Nyugati piacnegyed

Tárgy: Nyugati piacnegyed Hétf. Május 03, 2010 8:50 pm

A város gazdagabb része. Itt mindig nagy a veszekedés az árusok között, mindenféle árusból van vagy tíz, így a minőség és az ár lehet az, ami sikeressé tesz egy kereskedőt. Sok az őrjárat errefelé, a tolvajlások, és az esetleges verekedések miatt.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Szer. Május 12, 2010 11:04 pm

Siphre lassan magához tért és darálni kezdte a hallottakat. Will meg nem tudta eldönteni, hogy most elhiggye, vagy se. Hisz ő aztán nem hitt a jóslásban. De egész muris volt, amit a hercegnő mondott. Még hogy szerelem...
Ezen már William is nevetni kezdett, úgyanúgy hülyeségnek tartotta ezt a feltételezést.
- Ugyan már, akkor rég meglenne az az eljegyzés. Mondtam, hogy csak kamu a jóslás.
Siph közben ecsetelni kezdte, mennyire szereti a sárkányokat. Will erre lelkesen mosolyogni kezdett. Ő is imádta ezeket a nagyszerű lényeket, bár csak figyelni szerette őket. Az egyik élőhelyüknél komplett tábora is fel volt barikádozva és olykor napokat is ott töltött a kutyájával. De nem ez az egy hely volt, ahol előfordultak, nem véletlenül a sárkány a címerállat.
- Szuper, én is szeretem őket. Igaz csak figyelni. Meg tanulmányozni. Egy halom leírásom van róluk, majd megmutatom azokat. Mit szólsz hozzá? - kérdezte kicsit belelendülve a témába, miközben elindultak. Azt már figyelembe se vette, hogy Siphre mit mondott a banditákkal kapcsolatban.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Szer. Május 12, 2010 11:21 pm

- Jó, de a jós nem úgy értette, hogy most, hanem a távol jövőre. - adott magyarázatot Will első mondatára, hisz azért valamennyire mégis csak hisz a jóslásokban. Nem tudja, hogy miért, de ha mindig vele kapcsolatosat mondanak, lehet, hogy elfogják a kételyek, de ugyanakkor hisz is bennük. Most akkor ennyi erővel mondhatná azt, hogy "Will, én kezdek félni tőled", de nem mondja. Csak hallgatja, amint Will beszámol neki a sárkányokról, és hogy ő is szereti őket. No, igen, egy kis kérdés is milyen hosszú mondanivalót ki tud hozni az emberekből.
- Igen, ami azt illeti, érdekelne. - csak ennyit tudott kimondani a sárkányokra, mert utána.. hát mit is mondjak, valóra vált az egyik jóslat, mert csak úgy a semmiből előttük termett 2 bandita. Arcukat maszk fedte, s kezükben horgas tőr volt, mellyel bizonyára őket akarják megzsarolni.
- Mondtam én neked, hogy a jóslatok valóra válnak néha! És épp ezért figyelmeztetett minket a jósnő is, hogy ügyeljünk. Na, most már hiszel a jóslatokban? Ne mondd, hogy a véletlen műve! - állt neki Willnek Siph, de nem volt dühös, csak nyugisan mondta, hogy ő megmondta. A két bandita pedig elkezdett egymásra nézni, hogy miről is beszélnek ezek itt ketten, aztán pedig nyitották is szájukat, amit persze a herceg és a hercegnő nem láthatott az álarcuk mögött.
- Adjátok ide az összes aranyatokat, amitek van! Az ékszereiteket is, mindent! És te ott... a kardodat! Aztán... a nőt is magunkkal visszük! - mivan?! Hogy mivan? Siph erre eléggé idétlen arcot vágott, vagy inkább kis meglepettség ült ki az arcára.
- Ö-ö... bocs, rossz embert néztetek ki magatoknak.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Csüt. Május 13, 2010 12:01 am

- Okés, ezt megbeszéltük. - vigyorodott el, de a társalgást hamar megzavarták. Két pitiáner bandita hadovált a kezükbe nem való eszközökkel. Will már unalmában a szemeit forgatta.
- Most őszintén, ezt anyukátoktól loptátok? Nem mondta, hogy éretlen gyerek kezébe nem való vágóeszköz? Még a végén magatokat vágjátok meg vele. - gúnyolódott, de meg is volt rá az oka, hisz egyrészt Siphet sértegették azzal hogy el akarják vinni, másrészt hozzájuk képest ez a két csavargó sehol nem volt.
" Azt hiszem untig elég lesz csak leütni őket, meg kicsit megleckéztetni. Aztán többet ezt se csinálják..."
William félmosollyal Siphrére nézett, majd mindketten egyszerre lódultak neki. Will pár ütéssel elintézte az egyiket, de a hercegnő sem hagyta olyan könnyen magát. Seperc alatt végeztek.
- De unom ha az ilyenek húzzák az időmet. Mindegy, mutatok valamit.
Azzal előszedett egy kötelet, a két kábult bajkeverőt háttal egymásnak kötözte, majd egy kiálló házgerendára fellógatta őket. William ezután koncentrálásba kezdett, mire a föld teljesen tengervízzé változott és éhes, kicsapkodó cápák jelentek meg.
- Na ez jó lesz? Végignézném milyen képet vágnak, ha felébrednek, mert pont lefelé fognak először nézni. De ha sürgős, felőlem mehetünk. - nézett Siph-re.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Csüt. Május 13, 2010 12:11 am

