A hold gyermekei
Az idő lassan telik Synus számára a falkában, mintha belépne egy szobába ahol az idő megnyúlik, és mintha a napok egybemosódnának, a népek nem öregednének, csak a fehér farkas érzékeli ezt a lassúságot. Nem mintha nem szeretné bajtársait, életével védené meg őket és gyermekeiket, de egyszerűen mostanában ráunt erre az életre, és valami változatosságra vágyik. A fiatalok babusgatása nem éppen az ő stílusa, az idősek lektorálásából már elege van, kortársai meg gyakran olyan dolgokról beszélgetnek ami őt nem igazán izgatja. Mi történhetett?...Mi késztetheti arra, hogy huzamosabb ideig ott legyen képes hagyni testvéreit? Ő sem tudja megmagyarázni, lehet egyszerűen csak utol érte a vándorlási kényszer/vágy. Többször tett kisebb kirándulásokat a falkától, ezért megszokott volt, hogy eltűnik se szó se beszéd. Azonban most tervei szerint nem akart vissza térni falkájához egy jó ideig, de így sem vette rá magát hogy elköszönjön a többiektől. Nem az ő stílusa a hosszú búcsúzkodás, márpedig megkövetelnék tőle. És az a sok „Vigyázz magadra!” meg „Remélem nem esik bajod!”, és a „Nehogy megdögölj mert még harcom van veled!” és ki felejthetné el az öregebb farkasok „Találj magadnak egy nőstényt!” mondatát. Persze egy „nőstény” talán tényleg jól jönne neki, de más falkák meglátogatását sem tervezte, főleg, hogy nem akart más farkasokkal „területi harcokat” folytatni. Manapság már mindent kihívásnak vesznek. Szóval fogta magát, és elindult az erdőn keresztül. Meglátogatott pár várost Choor földjén. Azonban nem teltek utazásai gubancok nélkül. Néhol vérfarkas vadászok támadták meg, azonban mind kezdők voltak általában, szóval egy pár mozdulattal megölte a többjét. Nem mintha ezek a próbálkozások sok eredménnyel járnának, csak jobban felidegesítik a farkasokat. Útjai során habár nem igazán akart, még is találkozott más farkas falkákkal, azonban általában kis csapatokban, és falkavezér nélkül, ezért inkább csak csevegtek pár dologról, mint hogy egymásnak mentek volna. Sőt, szert tett pár barátra más falkákból, bár nem magas pozícióban voltak általában, mégis igaz barátoknak tartotta őket. Vette a fáradtságot és felvázolta egy térképen, hogy hol találhatók a falkák úgy általában, csak hogyha esetleg később szükség lenne segítségre a jövőben. Mindig is előrelátó volt, ha a falkáról volt szó. Egy kisebb hírnévre is szert tett, mint a Vándor Farkas. Nem volt baja ezzel a névvel, bár társai már valószínűleg nem szívlelték,hogy ennyi ideig távol volt, szóval ideje volt haza nézni. Amikor végre haza ért, többen mérgesen néztek rá, és már szinte meg akarták támadni amiért képes volt köszönés nélkül lelépni, de végül mindenkit sikerült lenyugtatnia. Végre ismét teljes tudattal tudott jelen lenni a falka életében, nem érezte, hogy lelassult volna a világ. De azért a kiruccanásokat és a barátok meglátogatását nem adta fel sohasem.
A klán és a falka
Volt egy időszaka, amikor úgy érezte, hogy ismét találkozna azzal a vámpír hölggyel, mert vicces volt a találkozásuk, legalábbis Synus számára. Ő előbb elfogadta a másik jelenlétét, mint Jos az övét, de ez valószínűleg azért volt, mert egy nagyon is szép női vámpír állt előtte, nem pedig egy férfi vámpír, akivel inkább csak harcolt volna egyet, hogy megtudja, milyen erős. Persze így is volt harc kettejük között, de valamiért Synus úgy gondolta, hogy inkább nem akar tovább harcolni a nő ellen. Volt az a sziget, ahol mindenféle szerzemény megtért, még angyalok is, mi a franc. Azonban ott volt Jos is, ahol valamiért nagyon furcsa érzések kezdtek felgyülemleni a hím farkasban a nő iránt, ő sem tudja miért, egyszerűen csak mintha megérintette volna a „szentlélek”, már amennyire ezt teheti egy farkas esetében. Talán tényleg csak az angyal jelenléte volt az ami képes volt ilyen érzelmeket felszabadítani benne, de azóta is úgy maradt. Mással igazán nem ismerkedett, csak Jos-szal meg Darren-nl beszélgetett. Mások társasága igazán nem vonzotta. A sziget után Synus úgy hitte, hogy többet már nem is fog találkozni a vámpír hölggyel, azonban a sors úgy hozta, hogy többször megérezte a nő illatát, és nem tudott ellen állni annak, hogy meglátogassa. Eléggé megkedvelték egymást, sőt, barátok is lettek, egyenlő félnek tartották egymást, azonban Synus még ennél is többet érzett…azonban félt ezt kimutatni a másiknak, elvégre ő egy farkas, még csak nem is falkavezér, míg a másik a saját vámpírklánjának a vezére. Azonban végre ő is elfogadta a többi vámpírt, bár még mindig behúzna pár egyénnek aki úgy képzeli, hogy felsőbbrendű, de képes türtőztetni magát.
Ami Synus képességeit illeti, ő egyre csak erősebb lett az évek során, mindkét formájában izmosabb és gyorsabb lett, hallása és szaglása is magas szinteket ér el, nagy távolságokban is képes érzékelni dolgokat. Elsajátította pár fegyver használatát. Kedvence a kétkezes kard használata, amit csináltatott magának, és a falka sámánjával „megáldatta”. Normális alakjában a kard a földet súrolja, farkas formájában azonban kb. akkora mint ő maga, ettől függetlenül gond nélkül hordja a hátán, és könnyedén pörgeti harc közben.