Név: Terax Inferno

Kor: 15 éves

Nem: férfi

Faj: Ember/Mágus (Nekromanta)

Sületésihely: Hisur - Az örök hó birodalma

Tartózkodásihely: Jó birodalma - Normere

Felszerelés: van 1 dárdája amivel a néhéz mágiák közben tud támaszkodni és meg tudja védeni magát

Kinézet: Vörös hosszú a haja, a szeme vörös, olyan 180 cm magas, vörös könnyű páncélt hord amire rá van csatolva egy vörös köpeny és csuklya.

Jelleme: Nyugodt természetü, általában soha nem lehet fel dühíteni. Morgós, olyan mint aki jól végezte dolgát. De aki jobban megismeri tudja, milyen kedves tud lenni, ha akar.

Múlt: 15 évvel ez elött születettem Hisurban egy faluban. Nagyon hálátlan körülmények között. Majd megfagyott mindenki aznap, de a mi házunkban sikerült egy kis meleget csinálni. Anyámat majdnem teljesen betakarták bundákkal. Mivel nem tudták már a megfelelő hőmérsékleten tartani a szobát, csak ép hogy élhetőn. Ezért azt gondolták egy idő után, hogy mire megszületek halott leszek. Ám ez nem így volt, éppen és egészségesen megszülettem. Ezután bundákba tekertek, hogy túléljem a hideget. Majd pár év múlva elég jól tudtam mozogni a hidegben, hogy túléljem. Bundákba tekerve.

Az apám vadász, az anyám háziasszony volt. Apám mindig azon fáradozott, hogy friss ételt kapjak amíg anyám gondoskodott rólam. Jó emberek voltak, senkinek nem tudtak volna ártani. A falu ahol éltünk mindenki csodának tartott.

Nagyon szegényes körülmények között nőttem fel, de ez nem volt gond számunkra. Mindnapi megélhetőségünk meg volt. Majd 8 éves koromban, apám úgy döntött elkezd vadászatra tanítani. Sajnos igazándiból, nem ment. A fegyverforgatás volt amit sikerült megtanulni. Ez elég volt, hogy valamit én is elkapjak amit megehetek. A szüleim nem szerették amikor rémálmaim voltak, valahogy megérezték. Lehet, hogy akor is előjöttek a nekromanta képességeim. Szóval jól neveltek.

Egy napon amikor rémálmom volt a faluban nagy riadalom támadt. Mindenki kiabálta, hogy: -Élőhalottak, élőhalottak! A katonák próbálták megálítani őket, de csak nyomultak a házunk felé. Én ezt nem értettem mi történik. Míg be nem jött a házunkba. Amikor kinéztem, mi az, láttam, hogy letépik a szüleim fejét és szétdarabolják őket. De elötte még valamilyen fura lény, mintha valamit kiszívott volna belőlük. Ahogy tudtam csendben maradtam és idéztem véletlenül a szüleim maradványaiból egy-egy kezdetleges csontvázat. Amiket érdekes módon percekig tartott legyőzni.Elbújtam az ágy allá, ahol sikerült elég jól eltűnni. Vártam és másnapra minden lecsendesedett. Odamentem anyám és apám tetemének maradványaihoz. Találtam apám kezében egy könyvet amit megnéztem és láttam benne egy idézést. Elovastam a könyv címét: Nekromanta napló. Ezután álandóan a feketemágiával és a nekromanciával foglalkoztam foglalkoztam és ha kellet mentem vadászni. Viszont ez nem tetszet a többi lakosnak ezért száműztek és én még gyorsan összeszedtem a tetemeket, gondolván azt még jók lesznek legalább ők nem hagytak el. Ez után elhagytam a falut és bolyongtam minden fele. Ez az út vezetett a nekromanciához.