Nos igen, eléggé kezdőknek tűntek, de nem hiába mondta Siphre az utolsó mondatát. Mert egyrészt nem is akart banditák keze közé kerülni, másrészt meg nem is adta magát egykönnyen, szóval... miután Willel mindketten megeresztettek egy félmosolyt, és tudták, hogy mire gondol a másik, nekiindultak a két kezdőnek. Siph nem hagyta magát, akkor sem, ha a bandita kezében tőr volt. Azt csak simán kirúgta a kezéből, majd lefegyverezte teljesen, így ártalmatlanná tette, mint egy fullánk nélküli méhet. Amikor pedig fellógatták, Siph nevetett. Tetszett neki az ötlet, bár azért sajnálta is őket, hisz... na, jó... vele egyidősek voltak, olyan 18 év körüliek, szóval lopáshoz folyamodtak. Lehetséges, hogy muszáj volt, vagy csak játékból tették ezt, de ha az anyjuk rájön, biztos nem lesz jó vége.
- Muszáj? Szerintem a végén biztos rájönnek, hogy itt a közelben úgysincs tenger.... annyira közel. - ezzel nem azt akarta kifejezni, hogy sürgős dolga akadt, hanem azért utálja végignézni mások szenvedését. No, jó... ha már olyan ellenség lenne, aki megérdemelné, akkor talán, de ilyen kis pitiáner dolog miatt nem igazán maradna. Így hát meg is fogta Will karját, és elhúzta a 2 fiú társaságából.
- Na, van még valami ötleted, hogy mivel akarod elütni az időt? Mert igazság szerint most az egyszer jobban esne az otthonlét, mint valaha máskor. Utálom Afranast. - ezzel az utolsó mondatával talán ki tudta fejezni magát, és Will megérti szándékait. Amúgy is Siph nem az a típus, aki szereti a kereskedelmet, mert nem szeret mondjuk a vásártérre kijárni a csinos holmik, és ruhák miatt. Bár akkor kell elfogadnia legtöbbször, ha az anyja rásózza.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Csüt. Május 13, 2010 12:53 am

- Jó, jó. Akkor menjünk. - szakadt még mindig Will. Egyszer visszanézett a két lógó szerencsétlenre, majd elindult Siphre után. Nem értette nagyon, hogy a lány miért aggódik ennyire, egy kis csínytevés még nem a világ vége. William pedig nem egyszer alkalmaz ilyen trükköket. Az ilyen zűrös alakok megérdemlik, hogy egy jót rémüldözzenek, holott semmi értelme sem lenne neki.
- Anyádat meg lerázom ha problémázik, csak szólj. - a hajón már ezt a témát vette elő, hisz sejtette, hogy a királyné alig várja, hogy kifaggassa egy szem lányát, mi történt a városban.
És hogy végezetül még mindig emlékeztesse Siphrét álláspontjáról:
- Még mindig nem hiszek a jóslatban, simán erre keveredtek és kész. - téma lezárva.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

- Melosa itt letehetsz. - veregette meg hófehér „winged-wolf”ja oldalát. Melosa leszállt. Yggdra leugrott a hátáról, s megsimogatta farkasát.
- Köszi, hogy eddig elhoztál. Biztos nehéz lehettem.
Melosa ráemelte jégkék szemét, melyben az egyetértés tükröződött.
- Jól van! Majd kapsz érte valamit. - mosolyodott rá. - De most megyek.
Fordult el tőle. Szétnézett.
*Hát ez nem épp a piac, az is biztos. * - húzta el a száját. Nem szerette, ha nem ott van ahol akarta.
* Viszont nem lehet messze .* - Sóhajtott fel, majd elindult az egyik irányba. A farkasa pedig utána. Megállt, s Melosa is így tett.
- Melosa. Nem kell velem jönnöd. - simította meg a fejét. - Ma kapsz egy szabadnapot. Menj és játsz valahol, s ha kellesz hívlak majd.
Melosa kissé megdöntötte a fejét, s érdekes szemmel nézett a gazdájára. Olyan szemekkel, ami azt tükrözi, hogy félti a gazdáját. Talán érzi, hogy nem sokára baj történik. Majd lassan kitárta a szárnyait, s felrepült.
* Tisztára olyan mint Norie. Az is folyton a nyomomban van. * - nézett Melosa után. - * Tényleg hol lehet Norie? De mindegy is mert nem miatta jöttem. Hanem egy futár miatt, aki üzenetet hozott apámtól. *
Megfordult és elindult arra, amerre a piacot vélte.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Pént. Jún. 25, 2010 11:07 pm

