Tobu Hito

Név: Tobu Hito
Kor: 20
Nem: fiú
Faj: vérfarkas
Város: Lunaton
Felszerelés: shurriken, árnyék-kard,
Állat: Sötét Hold/ farkas kölyök /fiú
Jellem: mogorva, makacs, önfejű, elmélkedő, bosszúálló, szívós ellenfél, rejtőzködő, rafinált, szereti kínozni ellenfeleit, kíváncsi.
Küllem: fekete kapucnis ujjatlan pulcsi, fekete nadrág, szürke strand papucs, narancssárga tüsis haj, fekete szemek, közép magas, sportos kinézet.

Múlt:
Egy esős holdfényes éjjelen jöttem világra egy pajtában. Anyám egy kedves, mosolygós, segítőkész volt, de megölték mikor megszületem. Apám a klánom vezére egy erős alkatú vérfarkas, akire fel lehet nézni és segítőkész is. Sajnos a klánt egytől egyig lemészárolták és csak én és ő maradtunk meg. 5 éves koromtól tanít a harcra és nevel. 10 évesen oda hívott magához és ezt mondta:
- Fiam a kiképzésen már túl vagy, de egy valamit még teljesítened kell.
- Mit apám?- Kérdeztem vissza meglepődötten.
- Ellenem kell most harcolnod és úgy kell, rám nézned mintha az életed forogna kockán.
- Nem apám nem tudom ezt teljesíteni. -Csóváltam a fejem.
- De muszáj fiam, mert így soha nem lesz belőled egy igazi klán vezér. -Törölte le a könnyemet az arcomról.
- Megpróbálom. -Mondtam szipogva.
- Ez a beszéd, vágjunk bele. -Mondta és kettőt hátra ugrott és beállt támadó pozícióba.
Felvettem a komoly arcomat és én is felkészültem az összecsapásra. Egyszer csak elordibáltam magam és apámnak rontottam. Mikor már a közelében voltam akkor felugrottam a levegőbe és nyakon rúgtam, majd megsoroztam a hasát és úgy megütöttem a hasát, hogy hátra csúszott a földön és fájlalta a hasát egy ideig. Mikor felnézett csak röhögött és megkérdezte:
- Csak ennyit tudsz, mert ha igen akkor fél kézzel is elintézlek, te fattyú ez annyi volt nálam mintha simogatnád a hasamat. Adj bele minden erődet és támadj.-És ezzel a mondatával már támadásba is lendült.
Fel sem tudtam fogni, hogy miért mondta ezt, de összeszedtem magam. * gyere csak, pont bejössz a csapdámba, eddig csak eltereltem a figyelmedet* gondoltam magamba és csak röhögtem. Magamban már tényleges erőmet összeszedve álltam karba tett kézzel és vártam apám támadását. Mikor már ténylegesen előttem volt csak elhajolgattam a rúgásai és ütései elöl és csak hátráltam. Mikor láttam, rajta hogy ideges egy gyors mozdulattal elkaptam a lábát egy kézzel, de nem hagyta abba a támadást ütni akart, de a kezét is elkaptam és felemeltem a föltől 1 centire. Kiszemeltem egy fát és izomból nekirohanva nekivágtam. Felállt megrázta magát majd ismét nekem rohant. Sikerült meglepni, mert nem szemből, hanem a hátam mögött támadt rám és elkezdett sorozni, majd úgy megütött, hogy belecsapódtam a földbe. Feltápászkodtam négykézlábra és onnan vicsorogva és véresen tekintettem apámra:
- Te mocskos, rohadék ezért kinyírlak. -Majd nekirohantam, de látszott rajtam, hogy eluralkodott rajtam a farkas ösztön.
Nekirohantam, de leállított és csak ennyit mondott:
- Fiam, átmentél neked adom az árnyék-kardot, mert látom benned is megvan a farkas ösztön, mint bennem.
- De apám ezt nem értem, akkor mi célja volt ennek a próbának?
- Az hogy érzed és urald a benned lakozó farkast. -Na, menjünk haza kajálni.
- Benne vagyok, mert nagyon éhes lettem ettől a harctól. -Mondtam és mosolyogva néztem fel apámra.
Ezzel hazaindultunk, majd kajáltunk. Telt múlt az idő és egyre jobban nőttem. 16 évesen egy este megtámadtak bennünket. Felvettük a harcot velük, de sajna apámat megölték a szemem láttára és ezt mondták:
- Ne próbálkozz semmiféle bosszúra, mert te is így végzed, mint ő. Remélem felfogtad és életed végéig emlékezni fogsz erre. -Ellökött magától és csak röhögött rajtam az életben maradt társaival együtt.
Mikor felálltam akkor már nem voltak ott és elkezdett esni az eső is. Ökölbe szorított kézzel és üvöltve kiabáltam teli torokból:
- ESKÜSZÖK AZ ELÉTEMRE, hogy BOSSZÚT ÁLLOK. -Ezzel hívtam a társállatomat, Sötét holdat és elindultunk egy mestert keresni, hogy tovább tanítson engem.
