Név: Yggdra Union

Kor: 18 éves

Nem: nő

Faj: Harcos (ember azon belül hercegnő)
Város: Kahlvar = Ythral - Asvesryn

Felszerelés: Egy hatalmas, kétkezes kard, melyet az apja legjobb kovácsai készíttettek az ő számára. Ezt a kardot ő csak Bloody Moon hívja. Hogy miért? Mert kard nyelében van egy holdkő, melyet az elhullottak vére vörösre festett harcok alatt.

Társ: Wendster, egy hatalmas, kb 1,5 m magas Fehér színű, fekete csíkos hiúz, egy nőstény winged-wolf, névszerint Melosa

Küllem: Hosszú, szőke haj kék szemmel párosítva. Kb. 165 cm méter magas. Nem szereti a hercegnői gúnyákat, de mivel apja úgy kívánja, eltűri. Teljesen úgy néz ki mint az édesanyja.

Jellem: Általában a katonákkal szokta elütni az időt, amit persze az apja nem nagyon néz jó szemmel. Imád csatázni, nem hiába, hisz a legtöbb háború ebben az országban folyt le. Általában csendes, szófogadó, de ha harc van, akkor nincs megállás, előjön a kegyetlen éne. Ha bármi vagy bárki idegen neki, elsőnek a kardját „mutatja” be neki.

Múlt: Sötét, borongós napon köszöntött Asvesrynre. Aznap volt a 1 éve, hogy megtámadták a várost. Apja csatamezőn volt. Az ellenséges királyság, mely támadást kezdeményezett ellenük, 3 szövetségessel próbálták romlásba taszítani Asvesrynt. Egy hónap múlva, nagy veszteségek árán, de az ellenséges királyságok felett győzelmet aratott.
„Mily régen nem voltam már otthon”- gondolta Lucien. A csata után hazafele tartott, Ythralba, hogy karjai közé vehesse szeretett királynéját.
Amint átlépte a város határait, furcsa érzés fogta el. A házak, az emberek feketébe öltözve.
„Mi történt itt?” - gondolta. - „Itt mindenkinek ünnepelni kéne, ahogy a királyság többi részén.” - Rossz érzés kerítette hatalmába. – „Csak nem…” de a gondolat félbe maradt. Egyenesen a kastélya felé vágtatott, mit sem törődve az elé került emberekkel. Az sem érdekelte, ha bolondnak tartják. Gondolatai most egy dolog körül forgott. A felesége körül.
Amint megérkezett a kastélyhoz, feltűnt neki, hogy minden függöny be volt húzva. A királyság címeres zászlója mellett ott tündökölt egy fekete zászló.
„ Nem lehet…”- esett kétségbe Lucien. Megszaporázta lova lépteit és bevágtatott a leeresztett kapun. Megállította a lépcsőknél, majd leugrott róla, és egyenesen befele indult. Nem tőrödőtt ő azzal, hogy a lova az udvaron nyargalászik. Berontott az ajtón. Útja az emeletre vezetett. Pontosabban a hálószobába. Benyitott a szobába, de ott senkit nem talált. Legalábbis ő azt hitte, míg meg nem hallotta egy gyerek sírását. A szoba végében feltűnt neki egy kiságy. Odament és egy kisbabát látott benne.
- Hát te meg? – kérdezte elérzékenyülve Lucien.
- Felséges királyom! – Rontott be a szobába egy teljesen feketébe öltözött cselédlány. Hangja szomorúan csengett – Végre hogy megtaláltam. Szörnyű hírt kell közölnöm. A királyné, Isten nyugosztalja lelkét, tegnap este meghalt.
„Tehát mégis… mégse csaltak az előérzeteim.” Gondolta és egy könnycsepp gördült le az arcán. A szobalány nem láthatta, mivel háttal ált neki. – És ez a gyermek… Ő lenne a kislányom? – nézett a csecsemőre szeretett teljes, de mégis szomorú arccal. A cseléd egy halk igennel válaszolt. A király kezébe vette a gyereket. A kislány arcára hullt egy könnycsepp. A kicsi felnézett és látta az apja könnyes arcát. Megérintette azt. A király szembefordult a cseléddel.
- Hogy hívják?
- Felséges királyom, a baba tegnap este született, pont mikor a királyné… - nem fejezte be a mondatot. Várt egy kicsit majd folytatta. – Királyom, mi nem adhattunk neki nevet, hisz mi csak egyszerű szolgálók vagyunk.
- Akkor legyen a neve Yggdra. Az édesanyja után. – mondta a király vegyes érzelmekkel a hangjában.

Yggdrát 5 éves korától tanított arra, mi a tisztesség. Apja óvta minden lépését, hisz neki már csak ő maradt. 7 éves korában a király tanácsadója, aki egyben mágus is volt, megtanította néhány alap varázslatra. 10 éves korában apja felkészítette a harcokra. Megmutatta neki, hogyan védje meg magát. Yggdra 14 éves korában már egész jól tudott harcolni. Apja akarata ellenére mindig a katonák közelében mászkált. Mikor Yggdra betöltötte a 16-ot, apja adott neki egy kardot, melyet Asvesryn legjobb kovácsai készítettek az ő számára. 16. életévének utolsó hetében újabb támadás érte a várost, amelyben már Yggdra is részt vett. Hetekig úgy tűnt, hogy veszítenek, emellett az apja is megsebesült, de valamilyen csoda folytán (avagy Anamúr keze által) mégis sikerült megnyerniük ezt a csatát is. Bár ez a harc súlyosabb károkat hagyott maga után, hisz egyes városokat mai napig nem tudták újjáépíteni, így azokon a helyeken csak romos építmények vannak. Az emberek azt hiszik, hogy ezekben a városokban szellemek tanyáznak, így nagyban elkerülik azokat a helyeket. 17. életévében elindult felfedező útra, bár az apja tudta nélkül. De nem volt más választása, hisz a nevelőanyja ki nem állhatta őt, és ez az érzés fordítva is igaz volt.