Kicsit kihalt volt a piacra vezető út, mint mindig. Bár érthető volt, hisz a banditák miatt nem jártak erre sokan. Éspedig egy Dirk fajta férfi számára kihívást jelentett ez a terület, ugyanis itt aztán a földig lehet döngölni a banditákat, legyenek azok akármilyen kemények. Una, Dirk majma mindig a vállán lógott, sose hagyta el gazdáját, akárhová ment is. Noha egy bevetésen azért jobb volt számára, ha eliszkolt a harctérről, hogy ne essen semmi baja, mert... nem egy varázs erejű lény. Olyan, mint egy háziállat.
Dirk nyugisan sétált makijával a vállán, amikor az a nyaka köré csavarta a farkát, és megbújt, jelezve, hogy valamit lát a közelben. No, azt Dirk is látta ám... csakhogy nem egy elagyabugyálható féreg volt, hanem egy szőke lány.
*Mit kereshet itt?* - ránézve ez a gondolat suhant végig a fejében, s gondolta, csak úgy elmegy mellette, de... mégsem hagyhat magára itt egy lányt, ahol bármikor lesújthat rá az árnyékból egy zsarnok. Így hát... először csak tovább ment, hogy majd elkerüli, de utána mégis visszafordult, s rosszallva bólogatott.
- Tudja, hölgyem... nem szabadna egyedül kóborolnia, még a végén valaki lerohanja egy éles késsel. S az nem esne jól. Márpedig a banditák friss húsnak tekintik önt...prédának. - az etikett, és az intelligencia megkívánta tőle, hogy magázza a hölgyeményt. Elvégre mégsem szólíthatja meg úgy, mintha egy pincebörtönből szabadult volna.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra lépéseket hallott nem messze tőle.
* Ha ez egy bandita, akkor nagyon megjárja. * - nyúlt a kardja után, de rögtön le is engedte a kezét, mikor csak észrevette, hogy csak egy férfi halad el mellette.
* És én még azt hittem, hogy egyedül vagyok. * - mosolyodott el.
Nézte, ahogy elhalad mellette, majd visszafordult s fejét ingatva hozzászólt. Yggdranak furcsa volt, hogy lemagázzák, hisz már jó ideje senki nem volt vele ilyen illedelmes. Mellesleg... Mit is mondott? Még hogy ő préda?
- Hát kötve hiszem, hogy a banditáknak én lennék a következő áldozatuk. Vagy ha így is lenne, akkor is meg tudnám védeni magamat " miszter"! - válaszolt kissé élesebben, de rögtön meg is bánta ezeket a szavakat. Elvégre egy hercegnő nem viselkedik így, nem de bár?
* Hogy én mekkora egy idióta vagyok!* - szidta le magát. - * Tiszta illedelmes én meg nyelvelek itt vele! Bocsánatot kellene kérnem.*
Vett egy mély levegőt, majd belekezdett a bocsánatkérésbe.
- Ó... igazán sajnálom, csak kissé lefárasztott a repülés... vagyis az utazás. Sajnos ilyenkor mindig ilyen harapós vagyok. - nevetett fel Yggdra, majd ráemelte kék szemét, hogy jobban szemügyre vehesse a beszélgetőpartnerét.
* Nem is néz ki rosszul. * - fejezte be a felmérését. Erre a gondolatra megrázta a fejét. - * Na persze nem mintha bejönne. De nem ám! *
- Bocsásson meg, de most mennem kell. Találkozóm van. - indult el, miután már maga mögött hagyta a férfit, hátrafordult, s intett neki.
Persze mivel nem figyelt előre, így nem láthatta azt a követ, mely előtte tornyosult. Pillanatokon belül Yggdra a földön feküdt, fájó bokával.
* Ez fáj! Ez fáj! Nagyon fáj! - szisszent fel, majd feleszmélt, hogy a bukásának volt egy szemtanúja is. - * Na ekkor bamba is csak én lehetek. *

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Szomb. Jún. 26, 2010 12:02 am