Barangoltunk reggeltől estig, de eredmény nélkül nem találtunk sehol sem. Egyszer egy közeli erdőhöz értünk és letáboroztunk. Másnap bementünk az erdőbe és találtunk egy tisztást, ahol egy kis házikó állt. Odaérve beköszöntem és kopogtam, de senki sem nyitott ajtót. Így odamentem az ablakhoz és benéztem. Semmit nem láttam, mert sötét volt. Egyszer csak kinyílt az ajtó és egy öreg apó csoszogott ki és rám nézett:
- Mi járatban erre ahol a madárse jár? -Kérdezte tőlem.
- Egy mestert keresek, aki tanítana engem. -Válaszoltam magabiztosan.
- Nem kell tovább menned fiam, mert én egy mester vagyok. -Mondta és köhögött.
- Maga? de hisz öreg és alig lát! -Mondtam neki egy kicsit meglepődve
- Fiam a kor nem lényeg ahem az, hogy mi lakozik benned és mekkora a kitartásod. -Mondta nekem.
- Hát jó akkor kihívom egy harcra, ha legyőzöm, akkor a kiképzésemig mosom a ruháit és még takarítok is, de ha ön győz, akkor kevés edzést kapok sok pihenővel. -Mondtam röhögve.
- Állom a fogadást fiam. -Felállt és rácsapott az ajtófélfára.
- Akkor kezdjünk bele apó. -Kettőt hátrébb ugrottam és előrántottam a kardomat.
- Előtte megtudhatom a nevedet? -Kérdezte tőlem.
- Persze, a nevem Tobu Hito a Hito farkas klánból és csak én éltem túl. -Mondtam neki.
- Értem, szóval vérfarkas vagy. Sok baj volt a te fajtáddal, de emberedre akadtál fiam. -Mondta és eldobta a botját és röhögött.
- Papa, miért röhög? -Mi olyan vicces? -Kérdeztem tőle.
De már ekkor nem volt a helyén, érzetem a jelenlétét, de késő volt elugorni, mert felettem volt. *basszus ez megszívtam * gondoltam magamban és elkezdtem védekezni, de úgy megrúgott, hogy hátra esve csúsztam a földön egészen egy közeli fáig. Felpattanva én lendültem támadásba, de megint én szívtam meg, mert egy újjal úgy meglökött, hogy ismét a földön voltam:
- Úgy néz ki, hogy győztem, de most mondom, hogy sok edzésed lesz és még kevesebb pihenő. -Mondta, amikor felsegített a földről.
- Basszus elbíztam magam. -Mormogtam magamban.
Telt múlt az idő és teljesen tudtam uralni a farkasomat és felnőtt Sötét Hold is. Gyors lettem és most már megbecsültem az ellenfeleimet. 20 évesen elköszöntem a mesteremtől és elindultunk hazafelé, de útközben összetalálkoztam apám gyilkosaival:
- Nézzenek oda, csak nem apám gyilkosaival futottam össze?-Mondtam gúnyosan.
- A kis ficsúr, akinek könyörtelenül végeztem ki az apját. -Nocsak, hogy megnőttél.
- Felkészültetek a halálra? -Kérdeztem vigyorogva.
- Te is kis ficsúr, meg akarsz halni? -Kérdezett vissza.
- Én nem, de ti bizony nem fogjátok a másnapot megélni. -Mondtam teljesen higgadtan.
- Megölni, feldarabolni. -Kiabálta el megát a főnök.
Előkapva a kardomat két suhintással már előttem holtan feküdtek, majd a főnökre néztem * most te jössz, de előtte szórakozzunk egy kicsit. * gondoltam magamban és csak vigyorogtam rá:
- Szereted a gyilkolást és a vér látványát? -Kérdeztem tőle.
- Mit, mit akarsz tőlem? -Reszketve kérdezte meg.
- Azt, hogy te is éld át, amit apám, amikor a kezeid által halt meg. -Mondtam neki dühösen.
Hirtelen eltűntem és ő erre futásnak eredt, de utol értem és megkötöztem. Nagyon meg volt rémülve, de engem hidegen hagyott. Elkezdtem levágni a bal lábát, majd a jobbat is levágtam. Amikor hallottam az üvöltését egy kicsit abbahagytam, de újra elkezdtem vagdosni. Mikor már nagyon meguntam az üvöltését akkor csak ennyit mondtam neki:
- Itt a vége az életednek. -Levágtam a fejét és azzal a lendülettel még fel is daraboltam teljesen.
- APÁM MEGBOSSZÚLTALAK. -Kiabáltam el magam.
Mikor befejeztem a bosszúmat akkor magamhoz hívtam Sötét Holdat és elindultunk bele a nagyvilágba és keresgélünk magamfajta lényeket, hogy egy új klánt hozzak létre.

Kész átváltoztattam a nevemet és a képemet is mert egy másik adminnak szúrta a szemét és nem volt fantasy remélem a másik képem és nevem fantasy. Jah és kijavítottam a hibáimat is megnézheted

Köszi szépen és egyébként Tubu csak nemtudtam átjavítani mert szarakodott a netem