Visszatértem az otthonomba egy pár csontért, mert kezdtem kifogyni a holttestekből és a szüleimet nem akartam elveszíteni, ha más nem a maradványaikat. De jó újra itt lenni majd eszembe jutott a démonok pusztítása amit itt végeztek, majd láttam, hogy a volt házunk is fel van újítva. Majd megálltam előtte és Shint vártam. Már ha rá gondoltam akkor már nem is fáztam. Egy hónap. Egy hónap telt el azóta, hogy találkoztunk és Memento szép nagy sólyom lett. Nagyon is örülök annak, hogy ő is vigyáz rám. Majd sóhajtottam egyet.
-Hol van már Shin, azt beszéltük meg, hogy még a naplemente előtt találkozunk a faluban és már mindjárt sötétedik. Memento, figyelj!
-Gyere már. Én és a türelmetlenségem. Remélem ide talál.-mondtam magamban

-Várni vártam, de tudod, hogy rád mindig szívesen várok.
-Ne legyél ilyen, még a végén meglágyul a szíved és elfelejted, hogy miért jöttél.
-Okosan mondj ilyeneket még a végén a holtak fognak eljönni érted.-morogtam magamban.
Elgondolkodtam, vajon olyan belülről a ház, mint régen. Vagy már átalakították. Hirtelen megcsapta az orromat a holtak szaga. Nekem tetszett a szag, mint nekromantának, de ha én megéreztem akkor ők is megfogják.
-Nos, én itt laktam. Itt éltem és itt ölték meg a szüleimet. Ha még úgy néz ki ahogy volt akkor tele van vérrel és rothadt szagú az egész. Senkit sem kötelezek, hogy velem bejöjjön. Bemegyek, kijövök és aztán mehetünk egy melegebb helyre. Már elszoktam az itteni hidegtől. Max. 10 perc lesz az egész. De aki akar jöhet velem.
Memento felszállt és rárepült Shin vállára. ~Látom te se bírod.~ Kinyitottam az ajtót és bementem. Minden tiszta vér volt és szinte már a halál ott volt. Semmit nem változott a ház. Már-már belém hasítottak az emlékek, szörnyű emlékek. Felmentem a lépcsőn és találtam pár csontvázat. Rögtön felkaptam amit csak találtam. Fontos számomra az utánpótlás. Olyan tíz perc múlva visszatértem.
-Remélem nem fagytatok meg. Ha nem akkor mehetünk! Hova akarsz menni?
Közben a zsebembe nyúltam és kitapogattam az ajándékot amit Shinnek akarok majd adni. ~Odaadjam? Vagy majd később. Inkább később.~
-Nos?

-Hova is menjünk?-gondolkoztam hangosan.
Majd egyszer csak Memento felszállt és a hóba kezdett kaparni. Csodás módon egy koponyát fedezett fel amin egy olyan törés volt, mint egy nyíl. A koponya úgy feküdt, hogy a nyíl Lunaton felé mutatott. ~Még ilyet, Lunaton felé megyünk mi? Ez érdekes. Még a holtak is segítenek.~
-Mit szólnál Lunatonhoz? Apád hát ha otthon van. Mondjuk nem bánnám, ha nem lenne ott. Memento. fel! Irány Lunaton. Remélem nem bánod, hogy így eldöntöttem.
Mondtam, majd elindultam.