Meg kell hagyni, Dirk még sosem beszélt olyan nővel, akinek ilyen csípős a nyelvezete. Bár, mindig is azt szerette, ha egy nő azért tud így is viselkedni, aztán... hirtelen másképp. Nem mintha számítana. De igen, egy nőnek legyen meg a saját stílusa. Dirk pedig tiszteletben tartotta ezért a viselkedéséért, mert azért... úriember volt ő, akármennyire is nem látszott ez meg rajta. Ekkor jött az, hogy tovább akar menni, mert valami találkája van. Hát, nem kellene, mert akkor megint egyedül maradna. Pedig kár lenne egy ilyen szépségért.
- Akkor a viszont hallásra. - köszönt el, de még nem fordult meg az ellenkező irányba. Csak a lány irányába nézett, amikor aztán... egy ponttal lentebbre kellett néznie, amiért felesett. Hát... szép kis esés volt, ennél már csak a szabadesés lehet jobb a levegőből. Mindenesetre Dirk a lehető leggyorsabban odarohant hozzá, ami azt illeti, még Una is leugrott a válláról, hogy hamarabb odaérhessen. Amint melléért, le is guggolt.
- Jól van, kisasszony? Nem ütötte meg magát... nagyon? - nos, igen. Azért várhatóak voltak a kérdések. Ekkor jöttek az újabb gondolatok, melyek a hölgyemény találkozója körül kavarogtak.
- Így is képes elmenni a találkozójára? - jobban szemügyre vette a nő lábát, és nem volt valami jó állapotában. Így nagyon lábra se tudna állni. Talán egy enyhe kis ficam.
- Jobb lesz, ha segítek. - semmi kérdés... a kérdésekből elég volt mára. Szavait inkább tettek követték, és az ölébe kapta a lányt.
- Modortalan vagyok. Be sem mutatkoztam. A nevem Dirk Axel Norm. Szabadna megtudnom, hogy merre óhajt továbbmenni? Elviszem én, hacsak nincs ellenére. - hát, ilyen egy férfi... segít, ha kell. Ezért már maximum csak egy nagy pofont kaphatna, vagy lehágást.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Percekkel a "műsora" után a fiú ott termett mellette.
* áh, még ez is? * - nézett rá fájdalmas szemekkel. - * Nem elég, hogy felestem, de még ő is itt terem mellettem. De jó már, ilyen helyzetekben rímeket is tudok alkotni. *
- Nem, Nem vagyok jól! - Csattant fel, majd miután észrevette magát, visszavett a hangerejéből.
- Bocsánat. Kicsit fáj a lábam. De nem olyan vészes. - próbált mosolyogni, de helyette egy fájdalmas fintor jelent meg az arcán.
* Még hogy csak egy kicsit fáj. Egyszerűen lehetetlen elviselni! *
- Úristen! A találkozóm! Így nem fogok tudni elmenni! - Yggdra tehetetlennek érezte magát. Talán azért is, mert így sosem fogja megtudni, hogy mit üzent neki az apja. S talán azért is, mert itt fekszik a porban, s egy fiú faggatja a kérdéseivel. Egy egész helyes fiú.
* Na jó! Nézzük a pozitív oldalát a dolognak.* - gondolkodott. - * Várjunk csak van valami pozitív oldala ennek? *
- Hogy tudnál segíteni? - nézett rá a fiúra. Pillanatokon belül meg is kapta a válaszát, hisz a srác ölbe kapta. Eleinte értetlenül nézett a fiúra. Majd miután leesett neki, hogy mi hol hány méterre, zavarában elfordította a fejét. Hallgatta, ahogy a fiú bemutatkozik.
- Dirk? - nézett vissza rá, s belenézett csokoládébarna szemeibe. - érdekes neved van, de attól még szép.
* Most... Most mondjam el, hogy merre tartok? * - gondolkodott el Yggdra, majd megvonta a vállát. - * Végül is nem néz ki olyan embernek, aki tőrbe akar húzni. *
- A piactér felé igyekeztem, míg az a kő az utamba nem állt. - mosolyodott el. - Mellesleg Yggdra. Yggdra Union.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Szomb. Jún. 26, 2010 6:59 pm

Kissé szégyellős, de igen, ilyen esetekben ez megérthető. Főleg, ha egy vadidegen férfi az, aki a karjaiban tart egy olyan nőt, akit még ő maga sem ismer. Mindenesetre Dirk szívesen segített a rászorulókon, így hát az említett irányba indult a lánnyal a karjában. Közben válláról Una kerek szemekkel fürkészte a nő arcát.
- Ja és... ő itt a majmom, Una. Úgy tűnik, nagyon megkedvelte önt. - ami pedig nem mindennapi eset, mert a majma legtöbbször észreveszi az emberekben a rosszat. Séta közben Dirk olyas valamin gondolkodott, hogy ismer e valami gyógyító hatású varázslatot. De hát...ő sem tarthat mindent a fejében, így még azt sem tudja, hogy egyáltalán milyen varázslatokat ismer. Így menjen legközelebb háborúba az ember!
- Mellesleg... majd kitalálok valamit, hogy a lába minél hamarabb rendbe jöjjön. - óh, hogy mennyire alattomos néha ez a formaiasság. De, a jómodor megköveteli tőle, hogy mégis csak így beszéljen.... mindaddig, amíg azt a hölgy meg nem engedi neki, hogy úgy beszéljen vele, mintha jóbarátok lennének. Illetve az a tegeződős forma. De hamar meg is érkeztek az említett piactérre, már csak az a kérdés, hogy merre tovább.
- És innen melyik irányba? - no mert azt ő csak nem tudhatja, hogy hova is kell menniük... nem volt egy látnok típus soha életében.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra is fürkésző szemekkel nézte a majmot.
- Una? Nagyon szép neved van, hallod e? - simogatta meg a majmocskát.
- Hát... Jó lenne, ha újra lábra tudnék állni. - mosolyodott el. - Mellesleg nyugodtan tegezhetsz, ha már úgyis ilyen jól összeismerkedtünk.
* Meg hát én is elszoktam ettől a viselkedésformától * - gondolta. - * Ráadásul régen sem szerettem, és most sem fogom.*
- Hogy merre? - nézett szét Yggdra. - Hát... az jó kérdés.
Nevetett fel zavarában, mert hát ő sem tudta, hogy hol is lesz az a hírnök. Ráadásul azt sem tudja, ki jön ide.
* Na most mit csináljak? * - esett gondolkodóba, majd hirtelenjében fény gyúlt a kétségbeesés alagútjának végén.
- Megvan! - kiáltott fel diadal ittasan, majd magyarázatként hozzátette. - Igaz, hogy nem tudom, hogy hol van a találkozó, na meg azt sem, hogy kivel van, de van egy remek ötletem.
Arcán mosoly jelent meg. Kezét a kardjára tette, s megkereste rajta a vörös holdkövet, s megkocogtatta 2szer.
Pillanatokon belül az megjelent mellette Melosa.
- Dirk had mutassam be a társamat, Melosat. - mutatott hófehér farkasára.
Melosa eleinte csak nézte a gazdáját, majd kitárta szárnyait s morogni kezdett a fiúra.
- Melosa! Nem ő bántott, nyugi. Csak... - kicsit várt, hogy a farkas rá figyeljen, aztán befejezte a mondatát. - elestem.
- Akarsz repülni? - nézett a fiúra.- Fentről hamarabb kiszúrom apám futárát.
Erre a kérdésre Melosa kicsit megdöntötte a fejét, s esdeklő pillantást vetett a lányra.
- Nyugi, te erős vagy, kibírod. - nevetett fel, majd megsimogatta a fejét.
- Na? - nézett újra Dirkre.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Vas. Jún. 27, 2010 12:27 am

