Név: Nalfein Do Urd
Kor: 120 év
Nem: férfi
Faj:Sötét Elf
Város: Afranasban született de folyamatosan vándorol a küldetései miatt.
Felszerelések: 2 Kereszt markolatú fejvadász kard, 10 dobókés a bőrpáncélja különböző pontjain elhelyezve a köpenye alatt. Tolvaj kulcsok.Kis erszények amelyek a ruha övén vannak.Mászókampók. Kis fémgolyók
Küllem: Hosszú fehér haja van. Körülbelül 180-cm magas. Fekete bőrszíne van és vörös színű szemei. Legtöbbször fején csuklyát hord, és egy egész testét eltakaró köpenyt. Ami alatt egy könnyű de viszont erős bőrpáncél van.
Jellem: Általában zárkózott és nem sokat kommunikál még társaival sem. De bárkit képes meggyőzni szavaival ha kell akár hazugsággal akár rábeszéléssel. Nem érez semmi miatt megbánást csak teszi a dolgát azért hogy megélhessen.Eléggé gonosz. Néha a küldetés sikere érdekében képes a klánon kívüliek feláldozására is hogy teljesítse azt amit rá bíztak.A hatékonyság érdekében a legaljasabb húzásokra is képes, az erkölcsi aggályoktól, becsületbeli megfontolástól teljes mértékben mentes. Halálos mérgeket használ, túlerőben, lesből támad, hazudik, és könnyű szívvel gyilkol ártatlan kívülállókat.
Múlt:Egy újabb ütés azzal az utálatos pálcával. Talán ez a legelső, amire emlékszem. Igen. Apám mindig vert minket anyámmal, ha nem hoztunk elég rezet haza, pedig igazán nem volt oka panaszra. Nem sokra emlékszem, de az tisztán megmaradt, hogy anyám gyönyörű volt és olyan kis, hegyes fülei lehettek. Nagyon nem illettek össze apámmal, ő magas sötét bőrű, fekete hajú, komor fickó volt. Mindig ott volt a kezében az a nyamvadt pálca, állandóan ütlegelt miközben anyanyelvén kiáltozott. Sokáig nem értettem miért nem szeret, amíg rá nem jöttem, hogy nem is biztos, hogy az ő gyereke vagyok.
Több mint valószínű, mert amióta az eszemet tudom ezüst hajam van vörös szemekkel akárcsak anyámnak. Apa ide vagy oda a lényeg az, hogy hamar az utcára kerültem, mert nem voltam hajlandó koldulni, legalábbis atyámnak nem.
Az utca kemény. Keménynek kell lenned, hogy ezt elmondhasd másoknak is. Erre tanított meg az a hat év Afranas mocskos sikátoraiban. Na persze meg még sok mást is elsajátíthat az ember, ha itt kell élnie. Az utcán sokféle szerzettel találkoztam, volt ronda, büdös, magas, apró, és jó néhány érinthetetlen, akik gyakran emlékeztettek apámra külsejükben. De kedvessel, eggyel sem találkoztam, ki szállást adott volna.
És az a sok arc, kik gonoszul néztek rám minden sarok mögül. Sosem tudtam, miért utálnak ennyire, miért próbálják elvenni azt a keveset, amim még megmaradt és miért nem hagynak békén már. Talán nem is velem van a baj, hanem ahogy kinézek. Talán a hegyes fülek vagy a fekete bőrszín tehet róla? Nem volt kiút ebből a fergetegből. Mikor megpróbáltam kitörni, gyakran egyik veremből a másikba kerültem. Helyzetem reménytelennek látszott mindaddig, míg egy sötét csuklyás jelent meg az egyik sikátor végén. Pillanatra azt hittem, most végem van, de mikor megszólított inkább kíváncsi lettem. Az arcát sose láttam, de kisebb ellenszolgáltatások fejében élelmet, és apróbb hasznos tárgyakat kaptam tőle. A feladatom többnyire más emberek megfigyelés volt, de kaptam futár és egyéb küldetéseket is.
Talán csak ez a löket kellett, hogy kijussak ebből a koszfészekből. A hetek elteltével egyre nehezebb feladatokat kaptam csuklyás barátomtól, amíg pár hónap múlva küldetés helyett egy teli erszény várt rám és egy levél amin ez állt: Átmentél. Szóval gyere el Angosia közelében található hegyre ahol meghálálom a segítséged. Néhány hét egy nem túl kényelmes szekéren töltve. Semmi ahhoz képest, ami az elkövetkezőkben várt rám.
Eleinte nem tudtam, hogyan találjam meg utam végcélját, de hamarosan ő talált meg engem.Angosia egyik félreeső szegletében pár barátságtalan alak egy kis csevejre invitált. Később tudtam meg hova is visznek. Az egyik fejvadász klán várába. Elmondták, egyik társuk ajánlott engem, amiért hónapokig hasznos információkkal láttam el a klánt. Felajánlották, kiképeznek szolgálhatom feljebbvalóimat és velük együtt A klánunk vezetőjét is. Elkezdődött a kiképzés. Végre eljött az én időm is, mikor kitörhetek a mocskos szemétdombokról, és jobb lehetek akárki másnál, aki csúfolni merészelt.
A hosszú évekig tartó kiképzést véres verítékkel arcomon szenvedtem végig, de nem érdekelt milyen nehéz. Sokszor büntettek meg szabad természetemért, de megtanultam a leckét. Egyre jobb lettem. Megmutatták, hogyan használjam elmém erejét ellenségeim legyőzésére, hogyan csaljam ki a tudást ellenfeleim fejéből,hogyan törjek fel zárakat,a csapdák megtalálását és hatástalanítását, mások zsebéből az értékek ellopását és hogyan ontsam célpontjaim vérét némán és könyörtelenül...
