült tökéletesítenem. Én csak úgy nevezem, hogy ignis abruptum vagyis tűz örvény. Az egész abból áll, hogy a kezembe koncentrálom a tűz elemlentált és elkezdem egy helyben forgatni a mágiámat. Miután kész, nekirohanok az ellenfélnek és megpróbálom eltalálni. Ha sikerül, akkor az ellenfelet elkezdi pörgetni majd hirtelen egy tűz lángcsóva tör ki, mely magával sodorja az áldozatot és közben a tűz elkezd bezárulni körülötte. Egy baj van ezzel a technikával, az hogy igen fárasztó és sok mágiámat felemészti. Továbbá azt is észre vettem, hogy néha engem is megéget, bár hála istennek csak a kezemet. Miközben gyakorlok a teremben, sokan néznek. Azon kaptam magam, hogy már őket tanítom a kardforgatásra és üvöltözöm, ha valaki elrontja...... Kezdem azt hinni, hogy olyan lettem mint a mestereim....

Egy hatalmas csata.

Fáradtan keltem fel Lunaton városában levő egyik fogadóban. Gyorsan felöltöztem, majd lementem az ebédlőbe. Lent két személy várt: Az egyik Mera, a másik Sam volt. Rájuk mosolyogtam.
- Látom ti is felkeltetek! - Mondtam majd leültem melléjük. Reggeli után felkeltünk, majd elindultunk, hogy elintézzük a küldetésünk. Már vagy 3 hónapja, hogy megalapítottuk a szervezetünket és azóta igen nagy hírnére tettünk szert. Tyropia volt az a hely, ahol tényleg nagy hírnévre tettünk szert, az ottani harcunk miatt. Hála istennek Mera és Sammal harcoltam, akik nagyon erősek, így megmenekültünk, sőt győztünk. Hirtelen megállok. Mera és Sam értetlenül néznek egymásra, nem értik, hogy miért álltam meg. Egy furcsa aurát éreztem a közelembe. Ez még nem lett volna baj, ha ez az aura nem követne minket.Kardomat a markolatra tettem. Mera és Sam, amikor látták, hogy mit csinálok, azonnal mozgásba lendültek. Hirtelen valami elénk zuhant. Lassan egymást fedezve mentünk megnézni, hogy mi az. Hirtelen egy személy tűnt fel, és a torkomat megfogva megbénított. Sam és Mera megpróbáltak segíteni, de őket elrúgta magától. A levegőm egyre fogyott. Végül amikor már azt hittem ,hogy meghalok eleresztett. Fájdalmasan nyögdécselve vettem a levegőt. Az ismeretlen gonoszan elmosolyodott.
- Szóval mégis igaz, amit mondtak.... Hát még is él a fattyú fia! - Mondta gonoszan. Elővette a kardját, majd rám mutatta. Gonoszan elmosolyodott. A halált éreztem a nyakamban, de tudtam, hogy nem adhatom fel. Az ellenfelem erős, de én eddig sosem adtam fel a harcot és a legvégsőkig küzdöttem. Már készültem, hogy támadjak, de ekkor leeresztette a kardját. Értetlenül néztem rá.
- Nem... én nem ölhetlek meg... téged a mesternek kell elpusztítania! - Mondta morogva. Láttam rajta, hogy legszívesebben megölne.
- Holnap gyere a várostól 10 km-re! Ott várunk majd rátok... ha nem jössz akkor azt megbánod! - Mondta fenyegető hangon. Hirtelen eltűnt. Fájdalmasan keltem fel. Mera és Sam éppen ekkor eszméltek fel a döbbenetből. 10 másodperc alatt tönkrevertek minket. Rájuk néztem.
- Szerintem hallottátok ti is! Holnapra várnak minket. Mi legyen? - Kérdeztem tőlük, de tudtam ,hogy fölösleges. Egy ilyen harc után muszáj visszavágnunk.

1 nappal később.

Megérkeztünk. Egy nagy erdő volt itt. Vagy fél órát mentünk, amikor is egy idegen szállt elénk.
- A nevem Avion! Csak két személy engedhetek tovább egynek ki kell állnia velem! Persze abban az egyiknek a fiúnak kell lennie! - Mutatott rám. Idegesen tettem a kezemet a kardomra, de Sam elém lépett.
- Én maradok, ti mennyetek Merával! - Mondta nekem. Merával összenéztünk. Végül bólintottam és futva elindultunk. Bíztunk benne, hogy Sam boldogulni fog. Végül 10 percnyi futás után egy tisztásra értünk. Középen az az alak állt aki múltkor legyőzött minket. Kardomat előre rántottam, de ő csak nyugodtan állt.
- Te szépen csak menj előre, én a lánnyal foglalkozom! - Mondta gúnyosan. Mérgesen megtámadtam volna, de Mera visszatartott.
- Menj, én boldogulni fogok vele! - Mondta magabiztosan. Ránéztem. Nagyon feltettettem őket. A kezem ökölbe szorult.
* Minden az én hibám... engem akarnak, de ők isszák meg a levét! Mire jó ez? Mit akarnak tőlem, egyáltalán miért tesszük ezt az egészet?* - Gondoltam magamban dühösen. Nem értettem semmit.

//Majd még folytatom!!!!!!!!!!!!!//
/b]

Tárgy: Re: Assadar Szomb. Szept. 03, 2011 6:23 pm

+3 pont

» Assadar
» Assadar