Dirk máris megkönnyebbülhetett, hogy a lány közellétében nem kell használnia a formaiságokat, így nyugodtan tegezheti. Remek! Csak ez után jött még a nagy kérdés, és mellé a nagy válasz. Odaföntről nem is lenne rossz, csakhát...
*Egy winged-wolf? Hogy ilyenkor miért nem gondoltam arra, hogy egy lebegő varázslatot kelljen megtanulnom. Ehelyett láthatatlanság, meg mindenféle ökörség. Ezt teszi a bűverő...*
- Nem is tudom. - ez volt a válasza. De... igaz, most kedve nem is volt arra, hogy bejárja az egész piacteret csak azért, hogy megtalálják ezt a hírnököt. De eszébe ötlött még egy kérdés.
- De... hogy fogja kibírni a farkasod kettőnk tömegét? Hiszen... te most lábra sem tudsz állni, ugyanakkor, ha én mennék egyedül, akkor sem tudnám, hogy ki is az a hírnök. Bár a tömegünket összesítve közelítünk a 130 felé, és egy winged-wolf elbír 150-et. - bár ez nem volt benne a pakliban. És még azt sem tudja, hogy egy kifejlett példánnyal áll e szemben, vagy csupán egy kölyökkel.
- De az is megoldható, hogy csak te repülsz egyedül. Hiszen... ahhoz, hogy a farkasodon ülj, nem kell láb. - nézett rá a lányra a válaszát várva. Azért tényleg praktikusabb lenne így. Kapaszkodni meg tud... és hát, mivel a lába a levegőben fog lebegni, ráállnia sem kell.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

* Igaza van. De attól még elbírna, hiszen már nem kölyök. * - duzzogott magában.
- Már másfél éves, szóval csak elbírna minket. - szólalt meg halkan.
* Gondolom nem akar velem jönni. Bár nem csoda, hisz nem is ismer. Egy idegen vagyok a számára. * - sóhajtott fel, majd kis vidámságot erőltetett magára.
- Nem baj, ha nem jössz velem. Nem kötelezhetlek arra, hogy egy vadidegennel gyere. - mosolygott rá.
- Ha mondjuk nem is jössz velem, attól még odavinnél Melosahoz? -nézett rá kíváncsian. Bár szeretett volna Dirkkel repülni, de érezte, hogy a fiúnak nem nagyon van hozzá kedve. Vagy éppenséggel rosszul fogja a jeleket?
- Szóval... Tényleg nincs kedved repülni? - nézett rá kérően.
* Áh, minek füzögetek én egy fiút! Ez egyáltalán nem jellemző rám. * - megrázta a fejét. - * Na ezekből az idióta gondolatokból elég. *
- Vagyis... biztosan van más dolgod is, szóval nem is kell velem jönnöd.
*Persze attól még jöhetnél.* - tette hozzá gondolatban.
- Áh, kezdek megbolondulni... hopsz, egy kicsit hangosan gondolkodtam volna? - kapott a szája elé.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Vas. Jún. 27, 2010 1:03 am

*Jaj, mit követtem el? Igazság szerint mindig jobban ragaszkodom a földhöz, mint a levegőhöz.* - egy időre az égre pillantott, majd a földre, mintha azzal követné el élete utolsó hibáját, ha elválna a szárazföldtől. Újra a lányra pillantott, de most már megújult erővel, és egy mosollyal az arcán.
- Tudod mit? Jó, menjünk. - most ráállt erre a repülős dologra, aztán közelebb is vitte a lányt a farkashoz, s míg Una erősen kapaszkodott farkával gazdája nyakába, addig Dirk maga elé ültette Yggdrát, és egyik kezével kapaszkodott, a másikkal pedig a lányt tartotta maga előtt, hogy azért mégis csak le ne essen... sose lehet előre tudni, hogy mikor történik egy rossz fordulat. Így hát szépen átkarolta a derekánál.
- Jó, akkor szerintem repülhetünk is. - hát... már így szemből is nagy volt a nyüzsgés, és a tömeg, Dirk előre félt, hogy mit lát akkor, ha a magasba lesznek. Szóval... nem félt ő a magastól, inkább a látványtól. Attól, hogy ő maga Afranasi volt, utálta Afranast... nem is tudja megmagyarázni, hogy miért. Talán a sok lopás, rablás, és bandita miatt... bár az is igaz, hogy itt vannak a legnagyobb kalandok, mindennap történik valami, amiért érdemes beugrani ide.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

* Aszta! Mosolyog! * - csodálkozott el Yggdra. Talán így még jobban néz ki! *
- Rendben. - ragyogott fel a szemem mikor meghallotta, hogy a fiú beleegyezik.
* Nem is tudom, hogy miért örülök ennyire. Nem kéne! * - korholta magát.
-Um... Ahogy elnézem Una nagyon fél. - nézett rá a majomra. - legalábbis nekem úgy tűnik.
Felültek a farkasra, s Dirk egyik kezével átfogta a derekát. A lány elpirult.
* Még jó hogy elöl ülök... De komolyan... * - hajtotta le a fejét, s a haja az arcába omlott.
- A kezed... nem... nem muszáj fognod... Mármint... nem fogok leesni. - hangjában zavar volt, bár nem is csoda, hisz életében először átkarolta egy fiú. Jobban mondva csak tartotta, de hát akkor is.
- Melosa! - simogatta meg farkasa fején. Hangja halk volt, s megnyugtató. Talán azért is beszélt így vele, mert most egy emberrel többet szállít, mint szokott, vagy azért, mert éppenséggel az utast akarta lenyűgözni? - Kicsim, szállj!

fél órával később, Yggdra megpillantott egy igencsak feltűnő személyt. Hófehér haja a földet seperte, s szakálla is elérte azt a hosszt. Fején díszes kalap volt, s ruháját hosszú és szintén díszes köpeny takarta.
Yggdra felismerte benne apja varázslóját, s egyben a volt mesterét is, Avarast.
- Ő az! - mutatott rá, majd megkérte Melrosat szálljon le nem messze tőle.
Yggdra rögtön le akart ugrani, de eszébe jutott a lába. De aztán megvonta a vállát, s lecsúszott Melosaról.
- Mielőtt bármit is mondanál, személyes ügyek miatt nem kérem most a segítségedet. - mondta, majd elindult a varázsló felé. Bár bicegett, s olyan volt minden lépése, mintha tűrengetegben járna, nem érdekelte.
* Most nem ez a fontos! * - próbálta magát meggyőzni.
- Avaras! - szólította meg a mesterét. - Mi járatban?
- Édesapád, a király küldött. - mondta rekedtes hangján. - De előtte is mi történt a lábaddal, hercegnő?
- Áh, nem érdekes. Csak elestem. - vonta meg a vállát.
- Értem. De ezt azért fogadd el, s majd idd meg, hercegnő. - nyújtott át egy fiolát, melyben zöldeskék folyadék úszkált. Yggdra eleinte nézegette az üvegcsét, majd elvette azt, s eltette.
- Mit akar az apám? - nézett rá kíváncsian a lány. - Azért küldött, hogy haza vigyél?
- Ezt küldte neked. - nyújtott át egy levelet. Arcán csalafinta mosoly jelent meg. - Nyugalom, nem mondtam el, hogy merre bujkálsz,hercegnő. Elvégre, arra kértél, hogy ne szóljak senkinek se róla.
- Köszönöm. - mosolyodott el, majd odalépett az öreghez s egy puszit nyomott az arcára. - Most megyek. Viszont látásra, Avaras!
- Viszlát, hercegnő! - mosolyodott el a mágus, majd egy szempillantás alatt eltűnt. Yggdra visszabicegett Melosához, s közben elrejtette apja levelét.
- Bocsi a várakozásért. - simogatta meg a fejét.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Vas. Jún. 27, 2010 11:53 pm

- Hát, a repülés valahogy nem az ő tere. - válaszolta, majd megsimogatta Una fejét, hogy próbálja nyugtatni. Valamilyen szinten sikerült is neki, de hiába, ha a félelem nagyobb hatalommal bír, főleg egy ilyen kis állatban. Körülbelül fél óra múlva találták meg a hírnököt, ami azt illeti, le is szálltak. Dirk tiszteletben tartotta a lány kérését, így ő nem ment sehová, csak egy helyben állt, mint egy szobor. Habár... azért szobornak mégse lehetett volna mondani, mert olyan mereven nem tudna állni, megkövesedve. Csak zsebre dugott kézzel várta, hogy Yggdra visszatérjen. Addig pedig esze ágában sem volt, hogy szájról olvasson, vagy valami, hisz tényleg valami bizalmas dologról lehetett szó, ha a lány nem engedte, hogy közelebb merészkedjen. Ami azt illeti... nem is tud igazán szájról olvasni. Bár messziről nem láthatta, csak annyit, hogy Yggdra egy levelet dug el. Nem telt bele 10 perc sem, mikor a hölgy visszatért kezében egy üvegcsével.
- Nem voltál sokáig. - mosolyodott el, aztán arra a zöldeskék folyadékra nézett.
*Biztos valami gyógymód a lábára.* - ennek az esélye 99% volt... vagy csak túl biztosra ment.
- Nos, akkor úgy látom, nincs rám már nagy szükség. - megpróbált Yggdra gondolataiban fürkészni, de ezt még gyakorolni kell. Inkább csak a szemébe nézett, hogy tényleg úgy van e, ahogy gondolja, vagy sem.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

- Hát nem. - válaszolt Yggdra. - Igazság szerint sietnie kellett.
Megvonta a vállát, s az üvegcsére nézett. Kinyitotta, s valamilyen fűszerrel vegyes fanyar illat szállt fel belőle. Nézegette, majd egy hajtásra lehúzta. Kissé fanyar íze volt, s ez fintort varázsolt a lány arcára.
- Váháhá, ez nagyon rossz. - csordult le egy könnycsepp az arcán. Percek múlva érezte, hogy a lábában csillapodik a fájdalom.
- De legalább hatásos. - nevetett fel. Hát igen, Avaras mindig tudja mi kell egy embernek. Nem hiába tiszteli úgy őt.
Eszébe jutott, hogy nincs egyedül, hisz vele volt Melrosa és Dirk is. Melrosa kivette a kezéből az üvegcsét s letette a földre. Eleinte csak megnézte, majd föléje hajolt s beleszagolt. Mivel az illataroma túl erős volt az orrának, kissé szédelegve hátrébb lépett, s morogni kezdett a fiolára.
- Melrosa. Ez csak egy fiola. - nevetett fel, s felvette a földről az üvegcsét. Elzárta, s elrakta azt.
*Avarasnak vissza kell majd adnom.* - gondolta, miközben a szemével most a fiút kezdte fürkészni. Majd odalépett hozzá, s egy puszit nyomott az arcára.
- Köszi, hogy eljöttél velem. Igazán rendes tőled. Csak úgy mellékesen nagyon sietsz? - kérdezte kiváncsian, miközben megsimogatta Unat. - Mert ha igen, akkor el is vihetlek oda, ahova akarsz menni.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Kedd Jún. 29, 2010 11:19 am

Nézzük a jó oldalát: legalább nem kell majd cipekedni. Már nem mintha Yggdra nehéz lett volna, csak az plusz súlyokat hozott Una mellett. Jó, a majom meg nem valami nagy súly, alig ha van benne 5 kiló. Na... Dirk pedig akkor fehéredett le, vagy jobban mondva inkább ledöbbent, amikor Yggdra adott neki egy puszit. Una meg jó kis majomhoz híven tűrte a simogatást, ami azt illeti, még át is ugrott Yggdra vállára.
- Nem is tudom. Valójában Afranasi vagyok, így... nem szándékozom sehová sem menni a városon kívül. Itt meg... csak kaland után kergetőztem. De nem találtam valami sokat. - egy időre oldalra nézett amolyan ártatlan tekintettel, mintha a távolban fürkészne valamit, aztán visszanézett a lányra, és most mosoly helyett elvigyorodott.
- Hát, ha tudom, hogy nincs semmi, akkor már ki se jövök. De... mondhatom, inkább érdemes volt kijönnöm, mert megismerhettelek. - jönnek a bókok. Hozza ma a formáját, de hát férfiből van, nem? Una pedig olyan sóvárgó, és könyörgő szemekkel nézett Dirkre, hogy nem lehetett neki ellenállni.
- Azt mondod? - most a majmához beszélt, végül mélyen elgondolkodott. - Jól van, te tudod. - mondatát újabb mosoly követte.
- Hát, ha nem kell visszatérned kényelmes lakhelyedre, akkor talán velünk is jöhetsz. Most nem Afranasra gondolok, hanem... mondjuk Salonirra. Nem árt, ha kicsit "edzünk". - ja, mert megárt már ez a nagy punnyadás.

Hozzászólások száma : 42 Join date : 2010. May. 12.

Yggdra csodálkozott, mikor Una a vállán kötött ki, de aztán elmosolyodott.
*Egészen megkedveltem őt. * - gondolta, majd hallotta Melosa morgását.
- Nyugi, Mel! - nevetett fel. Melosa abba hagyta a morgást, s szeretetteljesen odadörgölőzött Yggdrahoz. Ugyanis tudta, hogy ha Melnek hívja a gazdája, akkor a szeretetét akarja iránta kifejezni.
- Afranasi vagy? - nézett rá.
- Most hogy mondod, van egy olyan beütésed. De csak egy kicsit. - Rájött a nevetés, de nagy nehézségekkel visszatartotta.
* Akkor, nem is találkozom vele. * - gondolkodott el. - * De ha nem találkozom vele, akkor nem esem el, és ha nem esem el, nem fájt volna a lában, és ha nem fájt volna a lában, nem kellett volna meginnom a löttyöt, és ha nem kellett volna meginnom a löttyöt, akkor nem tudom mi lett volna... mellesleg ha nem esek fel, akkor hamarabb ideértem volna, és ha hamarabb ideértem volna, akkor még tudtam volna vele beszélgetni. De ha nem esek fel, akkor nem jött volna velem, és ha nem jött volna velem, akkor nem lenne társaságom. Na melyik a jobb? * - felsóhajtott.
* Egyértelmű, hogy a mostani. * - mosolyodott el. Ezalatt Dirk a majmával beszélgetett. Várjunk csak... Beszélgettek?! Na, nem mintha Yggdra nem lenne különc, de azért ezt nem nézte volna ki Dirkből. Elkezdett kuncogni, megpróbálta visszatartani az eddig nehezen elzárt nevetését, de nem ment. Hangos nevetésben tört ki. Aztán persze elszégyellte magát, hisz nem szabad senkit se kinevetni.
- Bocsánat... én csak... te... szóval.... - magyarázkodott, csak egyszerűen nem ment neki.
- Mindegy is... - mondta, majd letörölt egy "nevető"könnycseppet.(bocs de nem jutott más az eszembe erről)
- Szóval edzeni akarsz? - nézett rá.
- Nekem jó, én benne vagyok. - mosolyodott el.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Kedd Jún. 29, 2010 4:59 pm

Azért az már kicsit tényleg túlzás volt, hogy a lány kinevette Dirket, mikor a majmával beszélt... na mert, amik történnek, azok valósak és igaziak is. Főleg, ha a varázslókat nézzük.
- Nem gond. De mesélek valamit. Hallottál már a szummonálókról? Na, ők uralmuk alá tudják vonni mind az állatokat, mind a növényeket, és értenek is az állatok nyelvén. Hallottál a drakojanokról? Sárkánylovasok. Ők telepatikusan üzennek a sárkányaiknak, szóval gondolatban beszélnek velük. És hallottál olyan varázslókról, akik szintén telepatikusan beszélnek az állataikkal, gondolatban? Nos, ilyen vagyok én is. Ezt te is megteheted akár Melosával, hogy gondolatban üzensz neki, ő veszi az adást, és ő is üzen neked. Így tudni fogod, hogy mit akar kifejezni. Bár ezt más nem hallhatja, csak ha ti is akarjátok. Például, most te sem hallhattad, hogy Una beszélt hozzám. Mert ő ide beszélt. - Dirk a mutatóujjával a fejére mutatott, mintha egy idétlennek mutatná, hogy "nincs ki mind a négy kereked." Nade most ezzel a magyarázattal fel is fedte, hogy ő is egy mágus.
- Mindegy is. Szóval... nem edzeni akarok, hanem egy kis harc után nézni. Mondjuk Nicosiaban. Úgyis rég volt dolgom élőholtakkal. - újabb gondolkodásba kezdett, aztán ránézett Yggdrára.
- Nade ne hátrálj meg... majd megvédelek, ha bajba lennél, nyugi. - mosolyodott el. - Viszont most jó lenne elmenni egy olyan helyre, ahol nincs nagy nyüzsgés. - igen, valahol végre kell hajtani az átjáró megnyitását. Szóval meg is ragadta Yggdra kezét, és gyengéden maga után húzta, míg végül 10 perc múlva olyan helyre értek, ahol nem látta őket senki sem.
- Szóval... Funis Foramen! - kiejtette a varázsszavakat a száján, aztán meg is nyílt előttük egy átjáró, ami egyenesen Salonirra vezetett. Dirk újra ránézett a lányra, megvonta a vállát, átkarolta Yggdrát, és beugrott az átjáróba. Persze az átjárón belül már elengedte, hisz csak lebegtek, mint hal a vízben.

//Innen mehet Nicosia, rád bízom, hova írsz.//

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Szomb. Feb. 22, 2014 12:34 am

Már egy jó ideje nem loptam senkitől sem. Nem mintha kedvem lett volna hozzá, vagy időm, meg igazából lusta is voltam. No meg nem láttam olyan embert, aki eléggé pénzes lett volna ahhoz, hogy kiraboljam. De itt volt az idő, ugyanis egyre több olyan embert láttam, akik szenvednek a szegénységben, nincs előttük kenyér. A legutóbbi időben megsegítettem egy szegény öregembert, akinek hatalmas családja volt. Cserébe ő egy tarsolyt készített a tőreimnek, amiért igazán hálás vagyok, így egy helyen tárolhatom az összeset, ha éppen nem használom őket. Most van egy család, akik boldogan élnek, mert annyi aranyat vittem nekik, amiből kihúzzák egy ideig és ők jobban tudnak vele gazdálkodni. Egy szegény többre és jobban megbecsüli a pénzt, mint a gazdagok.

A tömeg között megláttam egy olyan férfit, aki olyan ruhát viselt, ami egyértelműen arra mert következtetni, hogy biztosan meglapul pár aranyérme a zsebében. Nekem is ennem kellene... vadászni is lusta vagyok.
Közeledtem felé, de tartottam még a távolságot, ugyanis nem akartam azonnal megrohamozni. Figyeltem a lépéseit, hogy hova tart, mit akar, aztán a jó pillanatra várva közelebb léptem és megkíséreltem őt meglopni, miközben ő valami mással foglalkozott. Arra sose gondoltam, hogy legyen ezeknek valami következményük is... eddig még nem vettek észre. Illetve egyszer, amikor a királytól loptam, de amikor elmeséltem neki, hogy miért, megkegyelmezett, és egy erszény aranyat nyomott a kezembe...

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Szomb. Feb. 22, 2014 12:41 am

Éppen ennivaló féleséget kerestem itt a piacon amikor úgy éreztem mintha valaki utánam koslatna. ~ No csak nem követne valaki? ~ és megpróbáltam úgy tenni mintha nem izgatna a dolog és kicsit leengedtem a védelmem és akkor valaki megérintette az erszényemet. Azonnal odaszóltam az illetőnek.
- Ha azt visszaadnád megköszönném, nem szeretnék éhen halni. - mondtam majd nyújtottam a kezem hogy adja vissza.

Tárgy: Re: Nyugati piacnegyed Szomb. Feb. 22, 2014 12:46 am

Észrevette. Ritka dolog, hogy valaki észrevegye, ha megprbálom meglopni. A kezét tartotta és én közben azon morfondíroztam, hogy visszaadjam e neki vagy sem. Két lehetőségem volt, pontosabban három, de a harmadik a második alternatívája. Tehát: vagy visszaadom neki és akkor boldogan élek, de semmi kalandban nem volt ma részem és éhezik egy család... vagy nem adom vissza és itt küzdök meg vele, vagy nem adom vissza és elfutok vele. Azonban adott volt, hogy ő is éhezik.
- Kapj el! - játszani volt kedvem, szóval azt a lehetőséget választottam, hogy elfutok. Az erdő felé vettem az irányt, ugyanis az az én pályám, ismerek minden járást arra, minden rejtekhelyet és a csapdákat is tudom, hol vannak.

» Déli piacnegyed